Lány és fiú

"Csinálhatnál királylányt, meg fiút."
Ez kihívásnak számított, hát megpróbáltam. A hétvége velük telt. Első próbálkozásnak nem is olyan rossz. Hm? Biztos használhatók lesznek a játékhoz. Miközben dolgoztam, Fodor Ákos verse járt az eszemben:

"Minden Lány egy kicsikét királylány,
minden Fiú kicsit hős lovag.
A Lány trónol Álomország trónján,
a Fiú képzel kardot és lovat."

A Rózsa Edittel együtt alkotott Képtelenkönyvet egyszerűen nem tudtuk megunni. Ez itt az ő illusztrációjuk a vershez:

nonfiguratív

Miután a sapka-projekt befejeződött, újult erővel vetettem magam az alkotásba, és készülődve a télre, sok-sok kis hóember jelent meg a lakásban. Meg más is. Még a nyáron láttam ehhez hasonló kosárkát egy német lapon, és úgy éreztem, helyre kell állítanom az önbecsülésem. (Amit a sapka alaposan megtépázott.) A kosár biztosan elegánsabb lesz majd, ha kikeményítem. Ha kikeményítem. Nem volt annyira vészes, gyorsan készen lett, mert nem zavart a minta. :o) És hogy mire jó? Hát mint a "praktikus csupor": bele lehet tenni a (lufit) a hóemberkéket,



majd újra kivenni. :o)))

Berlin

A kép innen van:
http://www.berlin.de/foto/_bin/index.php/Events/festival_of_lights_2008

Ma ha egy kis időm volt, valamelyik német adót néztem. Leginkább a ZDF-et. Ünnepelnek. Emlékeznek. A legszívesebben én is velük ünnepelnék -ott. Így csak annyit tehetek, hogy újragondolom, mit jelent nekem az a város. (Ez olyan nagyképűen hangzik, mintha ki tudja mennyi időt töltöttem volna ott, pedig csak néhány hetet, napot. Jóval kevesebbet, mint szerettem volna, és talán már nem is jutok el többé abba a városba, ami a szépségével, életvidámságával, sokszínűségével mindig lenyűgöz.)
Egyszerűen nem lehet nem csodálni, szeretni, imádni. Hiányzik, mintha hozzátartozóm lenne távol. Elő is kerestem a Berlin, drágám. Csukja be a szemét című kötetet, és néhány szöveget újra olvastam. Garaczi pontosan kifejezi azt, amit Berlinben én is mindig érzek:
"mikor pedig otthon ültem, ... gyötört, hogy miért nem vagyok "ott" éjjel-nappal, miért nem vagyok egyszerre mindenhol, hiszen hamarosan itt kell hagynom."
Szeretnék újra ájulásig gyalogolni ..... mindenhol. :o)

öt szép sapka

Na, ugye, milyen igazam volt.
Az elmúlt héten ezt az 5 sapkát készítettem. ÁÁÁÁÁ, aki azt mondja, hogy ez csak egy, az az empirizmus csapdájába esik, és elhiszi azt, amit lát. Ez bizony5 sapka. Vagy az is lehet, hogy 7, ha a kisebb fajtára gondolunk. Miért? Hát mert annyiszor fejtettem vissza -kétszer az utolsó 3 sor előtt -, hogy simán kijönne a munkából vagy féltucat. De ugye a sál sapkát kíván, és a rendes anya nekiáll, akkor is, ha nem tud minta után dolgozni. :o)) Végül mégis sikerült, bár az utolsó próbánál azt gondoltam, ha most se jó, átalakítom hagymatartóvá. (Mi lehet az a hagymabördő?). Vagy madáretetővé. Csak ne lássam már a sapkamintát többé. De kééész. Hurrá!!

Szent András hava

"Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése..."

Ez a bejegyzés Csokonaival indul, mert ugyan ma még hét ágra süt a nap, de nem marad ez így sokáig.
Hamarosan fordul a hónap, és újabb importált ünnep kellékeit vásárolhatjuk meg garmadával. A hangulat engem is megihletett, pedig nem tartom jónak, hogy a saját mindenszentek és halottak napi megemlékezésünk mellé odatolakszik az idegen halloweeen is. De a narancssárga és a sárga fonál színe nagyon tetszik, ezért szívesen tettem leget a kérésnek, hogy legyen ajtódísz. Lett.

Több is.


Az alábbiak már csak lelkesedésből és nem megrendelésre készültek, és most töröm a fejem, hogy kinek ajándékozzam el őket. A macska nem túl fotogén felülről, pedig szemből vagy profilból nagyon jól mutat.

