Zakkant

A nagy visszatérés? Nos, azt hiszem, az még várat magára. Azért készülgetnek dogok, például egynéhány hóember már világgá indult - ajándékkísérőként. Mint ahogy a fenti két kis figura is. Erzsébetiek. Talán a hideg és borús napok majd arra ösztönöznek, hogy keressek némi vidámságot ezekben a bohókás figurákban.  Kell egy kis áramszünet.

Tegyük hozzá, hogy amíg canadahun létezik, és ott lelkes magyarok, addig még mindig az én kindlém a nyerő. :o) ( Olvastatok már Henning Mankelltől bármit? Pl. a Kennedy agyát? Huh! Megrázó.) Illetve a dolgozatok. Amit általában kétszer javítok. Másodjára a javítót. És harmadjára is. Már felvetettem, hogy nem lehetne-e azonnal a javítóval kezdeni, de a kölkek nem lelkesednek az ötletért. Valamiért szeretik ugyanazt többször ... megtanulni? ismételni? Minden estre elsőre nem lehet jót írni, az már biztos. Olykor eljátszom azzal, hogy harmadjára is az első dogát íratom meg. Szerintetek mekkora sikerrel?

 Voltam Debrecenben. De ez nem olyan szívderítő. El akarták velem hitetni ott, hogy beteg vagyok. Ugyan. Na, jó, itt-ott fáj olykor, és nem tudok ... sok mindent nem tudok. De ez nem jelenti azt, hogy azonnal olyan durva gyógyszert kellene szedni. Ugyan kérem! Majd ha már felállni sem tudok. Esetleg.

Viszont a Cezanne jó volt. Csak nagyon sok a kép. Nem egyszeri program. A felénél már le akart szakadni a derekam. Majd elmegyek ismét. Gyönyörű, nem?

Váááá! A blogger megzakkant! A kép vándorol a kurzorral, és ha közzéteszem, csak egy bejegyzés látható. Ha közzéteszem. De ha közzéteszem, a kép elmászik innen az elejére. Mégsem mászott el. De azért nem mutat több bejegyzést egy oldalon.

Vasárnap alkottam. Karalábéfőzelék - benne az ő levele is. "Bestauboltam" rizsliszttel,felengedtem rizstejszínnel, megsóztam. Valami fűszer még kellene bele, mert így elég jellegtelen volt. És hozzá főtt brokkoli, köles- és zabpehely, só, bors, szerecsendió, zabkorpában megforgattam, és egy kevés olajon kisütöttem. Ihaj! Ínyencség, na!

Boldog, szomorú

Van már kenyerem, borom* is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.

(Bort J hozott Tokajból, finom volt, de már alig van belőle, feleségre pedig a dolgok jelenlegi állása mellett nincs szükségem. De ki tudja,még sok minden lehet... :o) az állítás többi része pedig egyelőre igaz. Majd ha januárban  ...)

Addig-addig kísérleteztem, hogy sikerült az abszolút mentes kenyeret előállítani. Se liszt, se élesztő, se tej, se cukor. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Lapos, morzsálódik, nagyon rossz, de kenyér!

Ami van benne: rozsliszt, vagy zabliszt (kb 40 dkg) egy fél dl olaj, egy dl víz (kb) egy fél doboz zab- vagy rizstejszín,  és egy evőkanál szódabikarbóna. Ja, és só. Egy kávéskanál kb. Kenyérsütőbe a cuccot, és aztán kis őzgerinc formában kisütni. Lehet a kenyérsütőben is hagyni, de a keverőlapát körül akkora barlang keletkezett, hogy váram, majdcsak beleköltözik valami  denevér. De előbb elfogyott, mint hogy felfedezték volna. Nem így a cinkék a kendermagot az erkélyen. :o))) Jönnek lopkodni, és derül a szívem.

És hogy valamit a  jó hírekről: (copyright by Grecsó K.) befejeztem a kesztyű párját. Elég lassan készült, de megvan. Nem lehet folyton kötni. Lassan-lassan készül az x. kendő is. Mire eljön a leendő gazda (egy-két év ), elkészül az is. Mostanában hóemberkéket gyártok, majd bemutatkoznak ők is. Vissza a kezdetekhez. :o)

A Tescóban volt pöttyös bögre!!!

