Egy csók, és más ...

... de hogy mi?  Szóval csak ezt az egy nyamvadt békát sikerült befejeznem az elmúlt két hétben.

 Igazán szép, csókos szája lett. És rendesen van 2 hátsó lába is ujjakkal. :o) Meg csíkos is, tehát új fajt fedeztem fel.
Meg kijavítottam 35+2 érettségi dolgozatot. (A kettő német.) És olyan Karinthy-csömöröm volt/ van/ lesz, hogy még J polcáról is eltüntetem a Tanár úr, kérem ..-t. Amúgy sem kedvelem K-t, ez most fokozta némiképp az ellenérzésem. Mint a javítókulcsok megítélése is. Vajon, ha vki összeállít egy feladatlapot, mé' nem adja oda a két legjobb barátjának/-nőjének, hogy oldja meg? Hátha rájön, hogy másképp is lehet gondolkozni. És ha a szövegben konkrétan az van, hogy "A fejezetek címét az idézett szövegekből választottam.", akkor honnan a fenéből kellene megálmodnia a nyomorult kölöknek, hogy a "lyukas mondatba" az a válasz várják, hogy a prózaszemelvényekből????? Na, erre mondjon nekem valaki valami okosat!
Meg, hogy milyen e-olvasót szerezzek be. Tényleg, van valami tapasztalatok ez ügyben? Tulajdonképpen kézbe kellene fogni őket, meg megvizsgálni a súlyukat, hogy mennyire olvasható a szöveg rajtuk, meg még mit tudom én mit. Jaj, jaj, borzasztóan titkos :o)) nehéz dolgok ezek. És megint találtam olyan könyvet, amit el akarnék olvasni. Vajon kik azok a jótét lelkek, akik egy közel 400 oldalas könyvet lapról lapra beszkennelnek? Rendes tőlük.
Kivirágzottak a hársak. Reggel, amikor lemegyek, megcsap az illat, percekig állok becsukott szemmel, és Szegedre gondolom magam, egy olyan időbe, amikor még azt hittem, minden rendben lesz, hogy is lehetne másképp. Fiatal vagyok, egészséges, vannak terveim, tudom, mit akarok, enyém az idő. Aztán feleszmélek, ez nem Szeged, és az előbbi felsorolásnak már csak a töredéke van meg, az is módosult. Fiatal vagyok, egészséges, vannak terveim? tudom, mit akarok? van elég időm?

"Háát, nem tudom ..."

Menzel könyve nagy kedvencem, és gyakran idézem is. (Ld.  fenn!) És valóban így van, egyszerűen nem tudom mostanában úgy beosztani az időm, hogy mindenre jusson.
Viszont már tudom, hogy miért nem fogja az internet felváltani a nyomtatott könyvet. :o) Ajándékba megkaptam a Millennium trilógia első kötetét, és felettébb izgatott, hogy mi lehet a következő kettőben. Meg is találtam a neten (spóroltam legalább 7000 Ft-ot),és több délutánt, estét töltöttem a gép előtt. Valamelyik éjszaka aztán majdnem megütött a guta, hogy már csak 80 oldal van, de már muszáj lefeküdni, mert 5-kor csörög az óra, és lesz egy csomó órám, meg az érettségi dolgozatok, ... és ha nyomtava lenne, simán elolvasnám még elalvás előtt. (Pontosabban addig nem aludnék el, amíg ...) És hogy másnap 6-ig várnom kell a folytatásra, az meg egyenesen felháborított.  Közben meg  elmerevedett a nyakam, elzsibbadt az összes lábam és fájt a hátam... Szóval én a nyomtatott könyvre szavazok. (Az eKönyvet még nem próbáltam. Hát, nem tudom ... Annyira gyorsan változik a világ.)
Egy kicsit horgoltam is.

