Már mondtam, hogy funkcionális felhasználó vagyok. De kreatív is. Mégis eltelt egy kis idő mire kitörpöltem, hogyan lehet ezzel a jó kis új programmal belépni ide. de most benn vagyok. Bár nem felelek meg a blog címének. Gyakorlatilag alig van tű a kezemben. "ködképek a kedély láthatárán." És még ki sem tudom írni magamból. Vagyok. Filmeket nézek. példáu:
 https://www.google.hu/search?q=der+bergdoktor+martin+gruber&client=firefox-b&biw=1024&bih=680&tbm=isch&imgil=70SVOVhmZRpGAM%253A%253BmZKww8mm7OoNHM%253Bhttp%25253A%25252F%25252Fwww.wilderkaiser.info%25252Fhu%25252Fder-bergdoktor.html&source=iu&pf=m&fir=70SVOVhmZRpGAM%253A%252CmZKww8mm7OoNHM%252C_&usg=__JNTr5ceDR6weDeNhi3c580t_TfQ%3D&dpr=1.25&ved=0ahUKEwin2dLQvMfNAhVpApoKHVsUAcAQyjcIJQ&ei=eLlwV6e9NemE6ATbqISADA#imgrc=70SVOVhmZRpGAM%3A
 Gyakorlom a németet.
 Hát ennyi.
De benn vagyok.

Mi van?

Rengeteg minden. Le sem is tudom írni a rendelkezésre álló időben.
J lakást vett. Kívülről már láttam-. Belülről is, de csak képen. Jó lesz.
A pedagógustársadalom forrong. Remélem, lesz eredmény is, és nem hal hamvába, mint a szlovák. Tényleg nincs idő tanítani. A gyerekekre odafigyelni.
ÉS horgolni. Így az utóbbi időben nagy nehezen ezt a táskát hoztam össze. A színek bénák, a telefonommal vettem fel. Igazán szép piros az a piros. Egy anyukáé lesz, akinek a leánykája elkommunizálta az előző tiszta feketét. :o)

Apró

Lassan leszokom a horgolásról - gondoltam, hisz egy ideje nem sokat foglalkoztam vele. Főleg mióta rájöttem, hogy a telefonomon is lehet filmeket nézni. A tévénk elromlott, én meg rákaptam a telefonra. (Mondta is tegnap a doki bá', hogy nem nézte volna ki belőlem ... Igaz, ő a laborom nevű programra gondolt.) Szóval a horgolótű - miképpen a nyomtatott könyvek - nyugodtan elvoltak tőlem a helyükön. Ámde a minap rájöttem, hogy esedékes egy látogatás, és ott két kicsi gyerek van. Meg láttam egy jó ismerősöm munkáját, így megihletődtem. Ezek mentek tegnap a babákhoz:

Remélem, tetszett nekik. Apukának igen. Na, ma ennyi, most még utazunk. Aztán meg hamarosan kész egy táska - a harmadik számú ugyanannak, mert .. de ez hosszú történet, most nem érek rá.

Boldog új év?

Először is boldog(abb) új évet kívánok mindenkinek, aki kitartott, és néha-néha idenéz.
Eléggé leeresztettem ebben az évben. De a barátnőm, aki miden évnek feladatot ad, (és a tavalyi - neki - bejött) nagyon jót gondolt erre az évre. (Bár nekem a tavalyi is megfelelne). Igyekszem úgy élni, hogy rám is igaz legyen. Mindig azt mondom, én semmiféle távra nem tervezek, mert az élet bebizonyította, hogy a terveket egy vonással érvénytelenítheti, erre kiderült, hogy erre az évre - titokban - már két tervem is van. Nem bakancslistás, hanem olyan hétköznapi. Az egyik nyárra: el akarok menni Szegedre. A másik egy örömtréningszerű - észre kell venni a szépségeket a hétköznapokban. Eddig is igyekeztem, igaz, egy időre a sötét erő átvette a hatalmat a kedélyen fölött, de meg kell ettől szabadulni. Ha az ember nem változtathat a körülményein, neki kell változnia valamelyest.  Márpedig a körülményeken valószínűleg nem tudok változtatni - így hát el kell engednem gondolatokat, érzelmeket, és arra összpontosítani, ami a hétköznapokat kellemessé tudja tenni. Erre jó a befőttes módszer. Kipróbálom. Általában elfelejtem ezeket a fogadalmakat, de majd szem elé állítom az üveget. :o)
Az elmúlt két hétben igyekeztem kikapcsolódni, törekedtem arra, hogy eszembe se jusson az iskola - persze nem sikerült maradéktalanul, de az idő túlnyomó többségében mégis. Olvastam, horgoltam, filmet néztem. (Hehe, a kis okoson egészen jól lehet filmeket nézni.)
És ezek készültek. Mindkettőt elajándékoztam már. :o)

