A fonál és én

Nem bírom ugyanis fölvenni. A fonalat. Képletesen és szó szerint sem. Valahogy nem látom az értelmét, célját, és ebben nem hinném, hogy a nyavalyám a ludas.  Megint volt nagy ejházás-hűházás, pedig én megmondtam szeptemberben, hogy novemberre rendben leszek. :o) Szóval a debreceni túra rendben. Maradtam - szokás szerint -  Pesten, kinéztem a Vörösmarty térre, szép volt. Szerencsére nem volt semmi apróm, így nem vettem újabb díszeket, mütyürkéket, gyertyákat (pedig ez utóbbi megkísértett), csak nézelődtem, és szimatoltam. Hűűű, az a szagorgia! Mióta teljesen vegán vagyok, nagyon érzékeny vagyok a szagokra. Pl az összes húskészítményt büdösnek érzem. :o)) (Vagy ezt már mondtam?) Ezzel csak az a baj, hogy amikor reggelente készítem a szendvicset TJ -nek, sose tudom eldönteni, hogy az a felvágott tényleg romlott, vagy csak azt hiszem. (Eddig még nem reklamált.)
Szóval a fonál: az a nyamvadt kötés kb 3 cm-vel lett nagyobb, és a horgolótűre sem áll a kezem. Nem is tudom, mivel telik az időm. Leginkább alszom. Főleg mióta setét van már kora délután. :o(( Na, jó, néha olvasok is. Kötelezőket. :o(  És olykor pakolok, mert még mindig nincsenek a helyükön a dolgok. Ráadásul nem emelhetek 2 kg-nál többet - mondták Debrecenben.  Hm.
Így aztán csak egy újdonságot mutatok:

Ő ment a cipősdobozba. És néhány ifjúsági regény. Az persze egy másikba.
És mivel nem tudok újdonsággal előrukkolni, mutatok régit. Elvittem a gépet, és J-nél lefényképeztem az első műveket:

 A nyuszi kivételével még valamennyien hímzőfonalból 1,5-ös tűvel készültek. Jó kis türelemjáték volt.
És van még két hal. Arany. Egy sapkás, meg egy fekete fátyolfarkú. Nem is arany egyik sem. :o)

Kalandtúra

Ismét nekivágok a híres magyar Hortobágynak a debreceni Klinikáknak. Ajvé! Lassan emlékoszlopokat lehetne állítani az úton a Klinikák megállótól a mittudoménhányas számú belosztályig. Meg vissza.  Jó sokra lenne szükség, ugyanis folyton eltévesztem, melyik út megyen Budára a célállomásra. Így szépen bebarangoljuk a Klinikák egész területét.   Ez akkor volt még izgalmasabb, amikor építkeztek benn mindenhol, és  kerülővel lehetett eljutni a  (Mondták mi a másik rész neve, talán Auguszta/-tin, az biztos, hogy valamelyik nyári hónap.) Szóval oda. Amit akkor gyalogoltam! Akár már egy compostelai zarándoklattal is felér. Emléktúrákat is lehet majd szervezni: SE nyomában a Klinkáknál. És most azért is spanyol képet választok ide !

 

A héten csak a Bagoly-klub gyarapodott egy fővel. :o))

 

  Amásik meg Erzsébet-bagoly. (Vajon miért lesz minden képem homályos?)

  

Meg mivel reggelente hozzáfagyok a kormánykerékhez, készítettem egy újabb zongoristakesztyűt. (Valahogy kitágul a minta, és a lyukon támad a fagy. 

