A lila ruhás ...

Hát, ismét itt vagyok. Gyilkos hetek vannak mögöttem, és még a következő is az lesz. Avattunk szalagot (kerestem verset, ellenőriztem ünnepi szöveget), készülünk a Kazinczyra, a továbbjutóm írja 1000-rel a nyelvtan pályamunkát (nagyon érdekes:o)) ), elkezdjük az emelt előkészítőt, és folyamatosan íródnak a magyarórai blogok. Hehe, ha valaki elolvassa a 11.-esekét, azt hiheti, szinte csak nyelvtant tanulunk.
Viszont mindez annyit kivett belőlem, hogy végkimerülés miatt itthon kellett maradnom néhány napot - aludni. És aludtam. Mindemellett maradok az abszolút vegetárius életmódnál, SEMMI fehérjét nem viselek el. Mondtam már, milyen undorító tud lenni egy szelet  puffasztott rizs?
Viszonylag sokat olvasok - sajnos nem bírom rávenni magam, hogy x.-szer újraolvassam a kötelezőket. :o(( Persze így a "nüanszokra" nem emlékszem, de hát annyi mindent nem olvastam még. Pl. OKTV-dolgozatot az orvosi szókincs alakulásáról. :o))
És Christopher Moor: Mocskos meló című könyvét. (De már igen!) Ami majdnem olyan jó, mint a Biff. Íme egy szép idézet:
„ha az élet citromot ad, csinálj limonádét”.
És még egy skandináv krimit is olvastam, aminek a felénél kitaláltam a lényeget, majd elkedvetlenedve tettem félre, ám rájöttem, maradt még benne kiaknázatlan lehetőség, és valóban az utolsó 30 oldal volt a legizgalmasabb. :o)
Ebből már látszik, hogy bármi egyébre kevés időm volt. Pl. nem tanultam meg normálisan fényképezni. :o( (Kötelet mászni sem.)  Csak kevés lény készült, pl egy Attila-bagoly: (nem a neve, az alkalom)

 Már említettem, hogy turkáltam egykor egy szépségesen szép tükörbársony szoknyát - valami hastáncos darab lehetett, fodrok, csipkék, flitterek - ez évekre ellát bársonnyal. Azóta egyre gyakrabban érzem úgy, hogy "bársonyba, puhába" kell öltöztetnem a kis lényeimet, és öltöztetem is - ha kell, ha nem. Majd döntsétek el, hogy kellett-e!
Szoknyás elefánt már volt, most megpróbálkoztam egy kisnadrággal, szerintem nem rossz. Olyan mintha alatta gumibugyi nadrágpelenka lenne. :o) Csak valami más háttér kell majd , ha ezt a kéket még alkalmazni akarom.

És készült egy lila ruhás hölgy is. :o))

Nekem tetszik. :o))