Ismét

Annyi minden történt, annyi mindenről kellene írni. És annyi mindenről nem lehet. De "amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." Vagy verset írni. De én csak tanítom.
Szóval eseménydús féléven vagyunk túl, volt itt minden, barátok, pályák elhagyása, irigység, gyűlölség, Jó volna már egy kis nyugalom, hogy lenne idő, kedv energia, amit másra fordíthatunk.
A legutolsó nagy élmény a tanfelügyelet, a kicsi egy üzenet, ami bántott vagy 2 napig (inkább egy), de annyira érdektelen, hogy csak ennyi álljon itt a magam emlékeztetésére. Emlékeztetésre arról, milyen hamis képet alkothatunk magunknak valakiről, ha úgy akarjuk.
És a Volvo meghúzása. Meg az, hogy vannak még becsületes emberek ebben az önös érdekű világban. Ezúton is köszönöm a másik autó vezetőjének, hogy nem hagyott magamra a dühömmel és a keserűségemmel. Sőt .. így a düh már el is szállt.
Szóval tanfelügyelet. Tartottam - olyan órát, amilyet akkor szoktam, amikor még akartam. És milyen jó lenne most is akarni. Persze ez elhatározás kérdése. Szóval majd akarom. (Csak ne tenne a hideg meg a sötét nyomottá is.)
Néha nem tudtam ráállni a lábamra. de azt már tudom, mitől vannak a "végkimerültségi" rohamaim. Csak nem kell hat után ennem. Akkor minden rendben.
Egyébként meg sok-sok okból nem nagyon "alkottam" (elég nagyképű szó). Kendőket horgoltam, el is ajándékoztam őket megörökítetlenül.
A karácsony meg meglepetésszerűen egyszer csak itt van. Még adventi koszorú sem készült. Mint ahogy a szokásos ajándékkészítés is elmaradt. Néhányan kaptak angyalkát, de valóban csak azok, akiket nagyon meg szerettem volna becsülni.
8-9 ilyen készült:

Aztán megláttam, hogy a portás (mondtam volna: néni, de fiatalabb nálam. :o) ). És muszáj volt kipróbálnom:

Aztán volt még kiselefánt meg másik angyalka. Angyalkák. Ők is kevesen. A horgolós csapat tagjaihoz kerültek:
  
                                   
És hipp-hopp itt a karácsony.
Viszont nagyon jó volt, hogy sok-sok névnapi-karácsonyi ajándékot kaptam, és minden látszott, hogy törődtek a kiválasztással. Csupa (vagy majdnem csupa) olyan, ami nekem való. Pl ilyet:
                                                    
                                                                  
Jó lenne gyakrabban jelentkezni. Juc szerint azokkal a kajákkal kellene, amiket kitalálok magamnak. De egyrészt időtlen idők óta borsó, kukorica, csili, rizstejszín, citrom, húsleves  kreációt eszem, mert ahhoz sincs kedvem, hogy ebben újat alkossak, másrészt meg ... hát a depi. De legyőzöm! Le én! És kész!

Bonyolult az élet

Anniyra, hogy azt hittem, elvesztettem a blogo(jai)mat. de csak a goolge viccelt meg. És valami kukikról is ír, de számomra sajnos érthetetlen nyelven. A javaslatuk értelmében azonban most mindenkit figyelmeztetek rá(mert kötelességem, mondta), hogy vannak itten kukik.
Aztán értse, aki tudja! Meg akarja. Csak ne félre. 
Mocsok egy nyár ez. A nevelőapám infarktust kapott - Szabolcsban, de már jól van, szerencsére, haza sem jön októberig. A nagynéném (90) kórházba került, megoperálták (kivették a tumort, meg egyebeket), már egyedül megy ki, sőt, tegnap főzött magának. Voltam nála egy csomószor a kórházban is, meg otthon is. Anyósom ... szóval van aggódni való elég. Magamról már ne is beszéljek! Nem is beszélek. Majd kiderül. 
Eddig egy olyan dolog volt, amire azt mondom - a nyári feltöltődést szolgálta, voltam Sopronban, igaz csak egy napra. de oda AKARTAM menni. Persze a nagynénémhez is akarok menni - de az más. Viszont olyankor találkozom a tesómmal is. Őt meg küldték nekem. Az biztos.
Sokat nem horgolok, és recepteket sem nagyon van kedvem kitalálni. Kettőt azonban leírok, nem hármat. Mind a tévéből lestem , csak lefordítottam magamnak. Az egyik a vadas mártás - sok répákat és egyebeket aprítóval összeaprítok, megpárolom, fűszerezem, behabarom rizstejszínnel,teszek bele sok citromot, és csinálok hozzá gm zsemlegombócot. A ch értékét ne nézzük! Több inzulin a megoldás. A másik a spenótvagdalt - a megpárolt spenótot összekeverem zabpehely- és rizsliszttel, útifűmaghéjjal, fűszerekkel, zabkorpába forgatom, kisütöm - salátákkal finom. És egy "mediterrán leves": kukoricát megfőzök, megy bele borsó (a tévében fekete olajbogyót tettek bele, de az nálam nem játszik) egy csiliparika rizstejszín - meglepően finom. Érdekes a csili csípőssége meg a tejszín simasága együtt. Hát, amikor nem zöldborsót főzök  rizstésztával (többnyire ezt a levset ettem mostanában), akkor efféléket gyártok. És horgoltam is: sok minyont meg sok táskát. JA, és megnéztem a Minyonokat - még soha nem voltam egyedül moziban. Nagyon büszke vagyok magamra. :o)

