Nagy utazás

Sajnos néhány nappal korábban kellett Debrecenbe mennem, mint a horgolós-kötős találkozó lesz. És hát nem is kreatívkodni mentem, sajnos,  hanem a szokásos negyedéves szkanderozásra. Bár ez ma elmaradt, mert még a a labdát sem tudom átadni a fejem fölött az egyik kezemből a másikba. Hajaj! van még mit gyakorolni! ( És persze a szteroid is marad - mind az az adag, amit előírtam magamnak.) Majd novemberben szkanderozunk. Addig azt is el kellene döntenem, akarok-e kísérleti nyuszi lenni. Nehéz a döntés. :o( A legjobb lenne  csak úgy hátat fordítani ennek az egész dpm-nek,és elfelejteni, mint egy rossz álmot. .o( Kár, hogy nem lehet.
Most meg itt ejtőzöm J lakásában (ő meg otthon, mert holnap dolgozik szegény), és igyekszem a mai maratoni utazást kipihenni. Meg a bosszúságot, hogy a KIKA nem 9-kor zár. :o(
Holnap pedig tiszteletemet teszem a BIK-ben a cukros (doktor)bácsinál, hogy egyszerre minden élvezetet letudjak.
És aztán elmegyek a KIKÁ-ba! Már a kirakattól el voltam ájulva. Mennyi lámpa! Nekem csak egy kellene, nehogy már ne tudjak hozzájutni!
A távirányító-tartó elkóborolt- pedig elsőbbséggel adtam fel. :o( És egyhamar nem készítek újat, mert Belinda óvoda-projektjét kellene teljesíteni. Elég nehezen haladok vele, állandóan alszom.:o( Ahelyett, hogy értelmes dolgokkal tölteném a napot. Mint pl. könyvpakolás. Amikor megígértem a figurákat, nem gondoltam, hogy ennyi ideig elhúzódik a nyavalyám. De a kisujjam szépen javul, a kétszázas már a markomban marad, csak az ötösök potyognak ki.  De hát ki akar ötösöket szorongatni.? :o)

Nem túloztam:o)

Gatok-getek. (Javulgatok, na de mit getek?) Igaz, a szteroid csökkentésére még nem merek gondolni.  (Még egy ilyen éjszaka , és vénásan 120 lesz belőle. Legalább is ezt vizionáltam az éjjel a fájó tagjaim éreztén.) De azért mégis csak jobb. Ma pl már vezettem is. :o))
És meg akarom mutatni, hogy amikor alig-alig, akkor is. És ha két soronként, meg ronda lesz, akkor is. Mert  segít, mert leköt, mert épen tart. Szóval terápia, na. "Ez az, amit nem lehet megunni."

Ezért tényleg 2-3 soronként készült az újabb távirányíró-tartó. Egy kissé ......  öööööö..... no hogy is fejezzem ki magam... csámpás, de ha lóg, és benne vannak a súlyok, elég jól mutat. És természetesen alapvetően sárga. Remélem, akihez ma útnak indult, hasznát tudja venni. És hogy mindjárt lehessen tenni valamit legalább az egyik zsebébe, készült kísérőnek egy elefánt. Turkáltam egy tükörbársony kislányruhát, azóta nem tudok betelni a bársony elemekkel. :o)))  Ezért lett a nagyon menő szoknyája is bársonyból. (Meg mert ekkorában (kicsike) nem volt kedvem kínlódni a nyamvadt ujjammal.) É vajon kitalálja-e, kihez megy, akihez elindult, mielőtt odaér? :o)

