Ajándék

Volt nekem szülinapom. Kaptam ...(egy teljes napot J-vel kettesben Pesten)..., és más egyebeket.
És most nem tudom eldönteni, melyik szebb.
Ez:

vagy ez:

Oviba mentek

Tegnap bepakoltam egy cipős dobozba a cicacsaládot meg az elefántot, és hogy ne legyen szegény annyira magányos, kapott egy kicsit is. Aztán valahonnan előkerült még a két kis maci is, ők is útra akartak kelni. Remélem, rendben megérkeznek, és szerető kisgazdákra találnak.
Mostanában a javítás erősen leköt, illetve az emeltes csoportokkal blogot indítottunk, és ennek gazdájaként működöm, ha szükséges. Jó ötlet volt,  egy csomó kölökről kiderül, mennyire kreatív. A mai bejegyzésben ezen derültem a leginkább:
"Eljött a 2. óra!!!( és a Tanárnő?) 
"Eljön minden esztendőben, pontosan, hűségesen. Sohasem késik, és mindig egyforma vén, egyformán jókedvű."

Pontosítás: Eljön minden órára, pontosan, hűségesen, sohasem késik, ez a rész nem kell bele, egyformán jókedvü"

Pontosítás2: ma késett"

 És ez így is volt, de nem magyarázkodom. :o))

Kolléga ;o)

Én olyan büszke vagyok arra, hogy Arany János kollégája lehetek. Gyakran panaszkodott arra, hogy heti 100-120 dolgozat, fogalmazás javítása mellett nem tud verset írni. Ez rám is igaz. Nem tudok verset írni, és gyakran van 100-120 javítandó fogalmazásom. Mint például a múlt héten. De én Arannyal szemben csak a felét javítottam ki  -  egyelőre. Igaz a hét nagyon sűrű volt. Pénteken tantestületi kirándulás volt - 10-re értem haza. Szombaton meg a legelső itteni osztályom érettségi találkozója. A legendás sportolók. Gyakorlatilag "együtt csináltuk" a gimnáziumot. Ami most van, annak a 80%-át ők  találták ki, kezdték el, hagyományteremtők. És nagyon jó hangulatú találkozó volt - remélem, mindenkivel sikerült beszélgetnem. A fiúk megemberesedtek, a lányok meg ... szépek, érettek, kedvesek, és nem egynek van 3-4 gyereke. Büszke voltam rájuk.
Az egyik lány (nekem már csak az marad) nagyon hangulatos asztaldíszeket késíztett, és a buli végén el lehetett őket hozni. Azóta itt virulnak, mint Van Goghnál, és bár egy kicsit lógatják a a fejüket (J szerint mert itt nem süt a nap), nekem valahányszor csak rájuk nézek, napsugaras kedvem támad. Remélem, még megmaradnak egy darabig.

A szobába pedig becsempészték az őszt:

Igaz, nem volt túl sok idő, de most inkább elmulasztottam néhány doga kijavítását, hogy az óvoda projektet befejezhessem. Így készült még a kandúr mellé egy kis család, és egy malac (Babe?) is odakeveredett. Nem zavarták el.

Ma hajnalban pedig muszáj volt ezt az apróságot elkészíteni, ugyanis tegnap az Édes anyanyelvünk versenyen Saújhelyen az egyik tanítványom különdíjas lett. :o)) Így megalapítottam neki a Kancsal Bölcs Bagoly díjat. Szóval baglyot kapott. :o)))

Főzök is :o))

A kívül ejtett sebek előbb-utóbb begyógyulnak, az én ujjamon is már csak emléke van annak a kráternek, amit a hipiszupi kerámia késem ejtett. Meg kell tanulni óvatosabban bánni az eszközökkel. Így hát már megint horgolgatok, bár nagyon lassan haladok bármivel is. Most éppen macskákkal próbálkozom, abban (sem) sosem voltam jó. Ez is gnóm kissé szegény,  de hát ez van. Van farka is, de azt eldugta.

