Egy tejbegríz a téli világ

 Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár

JANUÁR
Az óév, íme, por és hamu már,
elolvadt, mint a nyugati boszorka,
latyakba tapicskol a kis Január,
a cipőt meg a zoknit is összekoszolta.
Fehér ma a föld és sáros a láb,
maszatút barnállik utána a hóból.
Egy tejbegríz ez a téli világ,
s lábunk nyoma rajta sok kakaópor.

 Igazából az autóm akartam megmutatni, amelyen derékig áll a hó, és még csak lekotorni sem tudom. 

Annak bizony sok okai vannak: 

Ad egy: Befagyott. Kinyitni sem tudom. Akkor meg nem mindegy? 

ad kettő: Jó nagyot léptem. A buszról le. A térdszalagjaim meg úgy csináltak, mint az évek óta használaton kívül pizsigatyámban a gumi. Így most itthon heverek . Holnapig.

 Tehát az autó hóbefedettsége teljesen mindegy. Ha meg mindegy, marad is így márciusig  - szerintem. 

 Szóval a térdszalagok. Voltam balesetin (életemben először saját jogon). Vizsgálat, röntgen, direkció: pihentetni, polcolni. Kérdem: betegállomány? Válasz: Ezzel, nem szoktuk. Na, akkor ... És tegnap a házidoki meg teljesen zakkantnak nézett, hogy már el akarok menni dolgozni. Aha, mert nélkülem összedől a magyar oktatás. A nemzeti oktatás. Tényleg, azt nem akarják átadni magánba? És így lemaradok a tantestületi Rembrandt-nézőről. Grrrr!

Tegnap leginkább rajzolni támadt kedvem. Hogy lenyugodjak. De elég zilált lett az alkotás. Még mindig gondjaim vannak a vonalakkal. Pedig már a középsulis rajztanárnőm is folyton azt mondta: "E., ne szőrözzön!" És 100 év múltán még mindig ezt mondaná, ha meglátná. Viszont hogy jobban megszemlélem, mintha madarat formázna ez is. Mint a horgolt apróság itt lenn. Milyen elveszett a nagy piros pokrócon! (A másik szép bordót egy kicsit megkínáltam gyertyával. Hát nem kiégett?)