halak ...

Ez nem az előbbiben említett hal, mert a héten nem nagyon volt időm. Édesanyám kórházba került, és csak a szerencsének meg a csodálatos életösztönének köszönhető, hogy nem lett nagy baj. De már felkelt, és jár, és ... Hála istennek nem adja fel.
A nyáron egyébként sok-sok halat ajándékoztam el, csak sajnos elfelejtettem lefényképezni őket. De következőt, ami hamarosan kész lesz, majd megörökítem.

ikercicák

Ezek legalább egyszerűek voltak.Már 3. napja egy halállat tölti ki minden szabadidőm. (Nincs sok, de a horgolás nyugtatónak is jó.) Pedig pontos leírásom van hozzá, itt szaporítunk, ott fogyasztunk, ... Az első változat olyan lett, mintha Alf, a bumfordi idegen bálnafarkat növesztett volna. Azóta meg ... Pénelopé-szindróma. A teste úgy a 8. lefejtés után már szinte tökéletes -igaz a leírást jó mélyen betettem a fiókba. De a farkához meg az uszonyaihoz megint elővettem. Talán nem kellett volna. Ma megpróbálom csak a kép után.:o)

Lassan vége a nyárnak. Régen az volt a jel, ha kinyíltak az őszirózsák a kertben. Ám az idén nem tudom, mikor nyíltak - állítólag korán, - mert itthon ültem, és vártam, hogy elkezdődjön a nyár. Nem az idővel volt baj - velem.
Ma megkezdődött a munka, így valószínűleg kevesebb időm lesz olyan dolgokat csinálni, aminek látható eredménye van.
Egy ideje minden nyáron kézműveskedtem valamit - persze csak olyasmit, ami a 3. emeleten is művelhető: papírmerítés, üvegfestés, makramézás, nemezelés... állandóan úgy érzem, valamit kell alkotnom, és gyönyörködnöm a késztermékben, mert 10 hónapig olyan munkát végzek, aminek látszólag nincs eredménye. Néha azt gondolom, már értelme sincs.
Most éppen úgy vagyok, mint amit a flickr portálon tapasztalok az amigurumisok körében: a legtöbben ráállnak egy dolgra, ami jól sikerült, és tömegben készítik őket. Én eddig mindig valami újjal próbálkoztam, de most már a 3. kockát készítem. :o) És a 4. lambada-állatot (a barátnőm lánya így nevezte el a színes korongokból álló macskáját), mert a kicsik körében ennek nagy sikere van. Az legújabb még eléggé félkész, és nem is tudom, hogy akinek szánom, szertné-e. De majd megkérdem az anyukáját, h szerinte D ZVTKM örülne-e egy kockán lakó színes állatseregletnek. Na, jó lesz rajta zsiráf is. :o)

És egy táska a sok közül. A másik felén a betét kék. el is nevezte a tulajdonosa ősz-tél táskának.

Szóval az úgy volt, hogy kb 2 éves koromtól a nagymamám pásztorolt. Volt ugyan egy 2 hónapos kitérő az óvoda irányába, de rövid úton kitettek, illetve megkérték anyukámat, hogy oldja meg az őrzésemet nélkülük, mert nem vagyok képes beilleszkedni. (Az volt a bűnöm, hogy nem tudtam aludni ebéd után, és mivel veszekedtek velem, és szidták anyámat, én bőgtem.) Szóval maradt a nagymama. Ha gondolok rá, csak úgy látom, mint aki ül a fotelben és horgol. Játszani is csak "szóban" játszottunk, azaz ő horgolt, én meg mondtam, hogy mi történik. Persze utáltam a horgolását, és a terítőit sem becsültük sokra (alig van belőlük néhány :o( ). Amikor pedig a suliban horgolni tanultunk, anyukám készítette el a kötelező akármit, mert kiütést kaptam a tű látványától is. Ám amikor 3 éve beteg lettem - nagyon -, és nem volt türelmem sem olvasni, sem bármilyen filmet nézni, valami időtöltést kellett találnom. Eszembe jutott, hogy megpróbálok horgolni. Ment. A vicces, hogy sok dolgot megcsinálok kép alapján (gyönyörű halakat készítettem az akvarista kézikönyvből), de soha nem lesz olyan a mű, ha leírás után akarom elkészíteni. Eleinte a szaknyelvet sem értettem, de azt már kitanultam. Kísérletezek különböző dolgokkal, most pl. elkezdtem egy terítőt. Majd kiderül, hogyan sikerül.
Fent pedig néhány állat a tavaszi kollekcióból.

medvéék

Biztos lehetett volna az előbbieket is egy bejegyzésbe betenni, de azt még ki kell tanulni. A kockákat szintén az előbbi lapról szedtem. Ezért hivatkozom az elődre, aki ezt fontosnak tarja. :o)
Szóval a kockák 2 kisbabának készültek, és mivel szivaccsal vannak kitömve, moshatók. Bennük pedig egy Béres-porcerős flakonban lencse van, így zörögnek is - no csak finoman.

A felső macik is ajándékba készültek. Mint minden, amit elkészítek.

Valahogy elügyetlenkedtem az első bejegyzést. :o) Akkor most valamit magamról:
Egy betegség következtében gyakran vagyok "fékezett habzású", azaz nem nagyon tudom elhagyni a lakást. Egy ilyen alkalommal rájöttem, hogy tudok horgolni. (no, ez hosszabb történet), és lelkesen ajándékoztam minden ismerősömnek saját készítésű táskákat. (Ha akarták, ha nem.) Most télen pedig rátaláltam az amigurumis lapokra, és elvarázsoltak. Azóta különféle állatkákkal próbálkozom. Ennyi mese dióhéjban a képekhez. És majd lassan feltöltöm az egész állatfarmot is. Talán.

"lambada-elefánt"

Az alapötlet hordosv kolleginától származik. Kérte, hogy aki adaptál tőle, az hivatkozzon rá. Megtettem.

35-ök

35 figura a 35 ballagónak. :o)