Eléggé kétségbeesetten is néz szegény, de majd készítek neki párt is. Ketten csak jobban megbirkóznak a világ gonoszságával.
És kész a konyhaszekrényem is. Íme:

Milyen színe van? Mézes juhar. :o))) Eredetileg egy halvány zöld lapot választottam, de kiderült, hogy azt a mintalapot már csak dísznek tartják, mert megszűnt a gyártása. Így esett a választásom - valahogy - erre a szép halványsárga:o))) lapra, és szinte hihetetlen, milyen jó az összhatás. A pakolással egy kicsit várni kellett, mert rájöttem, hogy amit az alsó polcra teszek, az ott is marad. Így egy görgős lapot szereltettem be, hogy hozzájussak alkalmasint a nagy edényekhez is.
De már két szeretőm van, mert fürdő  után a konyhába is beleszerettem. :o)))
Így aztán sütök-főzök. (Meg a dolgozószobám is a konyhában van. :o)) De mennyivel jobb érzés ilyen környezetben javítani.:o) Jajjj! Ezt meg kell osztanom: "Babits a harmincas években egyre inkább tartott a nárcizmus terjedésétől." Sírjak vagy nevessek? Inkább az előbbi. :o(
Szóval a geasztrotündér címre pályázom. (Ami a magamnak készíthető ételeket illeti.) És elkészítettem a világ legfinomabb (majdnem) vegán  ételét.

Kinézésre elég sápadtka, de két ülésben befaltam. Szóval: a karfiolt, a szeletekre vágott karalábét, a répát és a fehér répát egy kissé megpároltam, a tál aljára ízlésesen elhelyeztem egy szalonnabőrt. rászeltetletem egy padlizsánt, egy cukkinit, pórét, kis darabokra vágott krumplit, ráhalmoztam a párolt zöldséget, paprikát (a zeller és a paradicsom allergia miatt kimaradt), megszórtam sóval, borsikával, meg amit még találtam, szórtam rá apróra vágott diétás szalonnát (se szénhidrát, se fehérje), és be a sütőbe, kb. 40 percig aszalódott ott. Az élet kegyeltjei tehetnek rá sajtot vagy tejfölt, esetleg mind a kettőt. Ja, és van benne héjas fokhagyma is. Mert a sült fokhagyma finooooom!!!
Tavaly találtam egy müzli szeletet, amiben nem volt se dió-mogyoró, se búzaakármi és még szója sem.  Hurrá! Drága volt, meg túl édes, de hát valamit nekem is kell enni. Most, hogy a szteroid miatt borult a rendszer  (cukorháztartás), olykor szükségem volt gyors és lassú szénhidrátbevitelre. Naná, hogy ehhez a szelethez nyúltam. És jöttek a kiütések. Sok. És ronda, És még több. És még rondább. Mígnem valamelyik hajnalban unalmamban elolvastam az összetételes cédulát. A második helyen mindjárt a szójaliszt van. :o(((
A héten képeket akartam felhelyezni az üres falfelületekre. De csak kevés sikerrel jártunk, mert kiderült, hogy ahol nagyon üres, az főfal, és oda csak fúrni lehet. pl ami a képen látszik, az főfal, és csak oda képzelhetitek a szépséges Varga-Bencsik-rézkarcot. Viszont a szekrény oldalán megmaradt a parafa, amin nézegethetem a mostanság kapott szépségeket. :o)

Csak nem egy elefánt?