Fények

Még nem adtam fel, bár kerülget a gondolat. Aztán idenézek, és látom, hogy ugyan már lassan második hete hallgatok, a számláló pörög, azaz vannak, akik ide-ide tévednek jönnek, talán mert kíváncsiak ... rám? Arra, amit írok? Amit mutatok?  Akkor elhatározom, hogy mégis, talán mégis ..., aztán nem írok semmit. De ma egy blogban olvastam néhány olyan gondolatot, ami megerősített. Ha nincs is visszajelzés, sokan vagyunk, együtt vagyunk - hacsak arra a pár percre is, amíg olvassuk egymás gondolatatit, és ha nagy a szükség, közelebb a segítség.Ezt pedig valóban tapasztalhatjuk nap, mint nap.
Borongtam megint, de csak mert rémesen sok volt nekem az elmúlt időszak. Betegen kezdtem, és közben hajtottam, mint ha egészséges lennék. OKTV-zők, versenyek, műsorok... annyira kell, hogy elhiggyem, érek annyit, mint akinek nincs semmi baja!
Viszont délutánra rémesen elfáradok. Szerencsére a felújítás hatása még érződik, minden ragyog (és FlyLady is nap, mint nap meglátogat), Laci bácsit pedig meg meghívtam, főzzön helyettem. TJ szerint jó ételeket készít, amíg tele a tál, maradhat. Én meg ... répa, krumpli, borsó, rizs... és még répa is. :o( Országomat egy libacombért! (De csak, ha nem leszek utána teli kiütéssel.) Tudjátok, így a második év végén, milyen undorító tud lenni egy szelet puffasztott rizs?
Szóval még mindig nincs helyén a fonál. Készült néhány elkésett angyal, de hát olyan volt itt tucatjával.
Nem horgolok, többet olvasok, vagy csak nézem a fényeket. (Karácsonyi pakolászás közben találtam két láda gyertyát - lehet, nem kellene két végükön égetnem, hátha hamarosan szükség lesz rájuk, de nem akarok törődni a holnapokkal.) Mostanában megragadóak a fények. Pl. tegnap hajnali 3-kor valami hihetetlen fényességre ébredtem, és nem a telihold volt.  Gondoltam, valami azonosítatlan fényes tárgy szállt le a szemközti 10 emeletes tetejére, és az árasztja magából a fényt - esetleg tündér...?  Ámulattal figyeltem,  és vártam a csodát, ám a fény egyszer csak a nagy fény eltűnt, és két kis kékes pont villódzott még egy darabig - a szerelők fejlámpája, amint lemásztak a tetőről.
Viszont ez az az idő , amikor belefeledkezhetünk a fények játékába. Legyen az este (karácsony) vagy délután (ma). Az utolsó képen pedig a délutáni havazást kaptam el. Ami a kép közepén halovány sárga pöttyökként mutatkozik, az egy teljes pompájában ékeskedő aranyeső  hóbogyó bokor(Hehe, hangot adtam vágyaimnak.  de ma közelebbről megnéztem, és  keserű volt a csalódás. Vagy talán nem is. ). Szegény.

 

 

 

Még nem sikerült

Még nem sikerült kihevernem Garas halála kiváltotta érzéseket, de mégis szeretnék
         Boldog új évet
kívánni minden kedves ismerősömnek, meg azoknak is, akik csak erre tévednek. Rendhagyó módon most nem saját készítménnyel (nincs itthon a gép), hanem egy dallal:

Hát ezt bizony

megsirattam.
Hm, valami nagy ötlet, hogy pár nap után eltűnik a beágyazott tartalom. Igaz, a kölkök blogjába már beágyazni sem lehet. Akkor próbáljuk meg linkkel. Hátha az megmarad.
http://www.youtube.com/watch?v=8qR9dkUO4qs

Aki elkésett

Az az alábbi angyal, ő már nem fért bele a karácsonyi programba, de a két napos lazítás alatt ő is elkészült.

 

De szerintem  nem fogja bánni, hogy csak a jövő évi díszítés része lehet majd. És aki kapja sem. Legalább is remélem.
És elkészült Szösz néne 2 is,

 

bár ő inkább a ferde szájú Vígláb néne nevet érdemelte ki, ami alig kínos, amikor a hímzés bajnoknőjéhez indul. De hát ... ez lesz az újévi fogadalmam. :o) Megtanulok rendesen  - na ez túlzás - rendesebben hímezni, és fényképezni. Hehe. Ez sok is egyszerre.
Egy kis vendégfogadás egy kis vendégjárás, és hipp-hopp itt az újév az iskola. Igazán igyekeztem kipihenni az elmúlt időszakot, és SEMMIT sem csinálni, azaz aludtam - észveszejtően sokat. (Úgy látszik ennyire lemerültem.) Meg egy keveset horgoltam. Első nap. Karácsony másnapján kimozdultunk, és miután az jóízű ebéd (Főtt burgonya uborkával - a kedvencem.De ez hosszabb történet.) utáni szunyókálásból magamhoz tértem, kártyázni kezdtünk. Nem vagyok nagy zsugás , általában csak a társaság (J) kedvéért egyezem bele, de minden alkalommal megállapítom, hogy mennyivel meghittebb, hangulatosabb, élvezetesebb szórakozás, mint közösen bámulni a tévét.

Ajaj! Most el kell mennem. Vár a fogorvos. Mert mikor esik ki az ember fogából a tömés? (Az enyémből) December 23-án délután.

