Itthon

Javulás helyett egyre rosszabbul lettem, és már félő volt, hogy ha így megy tovább, el kell halasztani a jövő heti debreceni túrát. Tehát betegállomány és ágynyugalom.  Talán ma már nem leszek lázas.  Viszont a gyógyszer, amit kaptam, kegyetlenül kiütött, még a szemhéjamon is vannak kiütések.  Persze várható volt, ha van mellékhatása egy gyógyszernek, az rajtam kijön. :o(
Nem horgoltam egy szemet sem, de sokat olvastam. Újraéltem a gyerekkorom, és elolvastam Burenett-től A titkos kert-et, Kertész Erzsébettől a Vilma doktorasszony-t (Hogy szerettem kölyökkoromban az ő regényeit!) és Kepes Andrástól a Tövispusztát.

Nagyon "blikkfangos" volt a derekán a szalag: "Az évszázad regénye." És tényleg az. Nem úgy, mint ahogy József Attila Ódá-ja   "a 20. század egyik legszebb szerelmes verse", hanem szó szerint értve. Három fiúgyerek sorsát követve képet kapunk az gyűlöletes-édes 20. századról. Egy kicsit olyan, mint minestrone, minden van benne: grófok, cselédek, zsidók. 19, 29, 44-45, 50-es évek, 60-70as évek, ez utóbbi azonban eléggé elnagyolt. A rendszerváltásról ne is beszéljünk. Talán egy kicsit nagy falat volt ez Kepesnek, lehet, hogy két kötetbe kellett volna foglalni mesélni valót, mert az utolsó egyharmad határozottan "leül". De addig érdekes,  és bár a tényeket tudjuk, tanultuk, rokonaink, ismerőseink átélték, mégis érdekes és szívszorító néhány kitalált alak sorsában megformálva olvasni őket.
Talán a legközelebbi bejegyzésben már lesz valami mutatható is, ha nem leszek lázas, délután elkezdek valamit. Még nem tudom, mit.

Megzakkant a gépem, vagy a ... mittudomén. Nekem csak ezt az egy bejegyzést mutatja.  Nektek is?  És ilyenkor mi van?

 

Tél

 Napok óta fázom. Hiába fűtenek, mint a pokolban, 26 fok van a lakásban, a rémesen szigetelt suliban átfagyok, és nem tudok kiengedni. Meg is van az eredmény.. :o( Semmi különös, csak nem kapok levegőt az orromon. Ja, és már a torkom is kezd fájni. És hogy meddig fog elhúzódni?
Mint ez a szokatlan tél itt. Egyre csak ismételgetem Shelley gyönyörű két sorát:
"Késhet a tavasz,
 ha már itt a tél?"

Kép innen.
Egyébként a  baglyos lányok megnyerték a versenyt. A következő bagoly vigaszdíj lett - egy roppant igazságtalan verseny 4. helyezettjének. (Kép nincs, olyan, mint a zöldek.)

Szállnak a ...

... baglyok.  Bár lehet, hogy a zöldeket "nem látok, nem hallok, nem huhogok" stílusban is meg lehetett volna alkotni, de ez csak későn jutott az eszembe. Mennek holnap Jókai-versenyre a lányokkal,remélem, segítenek.

 A lila meg olyasvalakihez száll, aki már nyert.
Az elmúlt két hétben készült még néhány elefánt, és egy maci. A maci-elefánt kettős a barna hajú, lófakos babával (lila ruhás hölgy) együtt egy kolléganőmé lett, akinek 3 kicsi gyereke van. Azt mondja az elefántnak nagy sikere volt.  Mi másnak?

 Ők meg csak vannak:

A héten évfolyamdolgozatot írtak a kispajtások. Hm. Nagyon igyekeztünk a törzsanyagra koncentrálni, így - szerintem - meglehetősen egyszerű feladatlapok születtek - rém rossz megoldásokkal. Ilyenkor azzal lehet szembesülni, hogy eleddig nem csináltam semmit. Hihetetlen "vicces" ötleteik voltak. :o(
Ajaj! És muszáj emelt érettségit tenni, legalább egy tárgyból.