A KIKA kimaradt, a labdás trükk már megy. :o) Sőt, ha dobják, már el is kapom, főleg ha pont a kezembe akarják dobni. :o))
Amióta beláttam, hogy visszaestem, és a suli is elkezdődött, a délutáni fő tevékenységem az alvás. Háromra hazaérek (de jó lesz jövőre, ha 4-ig szabad benn maradni gyereknek, tanárnak az effélére abszolút fel nem készült intézményekben), eldőlök, és általában hatig alszom. Majd tartom a házat, este főzök, éjjel mosok, jaj, de keservesen tartom (vagy hogy is van az áldozatkész édesanyáról szóló nóta?)  És igyekszem még flylady is lenni. (Hehe, valamelyik éjszaka fél 12-kor felkeltem, hogy kifényesítsem a mosogatót. :o)))) )
Szóval a kreativitás kezd kiszorulni az életemből. Hm. Bánom.
No, azért annyira mégsem. (Szorul. Ki.) A napokban hosszú külföldi tartózkodás után hazajött a barátnőm lánya, és ez a kis meglepetés készült neki. Másoltam, rajzoltam, ragasztottam, kötöztem, majd mikor (már a Müller is bezárt) a megszemléltük a művet, J közölte, hogy rendben, de az ott nem C, hanem G.  Szerintetek fel voltam dobva? De megoldottuk, mert a macit leszereltük, arrább ragasztottuk, és egy napocskát horgoltam (még nincs  a képen), amit még elhelyeztem a G szárán, oszt olvassák C-nek! (Angolul is rajta van, csak pont nem látszik, hogy elrontottam. :o)) )
Azért nagyon igyekszem legalább valamennyit elkészíteni az ovis projektből.

 Egyelőre a csak egy meglehetősen trampli elefánt készült el. (Egyszerűen nem áll a kezem a nagyobb méretű dolgokra, vagy 6-szor kezdtem el, hogy ekkora legyen.) Még valami biztos belefér a hátralévő időbe.
Azt már el sem mesélem - mert olyan, mint egy rossz vicc -, hogy vettem egy szuper kerámiakést. Úgy vág, mint az álom. Kitaláltátok a folytatást?

Nagy utazás

Sajnos néhány nappal korábban kellett Debrecenbe mennem, mint a horgolós-kötős találkozó lesz. És hát nem is kreatívkodni mentem, sajnos,  hanem a szokásos negyedéves szkanderozásra. Bár ez ma elmaradt, mert még a a labdát sem tudom átadni a fejem fölött az egyik kezemből a másikba. Hajaj! van még mit gyakorolni! ( És persze a szteroid is marad - mind az az adag, amit előírtam magamnak.) Majd novemberben szkanderozunk. Addig azt is el kellene döntenem, akarok-e kísérleti nyuszi lenni. Nehéz a döntés. :o( A legjobb lenne  csak úgy hátat fordítani ennek az egész dpm-nek,és elfelejteni, mint egy rossz álmot. .o( Kár, hogy nem lehet.
Most meg itt ejtőzöm J lakásában (ő meg otthon, mert holnap dolgozik szegény), és igyekszem a mai maratoni utazást kipihenni. Meg a bosszúságot, hogy a KIKA nem 9-kor zár. :o(
Holnap pedig tiszteletemet teszem a BIK-ben a cukros (doktor)bácsinál, hogy egyszerre minden élvezetet letudjak.
És aztán elmegyek a KIKÁ-ba! Már a kirakattól el voltam ájulva. Mennyi lámpa! Nekem csak egy kellene, nehogy már ne tudjak hozzájutni!
A távirányító-tartó elkóborolt- pedig elsőbbséggel adtam fel. :o( És egyhamar nem készítek újat, mert Belinda óvoda-projektjét kellene teljesíteni. Elég nehezen haladok vele, állandóan alszom.:o( Ahelyett, hogy értelmes dolgokkal tölteném a napot. Mint pl. könyvpakolás. Amikor megígértem a figurákat, nem gondoltam, hogy ennyi ideig elhúzódik a nyavalyám. De a kisujjam szépen javul, a kétszázas már a markomban marad, csak az ötösök potyognak ki.  De hát ki akar ötösöket szorongatni.? :o)

Nem túloztam:o)

Gatok-getek. (Javulgatok, na de mit getek?) Igaz, a szteroid csökkentésére még nem merek gondolni.  (Még egy ilyen éjszaka , és vénásan 120 lesz belőle. Legalább is ezt vizionáltam az éjjel a fájó tagjaim éreztén.) De azért mégis csak jobb. Ma pl már vezettem is. :o))
És meg akarom mutatni, hogy amikor alig-alig, akkor is. És ha két soronként, meg ronda lesz, akkor is. Mert  segít, mert leköt, mert épen tart. Szóval terápia, na. "Ez az, amit nem lehet megunni."

