Eltűnt idő

Írtam vagy 2 hete, de úgy tűnik, nem mentettem el valahogy. Pedig a kor lenyomata felettébb fontos.  És már soha nem fogom megtudni, hogy 2 hete mit tartottam megjegyzésre érdemesnek. Biztosan a ..., na arról nem írok. Majd.
Viszont horgolni sem volt kedvem, időm, energiám. Így csak a dokibácsi kisfia kapott egy Minyont. remélem, tetszett neki.  A rokonság pedig baglyot, elefántot, sálat kaptak. Most pedig táskák készülnek. Háát, röviden ennyi. Hosszan most nincs kedvem. Ami elveszett az bezzeg hosszú volt.

Gyorsjelentés

Nagyon megy az idő, mindig elhatározom, hogy holnaptól rendes leszek, de sose sikerül. Persze azért látszik a haladás. Pl rendszeresen eljárok jógázni. Igaz, itthon még nem vettem rá magam, de már ez is valami. Talán a nyáron ...
Viszont itt a nagy dilik közepette nem igazán volt időm - kedvem bármit is csinálni. ez nem teljesen igaz - karácsony óta készítettem a bilógusnapra a kabalaállatot - baglyokat. Mielőtt még valaki megró, hogy nem egyformák, meg mittudomén mi volt a baj 2 éve a békákkal, közlöm, hogy nem is akartam egyformákra, meg hogy nem fizettek érte. Úgy nem is vállaltam volna. Szóval készült durván 50 bagoly - nem pontosan tudom, mert közben el-elajándékoztam belőlük , de nagyjából ennyien voltak.

 

 Aztán mindenféle madarakat gyártottam húsvét ellőtt, és elvittem őket Debrecenbe. Nem, pulykakast nem hoztam helyettük. (Szerencsére oda most csak félévente kell járnom - ilyen jól vagyok.

Ezek csak úgy, időtöltésképpen - relaxként.

 

 

Megint eltelt egy év, a dokibácsi fia már 7 éves (- én meg 8. éve vagyok nyavalyás.) Lassan már nem lehet neki ilyen ajándékokat horgolni, mert kinövi őke. De még utoljára készült egy kis (nem is olyan kicsi) Minion - magyarul Minyon.

Majdnemsüti

Céklafaló korszakomat élem. Így ma borscs (saját verzió) és mákos süti volt az ebéd. A borscs nem nagy száma: húslevesben főztem répákat meg céklát - jól megfűszereztem, a végén adtam hozzá egy kicsi felkockázott krumplit, tálalás után összekevertem egy nagy kanál rizstejszínnel és sok citromlével.
És kitaláltam egy sütiszerűséget:
3 kicsi céklát lereszeltem, összekevertem 8 kanál darált mákkal 3 kanál eritrittel (elbírt volna egy negyediket) 2 kanál olajjal, egy kiskanál útifűmaghéjjal 2 kanál karobporral és 3 kanál gm-liszttel, jénaiba tettem és 5 percet kapott mikróban. Talán ki kellene próbálni egy kis sütőporral. Melegen nem volt annyira jó, hidegen jobban kiadja az ízeket.
A banános zabkekszen kívül nem nagyon ettem sütit az utóbbi 5 évben. De a lehetőségek korlátlanok. :o)))

Mese nincs

Jaj, baj!

FEBRUÁR
Esők szaladnak piszkafa-lábon,
most tiszta az égbolt, most havazgat,
a hónapvégi maszkabálon
a tél beöltözik tavasznak.
Felébred a medve kócos orral,
szemében álmok zöld csipája,
kinéz a barlangból, és ó, jaj,
bajszát a napfény megcibálja.
                        (Varró Dániel)
Ma  pl beöltözött tavasznak, igaz, csak bentről szemléltem. Az utóbbi időben baj baj hátán. Kezdődött azzal, hogy valami baj volt a térdemmel, folytatódott egy buszúttal, amelynek a végén leszállás jött volna. De nem volt szállás. Döccenés volt. És üvöltés, és támogatása, majd térdmerevítő.

Efféle, csak sokkal ócskább. Pl nincs szabadon a csuklója, így tépi szét a házát. És ha nem lenne lábfejem, már többször elveszítettem volna. Szóval az egész csak arra jó, hogy a hátsó térdhajlító izmom halódjon, illetve, hogy a belső meg jól begyulladjon. Ráadásul jól meg is fáztam, egy hétig itthon nyögtem. De tényleg. Szóval ma csak bentről csodáltam a napsütést. Persze lehet, hogy csak bentről volt ilyen szép, és kinn belefagytam volna a térdmerevítőbe.
Viszont benn baglyokat csőrőztem. 45 db-ot. Még lábakat akarok nekik készíteni, aztán mehetnek a suliba, hogy a kölkök felvarrják a gombszemeket. :o)
 És akkor ilyen lesz (no, nem mind egyformán, csak hozzávetőlegesen.)