Piacozom

Bolha. Vasárnaponként van minálunk ilyen is. Bár nekem jobban tetszik a zsibvásár elnevezés - hiszen tényleg az. Mindenféle portéka, tömeg, zsibongás (a zenét kihagynám), nyüzsi. Nos november óta rákaptam. És órákat tudok bámészkodni a kirakott portékák között. (Néha van olyan érzésem, hogy a nyáron kihajigált cuccokat is viszontlátom. :o))) ) Szóval piacozom. És olykor-olykor lecsapok egy-egy portékára. ("Kidobáltál egy csomó lomot, most meg visszagyűjtöd őket?") Mostani mániám a kék üveg. És az angol vidéki minta. Először csak egy kis tálacskát kaptam, baloldalt egy kékségesen kék készlet (talán két váza), jobboldalt egy maci, aki immáron 10 éve az ágyam mellett ebben a zsebkendőtartóban lakik.

Majd novemberben megláttam egy reggeliző készletet. Szerelem volt első látásra. De igyekeztem meggyőzni magam, hogy nem kell az nekem. Nem tudom kihasználni, nem nagyon van helye,meg még drága is (Nem az), de a szerelem nem hallgat a racionális érvekre. Úgy voltam vele, mint a reklámpasi a Meganne-nal. "Kell nekem." Egy darabig ellenálltam a kísértésnek, aztán amikor karácsony előtt elszántam magam, nem jött ki az eladó. El tudjátok képzelni azt a csalódást?  Kénytelen voltam különböző kék üvegekkel vigasztalódni. Például a könyvek között megbújó olajmécsessel.

 

  meg a felső képen levő két vázával, meg még más kék üvegekkel. Majd két hete ismét feltűnt a drága. (Az is! Önmagában. Relatíve nem annyira.) Vasárnap nem is a piacra mentem, csak éppen kikukkantottunk, és megint ott volt. Hát... Győzött a szenvedély. (Az eladó elárulta, hogy nem is akarta többet kihozni, mert félt, hogy eltörik.) És most az enyém.

Annyira szép!!  (A háttérben vigyorog egy jó fogás - egy kék üveg. :o))  )
Eza kép élesebb, bár nem túl jó beállítás:

 

És most fűnek-fának lelkendezem, hogy milyen szépségesen szép reggeliző készletem van. :o))

Bongyorka

Lassan készülnek új dolgok, mert még mindig mindenféle dolgozatokkal és versenyekkel vagyok elfoglalva. De Bongyorka  készen van.  Természetesen lila bársony a szoknyája, és a blúza meg egy olyan párnahuzatból készült, amelyből már kiszedtem a tömőanyagot. Óriási felfedezést tettem: Rájöttem, hogy élesebb a kép, ha fényképezéshez felveszem a szemüvegem. :o)) (Na,  nem mindig.)
A következő versenyünk az ún. Jókai-verseny. Három művet kell elolvasni, és azokból vannak roppant kreatív feladatok. Nos, az én reszortom a Névtelen vár.... vááá! 400 oldal egész jó, majd kb. 100 jegyzőkönyvekből idéz a nemesei inszurrekció nagyszerű  és hősies voltának igazolására. Aztán a végén kinyírja a hősnőt. :o(
Na, akkor megyek, javítok tovább.

A lila ruhás ...

