Ajándék

Most pedig elindulok, és feladom aha mama karácsonyi játékának általam produkált ajándékait. Biz' isten a csomagolás nehezebb munka volt, mint az ajándékok elkészítése. Ki gondolta volna, hogy a T. gazdaságos ollók ilyen élesek???!!! Csak 3 ujjam vágtam el közben, úgy hogy azokat is csomagolhattam. (Ragtapaszba, nem a dobozba:o( )
Már csak abban reménykedem, hogy a posta nem fog megtréfálni.

Miért ne dobd ki fületlen bögréid?

Annyira el voltam foglalva a Mikikkel, hogy nem értem rá képeket feltenni a gépre, és mielőtt elkészülnek, írni sem akartam. Aztán meg közbejött Kriszta tegnapi meglepetése. :o)
Akkor most megmutatom, a minimalitás jegyében készült adventi díszemet:
egy fehér fületörött bögre, tortapapír, egy csokor fagyöngy fenyőgallyal, szárított narancskarika, aranyozott apró termések és 4 gyertya.
A dísz ugyan megvan, de egyáltalán nincs meg az az érzés, ami akkor volt bennem, amikor még a kicsi gyerekemmel készülődtünk, és minden hétvége különleges volt, mert valamit csináltunk: gallyakat gyűjtöttünk, dekoráltunk, sütöttünk... együtt voltunk.
Néhány éve csak próbálkozom, hogy megtaláljam újra azt a hangulatot, keresek, várok... De minden megváltozott. Talán ha majd lesz kisgyerek, akivel újra el lehet játszani a csodát?
Na, jól elszomorítottam magam, jobb, ha megyek dolgomra.

Hűűűűűű! Díjat kaptam! Hurrá!

Igazán kedves meglepetés ért. Krisztától díjat kaptam. Nagyon örülök, mert .... nagyon örülök.
És legszívesebben mindenkit megneveznék, akitől - tudtán kívül -bátorítást kaptam, hogy megmutassam másnak is, mivel töltöm az időmet, de nem tudnék mindenkit felsorolni. Így csak néhány horgolós blogolónak küldöm tovább a díjat. (Külföldre is lehet? ) Jóval többen vannak persze, akiket naponta meglátogatok, de őket annyian ismerik, hogy valakitől biztos megkapják majd ezt az elismerést is. :o)
Anyahajónak, akihez egy német lapról jutottam :o), és nagyon tetszik a kiegyensúlyozottsága és persze, amiket csinál.
hordosvnak, akitől többször kaptam már inspirációt a dolgaimhoz (így lehet szépen mondani, hogy adaptáltam néhány ötletét. :o) )
Zsukkának, aki szintén készít állatkákat.
És ajánlom még Pfiffigstének, aki saját leírása szerint pont úgy dolgozik, ahogy én - minták, leírások nélkül.
Kriszta! Még egyszer köszönöm. És majd kitanulom, hogy lehet oldalra "felszerelni" és akkor nekem is lesz díjam. :o)))

Mikulás-rajzás

Nehogy azt higgyétek, hogy semmittevéssel telt az idő! Csak éppen a fényképezés maradt el. De azért szorgalmasan készülődtem a hétvégére. Először Rudolf óvakodott elő - szegény. Ha másról nem, az orráról meg lehet ismerni. Bár az is lehet, hogy csak egy részeges egér, aki álcázásból agancsokat szerzett, hátha így az asszony nem ismer rá, és elmarad a sodrófa. Igen magányos lehetett szegény, mert odaszegődött a plázázós télapóhoz/Mikuláshoz, aki hóember barátját támogatja. Ki tudja, mi lehetett a szatyorban? Most már üres. Ne is csodálkozzunk, hogy a manó és a krampusz (lábvesztve) fejvesztve elmenekült télapótlan és hóembertelen tájakra! (Vajon hogy kell áthúzott betűt írni??)
De nem volt szerencséjük, mert hamarosan beéri őket az egész bagázs. Aztán majd dolgozhatnak!