Mostanában sok kék fonalam van, tehát ez is kék lett. És már el is ajándékoztam. :o))

A vonaton a kötéssel fogok nyűglődni. :o))
Ja, és spóroltam 70E Ft-t.  Reggel TJ azzal lepett meg, hogy nem hűt a hűtő. Pedig hát az lenne a dolga. Télen is.  Néztem: tényleg. És tócsa van alatta. Pánik, ki fogja kipakolni, ki fogadja a szerelőt ... én 3 napig nem leszek itthon, ő meg esténként jár haza. Szerinte egyszerűbb lenne újat venni. Én azért még ragaszkodom a régi bevált úthoz, mondja ki a szerelő, hogy  Ámen. Óracsere, szervezkedés, szerelő jön, ide tolja, oda tolja, ütögeti, veregeti, kikapcsolja, bekapcsolja: jó. Mindez 1500-ba és némi idegeskedésbe került. Spóroltam 70e-t. Minimum. :o) Azért azt javasolta, tartsuk megfigyelés alatt. Most tartom.Aztán ha este elindulok, akkor majd TJ tartja.

Jók és rosszak

Áááááá, inkább csak jók. :o)
Mivel ketten is vették a fáradságot, hogy hagyjanak itt egy megfejtés üzenetet, elárulom, mi az igazi megfejtés. A szocialista ipar remeklése jóvoltából nálunk egy kivételével az összes ajtó magától becsukódik. Ami nem, az magától kinyitódik, és a bejárati ajtó. :o) Mert mi ilyen nyitott és vendégszerető emberek vagyunk. :o) No, szóval valamikor régen vettem egy műanyag ajtókitámasztót, az támogatja a nagyobbik szoba ajtaját. (Szerintem az utóbbi 15 évben kb 3-szor volt becsukva.) A másikkal meg folyton küzdöttünk. Egy darabig jó megoldásnak tűnt Benedek Elek A vitéz szabólegény című könyve, de a mikor elkezdett felhorzsolódni a borítója, mégsem tűnt annyira jónak. Így kapóra jött, hogy az ablakosok hagytak itt különböző fadarabokat. Egy téglalapot és egy éket is. Ezek egymásra építve tökéletesen kitámasztották az ajtót, de körülményes volt a dolog, így hát lett a kis bálna( - bele van építve a téglalap és az ék is). Aki nem mehet el a bálba, mert az ajtót kell támasztania.

 

Aztán újabb taggal bővült a Bölcs Bagoly Klub: a hétvégén Bonyhádon a kutató diákok konferencián lett egy továbbjutóm. .o)

És még egy nagymaminak is készítettem ajándékot. ;o) Három unokája van.

Nos, ez csupa jó hír. A rosszat nem is mondom.  (És még egy: a kb. 10 éve állandóan kidobásra ítélt és kegyelmet kapó kordgatyám tegnap felpróbáltam. És feljött. :o)))

Beszökött

Az ősz. A konyhámba. Tegnap 3 napja. Akkor még egészen szép volt a bokor. Azóta sokat veszített ékeiből. Hull a levél a fáról az ágakról.  Viszont még mindig kellemes érzetet kelt a látvány. Sétáltam a parkban, és annyira szépek voltak a fák, hogy gondoltam, hazaviszek egy kicsit belőlük. (A muskátli nem a parkban nőtt, hanem a lépcsőházban, és a színhatás kedvéért került a csokorba.)

Tessék megfigyelni az évszakok találkozását az asztalon! A napraforgó még a nyarat idézi, a befőttes üveg melletti szalvéta pedig egyértelműen a karácsonyt. (Azért a napraforgók uralkodnak. :o) Viszont annyi karácsonyi szalvéta került elő a pakolás közben, hogy évekig nem kell venni.) Ami még az üveg mellett látható, az ajándék. Én kaptam. Henitől. Köszönöm, kedves meglepetés volt.

Egy kis zsebkendőtartó (vagy valami ehhez hasonló) és egy tolltartó. De én valószínűleg a Lillypenetmet fogom benne hurcolni. Pont azon tűnődtem, hogy mégsem kéne csak úgy a tatyómba behajítva hordani, de az eredeti tartója elég nehéz.
És újra kedvem támadt énekelni horgolni. Készült egy

 

 Ki találja ki, mire való?