Ez meg itt "anyukám orchideája". Így nem is látszik, mennyi virágot hozott. Pedig igen.

Eltűnt idő

Írtam vagy 2 hete, de úgy tűnik, nem mentettem el valahogy. Pedig a kor lenyomata felettébb fontos.  És már soha nem fogom megtudni, hogy 2 hete mit tartottam megjegyzésre érdemesnek. Biztosan a ..., na arról nem írok. Majd.
Viszont horgolni sem volt kedvem, időm, energiám. Így csak a dokibácsi kisfia kapott egy Minyont. remélem, tetszett neki.  A rokonság pedig baglyot, elefántot, sálat kaptak. Most pedig táskák készülnek. Háát, röviden ennyi. Hosszan most nincs kedvem. Ami elveszett az bezzeg hosszú volt.

Gyorsjelentés

Nagyon megy az idő, mindig elhatározom, hogy holnaptól rendes leszek, de sose sikerül. Persze azért látszik a haladás. Pl rendszeresen eljárok jógázni. Igaz, itthon még nem vettem rá magam, de már ez is valami. Talán a nyáron ...
Viszont itt a nagy dilik közepette nem igazán volt időm - kedvem bármit is csinálni. ez nem teljesen igaz - karácsony óta készítettem a bilógusnapra a kabalaállatot - baglyokat. Mielőtt még valaki megró, hogy nem egyformák, meg mittudomén mi volt a baj 2 éve a békákkal, közlöm, hogy nem is akartam egyformákra, meg hogy nem fizettek érte. Úgy nem is vállaltam volna. Szóval készült durván 50 bagoly - nem pontosan tudom, mert közben el-elajándékoztam belőlük , de nagyjából ennyien voltak.

 

 Aztán mindenféle madarakat gyártottam húsvét ellőtt, és elvittem őket Debrecenbe. Nem, pulykakast nem hoztam helyettük. (Szerencsére oda most csak félévente kell járnom - ilyen jól vagyok.

Ezek csak úgy, időtöltésképpen - relaxként.

 

 

Megint eltelt egy év, a dokibácsi fia már 7 éves (- én meg 8. éve vagyok nyavalyás.) Lassan már nem lehet neki ilyen ajándékokat horgolni, mert kinövi őke. De még utoljára készült egy kis (nem is olyan kicsi) Minion - magyarul Minyon.

Majdnemsüti

Céklafaló korszakomat élem. Így ma borscs (saját verzió) és mákos süti volt az ebéd. A borscs nem nagy száma: húslevesben főztem répákat meg céklát - jól megfűszereztem, a végén adtam hozzá egy kicsi felkockázott krumplit, tálalás után összekevertem egy nagy kanál rizstejszínnel és sok citromlével.
És kitaláltam egy sütiszerűséget:
3 kicsi céklát lereszeltem, összekevertem 8 kanál darált mákkal 3 kanál eritrittel (elbírt volna egy negyediket) 2 kanál olajjal, egy kiskanál útifűmaghéjjal 2 kanál karobporral és 3 kanál gm-liszttel, jénaiba tettem és 5 percet kapott mikróban. Talán ki kellene próbálni egy kis sütőporral. Melegen nem volt annyira jó, hidegen jobban kiadja az ízeket.
A banános zabkekszen kívül nem nagyon ettem sütit az utóbbi 5 évben. De a lehetőségek korlátlanok. :o)))

Mese nincs