Hegymenet

Immáron felfelé. Az elmúlt két hétben egy hónapban keményen küzdöttem a nyavalyámmal, hol ő állt, nyerésre, hol én. De ma már biztos, hogy kiütéssel győzök, hisz a naplót ÉS a szöveggyűjtit is elbírtam vinni órára. :o)) És a lépcső sem állít legyőzhetetlen akadály elé - háromszor-négyszer. Ötödszörre azért meggondolom, hogy tényleg le akarok-e menni.(Pedig a suliban figyeltek rá, hogy minél kevesebbszer kelljen alpinistává válnom a nap folyamán.) Ez persze azzal járt, hogy hétről hétre drasztikusan emeltem a szteroidot. (Még jó, hogy nem vagyok profi sportoló! Mit tennék a doppingteszten? Jó, tudom, az egy másfajta szteroid, de ettől is bírok úgy kinézni, mint az NDK-s úszónők. Ha mond ez még valakinek valamit :o)) ) A héten a doki is jóvá hagyta a kezelést. :o)) Viszont a küzdelem annyira kimerít, hogy hazajövök, és elájulok, általában alkonyatkor ébredek, akkor meg már nem nagyon lehet élni. ("Alkonyat ... mennyire szép, amikor a felkelő nap felbukkan a felhők mögül." :o)) Gyöngyszem. Ezt egy 11.-edikes írta háziként, arról elmélkedve, hogy a Meyer-könyvek hogyan elégítik ki napjaink romantikaigényét. Na, ehhez találjon letöltendőt az interneten!!. :o))  - "Mellékszál.")
Szóval reggel elmentem suliba, ott lézengtem, keményen dolgoztam (de tényleg), majd hazajöttem, és átaludtam a délutánt.  Közben persze történtek dolgok, például Patríciától kaptam egy díjat:

Háááát, nem tudom, mi az extra benne, mármint a blogomban, hacsak az nem, hogy olykor nyüszítek a nyavalyám miatt, de köszönöm, és igazán megtisztelő, hogy rám is gondoltál, Patrícia.
És most tovább kellene adni, de nem szeretnék válogatni, mostanában egy csomó új blogot ismertem meg, kezdőket, haladókat egyaránt, nekik ajánlanám a díjat, olyiknak a kreativitásásért, olyiknak a hasznosságáért, olyiknak a stílusáért, olyiknak a bemutatott gyönyörű gyerekekért :o)) De nem sorolom fel őket, hanem megkérem, hogy a rájuk is kíváncsi vagyok blogból szemezgessenek. :o)) Azaz, aki szeretné, vigye! (Persze a régiek is vihetik.)
A napokban megérkezett Latinkától a baglyok ellentételezése.

 A képet tőle kölcsönöztem. Az a madár!!!! El vagyok ragadtatva! És a kötögető mami is lenyűgöz. Hogy lehet ilyen gyönyörűen hímezni??!! Hehe, én jártam jobban. :o))
Horgoltam is, de azok ... hát hogy is mondjam, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, esténként 3-4 sort készítettem el. De már az ujjam is javul. Nincs mese, megint rendbe jövök. :o)))

Újság?

Be kell látnom, hogy az elmúlt 3 hétben a nyavalyám minden tünetét produkáltam - egy kivételével. Nem fájt elviselhetetlenül minden mozdulat. Ezért aztán nem is voltam hajlandó belátni, hogy baj van, és mindent a júliusra fogtam. Ám amikor a suliban az értekezlet után az egyik kolléganőm, azzal indított, hogy " De ....., csak nem vagy megint beteg?" Na, ekkor kellett elismernem, hogy  ez nem csak sima fáradtság, és nem azért nem tudok felállni a székről, mert túl alacsonyak. (Persze azért is.) És hát diplomám ugyan nincs, de kiválóan tudom kezelni magam, ezért azonnal szteroidot rendeltem (2 hónapja egyáltalán nem szedtem). Én rendes háziasszony vagyok (ezért pl a Flylady magamra alakított programját is folyamatosan nyomom, mióta kész a lakás. :o))) ), ezért mindig tartok a kamrában néhány doboz szteroidot, hátha szükség lesz rá. Most aztán volt. Egy hete szedem a rohadékot, és már simán fel tudok állni a székről. (Az autókkal még gondjaim vannak.) Holnap kipróbálom, tudok-e teregetni.
Egyéb dolgokban elég visszafogott vagyok, mert a repedt mancsom folyton beleverem valamibe (pénteken legázolt egy óriási bontott csirke, ma belecsaptam egy vasszékbe), így  továbbra sem tudom behajlítani az ujjaim, és rendesen fogni a kezemmel -a  kézimunka tehát többnyire vágyott foglalkozás.

