"Csillag esik, föld reng..."

Ebből csak a második volt tegnap igaz, szóval lehet, hogy nem "jött éve csodáknak". Viszont valami rettenetesen félelmetes, amikor elkezd táncolni a fotel, és a szekrény fenyegetően megindul felém, miközben hallani, hogy  a másik szobában a polcról zuhannak lefelé a dolgok.  És még csak egy olyan asztalunk sincs, ami alá be lehetne bújni. Persze eszembe sem jutott, pedig mennyi filmben láthattuk. :o( Megállapíthattam, hogy nem túl sok lélekjelenlét szorult belém. (Ha lehet ilyet mondani.)
"A földrengések erejét mérő Richter-skála logaritmikus, egy pont különbség tízszeres eltérést jelent a rengés energiájában. 4-5-ös érték között a rengés gyengének, de már érezhetőnek számít."
Ezt írja az index. Hát köszönöm, szépen, ennél erősebbet nem szertnék megtapasztalni. Szerencsére nálunk az ijedségen túl nagyobb baj nem történt, de ahogy olvasom, nem egy ház károsodott. :o((
Hm,  a heti bejegyzésként nem pont ezt terveztem megírni. :o(
Hanem, hogy tudjátok-e, mire jó a fakanál? Az ételkeverés nem jó válasz. És a fakanálbáb sem. A gyerekverésről ne is beszéljünk! Mindjárt megmutatom.
A múlt hétvégi kötőrohamnak az lett az eredménye, hogy csinos kis ínhüvelygyulladást kaptam a jobb hüvelykujjamban.  Feleslegesen nem rohangálunk orvoshoz  - megyek oda amúgy is leget. Tudom, hogy valami ilyet kellett vona beszerezni:

 De nem szándékozom állandósítani a problémát, így inkább maszekoltam:

Nem túl szakszerű, de hát saját készítés.  Este betekertük/tem, reggel leszedtem, mert vezetni (stb) nem lehet fakanalas kézzel, a suliban felszereltük, és hazaindulásig rögzítve maradt. Majd a vezetéshez újra le, és itthon estig szabadon maradt, aztán már annyira fájt, hogy éppen ideje volt újra rögzíteni. Horgolni sajnos nem lehetett vele. :o(

A rögzítés lényege ez:

A kis képeket a gugli kereste. És jót derültem, mert  megtalálta ínhüvelygyulladás címén  az első horgoblogos játékra készített kosárkákat, amelyeket timom készített. :o)

Új díj :o)

Újabb megtiszteltetés ért! :o) Farcitól megkaptam ezt a helyes kis logót. Köszönöm szépen.
Biz' Isten mindig elcsodálkozom, amikor kiderül, hogy tényleg vannak, akik kíváncsiak a figuráimra, meg a firkálmányaimra. Hihetelen. De örülök. :o))
De most a díjról, amely szerint a (z egyik) legkedvesebb vagyok: :o))

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.
Keresek az általam követettek és kedveltek  közt olyat, akinek tényleg nincs több száz  állandóolvasója:
Aranka , amikor időm engedi, Csilka
Biztos lennének még néhányan, de most nincs időm keresgélni - vacsit kell főzni.
És kész cucc sincs, mert horgolótűt vagy 2 hete nem vettem a kezembe (válság),  a kötendő nadrágot most fogom visszafejteni az ülepéig, mert nem tetszik, és még a csuklóm is megerőltettem a heves kötésben. .o((

Hét pecsétes (?)