Fél + fél

Bár matematikai képtelenségnek tetszik, mégsem egy egész. Íme:

Czuki kesztyűje megihletett. Ráadásul a receptjét a leírását is megadta - mivel elkértem. No, ez már kihívás volt. Mindig riasztott az a rémesen sok tű, de egyszer csak bele kell vágni. Szóval beruháztam egy adag harisnyakötőtűre.  Csak itthon láttam, hogy két méret kellene belőle. De annyit nem áldozok rá, az már biztos! Szóval elkezdetem. Volt itthon 20 dkg lidlis harisnyafonál, amit azért vettem meg, mert 500 Ft volt az egész. No, kísérletezni ez is jó. És felderengett egy kép az elmémben, hogy egyszer harisnyatűk is voltak akciósak, és akkor azt képzeltem, hogy majd egyszer én ... De aztán mégsem. (Még hogy időskori demencia!!) Szóval nagy keresés, és lám, meglettek! Sőt, méretben is megfelelőek. Hurrá! Kötöttem, kötöttem, fejtettem, fejtettem, de viszonylag rövid idő alatt (egy délután) kész volt a balos. Vagy a jobbos. Gondoltam is, hogy itt megállok, hiszen kiderült, hogy tudok ilyet csinálni (hiszen csak ki akartam próbálni a sok tűt) - pedig minta alapján dolgoztam, és csak egy egészen keveset mentem a saját fejem után. És  majd felváltva hordom - attól függően, melyik kezem fázik jobban. Vagy párosítom a piros félpárral. (Tavaly az egész város tűvé tettem egyujjas kesztyű után, de ilyet nem gyártanak. Végül egy kínaiban találtam 3 párat gyerekméretben, de jó volt rám: egy pirosat és két lehetetlen halványzöldet(150 Ft volt párja!) Na, melyiknek a felét hagytam el? )

Végül győzött a józan ész. Vagy a konvencionalizmus. És nekiláttam a párjának. Harry Potter alatt ennyi lett kész. Vajon ma mit játszanak este?

Gasztro:

Gerslit főztem, ledaráltam, összekevertem kukoricaliszttel, kiolajoztott formába tettem, sütőben fél órát sütöttem (ja, sót is tettem bele), finom lett. Kiütéses lettem tőle. Vajon milyen üzemben csomagolták?

Mint Babits ...

"mint akit nagy hír kerget le hegyéről
és ha kérdik a hírt, nem bir mást mondani: ősz van!
nagy hírként kiáltja amit mindenki tud: ősz van! 
úgy vagyok én is, nagy hír tudója:"
 

Én is csak ezt a hírt tudom mondani. Az előző bejegyzés a 24. órában készült, a következő naptól kezdve volt minden, köd, eső, hó, felhő - sok - és fájdalom (- az is sok).
Tudjuk, ez jön, hozzá kell szokni, majd jön új tavasz, új napsütés, és talán a nyár is visszajön.
      Úgy szokott lenni.
Még mindig nem vagyok valami aktív, olvasok (erről a Kindle és a canadahun tehet), és javítok - erről pedig a hivatásom. Ebbe legalább visszataláltam. Amennyire nehezen álltam bele a nyár után a régi kerékvágásba, annyira benne vagyok most.
Szervezkedünk. Lesz  "Dobj el mindent és olvass!", "Olvasni jó" játék. Ezúttal Mark Twain Koldus és királyfi-jából, mindemellett van egy nagyon okos 10. osztályom is  (meg ismét nagy óraszámban adhatom elő, hogy tudok németül :o))-már amennyire). Szóval még mindig hivatásnak nevezhető a munkám.  És ez jó. Az év elején egykissé aggasztott, hogy nem vagyok eléggé 21. századi, de túltettem magam rajta.
Készítettem őszi díszeket: néhány horgolt tököt, de őket elajándékoztam, meg nekün egy ajtódíszt, bár ez elég minimal art.