A majmot ajándékba szánom egy kisfiúnak, de J szerint bánjak óvatosan vele, mert hátha félre értik. Szerintetek? A csíkos izé meg nem a vízipók, hanem egy a tavalyiakhoz hasonló béka lenne, de nem volt zöld fonalam. Még próbálkozom másik csíkos békával is, hátha az jobb lesz. Ha sikerül, bejegyeztetjük, mint új fajt. :o)
A hét legfontosabb feladata az volt, hogy eltüntettük a lépcsőházból az összes virágot, mert a katasztrófaoltóság és tűzvédelem ezt parancsolta. Szegény muskátlik, mintha tudták volna mostoha sorsukat, úgy virágoztak, mint még soha. Most aztán szép kopár, rideg, koszos a lépcsőház.
Szerintetek a feketerigók olyanok lesznek, mint a galambok? Lusták, kövérek és pofátlanok. Most még az utóbbi két jelző nem áll. Tegnap egy nekifutásból felugrott, hogy elkapjon egy legyet (vagy valami hasonlót), elvétette, és letottyant. Eszébe nem jutott, hogy repülhetne is. :o))
Ma jöttem rá, hogy vagy 6 érettségi dolgozatot még egyszer sem olvastam el :o(, míg néhányat már sokszor :o).  Hát, nem tudom ... Annyit gyakoroltuk az összehasonlító verselemzést, hogy szinte mindenki ezt a két rémes karcolatot választotta.  Unom Steinmann grófnőt, aki "maga köré csavarta a tanárt."  Viszont nagyon érdekesek a dogák befejezései. Na, azokért érdemes végigolvasni a sok csacskaságot. Nem lenne egyszerűbb azzal kezdeni?

Éééés

 Hű, de régen volt április 9. Azóta volt kis verseny, nagy verseny, még nagyobb verseny, jubileum, öregdiákok, gálaműsor, születésnap, szünet, szünetebb, hideg, meleg, ijedelem, megnyugvás... elfáradtam.
Szóval mindenféle izgalmas történt, persze nem tudtam eléggé megülni a fenekemen ennek következtében a szombatot teljes egészében átaludtam. Előtte nem nagyon horgoltam, csak egy terítőt körbe - de erről nincs kép (J-nak tetszett, és elkérte - örültem.), meg mondtam is már, hogy ez valami lélekölő mutatvány. De majd készítek másikterítőt. :o)
Igazából azzal akartam kezdeni, hogy most már tényleg híres vagyok, mint Rejtő postása, akit Fülig Jimmy megrúgott. Rólam is jelent meg cikk az Orvosi Hetilapban. Mondta a doktor, hogy nem készült rólam a vizsgált időszakban kép (De kár!!!), így más fotóját használták fel. Nézem a képet, "hát csípje meg a kánya! Bár e helyt egy bassza meg hazafiasan belesimulna a környezetbe" (Nem én mondom, Esterházy), pont úgy néz ki a két mancs és az orca is, mint amilyen az enyém. Akár lehettem volna modell is. Pedig a laborom teljesen normális. De a nyavalya ll ezek szerint aktív. Illetve az van a cikkben, hogy napsütésnek kitett terülteken jelenhet meg a gyulladás. Szóval kell egy nagy karimájú kalap és egy csipkekesztyű, mint gyerekkoromban a 6-oson a jobb körökből származó hölgyeknek volt. Én meg egészen eddig azt hittem, azért hordanak kesztyűt, hogy ne kelljen fogdosniuk akárki után a kapaszkodót! Aztán egy fenét!
Lassan visszatér a horgolókedvem.
Elkészült a szezon vélhetőleg utolsó baglya.

 

Aztán készült egy elég jó maci. Persze a választott fonál  menet közben elfogyott, és hasonlót sem találtam, de úgy vélem, jól áll neki a fehér szőrös láb. :o))

 

És ma a lépcsőházat is megörökítettem.

 

 Utoljára virágosan.

 

És ezeket akkor most kidobjuk.

De idétlen ez az új blogger. Vagy csak én vagyok már vén, és ragaszkodom a megszokotthoz?

Ünnep

Altair eheti kérdése volt a fenti cím.