Bár ha leírom, már nem is titok.
De kezdjük az elején. Kaptam egy díjat Latinkától. Köszönöm.
Ezek a feltételek/elvárások tartoznak hozzá:
1. Köszönd meg annak akitől kaptad  - megtettem
2. Tedd ki a logót a blogra  - megtettem
3.  Linkeld be azt, akitől kaptad - megtettem
4.  Add tovább további hét blogosnak
5.  Linkeld be őket
6.  Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket
7.   Árulj el 7 dolgot magadról
Akkor már csak a 4-7-ig van hátra.
Szóval a továbbadás: vagy egy órát nézegettem, ki nem kapta meg azok közül, akiket olvasok. Alig találtam olyat, aki mostanában nem kapott volna ilyet, így a sok olvasott és kedvelt blog közül azokat nevezem meg, akik az elmúlt 2 hétben nem kaptak effélét, és nincs is kitéve a blogjukba, hogy van már ilyenük (vagy csak nem vettem észre)
Aledi ,  Csak neked is,  Varrogató,  Hekka,   Nencsi,  3 fia van,  Patrícia
És még sokan mások, de most őket találtam meg. (És nem akartam elrontani a játékot azzal, hogy megszakítom. Volt már olyan is.)
4. 5. 6. pont teljesítve.
Most jön a 7:
1. Nem szeretek ott megjegyzést hagyni, ahol biztonsági betűbeírogató van, mert egy csomó felesleges idő, olykor el is felejtem megnézni, és elveszik a beírás. :o( 
2. Mióta beteg lettem, igyekszem  meglátni a dolgok jó oldalát.
3. Azóta ritkán mondhatják nekem azt, hogy sürgős, vagy muszáj. Én akarom a hangsúlyokat kitenni.
 (illetve akár mondhatják is, de...) Persze az is igaz, hogy a szabadság és a felismert szükségszerűség összefügg. :o)) ("Azért vagyok letartóztatva, mert szabad ember vagyok, mert szükségét éreztem, hogy éljek a szabadságommal, mert vállaltam ezt a szükségességet”, Gérard/Semprun.)
4. Azóta sajnos jóval kevesebbet olvasok, de rátaláltam a horgolásra.
5. Azelőtt én adtam a könyveket J kezébe, most ő ajánlja nekem az olvasnivalót.
6. Szeretnék sok új technikát kipróbálni (amikor még  azt sem tudtam, mi a blog, dolgoztam mindenféle mással is,de semmi nem maradt meg belőlük), és felhalmoztam már egy halom kelléket, de még nem szántam rá magam, hogy félre tegyem a fonalakat.
7. Egyre inkább egyetértek a Suttogó-ban elhangzott mondattal: A boldogság az, ha reggel felkelek, és tudom, mi a dolgom. (Köszi, Csilla!)

A babapulcsi már kész, már csak a sallangok vannak hátra,  a nadrághoz meg persze nem lesz elég a fonal.

Mint a villám

Tegnap rájöttem, hogy a teljesen fekete szoknyához nem akarok fehér blúzt felvenni, mert már unom a tanító nénis stílust. Akkor marad a fekete tükörbársony fölső. De akkor meg nagy fekete tömb hatását fogom kelteni. Viszont tavaly kaptam J-től egy gombolyag különleges fonalat, na, azzal kéne kezdeni valamit. Előszedtem a már ismert könyvjelző mintát, és nekiestem egy sálszerűségnek. Sajnos nem lett igazi sál belőle, inkább csak gallér, de talán valamit javít majd a nagy feketeségen. Érdekes a színhatás, eredetileg fekete és óarany keveredik, de a képen attól függően, hogy mi a háttér, más színűnek látszik. Irány a szalagavató.
Most pedig folytatom a babaegyüttes pulcsiját.

Csekélység

Ami a mennyiséget illeti. De a méret!!! :o) 27 centi magas a hölgy. Eddig csak ritkán sikerült  ezt a magasságot eltalálni, talán a bohócok voltak nagyobbak.  (Szegény Dzsoni is csak 19 cm, Árnika meg még kisebb, a többiek meg ált 13-15 centisek vagy még sokkal kisebbek.) De most vérszemet kaptam! Határ a csillagos ég! Azaz cél a 30 cm-s baba. :o)) A bal kezében egy halványlila (az a menő manapság) mobil van, a jobban pedig egy a cipő anyagával egyező táska. Egyébként pedig Kata.
Mást nem is nagyon készítettem az elmúlt héten, egyrészt mert zártunk, és az eléggé kimerített, másrészt mert rám jött a köthetnék. Gondolkodtam én rajta, hogy olyan csodakendőt kéne kötni, amilyennel itt sokan büszkélkedhetnének, de úgy lennék vele, mint a horgolmányaim legtöbbjével: szép, szép, de minek. Így aztán a hasznosság mellett döntöttem, és feltételezve, hogy a barátnőm unokája lassan kinövi a nyáron kötött cuccot,  ő kap újabb kötött együttest. (Aztán egyszer majd nagyobb dologra is rászánom magam. (Határ a csillagos ég:o) )
Egyébként meg intézkedős hét is volt. Visszavittem a hülyeazértnemvagyok boltba a decemberben vásárolt cd-lejátszót. Mert amint nem ájultam alvásba lefekvés után 10 perccel, kiderült, hogy ez a kütyü nekem van kalibrálva, azaz 12-15 percnél tovább nem működik. Érdekes, ha van ebben az üzletben egy selejt cucc, azt biztos sikerül megvennem. Hűűű! Szörnyű gyanú fészkelte be magát a fejembe: lehet, hogy nem csak EGY selejt cucc van ott? Na, mindegy, most elküldték kivizsgálásra.
De jó dolog is történt. Néhány éve (3-4) előjegyeztettem az antikvárium.hu-n Constantin Chirita A fehér ruhás lány vára című könyvét. 12-13 éves koromban imádtam, vagy 5-ször elolvastam, aztán hosszú időre elfelejtettem. A múlt héten kaptam az értesítést, hogy valaki leadta. Már el is olvastam. :o)) A hétvégén újra kölyök lettem, és ugyanúgy végigizgultam a gyerekek kalandjait, mint annak idején. Olyan, amilyennek egy tisztességes kalandregénynek lennie kell, emberrablás, elrejtett vár,  titkos folyosók, csapóajtók, veszélyek, kutatás, és (majdnem) boldog vég. Élejen az antikvárium.hu! :o)