 Már most látszik, hogy lesz ennél szebb is.
Aztán elkészült egy bongyorka is. A dokibácsi lányának. Most már csak azt kell kitalálni, mi legyen a fiának.

Majd elfelejtettem. Le akartam írni egy "sütireceptet":
Zabkeksz
 2 szottyadt banánt (soha ne dobd ki a szottyadt banánokat!) jól összetörünk, kikeverjük annyi zabpehellyel, amennyit felvesz, teszünk bele sok darált mákot meg manduladarabokat, meg mazsolát meg egy kevés olajat (legfeljebb 1 ek) jól összekeverjük,  és a sütőpapírral kibélelt tepsiben kis halmokba lerakjuk. Ellapogatjuk, és kb 30 percig mérsékelt tűznél  (elbizonytalanodtam: van olyan, hogy lassú tűz, aha, van.) kiszárítjuk.  Aztán keveset fogyasztunk belőle egyszerre, mert magas a szénhidráttartalma.

Egy tejbegríz a téli világ

 Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár

JANUÁR
Az óév, íme, por és hamu már,
elolvadt, mint a nyugati boszorka,
latyakba tapicskol a kis Január,
a cipőt meg a zoknit is összekoszolta.
Fehér ma a föld és sáros a láb,
maszatút barnállik utána a hóból.
Egy tejbegríz ez a téli világ,
s lábunk nyoma rajta sok kakaópor.

 Igazából az autóm akartam megmutatni, amelyen derékig áll a hó, és még csak lekotorni sem tudom. 

Annak bizony sok okai vannak: 

Ad egy: Befagyott. Kinyitni sem tudom. Akkor meg nem mindegy? 

ad kettő: Jó nagyot léptem. A buszról le. A térdszalagjaim meg úgy csináltak, mint az évek óta használaton kívül pizsigatyámban a gumi. Így most itthon heverek . Holnapig.

 Tehát az autó hóbefedettsége teljesen mindegy. Ha meg mindegy, marad is így márciusig  - szerintem. 

 Szóval a térdszalagok. Voltam balesetin (életemben először saját jogon). Vizsgálat, röntgen, direkció: pihentetni, polcolni. Kérdem: betegállomány? Válasz: Ezzel, nem szoktuk. Na, akkor ... És tegnap a házidoki meg teljesen zakkantnak nézett, hogy már el akarok menni dolgozni. Aha, mert nélkülem összedől a magyar oktatás. A nemzeti oktatás. Tényleg, azt nem akarják átadni magánba? És így lemaradok a tantestületi Rembrandt-nézőről. Grrrr!

Tegnap leginkább rajzolni támadt kedvem. Hogy lenyugodjak. De elég zilált lett az alkotás. Még mindig gondjaim vannak a vonalakkal. Pedig már a középsulis rajztanárnőm is folyton azt mondta: "E., ne szőrözzön!" És 100 év múltán még mindig ezt mondaná, ha meglátná. Viszont hogy jobban megszemlélem, mintha madarat formázna ez is. Mint a horgolt apróság itt lenn. Milyen elveszett a nagy piros pokrócon! (A másik szép bordót egy kicsit megkínáltam gyertyával. Hát nem kiégett?)

 

Január

"Január, január, mindig hócsizmában jár."
Szerencsére nem. Bár nem ette meg a kutya a telet. Szokta mondani a nagymamám.
Milyen gyakran jönnek elő az elmentek! Sokszor csak egy dal vagy egy illat - és már kész vagyok. Vagy csak a csokis pult a Lidlben. Ott szoktam venni anyunak a nasit. És a bejgli!
Jobb, ha nem is gondolok rá.
Az egész karácsony, a szünet a hiányok jegyében telt. Kezdve azzal, hogy  nem volt kit meglátogatni karácsonykor, és nem volt kinek mindenféle finomat átvinni. Hogy tudott örülni! Igazán, mint egy gyerek. Hogy bánom mindazt a türelmetlenséget, nyűgösködést, minden rosszat, amit valaha is ... Hát igen. Általában késő a bánat. Török Mónikának volt karácsonykor egy blogbejegyzése - nagyon megérintett.
Fontos okból előkerestem ezt a képet:  közel 50 év után újra találkoztam anyu balján álló fiúval - a testvéremmel. (Fél-.) Gondoltam is, hogy szólok a TV2-nek vagy az RTL Klubnak. :o))) Szóval megkerestem a képet, és elgyönyörködtem. Milyen szép volt!