A kedvenc ünnepem ez.:o)

Nem is olyan egyszerű a válasz. Egyik sem, és több is van. Amíg a lány kicsi volt, és lehetett vele készülődni, az advent volt a legszebb időszak. Mióta nagy, már nem várom a december elejét sem. A karácsony maga soha nem volt a top 10-ben. De mióta nem akarom tökéletessé tenni, már elmegy. Mióta nem bánom, ha nincs pont ezen a napon felporszívózva, és nem érdekel, ha odaégett a mákos guba – van elég kaja, majd eszünk/esznek mást. (Valahogy mindig sikerül egy kicsit túlsütni :o))) És nem bánom, ha nem kapott mindenki pont olyan ajándékot…, és nem baj, ha a vázában nem áll tökéletesen a fenyőgally, és nem baj, ha nem azok a díszek vannak rajta, amilyeneket elterveztem… szóval nem kell mindennek nagykönyvbelinek lenni. Mert ha nem olyan minden, akkor mi van? Az ünnep úgy is eltelik, és úgysem a külsőségekre fogunk emlékezni. Szintúgy húsvétkor.

A szülinapom már rég nem ünneplem.

Akkor mi is az ünnep?

 Nem ritmikusan visszatérő alkalmak, amikor kötelező valaminek örülni. Ünneppé válhat az a nap, amely valamitől különlegessé válik. Ehhez nem kell lufi meg tűzijáték. Például különlegesek azok a napok, amelyekre azt tudom mondani, hogy mekkora mázlista vagyok. És én általában az vagyok. :o) Először is különleges nap 2006. dec. 29-e, amikor a kórházban pont ahhoz a dokihoz kerültem, aki felismerte a betegségem, és azonnal megkezdte a megfelelő terápiát. Vagy 2007 áprilisa, amikor egyedül le tudtam menni a pékséghez, és vásároltam néhány zsömlét meg ½ l tejet, és hazáig elbírtam. Vagy augusztus közepe, amikor a doki ígéretének megfelelően autóba ültem és ismét vezettem ... És azóta is …sok-sok ünnepnapom van. Sok olyan nap, ami másnak hétköznap. És persze vannak fekete napok is.

Üdvözlet

Mivel újabban nem érek rá semmire, ezzel a két évvel ezelőtti nyúlcsaláddal kívánok minden erre járónak sok nyuszit.

Új nyúl

 Bár a héten Debrecen volt (hehe, úgy szedem a gyógyszert, ahogy nekem tetszik. Nem is szedem. :o) Egyelőre), és OKTV-döntő volt - még nincs eredmény. Na, erről is megvan a véleményem. Az OKTV teljesen kiheréltetett. Aki indul, már csak "a lélek balga fényűzésé"-nek hódol. De erről talán máskor.
Majd  szinte egy teljes nap aludtam ki az előző kettőt.
Szóval hol is kezdetem? A nagy hajsza közben is készült még egy nyúl. Szegény eléggé biggyeszkedik, mert neki nem jutott piros tojás. Pedig a húsvéti nyúl csak akkor igazi, ha van hozomány. Hiába győzködtem, hogy neki viszont jó kis gatyája, meg menő nyakkendője, mégis irigykedik az idősebbikre. Na, talán kap még egy tojást ő is.

 Hm, a Dunán meg már nincs jég.

Csodálatos világ

Ja, nem: tökéletes világ. Altair játékot indított, amelyben hetente feltesz egy kérdést, és kíváncsi a válaszokra.
A kérdés, milyen lenne a tökéletes világ. Ha aktualizálni akarnék, azt mondanám, olyan, ahol a Tíz parancsolat erkölcsi felhívásainak megfelelve élnénk.  Nem hazudnánk, nem lopnánk stb. És akkor nem lenne erkölcsi válságban az ország. Duplán. Vagy mi.
Szóval a kérdés. Érdekes volt, hogy tavaly a felettébb okos tizedikeseimnek is erről kellett értekezniük az egyik órán. Nos, a néhány szokványos "nem lenne háború, betegség, a zemberek szeretnék egymást" válasz mellett nagyon sokan azt írták, hogy nem lenne jó egy olyan világban élni, ahol nincs semmi rossz. Illetve ha minden rózsaszín, akkor az emberek egyformák, márpedig az a jó, ha sokfélék vagyunk. De legyenek szabályok, amelyeknek meg kell felelni, és amelyek a többség javát szolgálják.  Valahogy a demokrácia elve fogalmazódott meg a válaszaikban.  És evvel teljesen egyet kellett értenem. Egyébként meg számomra az lenne a tökéletes, ha úgy élhetnék, ahogya River Cottage-i Hugh Akárki él. Békében önmagával és nagy tisztelettel a természet iránt. És ha sok ilyen lenne, már egy kicsit jobb lenne a világ.

