Szóval az úgy volt, hogy kb 2 éves koromtól a nagymamám pásztorolt. Volt ugyan egy 2 hónapos kitérő az óvoda irányába, de rövid úton kitettek, illetve megkérték anyukámat, hogy oldja meg az őrzésemet nélkülük, mert nem vagyok képes beilleszkedni. (Az volt a bűnöm, hogy nem tudtam aludni ebéd után, és mivel veszekedtek velem, és szidták anyámat, én bőgtem.) Szóval maradt a nagymama. Ha gondolok rá, csak úgy látom, mint aki ül a fotelben és horgol. Játszani is csak "szóban" játszottunk, azaz ő horgolt, én meg mondtam, hogy mi történik. Persze utáltam a horgolását, és a terítőit sem becsültük sokra (alig van belőlük néhány :o( ). Amikor pedig a suliban horgolni tanultunk, anyukám készítette el a kötelező akármit, mert kiütést kaptam a tű látványától is. Ám amikor 3 éve beteg lettem - nagyon -, és nem volt türelmem sem olvasni, sem bármilyen filmet nézni, valami időtöltést kellett találnom. Eszembe jutott, hogy megpróbálok horgolni. Ment. A vicces, hogy sok dolgot megcsinálok kép alapján (gyönyörű halakat készítettem az akvarista kézikönyvből), de soha nem lesz olyan a mű, ha leírás után akarom elkészíteni. Eleinte a szaknyelvet sem értettem, de azt már kitanultam. Kísérletezek különböző dolgokkal, most pl. elkezdtem egy terítőt. Majd kiderül, hogyan sikerül.
Fent pedig néhány állat a tavaszi kollekcióból.