 És J sincs itt. Jó, ő csak elköltözött -  végleg -, és már csak látogatóba jön, de ezt sem egyszerű feldolgozni. Hogy hiányoznak a beszélgetések!
A suli  ... jobb nem is beszélni róla! Ami fönn, az lenn. És a kölköben is nehéz lelkesedést kelteni. Sokat olvasok mostanában a kötelezőkről, a metodikáról, de sokszor szkeptikus vagyok. Persze jó lenne, ha  olyan dolgokról beszélhetnénk, ami érdekli őket, de mi is az? Én most Antigonét vettem itt - és Thomas Mannt ott. Ha gondolkodnának ... hajaj! de nem láttam egy kicsinyke szikrát sem!
Horgoltam ám a szünetben - meg előtte is, de olyan ismétlődőek a dolgok, kendő, még egy kendő,bagoly, maci, el is felejtettem lefényképezni őket.
Legtöbbször olvasok, és kitalálom, mit kellene ennem. Sütök (azt nem annyira) főzök. J szerint fel kéne tennem a recepteket, hátha van más ilyen ... mindenre érzékeny. de annyi gasztroblog van! Szóval győzött a lustaság - most is.
Valahogy csak mennek a napok. Mire hazajövök, már sötét van, nem sok kedvem van kreatívkodni. De majd fogok, pl félig készen van 46 bagoly. 60 a cél, az idei diákbiológus-napon ez lesz az egyik ajándék. Mint két éve a békák. Majd lefényképezem őket.
 Rajzolni is csak egyszer sikerült.
"Az én világom olyan alma."
 

A szép zöld ...

fenyőn ... Nem, még nincs itt a karácsony, még van egy kis idő. ÉS a gyertyák sem gyulladnak ki, csak eszembe jutott a dal. Meg hogy láttam a jutubon egy jó kis mintát. Ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=GRcfKPLX6ZQ
Gondoltam, kapóra jön, és pont  akkor mutatott Kati (https://www.facebook.com/groups/fonalbolt/) egy szépséges fonalat. A kettőt összepárosítottam, és lett sok kicsi fenyőm.

 És a  karácsonyhoz angyal is kell, készült egy kamasz-hippiforma:

De hogy valami szépet is lássatok, megmutatom a 8-2 orchideámat. A többi is vígan virágzik (egy kivételével, de talán ő is helyrejön. Betegen vettem, mint a legtöbbet, de azok túlélték a tescós megpróbáltatásokat) Ez a kettő a legszebb, az egyiket kaptam vagy 4 éve. A másikat tavasszal vettem, amikor anyukám elment. A lilás anyukám virága.

Egyébként meg ... készül az adventi műsor, lóg a nyelvünk, és a zéletpáylamodell ellenére (:o) Fanyar vigyor) szóval ellenére sem jó pedagógusnak lenni ma magyaréknál.

Ismét

Régen fontosnak tartottam - magam számára is -, hogy minél gyakrabban megörökítsem napjaim lenyomatát. Később próbáltam heti összefoglalót adni, hogy majd emlékezzem. És persze képeket, képeket, képeket. Hiszen sokat horgoltam. Most meg ... a fészbúkos bejegyzések egy idő után eltűnnek, a napok eltűnnek, lenyomatuk sem marad. ÉS a kor nem segíti az emlékezést. A ginko sem - szerintem.
Persze nem is horgolok olyan sokat, és nem is rajzolok - pedig nyáron nagyon eltökélem magam : Iztt az ideje, hogy megtanuljak rajzolni. Hozzá is fogtam:

Nem  mondom, hogy győőőőnyörűű, de az enyém. És nagyon élveztem a két napot, amikor csak erre kellet figyelni, és mindent  háttérbe szoríthattam.
Látszik, hogy már ott is be van tapaszolva a kezem, mert begyulladt a csuklóm. ÉS  ez azóta sem igazán javult. Pedig a  debreceni túrán kaptam rá nagyon büdös kenőcsöt, valamit javít, de igazából egykezesnek kellene lenni ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjön. A horgolás meg talán egyáltalán nem tesz jót neki. De azért készültek dolgok:






 Jancsi is elkészült Iluska mellé, a csésze, amelyben álldogálnak, különlegesség. A bolhapiacon szerettem bele első látásra. Kopottan, magányosan szorongott sok hivalkodó mikiegeres, télapós aranycsicsás társa mellett. 300-ért nekem adták, alkudozás nélkül vittem. Itthon keresgéltem, és kiderült, hogy igazi különlegesség, hüttl csésze, van vagy 80 éves. Vagy több.

 És a múlt heti késő ősz nálam:

A napvirágok kimaradtak, pedig virágoztak őrült módra.
És volt születésnapom is.