A pöttyös bögrék pedig szaporodtak. Sopronban a Deák étteremben a Deák-kapuccsínóhoz jár egy elvihető bögre. Kedves ismerősöm feláldozta magát, és ivott egyet, hogy kaphassak pöttyös bögrét, az elfajzottat meg a Tescóban leltem.
A radiátoron pedig az utolsó szál megmentett petrezselymek száradnak.

Ismét sapkakészítésre adtam a fejem. Nem volt nehéz, de csak a lelkem melegíti. :o)Ugyanis jól sikerült, és még az ellenzője is olyan, mint egy ellenző, de akkorák a lyukai, hogy átsüvít a jeges éjszaki szél rajtuk.

És persze készül a 4-es számú kendő. :o)) Fehér.

Október vége

"Szeptemberi   októberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi októberi nap, ..."
De a  meteorológusok szerint el fog. Kár. Gyönyörű volt az idei vénasszonyok  nyara. Az erkélyen a virágok pedig megkergültek. Virágzanak, mint nyáron nem. Én pedig üldögélek köztük , és olvasok, mint nyáron nem.   Ilyen a kertem:

 

 

 

 Ez látszik a székemtől bal felől.

 

 

 

 Ez pedig jobbról.
Belátható, hogy ilyenkor nem nagyon lehet horgolni.
 Majd télen, ha hideg  lesz, és  és ...zik, zik. Addigra talán kilábalok a válságból is. Meg megnő a barátnőm unokája, és lehet neki valamit kitalálni. De most nem érek rá. Például mert színházba mentünk. Wedekind: Tavaszébredés (esetleg A tavasz ébredése). Ragyogó előadás, kiváló fiatal művészekkel, de a darab... hát, mondjuk mint az állatorvosi ló. Ami csak a 19. század végén Freud munkássága nyomán felszabadulhatott, az minden benne van.  Meg némi elidegenítő effektus, meg az akkor divatos, ám most is modernnek számító feliratos vetítés (na, ez végképp nem illett bele!). De legalább kimozdultam.
És még volt Zorán-koncert is. Le a kalappal. Még mindig simán bírja a két és fél órát. Legyen is így sokáig!
Menteskaja:
egy fél fej kicsi káposztát legyalultam, egy fél pórét összevágtam, megdinszteltem a kettőt együtt egy kevés húsleves segítségével, közben 2-2 kanál rizs-, zab-, árpalisztet sót összekevertem annyi vízzel, hogy nokedlisűrűségű masszát kapjak, ezt kb 2 cm-s nokedlikként rászaggattam a majdnem kész káposztára, lefedtem, és mire elfőtt a káposzta leve, helyes kis gombóckák lettek a lisztből. Rátettem egy kevés sült szalonnát - abszolút mentes. Mindentől.

Árokásás, favágás ...

Az előző bejegyzésben azt mondtam, a kendőhorgoláshoz annyi kreativitás kell, mint az árokásáshoz. Persze mondhattam volna favágást is. Valóban. Ám árokra olykor szükség van. Pl. őszi estéken, amikor nincs még fűtés, és már  nem tudunk mit magunkra ráncigálni. Na, olyankor egy kendő a vállon (kész), a másik meg készül, és istenien melegíti a lábunkat. Főleg, ha már jó nagy.:o) Szóval elkészült a harmadik is, ezúttal szép fehér, és még vannak megajándékozható emberek.

 Most úgy vagyok ezzel, mint amikor kitört rajtam a kór, és figyelemelterelésképpen táskákat horgoltam. Akkor is kapott mindenki, aki erre járt.  Szerencsére kaptam ajándékba vagy három kiló fonalat, (fehéret, kéket), arra tehát nincs gondom. Csak azt kell számon tartani, ki nem kapott még kendőt. ::o)) Esténként mostanában nincs kedvem olvasni - ha már kijavítottam 15-20 dogát, valahogy nem olyan vonzóak a betűk. És nincs olyan célközönség sem, amelynek babákat, állatokat kellene/lehetne készíteni. Ha mégis kell egy-egy kulcstartó, az 30 perc alatt megvan. Mint ez a veréb is.
 

 
Tehát kendő. Már értem.