Ma elkészítettem az ajándékok csomagjait, holnap postára adom őket. De mivel nem vagyok egy csomagolóművész, és annyira görcsöltem, hogy rendesen be legyenek ragasztva, persze kihagytam belőlük a leveleket. :o))) Szét már nem szedem őket, mert rendesen be vannak ragasztva. Így innen üzenem mindenkinek, hogy fogadja szeretettel a nyereményét, legalább annyira, amennyire szívesen én küldöm őket. Jó mulatást, jó játékot velük.
Ennyire szépen azért nincsenek becsomagolva, csak éppen hogy a posta elvigye őket. A képet innen.

Itt az idő

Eljött az iskolakezdés délutánja. Hazajöttem, gyorsan leturmixoltam a reggel megpárolt  sóskát (akkor is le kell szedni a szárát, ha frissen szedték:o) ), besűrítettem rizstejszínnel, és sütöttem hozzá egy kis krumplit (csak, hogy húzzam az időt :o)) ), megebédeltem, és kigyűjtöttem a jelentkezők nevét. Meglepő módon Fruzsi volt a népszerűbb, pedig tényleg kis csúfság szegény. Szóval a képen a kékek a Fruzsira pályázók, és a narancssárgák a Poirot-ékat választók. Aki nem tudta eldönteni, az utóbbi csoportba került. A sorsoláshoz a roppant demokratikus "ecc-pecc" kezdetű mondókát alkalmaztam.

A nyeretesek:
Fruzsi:    Kormica-Szilvi,
Poirot:     Hencsilli.

Gratulálok, kérek címeket a setekukacfrímélponthu-ra. Úgy látom, mindenlhol vannak kicsik, akik húzzák-vonják, elnyűvik majd őket. Tudok szebben is írni, de csak akkor, ha nincs elrepedve a kezemben a csont. Hehe, rájöttem, mitől: kezet fogtam egy pasival vagy 4 hete. Akkor már csak 2 van hátra, hogy rendbe jöjjön, ugye?

Don Corleone és tsai

Elözönlenek minket a baglyok. Kezdődött ugye Poirot--val, majd Latinka azt a tervét tette közzé, hogy egy gyönyörűséges hímzett darabot alantas kulcstartói szerepre kárhoztat. Ezt mégse hagyhattam (de elkéstem), és felajánlottam egy horgolt baglyot a helyébe. És horgoltam, horgoltam, de valahogy nem találtam el az igazit. Végül hárman lettek, Doln Corleone a sötét szemüvegében  kiterveli a dolgokat, Sonny fiú még apró és ártatlan (már elpasszoltam egy új kolléganőnek, aki még nem kapott tőlem semmit :o)) ) és persze a gorillájuk. :o) Na, szerintetek J melyikre mondta, hogy annyira aranyos, hogy  nem adhatom oda senkinek?

Még egy ajándék

A minap, amikor az elefántokról  és a sárgáról beszéltem, eszembe jutott, hogy eddig csak kék, szürke és lila elefántokat készítettem. (Talán fehéret is.) Na, de sárgát! És íme, megszületett az első sárga fáni. Azért egy kis lilának muszáj benne lenni.Szombaton fog új helyre költözni, remélem, sikere lesz.

És már ennyi cucc a helyén van. (Sajnos ez csak töredéke az összesnek.)

De nem általam, a kisujjam továbbra is akadályoz fontos dolgok elvégzésében. (Most nem sorolnám, mindenkinek a fantáziájára bízom.) Meg az összes nyavalyás ízületem. Viszont rájöttem, hogy vagy 3 hete  kezet fogtam egy pasival, és üvöltöttem, hogy azonnal engedje el, na akkor repedhetett meg a tenyeremben egy csont :o(
A nagyon lepusztult lámpa muzeális tárgy, én kaptam 15 éves koromban - és J nem engedi kidobni.

