Kalandtúra

Ismét nekivágok a híres magyar Hortobágynak a debreceni Klinikáknak. Ajvé! Lassan emlékoszlopokat lehetne állítani az úton a Klinikák megállótól a mittudoménhányas számú belosztályig. Meg vissza.  Jó sokra lenne szükség, ugyanis folyton eltévesztem, melyik út megyen Budára a célállomásra. Így szépen bebarangoljuk a Klinikák egész területét.   Ez akkor volt még izgalmasabb, amikor építkeztek benn mindenhol, és  kerülővel lehetett eljutni a  (Mondták mi a másik rész neve, talán Auguszta/-tin, az biztos, hogy valamelyik nyári hónap.) Szóval oda. Amit akkor gyalogoltam! Akár már egy compostelai zarándoklattal is felér. Emléktúrákat is lehet majd szervezni: SE nyomában a Klinkáknál. És most azért is spanyol képet választok ide !

 

A héten csak a Bagoly-klub gyarapodott egy fővel. :o))

 

  Amásik meg Erzsébet-bagoly. (Vajon miért lesz minden képem homályos?)

  

Meg mivel reggelente hozzáfagyok a kormánykerékhez, készítettem egy újabb zongoristakesztyűt. (Valahogy kitágul a minta, és a lyukon támad a fagy. 

Mostanában sok kék fonalam van, tehát ez is kék lett. És már el is ajándékoztam. :o))

A vonaton a kötéssel fogok nyűglődni. :o))
Ja, és spóroltam 70E Ft-t.  Reggel TJ azzal lepett meg, hogy nem hűt a hűtő. Pedig hát az lenne a dolga. Télen is.  Néztem: tényleg. És tócsa van alatta. Pánik, ki fogja kipakolni, ki fogadja a szerelőt ... én 3 napig nem leszek itthon, ő meg esténként jár haza. Szerinte egyszerűbb lenne újat venni. Én azért még ragaszkodom a régi bevált úthoz, mondja ki a szerelő, hogy  Ámen. Óracsere, szervezkedés, szerelő jön, ide tolja, oda tolja, ütögeti, veregeti, kikapcsolja, bekapcsolja: jó. Mindez 1500-ba és némi idegeskedésbe került. Spóroltam 70e-t. Minimum. :o) Azért azt javasolta, tartsuk megfigyelés alatt. Most tartom.Aztán ha este elindulok, akkor majd TJ tartja.