De ma délután munkához láttam, és hosszas keresgélés után elkezdtem inkább használni az agyam. Először abban reménykedtem, hogy találok valami mintát, amiből kiindulhatok, de persze az úgy van, hogy tudom, hogy ...-t láttam valahol, de amikor keresem, sose találom meg. Szóval kitaláltam, milyen legyen. Közben egyfolytában az az idő járt az eszembe, amikor a Süsü a könyökömön jött ki, mert a lány annyiszor meghallgatta egymás után. Bezzeg örülnék most neki, ha hallgatná itt mellettem! De hát... amint mondat, nem vagyunk a mesében.
Egyébként hogy a békés királyi család mellé minek egy marcona sárkány, csak a pszichológus tudná megmondani. De nem mondja. Csak megrendelte. :o) Azért persze sejtem.
Nem annyira marcona, mint amilyennek szántam, de azért megteszi. Szárnya nincs, azzal meggyűlt a bajom. Ez a sárkány fogyatékos. De pont ezért szeretjük.