Ma sem horgoltam, hanem pótoltam a múlt héten elmaradt karácsonyi vásározást, és kettőben is voltam. Ha nem esik a hó, és nincs olyan hideg, még többet is meglátogattam volna, de így csak a Hősök terén és a Vörösmarty tériben kószáltunk. Az előbbin ízléses és megfizethető kézműves termékek kaphatók (néhány apróságot, ajándékkísérőt szereztem csak be), olyan forralt bor, amiben bor is van, mindemellett nagyon hangos country szórakoztatta a nagyérdeműt, ami számomra inkább riasztólag hatott. Az utóbbi a megszokott tömeggel és a megszokott horrorisztikus árakkal fogadott, nem is bírtam sokáig.Két sor bódé után elmenekültünk. Jó volt sétálni a havas, hangulatos utcákon, bámészkodni a kirakatok előtt,úgy, hogy egy percig nem jutott eszembe, hogy onnan valami kellene (de, a kreatív kelléktár előtt mégis), vagy hogy be kellene mennem valamiért (de, az írószerbe mégis. Ja és a fonalashoz is). Csak úgy éltük a napot, semmi hajsza, semmi idegeskedés. Sokkal több ilyen kéne. Most pedig itt ülök J-nál, és eltűnődöm, milyen sűrű hét volt, adventi próba, adventi est (jól sikerült), sütisütés a németesekkel (ehetőek lettek), olvasó verseny (ez is jó volt), szöszmötölő (ezt csak néztem), és a mai utazós, mászkálós nap ...és mindezt jól viseltem. :o)
Nincs is nekem semmi bajom! :o) (De azért egy labor esedékes lenne.)
Woooooooooooooow, die sind aber hübsch geworden.
VálaszTörlésHättest Du sie doch aus Salzteig gemacht!!!
Dann würden sie doch nie verspeist!!!
LG,
Pfiffigste