Blogok, terítők, sálak

Még megvagyok, csak sok egyéb feladatom lett az elmúlt időben. Pl az, hogy 2 újabb blog gazdája lettem. Kitalátam/tuk (a két emeltes csoport meg belegyezett, mi mást tehetett volna :o) ), hogy indítsunk blogot. Leírják, ami az órán történt, vagy ami érdekli őket,  és minden nap szerepel, mi a házi. :o))) Így aztán nincs kifogás, hogy nem tudtam, nem voltam itt ..stb. Evvel volt egy kis munka, hiszen meghívókat kellet küldeni, megszerkeszteni a blogot... és elérni, hogy tényleg legyenek benne beírások. De van már, aki nem felszólításra közli az élményeit, valaki pl  talált egy a Nyugattal foglalkozó lapot, illetve más egyéb érdekességet, és közzétette. :o)) Ez jó.  Szóval mostanában ezzel foglalkoztam az időm nagy részében.
Közben horgoltam is, de most nem állatokat (válságban vagyok, vagy mi). Hanem terítőt. El kell árulnom, hogy terítőmániás (is) vagyok. Időnként MUSZÁJ új terítőket vennem. És mivel a múltkori horgolt szélűt elajándékoztam, most újra körbehorgoltam egyet - esténként ezzel szórakoztam, eltartott egy darabig. Ilyen. Még ki kell mosni, és levasalni.

Szép őszies színei vannak. Azon gondolkoztam, hogy talán azért ilyen gazdag, színpompás, ragyogó az ősz, mert így akar minket kárpótolni az elkövetkező sötét, hideg, nyirkos, nemszeretem időért.  És ezt bizony jól teszi. Csak kényeztessen még sokáig. (Tegnapelőtt kiültem az erkélyre egy szál pólóban, és élveztem a kései napsütést.)
És mivel a Nagy Terítő projekt befejeződött, én meg rendeltem Barkáéktól egy halom fonalat, kötésbe fogtam. Tavaly mindenki ilyet készített, de én későn érő típus vagyok. :o)). És természetesen minta nélkül álltam neki, így eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy hogyan fog úgy szaporodni, ahogy én akarom. Utána ahhoz is, hogy belássam egy ideig nem boldogulok szemjelölő nélkül. Szóval 2 napig keveset haladtam, és sokat fejtettem. De már megy, és alakul,  hamarosan kész lesz, és akkor majd kiderül, hogy akinek szánom,   nem akarja. :o))
Ő az:

A második már jobb lesz. Ezt talán megtartom magamnak.
Tagnap elutaztam Székesfehérvárra, mert június 29-én előjegyeztek MR-vizsgálatra. Sikerült idejében megérkezni (17 h) - miután megnéztük a babamúzeumot -, elvégezték a vizsgálatot (A dr. House kórházában mintha kevésbé lenne harsány, de lehet, hogy azt a részt nem mutatják. :o)) ).  Aztán közölték, hogy semmit nem postáznak, vagy megvárom, vagy máskor visszamegyek érte, A máskor az újabb idő és benzin, tehát megvártuk. 3 órát, nem kevesebbet. Fél órát üldögéltem a váróban (A két és fél órás kószálás után. Hideg volt.). Ugyanis mikor megérkeztem,  közölték, még nincs aláírva. Közben senki a kezébe nem vett a papírom (láttam, mert beláttam a szobába), majd 9 előtt 10 perccel kiadták. Így volt ki a 3 óra. Nem ám renitenskedünk, és fél órával korábban akarjuk a megígértnél. Nem, nem borogattam asztalt - én nem az a típus vagyok. Láttam az esti Székesfehérvárt, szép volt. (És milyen ocsmány ködben jöttünk haza!!!)
Egy kicsit elfog az irigység, amikor ilyen patinás városban járok, és nagyon sajnálom, hogy a mi viszonylag fiatal városunk semmi középkori emlékkel nem bír és nagyon kevés barokkal. (Vagy igen, Zsuzsi?)