Zakkant

A nagy visszatérés? Nos, azt hiszem, az még várat magára. Azért készülgetnek dogok, például egynéhány hóember már világgá indult - ajándékkísérőként. Mint ahogy a fenti két kis figura is. Erzsébetiek. Talán a hideg és borús napok majd arra ösztönöznek, hogy keressek némi vidámságot ezekben a bohókás figurákban.  Kell egy kis áramszünet.

Tegyük hozzá, hogy amíg canadahun létezik, és ott lelkes magyarok, addig még mindig az én kindlém a nyerő. :o) ( Olvastatok már Henning Mankelltől bármit? Pl. a Kennedy agyát? Huh! Megrázó.) Illetve a dolgozatok. Amit általában kétszer javítok. Másodjára a javítót. És harmadjára is. Már felvetettem, hogy nem lehetne-e azonnal a javítóval kezdeni, de a kölkek nem lelkesednek az ötletért. Valamiért szeretik ugyanazt többször ... megtanulni? ismételni? Minden estre elsőre nem lehet jót írni, az már biztos. Olykor eljátszom azzal, hogy harmadjára is az első dogát íratom meg. Szerintetek mekkora sikerrel?

 Voltam Debrecenben. De ez nem olyan szívderítő. El akarták velem hitetni ott, hogy beteg vagyok. Ugyan. Na, jó, itt-ott fáj olykor, és nem tudok ... sok mindent nem tudok. De ez nem jelenti azt, hogy azonnal olyan durva gyógyszert kellene szedni. Ugyan kérem! Majd ha már felállni sem tudok. Esetleg.

Viszont a Cezanne jó volt. Csak nagyon sok a kép. Nem egyszeri program. A felénél már le akart szakadni a derekam. Majd elmegyek ismét. Gyönyörű, nem?

Váááá! A blogger megzakkant! A kép vándorol a kurzorral, és ha közzéteszem, csak egy bejegyzés látható. Ha közzéteszem. De ha közzéteszem, a kép elmászik innen az elejére. Mégsem mászott el. De azért nem mutat több bejegyzést egy oldalon.

Vasárnap alkottam. Karalábéfőzelék - benne az ő levele is. "Bestauboltam" rizsliszttel,felengedtem rizstejszínnel, megsóztam. Valami fűszer még kellene bele, mert így elég jellegtelen volt. És hozzá főtt brokkoli, köles- és zabpehely, só, bors, szerecsendió, zabkorpában megforgattam, és egy kevés olajon kisütöttem. Ihaj! Ínyencség, na!

Boldog, szomorú

Van már kenyerem, borom* is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.

(Bort J hozott Tokajból, finom volt, de már alig van belőle, feleségre pedig a dolgok jelenlegi állása mellett nincs szükségem. De ki tudja,még sok minden lehet... :o) az állítás többi része pedig egyelőre igaz. Majd ha januárban  ...)

Addig-addig kísérleteztem, hogy sikerült az abszolút mentes kenyeret előállítani. Se liszt, se élesztő, se tej, se cukor. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Lapos, morzsálódik, nagyon rossz, de kenyér!

Ami van benne: rozsliszt, vagy zabliszt (kb 40 dkg) egy fél dl olaj, egy dl víz (kb) egy fél doboz zab- vagy rizstejszín,  és egy evőkanál szódabikarbóna. Ja, és só. Egy kávéskanál kb. Kenyérsütőbe a cuccot, és aztán kis őzgerinc formában kisütni. Lehet a kenyérsütőben is hagyni, de a keverőlapát körül akkora barlang keletkezett, hogy váram, majdcsak beleköltözik valami  denevér. De előbb elfogyott, mint hogy felfedezték volna. Nem így a cinkék a kendermagot az erkélyen. :o))) Jönnek lopkodni, és derül a szívem.

És hogy valamit a  jó hírekről: (copyright by Grecsó K.) befejeztem a kesztyű párját. Elég lassan készült, de megvan. Nem lehet folyton kötni. Lassan-lassan készül az x. kendő is. Mire eljön a leendő gazda (egy-két év ), elkészül az is. Mostanában hóemberkéket gyártok, majd bemutatkoznak ők is. Vissza a kezdetekhez. :o)

A Tescóban volt pöttyös bögre!!!

Fél + fél

Bár matematikai képtelenségnek tetszik, mégsem egy egész. Íme:

Czuki kesztyűje megihletett. Ráadásul a receptjét a leírását is megadta - mivel elkértem. No, ez már kihívás volt. Mindig riasztott az a rémesen sok tű, de egyszer csak bele kell vágni. Szóval beruháztam egy adag harisnyakötőtűre.  Csak itthon láttam, hogy két méret kellene belőle. De annyit nem áldozok rá, az már biztos! Szóval elkezdetem. Volt itthon 20 dkg lidlis harisnyafonál, amit azért vettem meg, mert 500 Ft volt az egész. No, kísérletezni ez is jó. És felderengett egy kép az elmémben, hogy egyszer harisnyatűk is voltak akciósak, és akkor azt képzeltem, hogy majd egyszer én ... De aztán mégsem. (Még hogy időskori demencia!!) Szóval nagy keresés, és lám, meglettek! Sőt, méretben is megfelelőek. Hurrá! Kötöttem, kötöttem, fejtettem, fejtettem, de viszonylag rövid idő alatt (egy délután) kész volt a balos. Vagy a jobbos. Gondoltam is, hogy itt megállok, hiszen kiderült, hogy tudok ilyet csinálni (hiszen csak ki akartam próbálni a sok tűt) - pedig minta alapján dolgoztam, és csak egy egészen keveset mentem a saját fejem után. És  majd felváltva hordom - attól függően, melyik kezem fázik jobban. Vagy párosítom a piros félpárral. (Tavaly az egész város tűvé tettem egyujjas kesztyű után, de ilyet nem gyártanak. Végül egy kínaiban találtam 3 párat gyerekméretben, de jó volt rám: egy pirosat és két lehetetlen halványzöldet(150 Ft volt párja!) Na, melyiknek a felét hagytam el? )

Végül győzött a józan ész. Vagy a konvencionalizmus. És nekiláttam a párjának. Harry Potter alatt ennyi lett kész. Vajon ma mit játszanak este?

Gasztro:

Gerslit főztem, ledaráltam, összekevertem kukoricaliszttel, kiolajoztott formába tettem, sütőben fél órát sütöttem (ja, sót is tettem bele), finom lett. Kiütéses lettem tőle. Vajon milyen üzemben csomagolták?