Gyerekkoromban még csak nem is hallottuk a halloween kifejezést, de töklámpást azért készítettünk. Nagyon félelmetes volt, amikor este, sötétben meggyújtottuk benne a gyertyát. Szerintem jól kifejezi a hangulatot az alábbi kép. (Amit egyébként a guli talált nekem, mert akkoriban nem nagyon fényképeztünk. Színes képről ne is beszéljünk!)

sálak, kesztyűk, oroszlánok

Az nagy sál után gyorsan elkészült a kicsi. Megint hordosvnál/nél találtam az ötletet, és bár tűnődtem rajta, hogy valami mást kéne rátétként választani, mégis maradtam az oroszlánnál, mert annyira szép színe van ennek a sárga fonalnak. (A képen nem is látszik.) Sapit nem kap a baba, mert fogalmam sincs, mekkora kellene. A kis kékek pedig kesztyűk. Vagy affélék. Hm, mintha egy kissé fancsali képűek lennének ezek az oroszlánok. Pedig vidámnak kellene lenniük, mert miközben készültek, Orbán Ottót hallgattam: A világ teremtése és egyéb badarságok. Szédületes! Amikor először hallgattam meg, visítva nyerítettem, és egy időben naponta (pontosabban estelente) leglább egyszer meghallgattam. Bár ez egy éve volt már, még mindig nagyon szívesen hallgatom a CD-t. Remekül eltalált paródiák, és Mácsai zseniális.

elefántcsorda

Elefántok támadták meg a készülő sálat, még egy kis maci is besegített, és erősen követelték, hogy velük foglalkozzam. Rábeszélő képességük következtében egyre többen lettek. Egyébként pedig van a családomban egy szenvedélyes elefántgyűjtő, aki eddig csak néhány példányt engedett át másoknak (pl egy lambadást MZDVKT-nak - mit hagytam ki? -, ha kéri), de szerintem mostanra rájött, hogy végtelen ciklusba kerültünk, én készítek egy elefántot, ő örül neki, én újabbat készítek, hogy örüljön..... , és lassan kiszorítják a kicsi lakásából az elefántok. Így a mostani termésből a rózsaszínről és az egyik liláról lemondott a gyerekek javára. (Pedig a rózsaszínű a legaranyosabb. "Nem döglött. Pihen.")

"Egérkém, kémegér"

De ne folytassuk úgy, hogy "itt életed véget ér"! Inkább most kezdődik. Kányádi kedves szójátéka illik is az egérkére, hisz el akarja hitetni magáról, hogy balerina. Nehogy sikoltozni kezdjenek a gyerekek, ha meglátják. Aztán majd elmeséli, amit látott.
A sál kész, sőt annyira belejöttem, hogy már a kettes számú is készen van. De nem hinném, hogy áttérek a kötésre.

Maja, a focista

A méh egy kissé hasonlít a harisnyaálarcos rablókra, pedig egészen ártalmatlan. Bizonyítja ezt az is, hogy fullánk helyett labdája van. Olyan, amivel nem lehet egy ablakot se kitörni, és ha valakihez jól odavágja, akkor sem marad ott a helye. Szóval koordinációs zavarokkal küszködő méheknek kiváló játék.

Akvaristák, figyelem!

Három napja egy sálat kötök ezerrel . Hogy az milyen unalmas!!! ( Ezért néha szakítok időt egy-egy amigurumira is. :o) De fényképezésre már sajnálom az időt.
Viszont kaptam néhány képet a nyári elajándékozott dolgokról, így legyen megint halas bejegyzés! Ők azok, a"kik" az akvarista kézikönyvből jöttek elő. Az egyik egy sárgafarkú korallsügér, szerintem ki lehet találni, melyik az. A másik pedig egy szarvashal. Jó, eredetileg nem ilyen színű, de ezt hívják művészi szabadságnak. :o)
És a lopott percekben Lázár Ervin naplóját olvasom. Lenyűgözőek a szójátékai. És hogy östörög a tévé- rádió nyelvi sutaságain.(1987-ben!) Nyelvművelő kézikönyvnek is beillene. Amellett, hogy érdekes. (Kivétel az álmai, azokat nem szeretem.) Szegény, most hogy fel lenne háborodva, pl. azon, hogy polgárjogot nyert az elbocsátották helyett a kirúgták. Brrrr! Csoda, hogy "Csokonait is kirúgták a kollégiumból"? És nem is értik, hogy mi a bajom. :o((
Ui.: Most látom, hogy a sügér valószínűleg haldoklik, szegény, mert a hasa van fölfelé.