No.2

 Levelet kaptam. :o) Az állatkerből/től. Megjött a szülinapi ajándékom.  Ő az:

Skarlát batla, alias íbisz. Áment a neve, már a nyári nyílt napon, amikor Angélát látogattuk, beleszerettem, annyira szép. 

Így már két madaram van. :o)  Angéla, Áment, ... Hány betűből is áll az  ábécé? :o))
 Hát nem figyelmes az én lányom, hogy ilyen szép madarakat ad nekem?

Blogok, terítők, sálak

Még megvagyok, csak sok egyéb feladatom lett az elmúlt időben. Pl az, hogy 2 újabb blog gazdája lettem. Kitalátam/tuk (a két emeltes csoport meg belegyezett, mi mást tehetett volna :o) ), hogy indítsunk blogot. Leírják, ami az órán történt, vagy ami érdekli őket,  és minden nap szerepel, mi a házi. :o))) Így aztán nincs kifogás, hogy nem tudtam, nem voltam itt ..stb. Evvel volt egy kis munka, hiszen meghívókat kellet küldeni, megszerkeszteni a blogot... és elérni, hogy tényleg legyenek benne beírások. De van már, aki nem felszólításra közli az élményeit, valaki pl  talált egy a Nyugattal foglalkozó lapot, illetve más egyéb érdekességet, és közzétette. :o)) Ez jó.  Szóval mostanában ezzel foglalkoztam az időm nagy részében.
Közben horgoltam is, de most nem állatokat (válságban vagyok, vagy mi). Hanem terítőt. El kell árulnom, hogy terítőmániás (is) vagyok. Időnként MUSZÁJ új terítőket vennem. És mivel a múltkori horgolt szélűt elajándékoztam, most újra körbehorgoltam egyet - esténként ezzel szórakoztam, eltartott egy darabig. Ilyen. Még ki kell mosni, és levasalni.

Szép őszies színei vannak. Azon gondolkoztam, hogy talán azért ilyen gazdag, színpompás, ragyogó az ősz, mert így akar minket kárpótolni az elkövetkező sötét, hideg, nyirkos, nemszeretem időért.  És ezt bizony jól teszi. Csak kényeztessen még sokáig. (Tegnapelőtt kiültem az erkélyre egy szál pólóban, és élveztem a kései napsütést.)
És mivel a Nagy Terítő projekt befejeződött, én meg rendeltem Barkáéktól egy halom fonalat, kötésbe fogtam. Tavaly mindenki ilyet készített, de én későn érő típus vagyok. :o)). És természetesen minta nélkül álltam neki, így eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy hogyan fog úgy szaporodni, ahogy én akarom. Utána ahhoz is, hogy belássam egy ideig nem boldogulok szemjelölő nélkül. Szóval 2 napig keveset haladtam, és sokat fejtettem. De már megy, és alakul,  hamarosan kész lesz, és akkor majd kiderül, hogy akinek szánom,   nem akarja. :o))
Ő az:

A második már jobb lesz. Ezt talán megtartom magamnak.
Tagnap elutaztam Székesfehérvárra, mert június 29-én előjegyeztek MR-vizsgálatra. Sikerült idejében megérkezni (17 h) - miután megnéztük a babamúzeumot -, elvégezték a vizsgálatot (A dr. House kórházában mintha kevésbé lenne harsány, de lehet, hogy azt a részt nem mutatják. :o)) ).  Aztán közölték, hogy semmit nem postáznak, vagy megvárom, vagy máskor visszamegyek érte, A máskor az újabb idő és benzin, tehát megvártuk. 3 órát, nem kevesebbet. Fél órát üldögéltem a váróban (A két és fél órás kószálás után. Hideg volt.). Ugyanis mikor megérkeztem,  közölték, még nincs aláírva. Közben senki a kezébe nem vett a papírom (láttam, mert beláttam a szobába), majd 9 előtt 10 perccel kiadták. Így volt ki a 3 óra. Nem ám renitenskedünk, és fél órával korábban akarjuk a megígértnél. Nem, nem borogattam asztalt - én nem az a típus vagyok. Láttam az esti Székesfehérvárt, szép volt. (És milyen ocsmány ködben jöttünk haza!!!)
Egy kicsit elfog az irigység, amikor ilyen patinás városban járok, és nagyon sajnálom, hogy a mi viszonylag fiatal városunk semmi középkori emlékkel nem bír és nagyon kevés barokkal. (Vagy igen, Zsuzsi?)