Ezért tényleg 2-3 soronként készült az újabb távirányíró-tartó. Egy kissé ......  öööööö..... no hogy is fejezzem ki magam... csámpás, de ha lóg, és benne vannak a súlyok, elég jól mutat. És természetesen alapvetően sárga. Remélem, akihez ma útnak indult, hasznát tudja venni. És hogy mindjárt lehessen tenni valamit legalább az egyik zsebébe, készült kísérőnek egy elefánt. Turkáltam egy tükörbársony kislányruhát, azóta nem tudok betelni a bársony elemekkel. :o)))  Ezért lett a nagyon menő szoknyája is bársonyból. (Meg mert ekkorában (kicsike) nem volt kedvem kínlódni a nyamvadt ujjammal.) É vajon kitalálja-e, kihez megy, akihez elindult, mielőtt odaér? :o)

Hegymenet

Immáron felfelé. Az elmúlt két hétben egy hónapban keményen küzdöttem a nyavalyámmal, hol ő állt, nyerésre, hol én. De ma már biztos, hogy kiütéssel győzök, hisz a naplót ÉS a szöveggyűjtit is elbírtam vinni órára. :o)) És a lépcső sem állít legyőzhetetlen akadály elé - háromszor-négyszer. Ötödszörre azért meggondolom, hogy tényleg le akarok-e menni.(Pedig a suliban figyeltek rá, hogy minél kevesebbszer kelljen alpinistává válnom a nap folyamán.) Ez persze azzal járt, hogy hétről hétre drasztikusan emeltem a szteroidot. (Még jó, hogy nem vagyok profi sportoló! Mit tennék a doppingteszten? Jó, tudom, az egy másfajta szteroid, de ettől is bírok úgy kinézni, mint az NDK-s úszónők. Ha mond ez még valakinek valamit :o)) ) A héten a doki is jóvá hagyta a kezelést. :o)) Viszont a küzdelem annyira kimerít, hogy hazajövök, és elájulok, általában alkonyatkor ébredek, akkor meg már nem nagyon lehet élni. ("Alkonyat ... mennyire szép, amikor a felkelő nap felbukkan a felhők mögül." :o)) Gyöngyszem. Ezt egy 11.-edikes írta háziként, arról elmélkedve, hogy a Meyer-könyvek hogyan elégítik ki napjaink romantikaigényét. Na, ehhez találjon letöltendőt az interneten!!. :o))  - "Mellékszál.")
Szóval reggel elmentem suliba, ott lézengtem, keményen dolgoztam (de tényleg), majd hazajöttem, és átaludtam a délutánt.  Közben persze történtek dolgok, például Patríciától kaptam egy díjat:

Háááát, nem tudom, mi az extra benne, mármint a blogomban, hacsak az nem, hogy olykor nyüszítek a nyavalyám miatt, de köszönöm, és igazán megtisztelő, hogy rám is gondoltál, Patrícia.
És most tovább kellene adni, de nem szeretnék válogatni, mostanában egy csomó új blogot ismertem meg, kezdőket, haladókat egyaránt, nekik ajánlanám a díjat, olyiknak a kreativitásásért, olyiknak a hasznosságáért, olyiknak a stílusáért, olyiknak a bemutatott gyönyörű gyerekekért :o)) De nem sorolom fel őket, hanem megkérem, hogy a rájuk is kíváncsi vagyok blogból szemezgessenek. :o)) Azaz, aki szeretné, vigye! (Persze a régiek is vihetik.)
A napokban megérkezett Latinkától a baglyok ellentételezése.