Hát, ismét itt vagyok. Gyilkos hetek vannak mögöttem, és még a következő is az lesz. Avattunk szalagot (kerestem verset, ellenőriztem ünnepi szöveget), készülünk a Kazinczyra, a továbbjutóm írja 1000-rel a nyelvtan pályamunkát (nagyon érdekes:o)) ), elkezdjük az emelt előkészítőt, és folyamatosan íródnak a magyarórai blogok. Hehe, ha valaki elolvassa a 11.-esekét, azt hiheti, szinte csak nyelvtant tanulunk.
Viszont mindez annyit kivett belőlem, hogy végkimerülés miatt itthon kellett maradnom néhány napot - aludni. És aludtam. Mindemellett maradok az abszolút vegetárius életmódnál, SEMMI fehérjét nem viselek el. Mondtam már, milyen undorító tud lenni egy szelet  puffasztott rizs?
Viszonylag sokat olvasok - sajnos nem bírom rávenni magam, hogy x.-szer újraolvassam a kötelezőket. :o(( Persze így a "nüanszokra" nem emlékszem, de hát annyi mindent nem olvastam még. Pl. OKTV-dolgozatot az orvosi szókincs alakulásáról. :o))
És Christopher Moor: Mocskos meló című könyvét. (De már igen!) Ami majdnem olyan jó, mint a Biff. Íme egy szép idézet:
„ha az élet citromot ad, csinálj limonádét”.
És még egy skandináv krimit is olvastam, aminek a felénél kitaláltam a lényeget, majd elkedvetlenedve tettem félre, ám rájöttem, maradt még benne kiaknázatlan lehetőség, és valóban az utolsó 30 oldal volt a legizgalmasabb. :o)
Ebből már látszik, hogy bármi egyébre kevés időm volt. Pl. nem tanultam meg normálisan fényképezni. :o( (Kötelet mászni sem.)  Csak kevés lény készült, pl egy Attila-bagoly: (nem a neve, az alkalom)

 Már említettem, hogy turkáltam egykor egy szépségesen szép tükörbársony szoknyát - valami hastáncos darab lehetett, fodrok, csipkék, flitterek - ez évekre ellát bársonnyal. Azóta egyre gyakrabban érzem úgy, hogy "bársonyba, puhába" kell öltöztetnem a kis lényeimet, és öltöztetem is - ha kell, ha nem. Majd döntsétek el, hogy kellett-e!
Szoknyás elefánt már volt, most megpróbálkoztam egy kisnadrággal, szerintem nem rossz. Olyan mintha alatta gumibugyi nadrágpelenka lenne. :o) Csak valami más háttér kell majd , ha ezt a kéket még alkalmazni akarom.

És készült egy lila ruhás hölgy is. :o))

Nekem tetszik. :o))

Fények

Még nem adtam fel, bár kerülget a gondolat. Aztán idenézek, és látom, hogy ugyan már lassan második hete hallgatok, a számláló pörög, azaz vannak, akik ide-ide tévednek jönnek, talán mert kíváncsiak ... rám? Arra, amit írok? Amit mutatok?  Akkor elhatározom, hogy mégis, talán mégis ..., aztán nem írok semmit. De ma egy blogban olvastam néhány olyan gondolatot, ami megerősített. Ha nincs is visszajelzés, sokan vagyunk, együtt vagyunk - hacsak arra a pár percre is, amíg olvassuk egymás gondolatatit, és ha nagy a szükség, közelebb a segítség.Ezt pedig valóban tapasztalhatjuk nap, mint nap.
Borongtam megint, de csak mert rémesen sok volt nekem az elmúlt időszak. Betegen kezdtem, és közben hajtottam, mint ha egészséges lennék. OKTV-zők, versenyek, műsorok... annyira kell, hogy elhiggyem, érek annyit, mint akinek nincs semmi baja!
Viszont délutánra rémesen elfáradok. Szerencsére a felújítás hatása még érződik, minden ragyog (és FlyLady is nap, mint nap meglátogat), Laci bácsit pedig meg meghívtam, főzzön helyettem. TJ szerint jó ételeket készít, amíg tele a tál, maradhat. Én meg ... répa, krumpli, borsó, rizs... és még répa is. :o( Országomat egy libacombért! (De csak, ha nem leszek utána teli kiütéssel.) Tudjátok, így a második év végén, milyen undorító tud lenni egy szelet puffasztott rizs?
Szóval még mindig nincs helyén a fonál. Készült néhány elkésett angyal, de hát olyan volt itt tucatjával.
Nem horgolok, többet olvasok, vagy csak nézem a fényeket. (Karácsonyi pakolászás közben találtam két láda gyertyát - lehet, nem kellene két végükön égetnem, hátha hamarosan szükség lesz rájuk, de nem akarok törődni a holnapokkal.) Mostanában megragadóak a fények. Pl. tegnap hajnali 3-kor valami hihetetlen fényességre ébredtem, és nem a telihold volt.  Gondoltam, valami azonosítatlan fényes tárgy szállt le a szemközti 10 emeletes tetejére, és az árasztja magából a fényt - esetleg tündér...?  Ámulattal figyeltem,  és vártam a csodát, ám a fény egyszer csak a nagy fény eltűnt, és két kis kékes pont villódzott még egy darabig - a szerelők fejlámpája, amint lemásztak a tetőről.
Viszont ez az az idő , amikor belefeledkezhetünk a fények játékába. Legyen az este (karácsony) vagy délután (ma). Az utolsó képen pedig a délutáni havazást kaptam el. Ami a kép közepén halovány sárga pöttyökként mutatkozik, az egy teljes pompájában ékeskedő aranyeső  hóbogyó bokor(Hehe, hangot adtam vágyaimnak.  de ma közelebbről megnéztem, és  keserű volt a csalódás. Vagy talán nem is. ). Szegény.