Ajándék

Volt nekem szülinapom. Kaptam ...(egy teljes napot J-vel kettesben Pesten)..., és más egyebeket.
És most nem tudom eldönteni, melyik szebb.
Ez:

vagy ez:

Oviba mentek

Tegnap bepakoltam egy cipős dobozba a cicacsaládot meg az elefántot, és hogy ne legyen szegény annyira magányos, kapott egy kicsit is. Aztán valahonnan előkerült még a két kis maci is, ők is útra akartak kelni. Remélem, rendben megérkeznek, és szerető kisgazdákra találnak.
Mostanában a javítás erősen leköt, illetve az emeltes csoportokkal blogot indítottunk, és ennek gazdájaként működöm, ha szükséges. Jó ötlet volt,  egy csomó kölökről kiderül, mennyire kreatív. A mai bejegyzésben ezen derültem a leginkább:
"Eljött a 2. óra!!!( és a Tanárnő?) 
"Eljön minden esztendőben, pontosan, hűségesen. Sohasem késik, és mindig egyforma vén, egyformán jókedvű."

Pontosítás: Eljön minden órára, pontosan, hűségesen, sohasem késik, ez a rész nem kell bele, egyformán jókedvü"

Pontosítás2: ma késett"

 És ez így is volt, de nem magyarázkodom. :o))

Kolléga ;o)

Én olyan büszke vagyok arra, hogy Arany János kollégája lehetek. Gyakran panaszkodott arra, hogy heti 100-120 dolgozat, fogalmazás javítása mellett nem tud verset írni. Ez rám is igaz. Nem tudok verset írni, és gyakran van 100-120 javítandó fogalmazásom. Mint például a múlt héten. De én Arannyal szemben csak a felét javítottam ki  -  egyelőre. Igaz a hét nagyon sűrű volt. Pénteken tantestületi kirándulás volt - 10-re értem haza. Szombaton meg a legelső itteni osztályom érettségi találkozója. A legendás sportolók. Gyakorlatilag "együtt csináltuk" a gimnáziumot. Ami most van, annak a 80%-át ők  találták ki, kezdték el, hagyományteremtők. És nagyon jó hangulatú találkozó volt - remélem, mindenkivel sikerült beszélgetnem. A fiúk megemberesedtek, a lányok meg ... szépek, érettek, kedvesek, és nem egynek van 3-4 gyereke. Büszke voltam rájuk.
Az egyik lány (nekem már csak az marad) nagyon hangulatos asztaldíszeket késíztett, és a buli végén el lehetett őket hozni. Azóta itt virulnak, mint Van Goghnál, és bár egy kicsit lógatják a a fejüket (J szerint mert itt nem süt a nap), nekem valahányszor csak rájuk nézek, napsugaras kedvem támad. Remélem, még megmaradnak egy darabig.

A szobába pedig becsempészték az őszt:

Igaz, nem volt túl sok idő, de most inkább elmulasztottam néhány doga kijavítását, hogy az óvoda projektet befejezhessem. Így készült még a kandúr mellé egy kis család, és egy malac (Babe?) is odakeveredett. Nem zavarták el.