 A képet tőle kölcsönöztem. Az a madár!!!! El vagyok ragadtatva! És a kötögető mami is lenyűgöz. Hogy lehet ilyen gyönyörűen hímezni??!! Hehe, én jártam jobban. :o))
Horgoltam is, de azok ... hát hogy is mondjam, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, esténként 3-4 sort készítettem el. De már az ujjam is javul. Nincs mese, megint rendbe jövök. :o)))

Újság?

Be kell látnom, hogy az elmúlt 3 hétben a nyavalyám minden tünetét produkáltam - egy kivételével. Nem fájt elviselhetetlenül minden mozdulat. Ezért aztán nem is voltam hajlandó belátni, hogy baj van, és mindent a júliusra fogtam. Ám amikor a suliban az értekezlet után az egyik kolléganőm, azzal indított, hogy " De ....., csak nem vagy megint beteg?" Na, ekkor kellett elismernem, hogy  ez nem csak sima fáradtság, és nem azért nem tudok felállni a székről, mert túl alacsonyak. (Persze azért is.) És hát diplomám ugyan nincs, de kiválóan tudom kezelni magam, ezért azonnal szteroidot rendeltem (2 hónapja egyáltalán nem szedtem). Én rendes háziasszony vagyok (ezért pl a Flylady magamra alakított programját is folyamatosan nyomom, mióta kész a lakás. :o))) ), ezért mindig tartok a kamrában néhány doboz szteroidot, hátha szükség lesz rá. Most aztán volt. Egy hete szedem a rohadékot, és már simán fel tudok állni a székről. (Az autókkal még gondjaim vannak.) Holnap kipróbálom, tudok-e teregetni.
Egyéb dolgokban elég visszafogott vagyok, mert a repedt mancsom folyton beleverem valamibe (pénteken legázolt egy óriási bontott csirke, ma belecsaptam egy vasszékbe), így  továbbra sem tudom behajlítani az ujjaim, és rendesen fogni a kezemmel -a  kézimunka tehát többnyire vágyott foglalkozás.

Ma elkészítettem az ajándékok csomagjait, holnap postára adom őket. De mivel nem vagyok egy csomagolóművész, és annyira görcsöltem, hogy rendesen be legyenek ragasztva, persze kihagytam belőlük a leveleket. :o))) Szét már nem szedem őket, mert rendesen be vannak ragasztva. Így innen üzenem mindenkinek, hogy fogadja szeretettel a nyereményét, legalább annyira, amennyire szívesen én küldöm őket. Jó mulatást, jó játékot velük.
Ennyire szépen azért nincsenek becsomagolva, csak éppen hogy a posta elvigye őket. A képet innen.

Itt az idő

Eljött az iskolakezdés délutánja. Hazajöttem, gyorsan leturmixoltam a reggel megpárolt  sóskát (akkor is le kell szedni a szárát, ha frissen szedték:o) ), besűrítettem rizstejszínnel, és sütöttem hozzá egy kis krumplit (csak, hogy húzzam az időt :o)) ), megebédeltem, és kigyűjtöttem a jelentkezők nevét. Meglepő módon Fruzsi volt a népszerűbb, pedig tényleg kis csúfság szegény. Szóval a képen a kékek a Fruzsira pályázók, és a narancssárgák a Poirot-ékat választók. Aki nem tudta eldönteni, az utóbbi csoportba került. A sorsoláshoz a roppant demokratikus "ecc-pecc" kezdetű mondókát alkalmaztam.

A nyeretesek:
Fruzsi:    Kormica-Szilvi,
Poirot:     Hencsilli.

Gratulálok, kérek címeket a setekukacfrímélponthu-ra. Úgy látom, mindenlhol vannak kicsik, akik húzzák-vonják, elnyűvik majd őket. Tudok szebben is írni, de csak akkor, ha nincs elrepedve a kezemben a csont. Hehe, rájöttem, mitől: kezet fogtam egy pasival vagy 4 hete. Akkor már csak 2 van hátra, hogy rendbe jöjjön, ugye?