A fenti figurák közül némelyek gyerekekhez kerülnek, de a többség inkább felnőttekhez. Vannak köztük is olyanok, akik örülnek az ilyen apróságoknak. :o) És ezért is érdemes.
Most látom, hogy néhány Miki eltévedhetett, mert sokkal többen kellene lenniük. Na, akkor megyek és intézkedem.
A szövegből látszik, hogy én a télapós időszakban nevelkedtem (azaz a Mikulás be volt tiltva :o( ), és gyerekként szorgalmasan fényesítettem a ronda, magas szárú, fűzős cipőmet, hogy ne csak virgács kerüljön bele. De csak annyi volt az ajándék, ami a cipőcskébe belefért: alma, mogyoró, füge (nem szerettem) meg narancs - ha volt - és csak nagyon kevés csoki. Ami nem volt nagy baj, mert a csokik sem voltak túl finomak. Emlékszik még valaki a Meskete nevű... nem tudom mire? Úgy rémlik, karamella volt.
Később, ahogy lazult a rendszer, jöhetett megint a Mikulás, és egyre több lett az ajándék. És nem is kellett cipőt fényesíteni. Pedig már szebb is volt. :o))

"Reszkess, félj és borzadj"

Nos mégsem vagyunk a mesében, és nincs 3 évvel ezelőtt. A pénteki nagy mászkálás annyira kimerített, hogy nem győztem kialudni magam. :o(
De ma délután munkához láttam, és hosszas keresgélés után elkezdtem inkább használni az agyam. Először abban reménykedtem, hogy találok valami mintát, amiből kiindulhatok, de persze az úgy van, hogy tudom, hogy ...-t láttam valahol, de amikor keresem, sose találom meg. Szóval kitaláltam, milyen legyen. Közben egyfolytában az az idő járt az eszembe, amikor a Süsü a könyökömön jött ki, mert a lány annyiszor meghallgatta egymás után. Bezzeg örülnék most neki, ha hallgatná itt mellettem! De hát... amint mondat, nem vagyunk a mesében.
Egyébként hogy a békés királyi család mellé minek egy marcona sárkány, csak a pszichológus tudná megmondani. De nem mondja. Csak megrendelte. :o) Azért persze sejtem.
Nem annyira marcona, mint amilyennek szántam, de azért megteszi. Szárnya nincs, azzal meggyűlt a bajom. Ez a sárkány fogyatékos. De pont ezért szeretjük.

"Debrecenbe kéne menni"

Illetve ott voltam. Vonattal! :o) Közben Megálltam Pesten,oda-vissza. Ma meg még a cukrászhoz is el kellett volna mennem, de kiderült, szabadságon van. Így kihasználtam, hogy éppen önjáró vagyok, és hatalmasat barangoltam. Mintha még 3 évvel ezelőtt lett volna. :o)
Kezdtem a Szépművészetivel: Végre egy olyan kiállítás, ami azt is adja, amit ígér. 130 kép, köztük igazán nagyok és ismertek. De a kevésbé ismertek is érdekesek. Lenyűgöző a reneszánsz színvilága.
Utána kimentem a Vörösmarty térre. Szeretem a vásár hangulatát, illatait, csak úgy bámészkodni. És időnként padlót fogok. Voltak horgolt angyalkák 500-ért, ez rendben is volna. De láttam egy kötött sapka-sál kombinációt 20 000-ért. Leírom: húszezer! Már 5 éve is rablásnak gondoltam a 12-t, de ez most szíven ütött. És vajon menyit kapott, aki csinálta? És mennyit lehet ebből eladni?

"Be van fejezve a nagy mű, igen."

És annyira büszke vagyok rá, hogy felteszek egy halom képet. :o)) És nem mondom, hogy a borjú meg a szamárcsikó jóval kisebb Józsefnél, és a birka inkább egérre hasonlít. :o) Viszont Boldizsár teljesen jóóóóó!!!
Az állatokat meg majd kicserélem nagyobbra, ha lesz kedvem . De szerintem így is jó, és felismerhetőek valamennyien.
Ja, egy pásztor meg elkódorgott valamerre.

