Karácsony napjára hoztam a szokott formámat. Ezért aztán míg ilyenkor mindenki arról panaszkodik, hogy mennyit evett-ivott, hízott, én nem csatlakozhatom a hadhoz. Sőt ... Eleve is céklalevest és sütőtököt terveztem ünnepi lakomának - mindkettő fehérjementes, :o( ( A többieknek persze elkészíttettem a hagyományos halászlé, kolbásszal töltött karaj, majonézes krumpli, mákos guba összeállítást), de egy virgonc vírus következtében gyakorlatilag semmit nem tudok normálisan megrágni, lenyelni, így a levesemből 4 kanállal (savanykás), a sütőtökből meg 2 darabkával kísérleteztem (tapad, "szúr"), majd jóízűen néztem, a többiek hogyan falatoznak. Másnap a főétel és a desszert is fájdalomcsillapító volt (az étkezések közötti időt szerencsére átaludtam), illetve folyékony zabkása hol édesítővel, hol sósan, és ez azóta is így megy. Szóval én vagyok az a szerencsés (?), akire nem hat károsan a Nagy Karácsonyi Zebezaba.
Amikor jobban lettem, azonnal belekezdtem a legújabb Vámos- könyvbe - de egyelőre nem vagyok elragadtatva tőle. Valahogy túl sokat foglalkozik önmagával újabban. Amikor meg belefáradtam az olvasásba, gyorsan tűket ragadtam, mert az elmúlt hetekben nagyon elhanyagoltam őket. Szóval készültek malacok, egy egész család. Pontosabban csonka család, vadkan nincs.
Egy anyakoca, egy kajlafülű, egy csálé és egy elfajzott, ördögi malacka.
Aztán - mert elefánthiányom volt, természetesen egy elefánt, és ismét kísérletet tettem egy macival:
És persze egy újabb dilis madár is készült, ami sokáig repülőre hajazott. :o)) Aztán mégis inkább madár lett.
Egyébként szép karácsonyi napok voltak. Az ajándékok nem voltak túl sokan, de annál inkább békével nyugalommal teltek az ünnepnapok. És ez már elég. (Ráadásul jól ki is aludtam magam. :o) ) Íme egy kis csendélet csomagbontás utánról. Fánk megint csak "csinált" volt - éppen csak jelezve, hogy ilyenkor szokás fát állítani -, ám akárhogy kísérleteztem, az idén nem tudtam olyan szép sötét képet készítei, ahol a gyertyák mutatkoznak csak. Így álljon itt egy csomagbontás utáni csendélet. A nagyobb darabok az asztal lábánál bújnak meg, de ha csak ennyi lett volna négyőnk ajándéka, akkor is elégedett lettem volna. Mert együtt vagyunk.
Ma 4 éve derült ki, hogy miféle nyavalya bujkált bennem születésem óta, azóta minden tünetmentes nap ajándék.( Hálás vagyok, hogy nem fáj, hogy jövök-megyek, dolgozom, hogy olyan közösségben dolgozhatok, amely szép példát tett és tesz is állandóan a humánumról, hogy rájöttem, tudok horgolni, hogy sok kreatív emberre, sőt barátfélékre találtam a horgolás segítségével, és leginkább hogy .... együtt lehetünk a szeretteimmel. Remélem, még sokáig.))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése