Képtelenül

Néhány napig nem járok erre, és behozhatatlanok a lemaradásaim az olvasásban. :o( A múlt hét valóban gyilkos volt, ezért aztán a szombati programot kihagytam. Helyette az ágyat nyomtam jó magas lázzal, és kb. két napig egyfolytában aludtam - vagy vacogtam. :o( Pedig a zöld program nagyon jól sikerült, a békáknak nagy sikere volt. (Ha lett volna eladandó, bármennyi elkelt volna. :o))) Ám nem adom fel az elveim.) Érdekes programok voltak, egy csomó előadást meghallgattam, készítettünk az egyik osztállyal reformkonyhás cuccokat (3.-ok lettek), és sajnos az egyik sütit meg is kóstoltam. Utána vertem a fejem a falba, mert teljesen elfelejtettem, hogy az általuk használt növényi tej szója volt. A recepteket tőlem kapták, így bármit megkóstolhattam volna, de én ezt választottam.:o((  Két napig küzdöttem, de a szója győzött, és vasárnapra egy merő kiütés lettem megint. :o( Kellett a láz mellé nagyon. Állítólag kószál most egy lázat okozó vírus- talán azt kaptam el. (Bár én majdnem biztos vagyok benne, hogy az utolsó 3 hét túl fárasztó volt.)
JAj! Vettem a vásárban egy  fából vaskarikát növényi pecsenyezsírt. :o)) Hihetetlen, de ha nem csalnak az emlékeim :o), tényleg ilyen ízű az igazi is.
Viszont a hét elején láttam az És Rómeó és Júliá-t a Centrál  Színházban.  Nem először. :o) Ez a két ember egyszerűen zseniális. És amit művelnek a színpadon, megunhatatlan. Tátott szájjal néztem ismét, hogyan alakulnak át pillanatról pillanatra a különböző szerepekbe. Csupán egy jelzéssel, mint egy szemüveg vagy egy (most) csipkebugyi. :o))

 

Aki tudja, feltétlenül nézze meg!
Ja, végül mégis képes beszámoló lett. :o)  Sok dolgot nem is nagyon tudnék mutatni, mint néhány kicsi nyuszit, de nincs kedvem most szétszedni a fényképezőt.