Zárunk

Ahogy a címben is jeleztem: zárunk. Szóval sok-sok munka van. Javítás, javítás, javítás és a javítás javítása.(mindenki most jön rá, hogy ő jobbat szeretne, csak egy kicsit ellinkeskedte a szeptembertől-novemberig tartó időt.) Este már nem nagyon van erőm bármihez kezdeni.  Azért készült ez-az.
Pl egy mini macska:

Egy mini bagoly, is, de ő már elszállt.
És egy romantikus hölgy:

Ő lehet a cica gazdája, hiszen elkísérte a délutáni sétájára is, és most kedveskedve törleszkedik a lábához. A napernyőt még tökéletesíteni kell, mert egy kissé lötyög a nyelén. Az ernyőtől meg nem is látszik a nagy karimájú kalap, pedig jól áll a hölgynek.
És kislány született. Sajnos nem a családban, hanem egy kolléganőmnek, de nagyon örülünk. Neki készülődik a következő csimbilimbi, csak még a felfüggesztést kell megoldani.

Próbálkoztam önálló csillaggal is, de egyrészt akkora lenne, mint a hold, és sárga.  Valami más szín hiányzott a palettáról. Szerintem ez a királykék szép a másik kék mellett.
 Mára ennyit.

Az szünidőrül

Minden őszi, tavaszi és karácsonyi szünet előtt nagyszabású terveket szövögetek, hogy majd azt is, és kipróbálom, és majd azután még azt is, és előre örülök, mennyire kreatív leszek majd. Aztán bekövetkezik a szünet -és vagy beteg vagyok, vagy nincs kedvem, vagy  egészen egyszerűen lusta vagyok. Esetleg vendégjárás van. A suli kezdete előtt két-három nappal rájövök, hogy ezúttal sem, és azt sem, de még csak ki sem próbáltam. És a direkt e célra beszerzett anyagok (textilfesték, filcek, szivacslapok, vesszők, ....) meg csak gyűlnek, gyülekeznek, és már lassan az összes szabad teret elfoglalják. :o(
Nem volt ez másképp most sem, se nem nemezeltem, se nem fontam kosarat. És még csak nem is kötöttem. De legalább elolvastam az új Vámos-könyvet. Egyre nagyobb fanyalgással. Nem tetszett. És ez már nem az első. Pedig sokáig feltétlen híve voltam, a Zenga zének általában a szabadon választható kötelezők közt van 9.-ben. Igaz, az utóbbi könyvek gyengülő színvonala nem írja át a korábbiak érvényességét, legfeljebb ezeket nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek. Semmilyen szívvel.
Az utolsó két napra már nem jutott javítás, így hódolhattam az elmúlt héten eléggé háttérbe szorított   horgolási mániámnak. Ismét madarakkal kezdtem. Készült egy vörös bagoly:

Kissé megtépázott tollazattal virít, de a gülü szemű kakaska mellett elég jól elvan.

A sulimikulástól az idén is fonalat kaptam. (Tavaly aranyos volt, az idén csak ötlettelen, ha jövőre sem kapok valami egyebet, már bosszantó lesz.) Az a szokás minálunk, hogy a diákok télapója minden tanárnak hoz valami vicces, rá jellemző ajándékot egy rövidke vers kíséretében - igazán jelentős opuszok születnek ilyenkor, és roppant ötletes ajándékok, többnyire saját gyártmány, és többnyire nagyon aranyos -látszik, hogy gondolkodtak, és gondosan készítették őket. Szóval egy gombolyag kék fonalat. Amiből először is egy pár zongorakesztyűt készítettem valakinek (örült) -kép nincs, mert elfelejtettem, majd a maradékot különféle családokra szánatm. Úgy mint medvéék:

 És elefánték, ahol csak a tehén és a borjak vannak jelen, a bika... hát elfogyott a fonal. :o))

J mindig háborog a piros szemű elefántok láttán- szerinte vérelefántok -, hiába mondom, hogy csak így tudnak elbújni a cseresznyefán. :o)

A mai napi kezdés pedig egyáltalán nem esett jól, részben mert hidegfront volt, részben meg ... mert nem.
Új menüvel bővült az étlap: répa-krumpli fasírt salátával. :o)) Egyszerűen lereszelem a zöldségeket, só, borsika, petrezselyem, állni hagyom, majd kb 10 perc múlva pogácsákat formázva kevés olajon kisütöm.  J szerint Govinda szag van ilyenkor. Az 5 napos zabkásaprogram után egyenesen felséges.