 

 

 

Még nem sikerült

Még nem sikerült kihevernem Garas halála kiváltotta érzéseket, de mégis szeretnék
         Boldog új évet
kívánni minden kedves ismerősömnek, meg azoknak is, akik csak erre tévednek. Rendhagyó módon most nem saját készítménnyel (nincs itthon a gép), hanem egy dallal:

Hát ezt bizony

megsirattam.
Hm, valami nagy ötlet, hogy pár nap után eltűnik a beágyazott tartalom. Igaz, a kölkök blogjába már beágyazni sem lehet. Akkor próbáljuk meg linkkel. Hátha az megmarad.
http://www.youtube.com/watch?v=8qR9dkUO4qs

Aki elkésett

Az az alábbi angyal, ő már nem fért bele a karácsonyi programba, de a két napos lazítás alatt ő is elkészült.

 

De szerintem  nem fogja bánni, hogy csak a jövő évi díszítés része lehet majd. És aki kapja sem. Legalább is remélem.
És elkészült Szösz néne 2 is,

 

bár ő inkább a ferde szájú Vígláb néne nevet érdemelte ki, ami alig kínos, amikor a hímzés bajnoknőjéhez indul. De hát ... ez lesz az újévi fogadalmam. :o) Megtanulok rendesen  - na ez túlzás - rendesebben hímezni, és fényképezni. Hehe. Ez sok is egyszerre.
Egy kis vendégfogadás egy kis vendégjárás, és hipp-hopp itt az újév az iskola. Igazán igyekeztem kipihenni az elmúlt időszakot, és SEMMIT sem csinálni, azaz aludtam - észveszejtően sokat. (Úgy látszik ennyire lemerültem.) Meg egy keveset horgoltam. Első nap. Karácsony másnapján kimozdultunk, és miután az jóízű ebéd (Főtt burgonya uborkával - a kedvencem.De ez hosszabb történet.) utáni szunyókálásból magamhoz tértem, kártyázni kezdtünk. Nem vagyok nagy zsugás , általában csak a társaság (J) kedvéért egyezem bele, de minden alkalommal megállapítom, hogy mennyivel meghittebb, hangulatosabb, élvezetesebb szórakozás, mint közösen bámulni a tévét.

Ajaj! Most el kell mennem. Vár a fogorvos. Mert mikor esik ki az ember fogából a tömés? (Az enyémből) December 23-án délután.