"Kiváló áru"

"Van ócska manócska?
Manóság minőség."
Miután előszedtem a minap Fodor Ákos könyvét, végiglapoztam, és egészen biztos voltam benne, hogy ezt a verset illusztrálni kell.:o) Különben is már untam, hogy annyira titkolózom az ajándékokkal. Kellett valami csupán a saját gyönyörűségemre. :o)) Elég sokat kerestem Manófalvi Manó színeit, de nem találtam. Valamiért piros-fehérre emlékszem, de egyáltalán nem biztos. Ezért maradtam a kedvenc sárgámnál. :o))

Olvasók?

Hűűűűű! amióta beszereltetett a blogba a számláló, szerinte 127 látogatóm volt. Na jó, abból mondjuk 60 én voltam, 30 a rokonaim, barátaim és üzletfeleim köréből került ki, de ki lehet a többi közel 40? Vérszemet kaptam, és betettem egy új modult. Ha más nem, valaki az előző körből csak bejelentkezik. :o)))
Más: csatlakoztam ahama karácsonyi játékához, és lekesen gyártom a meglepit, de az aztán az is marad karácsonyig! :o)
Persze közben kerülnek ki a kezem alól egyebek is ... de az is meglepi. :o)

"Szabó- Varró"

A kép innen van.
Tegnap megnéztem a Budapest Bábszínházban Szabó Borbála - Varró Dániel: Líra és Epika című darabját. Tipikusan az az előadás, amit legalább még egyszer meg kell nézni. Előszörre ugyanis leköt a mese, a bábok és a színészek összjátéka, és így csak néhány irodalmi csemege tűnik fel.(Pl. amikor Szinesztézia királyné így kiált fel: "daloló padlizsán!" vagy hogy az epikumi udvarmester neve Próza márki, és Líra királyfi április 11-én kéri meg Epika királykisasszony kezét.)Hirtelen ezek jutottak az eszembe, de ennél sokkal finomabb utalások is vannak benne.
Dani - bocs - Dániel már megint zseniális volt. ÉS az előadás maga is. Ahogy a színészek arcán tükröződnek a bábok érzelmei! És a bábok - meg többnyire hasonlítanak a mozgatójukra!!! Szóval meg kell ezt még egy párszor nézni!

újraegér

Mindenki a karácsonyi készülődés lázában ég. Persze én is gyártok mindenféle ajándéknak valót, de az még nem publikus. Így valami mást szeretnék megmutatni. Az ötlet nem saját, a nyáron egy német oldal hivatkozott erre. Akkor rögtön kipróbáltam, és három agg hálóing reinkarnálódott mint macskabölcső (kép nincs), amit a macsek azonnal birtokba vett (pedig el sem magyaráztuk neki, mire való), majd gyorsan kinőtt. Ezért készült neki másik is. Meg egér. Őrületes rohangászást, kergetőzést rendezett vele. Jobb volt, mint a tévé. :o) Persze egy halom egyéb dolgot is lehet megunt, kinőtt pólókból készíteni, pl. edényalátétet, mint az eredeti blogban. Arra azonban figyelni kell, hogy
1.ne legyen túl vastag a madzag, amit gyártunk. Én 6-os tűvel horgoltam - az volt itthon a legnagyobb -, és szegény eléggé megrendült a munkában.
2. egyenletsere vágjuk a csíkokat. Sose voltam híres arról, hogy valamit pontosan a vonal mentén el tudok vágni, hát ha még vonal sincs. :o) Így aztán nagyon izgalmas lett a cucc struktúrája. De a macskát nem zavarta.
Ezek mostanában készültek, nem azért mert a régit a cicó teljesen leharcolta, hanem mert újabb macskák jelentkeztek ajándékért.
Hűűűű! Most látom, hogy az angol bejegyzésnek van fordító programja. Gyönyörű! :o)))) Majdnem annyira jó, mint az egérrel játszó macska.