Evangélium

vagy hasonló. Megint nagy siker volt az adventi estünk. Furcsa dolog ez, készülünk valamire 3-4 hétig, 50-en, 60-an, vagy ha csak a kis csoportom veszem, 5-en-6-an, kerekítgetjük, szépítgetjük, izgulunk, az előadás napján felfokozott a lelkiállapotunk, aztán jön az a bizonyos 6-8 perc, és vége.  Elmúlt. Egyszeri   esemény volt, még egy ideig emlékezünk rá, még vagy 10-15 percig tart az öröm: "Ez  is sikerült..." Aztán semmi. Éreztétek már azt az ürességet, ami ilyenkor "eltölti" az embert? Üresség, szomorúság, vége a várakozásnak.  És ilyenkor elhatározom, hogy jövőre nem akarom ezt érezni. (De ha kihagynám, még rosszabb lenne.) Aztán elmenőben az egyik gyerek odaszól: "Jövőre?" És ez jó. Hogy nem nyűgnek érezte, és szívesen benne lesz ismét egy idegbajos, nyűglődős felkészülési folyamatban. :o))
De amíg készülünk az este, nem nagyon van kedvem itthon szöszmötölni. Sütit az idén nem készítek. Kóstolni sem tudom:o( Így nem sok kedvem van hozzá. Vettem egy stollent, Mama biztos süt bejglit, és talán készítek egy kuglófot. Ennyi lesz a nasi. Az utolsó pillanatban kaptam diabetikus szaloncukrot - valami isteni. Régebben már vettem, az annyira rossz volt, hogy ki is dobtam az egészet. De ez ... csak nehogy felfaljam egyszerre.
Ezt:

 

Időnként azért horgoltam. Végül is 23-an lettek. 60 egynéhány helyett. Szívem szerint mindenkinek adtam volna, a portástól a könyvtárosig, de későn kezdtem hozzá. A keményítés vicces volt. Keményítőt vettem. Az előírt adag többszörösével kezdtem, löttyedt marad. Megismételtem az eljárást a többszörös többszörösével, annyit értem el, hogy a papír, amivel kitömtem a szoknyájukat, jól beleragadt, és mire kiráncigáltam belőle,  ismét plötty lett. :o))

Minden esetre mégis velük kívánok

minden kedves erre járónak      

békés ünnepeket,  

szép karácsonyt.

Vajon Jampipihez megérkezett-e az ajándék?

"Advent:: a várakozás megszentelése"

Mondja Pilinszky. De nekem megint nincs várakozós hangulatom. Ajándékgyártós, angyalhorgolós, műsorkészítős, az igen, de ez nem társul karácsonyváró hangulattal. A hó miatt?
Két napja könyékig technokolos vagyok. Tegnap üdvözlőlapokat gyártottam (akinek nem jut angyalka, az majd kap egy ilyet). Ma pedig egy ilyen készült:

 

Énekszakos, teaimádó kolléganőmnek egy heti "étrend". Valahol láttam, talán egy adventi kalendáriumos oldalon, de én csak a miniatűr változatát készítettem el, kottával felcserélve az ottani díszcsomagoló alapot. De ha agyonvernek sem tudom megmondani, melyik oldalon láttam. Ha valaki ráismer az ötletére, szóljon nyugodtan, belinkelem.
Ja, szeretnék egy blogot népszerűsíteni. Nemrégiben találtam rá, és csak ámulok- bámulok, Levendulalány micsoda ötletekkel rukkol elő  nap, mint nap.
Aztán készült néhány csomagolóeszköz/anyag is a minimalart jegyében, Nem kell hozzá más, mint sima barna csomagolópapír (lehet, hogy újság is jó), és egy tortapapír(35 Ft a maszek papírboltosnál. A csomagolópapír árát nem tudom, mert volt itthon.) Ja, és ragasztó.

Készülnek angyalok is, de ők még a keményítős fürdőt pihenik ki. Illetve néhányaknak még nem készült el a dísz a köntösére. (Magdi, majd figyeld meg, milyen szépen csillog a glóriájuk!)
Amikor meg nem kézzel, akkor aggyal dolgozom. Hiába próbáltam még december elejére időzíteni a portfóliókat, a többség a múlt heten, illetve ezen adta be. Tehát javítok. :o( Ilyenkor vagyok ám nagy gondban, mert ha bekenem az 1-t, nem csinálja meg. Ha meg az utolsó utáni pillanatban is elfogadom, azokkal szemben vagyok tisztességtelen, akik idejében elkészítették. Mi a teendő?
Mellesleg a havat sem várom. Csak egy kicsit, de kizárólag dec.24-től jan. 2-ig. Utána legyen tavasz! Bár gyanítom, hogy meglesz ennek a szép télbeli tavasznak még a böjtje.
Jampipi! Kékhajú tegnap elindult  -  illő kísérettel. Remélem, idejében megérkeznek.
Nos, talán a sok-sok angyal még helyet kap majd itt, de addig is mindenkinek jó várakozást.