Ma hajnalban pedig muszáj volt ezt az apróságot elkészíteni, ugyanis tegnap az Édes anyanyelvünk versenyen Saújhelyen az egyik tanítványom különdíjas lett. :o)) Így megalapítottam neki a Kancsal Bölcs Bagoly díjat. Szóval baglyot kapott. :o)))

Főzök is :o))

A kívül ejtett sebek előbb-utóbb begyógyulnak, az én ujjamon is már csak emléke van annak a kráternek, amit a hipiszupi kerámia késem ejtett. Meg kell tanulni óvatosabban bánni az eszközökkel. Így hát már megint horgolgatok, bár nagyon lassan haladok bármivel is. Most éppen macskákkal próbálkozom, abban (sem) sosem voltam jó. Ez is gnóm kissé szegény,  de hát ez van. Van farka is, de azt eldugta.

Eléggé kétségbeesetten is néz szegény, de majd készítek neki párt is. Ketten csak jobban megbirkóznak a világ gonoszságával.
És kész a konyhaszekrényem is. Íme:

Milyen színe van? Mézes juhar. :o))) Eredetileg egy halvány zöld lapot választottam, de kiderült, hogy azt a mintalapot már csak dísznek tartják, mert megszűnt a gyártása. Így esett a választásom - valahogy - erre a szép halványsárga:o))) lapra, és szinte hihetetlen, milyen jó az összhatás. A pakolással egy kicsit várni kellett, mert rájöttem, hogy amit az alsó polcra teszek, az ott is marad. Így egy görgős lapot szereltettem be, hogy hozzájussak alkalmasint a nagy edényekhez is.
De már két szeretőm van, mert fürdő  után a konyhába is beleszerettem. :o)))
Így aztán sütök-főzök. (Meg a dolgozószobám is a konyhában van. :o)) De mennyivel jobb érzés ilyen környezetben javítani.:o) Jajjj! Ezt meg kell osztanom: "Babits a harmincas években egyre inkább tartott a nárcizmus terjedésétől." Sírjak vagy nevessek? Inkább az előbbi. :o(
Szóval a geasztrotündér címre pályázom. (Ami a magamnak készíthető ételeket illeti.) És elkészítettem a világ legfinomabb (majdnem) vegán  ételét.

Kinézésre elég sápadtka, de két ülésben befaltam. Szóval: a karfiolt, a szeletekre vágott karalábét, a répát és a fehér répát egy kissé megpároltam, a tál aljára ízlésesen elhelyeztem egy szalonnabőrt. rászeltetletem egy padlizsánt, egy cukkinit, pórét, kis darabokra vágott krumplit, ráhalmoztam a párolt zöldséget, paprikát (a zeller és a paradicsom allergia miatt kimaradt), megszórtam sóval, borsikával, meg amit még találtam, szórtam rá apróra vágott diétás szalonnát (se szénhidrát, se fehérje), és be a sütőbe, kb. 40 percig aszalódott ott. Az élet kegyeltjei tehetnek rá sajtot vagy tejfölt, esetleg mind a kettőt. Ja, és van benne héjas fokhagyma is. Mert a sült fokhagyma finooooom!!!
Tavaly találtam egy müzli szeletet, amiben nem volt se dió-mogyoró, se búzaakármi és még szója sem.  Hurrá! Drága volt, meg túl édes, de hát valamit nekem is kell enni. Most, hogy a szteroid miatt borult a rendszer  (cukorháztartás), olykor szükségem volt gyors és lassú szénhidrátbevitelre. Naná, hogy ehhez a szelethez nyúltam. És jöttek a kiütések. Sok. És ronda, És még több. És még rondább. Mígnem valamelyik hajnalban unalmamban elolvastam az összetételes cédulát. A második helyen mindjárt a szójaliszt van. :o(((
A héten képeket akartam felhelyezni az üres falfelületekre. De csak kevés sikerrel jártunk, mert kiderült, hogy ahol nagyon üres, az főfal, és oda csak fúrni lehet. pl ami a képen látszik, az főfal, és csak oda képzelhetitek a szépséges Varga-Bencsik-rézkarcot. Viszont a szekrény oldalán megmaradt a parafa, amin nézegethetem a mostanság kapott szépségeket. :o)