Fásítás

Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy az a szerencsétlen fenyő csak azért olyan nyamvadt, mert béna voltam. Ezért nekiduráltam magam még egyszer. Meg még egyszer. De semmivel sem jobb az eredmény - szerintem. A fehér egyenesen olyan, mint egy odadobott rongycsomó. Oda is ajándékozom gyorsan valakinek. :o))
Más: elkészültek ahama játékára az ajándékok. Már csak a legnehezebb része van hátra, varrni kell. Piacra dobhatnák már az egyszer használatos varrótűt!!! :o) Azokat egyelőre nem teszem fel ide , mert meglepi. És én aztán tudom, milyen az, amikor elrontják a dolgot. Anyukám sose bírta megvárni a karácsonyt (illetve egy alkalommal mégis), és jó előre titokban megmutatta, mit kapok. :o))
Más: Valami brazil vagy portugál oldalon láttam valamit, gondoltam, kipróbálom.

Kedves kis figura lett belőle, bár megszenvedtem vele.

Vicces. Újabb praktikus csupor. Ami a fő, nem fér bele sok édesség. :o) Legfeljebb több lufi. Valami nagymama lekvárja üveg újrahasznosítása. Aki kevesli a beletehető csokik mennyiségét, annak egyliteres üveget javaslok, bár a végén, amikor már felöltöztetve kell horgolni, elég nehéz lesz tartani. :o) Miki után ceruzatartónak is használható. Vagy főzőkanalaknak. Vagy horgolótűknek... a lehetőségeknek csak a fantázia szab határt.
Más: nézem a bejegyzések időpontját. Ez ügyben valahogy önállósítja magát a gép, mert bár eléggé rossz alvó vagyok, a családra való tekintettel éjjel kettőkor, hajnali 4-kor mégsem verem a billentyűket. Azt már soha nem fogom megtudni, pontosan mikor tártam a nagyvilág elé a dolgaimat. Most pl. 9 óra. Reggel. És kedd.

Kirándulás

A hétvégén "szakítottam" egy délutánra a horgolással, és előszedtem a porcelán-/üvegfestéket. Mázoltam, káromkodtam, töröltem... A végén ilyenek lettek. Aztán meg is sütöttem őket. Remélem sütni is lehet majd bennük. :o)) Őket is ajándéknak szánom, de ennek hosszabb története volna. Ha lenne kedvem elmesélni. De most nincs. Eredetiben szebbek. :o))

"Ez itt a reklám helye"

Amikor rájöttem, hogy tudok horgolni, azzal is szembesültem, hogy a nagymamámtól örökölt 2 db horgolótű csak olyan leheletfinom csipkékhez való, amilyet csak ő tudott. Tehát elkezdtem beszerezni mindenféle tűket mindenféle fonalakhoz. Kisvárosomban leginkább a szép színes nyelű "Ezüst" márkájú vackokat lehetett kapni. Azt persze,hogy vackok, addig nem is sejtettem, míg nem került a kezembe véletlenül egy "Príma"-tű. 2,5-es. Leírhatatlan a különbség! Lehetőleg mindent azzal horgoltam - ha jó volt a méret, ha nem. :o)) És fontolgattam a merész elhatározást, hogy beszerzek még néhányat. Mint annak a bizonyos orosz kishivatalnoknak, csak ez járt a fejemben, és már az a merész ötlet is felmerült, hogy egy teljes sorozatot akarok birtokolni. Aztán szülinapom táján elhatározásra jutottam, és a neten rendeltem 5 db ronda, fekete nyelű csodát. És hogy nehogy elkallódjanak, a közeli 100-as boltban megvettem a legolcsóbb emeletes tolltartót - 600-ért. (Nem tudok varrni, gépem sincs.) Azóta a színes nyelűek dísznek jók, de a feketék viszik a prímet. És már csak a 7-10-es méret hiányzik. De olyat talán nem is lehet kapni.