Üdvözlet

Kedves  Etelka!

Névnapod alkalmából sok boldogságot kívánok!

Remélem, hogy hamarosan meglátogatsz az Állatkertben,
ahol mindig többféle színes program vár Rád!

Sok szeretettel üdvözöl Téged,

Áment nevű Skarlátíbisz

:o)))))

Szösz néne

”Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi sem búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.”

Na, körülbelül így néztem ki, és ezt mondogathattam volna,  mire elkészült ez a kék hajú baba. :o))

 

Biztos örülni fog, aki megkapja. És mivel karácsony közeleg, és itt az ajándékozósdi ideje, én sem akarnék kimaradni. Sajnos mindenféle nyűgeim miatt nem követtem az eseményeket, és nem tűnt fel egy körbeajándékozós akció sem. Ezért hát maradok magányos cowboy felajánló, és felajánlom :o) a fenti babát, valakinek. Annak, aki a szerencse kegyeltje. (Már ha beszélhetünk a szöszölés ellenére efféléről. :o)  )
Tehát ha szeretnéd birtokolni a fenti kék hajút, hagyj itt egy üzenetet december 16-ig. 17-én sorsolok, és akkor talán még idejében megérkezik, hogy akár a karácsonyfán lengedezzen, akár alatta üldögéljen, esetleg egy rázós vizsga alakalmával a zsebedben kucorogjon. Ez utóbbit kizárólag akkor javaslom, ha nem a hercig kis  fekete kosztümöd öltötted fel. És ha elég nagy zsebed van.

Ja, a vers természetesen Varró Dániel. :o)

A fonál és én

Nem bírom ugyanis fölvenni. A fonalat. Képletesen és szó szerint sem. Valahogy nem látom az értelmét, célját, és ebben nem hinném, hogy a nyavalyám a ludas.  Megint volt nagy ejházás-hűházás, pedig én megmondtam szeptemberben, hogy novemberre rendben leszek. :o) Szóval a debreceni túra rendben. Maradtam - szokás szerint -  Pesten, kinéztem a Vörösmarty térre, szép volt. Szerencsére nem volt semmi apróm, így nem vettem újabb díszeket, mütyürkéket, gyertyákat (pedig ez utóbbi megkísértett), csak nézelődtem, és szimatoltam. Hűűű, az a szagorgia! Mióta teljesen vegán vagyok, nagyon érzékeny vagyok a szagokra. Pl az összes húskészítményt büdösnek érzem. :o)) (Vagy ezt már mondtam?) Ezzel csak az a baj, hogy amikor reggelente készítem a szendvicset TJ -nek, sose tudom eldönteni, hogy az a felvágott tényleg romlott, vagy csak azt hiszem. (Eddig még nem reklamált.)
Szóval a fonál: az a nyamvadt kötés kb 3 cm-vel lett nagyobb, és a horgolótűre sem áll a kezem. Nem is tudom, mivel telik az időm. Leginkább alszom. Főleg mióta setét van már kora délután. :o(( Na, jó, néha olvasok is. Kötelezőket. :o(  És olykor pakolok, mert még mindig nincsenek a helyükön a dolgok. Ráadásul nem emelhetek 2 kg-nál többet - mondták Debrecenben.  Hm.
Így aztán csak egy újdonságot mutatok:

Ő ment a cipősdobozba. És néhány ifjúsági regény. Az persze egy másikba.
És mivel nem tudok újdonsággal előrukkolni, mutatok régit. Elvittem a gépet, és J-nél lefényképeztem az első műveket:

 A nyuszi kivételével még valamennyien hímzőfonalból 1,5-ös tűvel készültek. Jó kis türelemjáték volt.
És van még két hal. Arany. Egy sapkás, meg egy fekete fátyolfarkú. Nem is arany egyik sem. :o)