Évforduló

Most látom, hogy nem ma, hanem tegnap volt 2 éves ez a blog. Pedig azt terveztem, hogy megjövök Pestről a tanévnyitó konferenciáról, és jól megünneplem. Torta, tűzijáték meg effélék. De hát lekéstem ... Tehát lemondok a tortáról, tűzijáték meg úgyis volt a napokban. Elgondolkodtam, mit jelent nekem ez a blog. (Ilyenkor illik ez, nem?) Eleinte eléggé nem értettem a blogvilágot, volt ahol szorgalmasan tettem megjegyzéseket, és soha semmi választ nem kaptam. Akkor azt gondoltam, bizonyára nagyon zárt világ ez, újakat nem nagyon fogadnak be. (Egy kicsit rosszul esett, nem tudtam, talán a blogomat érintő kritika volt-e a hallgatás.) Aztán egyszer csak lett egy állandó olvasóm (Marika, elküldenéd a címed, vagy... jössz a foltvarrós találkozásra, mert akkor megkereslek), és Kriszta, aki küldetésének tartja, hogy kezdőket fedezzen fel, sok kedves biztató szóval adott bátorságot. Később aztán más NAGYOK is szóra méltattak, szóval befogadott a blogvilág. (Köszönöm mindenkinek, aki figyelemre méltat és megjegyzésre is. :o))  Mit jelent ez? Gyakran biztatást, segítséget a nehéz napokon. :o)) Kedves emberekre, barátokra találtam, olykor meglepődöm, milyen sokan jártak erre, és örülök, ha valaki kedves szavakat hagy itt. A kritikáknak nem annyira, bár tudom, hogy hozzá tartozik a nyilvánossághoz, de hát pontosan tudom, mi a hiányosságom, mi a hibám, szóval... legfeljebb arra lenne szükségem, hogy magyarázatot kapjak. Meg hát... nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy ez nekem terápia, és nem akarom senki kenyerét elvenni.
Viszont most kitaláltam, mi legyen a trónkövetelőkkel.
Ha már szülinap, hát játsszunk!
Ha szeretnéd vagy a két nyomozót (Poirot és Hasting) vagy esetleg Ferde Fruzsit, hagyj itt egy üzenetet! Természetesen azt is mondd meg, melyiket szeretnéd elnyerni:o)! Nem kérem, hogy légy állandó olvasóm, csak ezért kár lenne bejelentkezni. (Minek csapjuk be egymást. Meg hát én is megfordulok naponta olyan blogokon, ahová valamikor valamiért nem jelentkeztem be, de lelkesen követem.) De ha kedved van, hirdetheted. Találtam egy jó logót a képeslapok között, azt szeretném felhasználni a játék emblémájául. Ezt:

 Jaj! Majdnem elfelejtettem, sorsolás szeptember elsején délután.

Poirot és Hastings

Amikor az én nagylányom még kislány volt, kirándulásokról, táborokból mindig hozott nekem ajándékot - vagy elefántot (mert ha még nem derült volna ki, az elefántokat legalább annyira szeretem mint a sárgát.:o) Hű, micsoda ötlet fészkelte be magát az agyamba! ), vagy valami más szőrállatot.  Sajnos nem tudom, melyikük került először hozzánk, de amikor mindkettő állandó lakos lett nálunk, és egymás mellé kerültek, a lányban azonnal megérlelődött a felismerés: "Poirot és Hastings." (Mert már akkor is Agatha-rajongó volt, mint az anyja.)

Azóta elválaszthatatlanok. Csak ülnek egy polcon, és figyelik a körülöttük történő eseményeket . Gondolom éjjelente megtárgyalják, ki milyen következtetésre jutott, és jaj nekünk, ha valami bűnös dologban törnénk a fejünket!
Éldegéltek ők szépen évek óta nagy egyetértésben, de most úgy gondoltam megviccelem őket:.