Trónörökös(ök)

A történelem során sokszor megtörtént, hogy a királyi dinasztiák tagjai fiatalon házasodtak, és minden erővel azon kellett lenniük, hogy a trón és a hatalom birtoklását biztosítsák.
Most sem történt másképp: mire kettőt pislantottunk, már itt voltak az utódok, holott a szülők is szinte gyerekek még. A kicsiken nincs korona, így bárki kétségbe vonhatná a származásukat, de elárulom, hogy a pelenkába természetesen bele van hímezve a kilenc ágú korona. :o))

"Ich bin ein Berliner"

JFK mondata tegnapra így változott: "Wir alle sind Berliner." És igen, lélekben együtt lehetett ünnepelni a berliniekkel, a németekkel, és csodálni a szervezettséget, az ötletességet, a méltóságot, az összefogást, hogy a zuhogó eső ellenére mindenki mosolygott, ujjongott, együtt ünnepeltek. Az egész nagyon felemelő volt. És én valahol mélyen szégyenkeztem.


Van még mit tanulnunk.

Lány és fiú

"Csinálhatnál királylányt, meg fiút."
Ez kihívásnak számított, hát megpróbáltam. A hétvége velük telt. Első próbálkozásnak nem is olyan rossz. Hm? Biztos használhatók lesznek a játékhoz. Miközben dolgoztam, Fodor Ákos verse járt az eszemben:

"Minden Lány egy kicsikét királylány,
minden Fiú kicsit hős lovag.
A Lány trónol Álomország trónján,
a Fiú képzel kardot és lovat."

A Rózsa Edittel együtt alkotott Képtelenkönyvet egyszerűen nem tudtuk megunni. Ez itt az ő illusztrációjuk a vershez:

nonfiguratív

Miután a sapka-projekt befejeződött, újult erővel vetettem magam az alkotásba, és készülődve a télre, sok-sok kis hóember jelent meg a lakásban. Meg más is. Még a nyáron láttam ehhez hasonló kosárkát egy német lapon, és úgy éreztem, helyre kell állítanom az önbecsülésem. (Amit a sapka alaposan megtépázott.) A kosár biztosan elegánsabb lesz majd, ha kikeményítem. Ha kikeményítem. Nem volt annyira vészes, gyorsan készen lett, mert nem zavart a minta. :o) És hogy mire jó? Hát mint a "praktikus csupor": bele lehet tenni a (lufit) a hóemberkéket,



majd újra kivenni. :o)))

Berlin

A kép innen van:
http://www.berlin.de/foto/_bin/index.php/Events/festival_of_lights_2008

Ma ha egy kis időm volt, valamelyik német adót néztem. Leginkább a ZDF-et. Ünnepelnek. Emlékeznek. A legszívesebben én is velük ünnepelnék -ott. Így csak annyit tehetek, hogy újragondolom, mit jelent nekem az a város. (Ez olyan nagyképűen hangzik, mintha ki tudja mennyi időt töltöttem volna ott, pedig csak néhány hetet, napot. Jóval kevesebbet, mint szerettem volna, és talán már nem is jutok el többé abba a városba, ami a szépségével, életvidámságával, sokszínűségével mindig lenyűgöz.)
Egyszerűen nem lehet nem csodálni, szeretni, imádni. Hiányzik, mintha hozzátartozóm lenne távol. Elő is kerestem a Berlin, drágám. Csukja be a szemét című kötetet, és néhány szöveget újra olvastam. Garaczi pontosan kifejezi azt, amit Berlinben én is mindig érzek:
"mikor pedig otthon ültem, ... gyötört, hogy miért nem vagyok "ott" éjjel-nappal, miért nem vagyok egyszerre mindenhol, hiszen hamarosan itt kell hagynom."
Szeretnék újra ájulásig gyalogolni ..... mindenhol. :o)

öt szép sapka

Na, ugye, milyen igazam volt.
Az elmúlt héten ezt az 5 sapkát készítettem. ÁÁÁÁÁ, aki azt mondja, hogy ez csak egy, az az empirizmus csapdájába esik, és elhiszi azt, amit lát. Ez bizony5 sapka. Vagy az is lehet, hogy 7, ha a kisebb fajtára gondolunk. Miért? Hát mert annyiszor fejtettem vissza -kétszer az utolsó 3 sor előtt -, hogy simán kijönne a munkából vagy féltucat. De ugye a sál sapkát kíván, és a rendes anya nekiáll, akkor is, ha nem tud minta után dolgozni. :o)) Végül mégis sikerült, bár az utolsó próbánál azt gondoltam, ha most se jó, átalakítom hagymatartóvá. (Mi lehet az a hagymabördő?). Vagy madáretetővé. Csak ne lássam már a sapkamintát többé. De kééész. Hurrá!!