Lassan vége a nyárnak. Régen az volt a jel, ha kinyíltak az őszirózsák a kertben. Ám az idén nem tudom, mikor nyíltak - állítólag korán, - mert itthon ültem, és vártam, hogy elkezdődjön a nyár. Nem az idővel volt baj - velem.
Ma megkezdődött a munka, így valószínűleg kevesebb időm lesz olyan dolgokat csinálni, aminek látható eredménye van.
Egy ideje minden nyáron kézműveskedtem valamit - persze csak olyasmit, ami a 3. emeleten is művelhető: papírmerítés, üvegfestés, makramézás, nemezelés... állandóan úgy érzem, valamit kell alkotnom, és gyönyörködnöm a késztermékben, mert 10 hónapig olyan munkát végzek, aminek látszólag nincs eredménye. Néha azt gondolom, már értelme sincs.
Most éppen úgy vagyok, mint amit a flickr portálon tapasztalok az amigurumisok körében: a legtöbben ráállnak egy dolgra, ami jól sikerült, és tömegben készítik őket. Én eddig mindig valami újjal próbálkoztam, de most már a 3. kockát készítem. :o) És a 4. lambada-állatot (a barátnőm lánya így nevezte el a színes korongokból álló macskáját), mert a kicsik körében ennek nagy sikere van. Az legújabb még eléggé félkész, és nem is tudom, hogy akinek szánom, szertné-e. De majd megkérdem az anyukáját, h szerinte D ZVTKM örülne-e egy kockán lakó színes állatseregletnek. Na, jó lesz rajta zsiráf is. :o)