Nem mondom, nem volt kicsi a felháborodás és a tiltakozás, Poirot közölte, hogy szánalmas próbálkozás volt, még csak a közelébe sem jut a jövevény az ő méltóságteljes alakjának (Hát persze, ő valami szőrös anyagból készült, és üvegszeme van, amit én nem szeretek használni.). Hastings nem volt annyira harsány  a tiltakozásban, talán tetszik is neki, hogy valaki megpróbálta utánozni. Végre rá is vetődik némi fény. :o) Egy fénykép erejéig hajlandóak voltak egymás mellé állni, de ragaszkodnak hozzá, hogy a jövevényeknek menniük kell. (Majd a következő bejegyzésig kitalálom, mi legyen a megoldás. )

Még mindig barátkozom a csodatűvel, de nem igazán találunk egymásra. Lehet, hogy akkor kéne próbálkozni, amikor nincs elrepedve a tenyeremben valami csont, és ezért duplán használhatatlan a kisujjam?
A következő kép azt mutatja, mit vártam az egymásra találástól. (Egyébként meg későn vettem észre, hogy látható az ablakunkból is a tűzijáték, és csak az utolsó gyér pukkanást tudtam lefényképezni. :o) )

Ferde Fruzsi

Nem vesztem el, sőt a tűk is meglettek. De egyrészt a pakolás még mindig leköt, és még el is fog tartani egy darabig. Főleg, hogy nekiláttam egyedül, és max. 3 könyvet bírok el egyszerre :o(, a többi ramatyról ne is beszéljük, illetve tegnap az asztalos közölte, hogy bár csak az ajtókat akarom kicseréltetni a konyhaszekrényen, de ahhoz is ki kell pakolni az egészet. Hurrá!
Azért ha nem is a pakolásban, de szorgoskodtam, a héten. Pl. mire felébredtek a kedveseim, friss kifli várta őket - ennyi maradt reggeli után. És az új sütőt is kipróbáltam. :o)

Miközben a horgolótűk eltűnésén borongtam, a bambusztűvel készítettem apának egy kapcsolótartót, már csak fel kell szereli a vacka mellé.

Az éles szeműek felfedezhették, hogy a kopott, homok színű alap bebordult. És igen, tényleg lecseréltem a sárga függönyöket, és ilyen szép bordók lesznek, csak még varrattatnak. (Na, ez aztán szenvedő szerkezet!)
És amikor előkerült a tűkészletem, gyorsan nekifogtam valami rám jellemzőbbnek. Hát, jellemző lett. :o) De biz' isten elfelejtettem horgolni. Ferde lett, csámpás, 5-ször kezdtem, 8-szor lebontottam, végül felöltöztetve már egészen elfogadható, csak a hímzést rontottam el - de ... hát nem rám jellemzőt akartam csinálni. :o))
Zazálea felcsigázta a fantáziám, és gyorsan rendeltem egy ilyen horgolótűt, tegnap meg is jött, a baba kalapját már ezzel készítettem, de bevallom, hiába vártam fényesőt, harangzúgást, meg hogy magától horgolódik majd a cucc, mindez elmaradt. Sőt ... nálam még mindig a Prym viszi a prímet. Nem éreztem semmi különbséget a két tű használata között. Lehet hogy azért, mert én a tűt is rosszul fogom?

Szóval Fruzsi a strandra indul, hogy legalább ő kiélvezhesse a nyár utolsó szép napjait. Hehe, a minap egy kolléganőmnél voltam látogatóban, ültünk a kertjében, és beszélgettünk, mikor is rájöttem, hogy ez a legtávolabbi pont, amit az idén elértem, szóval jól kinyaraltam magam nála. Meg egyszer elzarándokoltam gyalog a Tescóba is, de azt nem kellett volna, mert a térdem utána igen csak nehezményezte, hogy ilyen vállalkozó szellemű voltam. :o(
Voltam csontsűrűség vizsgálaton: az öt évvel ezelőtti "3 embernek is elegendő lenne ez a sűrűség" megállapításhoz képest, most a kritikus tartományba csúsztam, még nincs baj, de azért már kell D-vitamint szedni. A szteroid megtette a magáét. :o(( De hát valamit valamiért.  Tudok jönni-menni, és csak mérsékelten fáj mindenem. A D-vitamin meg ... majd meglátjuk. Most már egy hónapja nem szedek szteroidot.  Maradjon így!
Egy kedves ismerősömtől kaptam egy tolltartót. "Van benne sárga." üzenettel adták át. És tényleg. :o)))