Egy árva

virágos katona nyuszi készült el az elmúlt időben.

 Viszont sokat olvastam javítottam és készültünk az OKTV-re. Pénteken lesz. De előtte Debrecen. Hűűű! Olyan laboreredményeim vannak! Akár újkoromban. Persze az itteni dokim mindjárt lerángatott az egekből: "Most." De hát mindegy, most örülök, ha meg rosszabbra fordul a helyzet, majd keresek vigaszt. Például horgolok. :o)
Ja, egyébként tényleg olvastam: Gion Nándortól a Virágos katoná-t. Tündéri, ha lehet egy könyvre ilyet mondani. 200 oldal, és 4-5 óra alatt sajnos elolvastam. A kívülállók csak a boldogok. :o)) Vagy a művészek?
Szóval most indulok, hogy holnapra Debrecenbe érjek, és majd némi szkanderozás után hazajövök. Aztán verseeeeny!!!!!. Lehet, hogy jobban izgulok, mint a leánykám?

Jel

Jel, hogy még létezem. Csak annyi minden leköt, hogy nem jut időm a horgolásra. Ez nem igaz. Talán inkább a cél hiányzik.  Nem tudom, mit kinek. Csak úgy meg most nincs kedvem. Ha van valami ötletem, akkor azért nekiállok. :o) Így volt ez például március 13-án. Látván Kriszta szépséges alternatív kokárdáit elfogott a hazafias indulat, és én is nekiláttam este 10 körül, hátha valakinek szüksége lesz rájuk. Reggel aztán felöltvén a kiválasztott fehér inget, fekete kabátot, mennék ám az előszobaszekrényhez, ahol immáron 30 éve az ajtó belsején lévő tapétába tűzve várakoznak különféle kokárdák, hogy éppen kedvem szerint válogassak belőlük (általában egy valamiféle kerek évfordulóra ajándékozott darabot választok, amelynek a közepébe Petőfi maga van betűzve ), és ... ujjé, nincs is olyan ajtó! De akkor vajon hol lehetnek a kokárdák?  Nos ezt hajnali fél 7-kor nem annyira lehet felidézni, így jött a vészforgatókönyv, és a saját alternatívjaim közül választottam egy kis nyomit, hogy mégse maradjak szégyenben (Mert a ferencjóskás szalámira az idén elfelejtettek kokárdát tenni, és nem vettem friss húst sem a Lidliben). Így aztán igen egyedi darabbal büszkélkedhettem az iskolai ünnepélyen. :oD   Vajon melyikkel?

  Az elmúlt napokban hanyagolva a kötelező munkát (romantikás portfóliók), kinn a kertben élveztem a napsütést, és néztem, hogy nőnek a tulipánok. :o)  Próbáltam magam hasznossá is tenni, szorgalmasan gereblyéztem a füvet. Nagyjából  2 négyzetméterrel végeztem vagy fél óra alatt, és aztán kiderült, hogy nem tudom eléggé rányomni, tehát sokáig csináltam semmit. :o(
 Itthon aztán megvigasztaltam magam egy fészekalja csibével, kacsával. :o)

 Viszont ismét újraolvastam. Böll Biliárd fél tízkor-ját.
 Annak idején, amikor az egyetemen kötelező volt, nagyon idegesített az előadásmódja, most viszont kifejezetten élveztem. Szeretem, amikor ugyanazt a dolgot, eseményt, több nézőpontból is láthatjuk, ráadásul itt sikerült  egy fél évszázad német történelmét néhány szereplő elbeszéléséből sajátos megvilágításba tenni. "A tulok szentségének" követőivel egyedül az örültnek nyilvánított feleség-anya képes tevékenyen is harcolni, a "bárányok" csak hallgatnak  az áldozatot vállalják vagy bénultan nézik, mi történik, és eljuthat a világ oda, hogy a fiú lerombolja az apa életművét (mint ahogy a fiúk valójában is lerombolták Európa nagy részét). És vajon a következő nemzedék felépíti-e ismét, vagy előbb meg kell értenie, mi történt.

"Én Hölderlint olvastam: <Szánakozva marad szilárd az örök szív>, és Ferdi csak May Károlyt, de az, úgy látszik, ugyanazt a lelki nemességet tanította;"