Minden elmúlik,

elmúlt a várakozás, a készülődés ideje, és elmúlt a nagy nap is. Ma már szomorú, esős szeptemberi augusztusi iskolakezdés volt. De a képek még sokáig érkeznek, és az emlékek melengetik a szívünket. Például ez, ahol repül a nehéz kő csokor, és végre az kapja majd el (én már tudom a jövőt), aki nagyon szerette volna. Előtte apáé volt a dicsőség, de ő nem akar férjhez menni.
A hetven virág jól mutatott az asztalon, a szütyő, tatyó nagy siker volt, és minden (majdnem) várakozás szerint sikerült.
Ebben a tanévben igyekszem majd megfelelni a blog címének.

Készülünk 2.0

Szóval készülünk. Én csak úgy mellékesen, a fő(szervező)szerep a menyasszonyé. Én csak a mellékszálat engedem. Azaz mindent, amit horgolni lehet. Pl egy kis zsebkendőtartót, hátha sírni kell.

Azóta van rendes bélése is.

Aztán magamnak egyet - még több zsebkendőnek. Ennek is lesz bélése.

Az asztalra nem férnek majd rendes csokrok. Ezért horgolt virágok lesznek rajta. De ugye én úúúútálok minta alapján - és sok egyformát, hát ilyenek lesznek. Illetve majd gyöngy jön a közepükbe. És még kell néhány. Úgy negyven.

ÉS végül: a minap kukoricagölődint ( :o) ) készítettem. Szilvásat. ÉS mivel a kukoricaliszt nem igazán akart összeállni a krumplival, kipróbáltam a csicseriborsó-konzerv levét  mint tojást. Kiválóan bevált.  A borsót sajnos megettem. Jó nagy pukli lett a szemem fölött. Mindkettő fölött. De ez már haladás - egy éve még mindenhol lett volna. Szóval gombóc. Szilvás. Tovább kell főzni, minthogy feljön.

Készülünk

Most éppen nem ki-, hanem fel-. Még pedig a nagy napra. Aug 20-án lesz. ÉS a menyasszony ebben viszi a mobilját zsebkendőjét. Hátha sírdogálhatnékja támad.

Mert bár az előző dolog is nagyon szép lett, mégsem praktikus. Viszont nekem magamnak is kell valami hasonló, mert hajókofferrel mégsem mehetek. Viszont kell zsebekendő - hátha sírdogálhatnékom támad. Szóval készülünk.

Ittanyár!

Fájó szívvel elbúcsúztunk a sulitól. (Hogy lehet az iróniát jelölni? ) És augusztus 22-ig felé sem akarok nézni. Pedig nemrég ez még másképp volt. Sok keserűség árán elérték a hatalmasok, akiknek a hatalma sok, hogy nem akarok. Sem új tehetségeket felfedezni, sem versenyeztetni, és már az is kétséges volt, hogy "reggel felkelek, és tudom a dolgom." Hogy tisztességgel el akarom végezni a feladatom. Mert nem tudom, van-e feladatom. És romokban minden, amit olyan féltve, szeretettel építgettünk.  Szóval újra ki kell találnom magam, mert már nem akarok workaholic lenni. Valakinek ötlete? 
Egyelőre el kell hinni, hogy nyár van. És nem csak republicot hallgatni, hanem ... mit is? Ötlet?
Próbálgatok egy táskához való mintát, de még nem alakult ki a végleges elképzelés. Valami ilyen elemekből áll majd:

esküvőre kell. Mert lesz.  Ez jó.  Legalább valami.

Már mondtam, hogy funkcionális felhasználó vagyok. De kreatív is. Mégis eltelt egy kis idő mire kitörpöltem, hogyan lehet ezzel a jó kis új programmal belépni ide. de most benn vagyok. Bár nem felelek meg a blog címének. Gyakorlatilag alig van tű a kezemben. "ködképek a kedély láthatárán." És még ki sem tudom írni magamból. Vagyok. Filmeket nézek. példáu:
 https://www.google.hu/search?q=der+bergdoktor+martin+gruber&client=firefox-b&biw=1024&bih=680&tbm=isch&imgil=70SVOVhmZRpGAM%253A%253BmZKww8mm7OoNHM%253Bhttp%25253A%25252F%25252Fwww.wilderkaiser.info%25252Fhu%25252Fder-bergdoktor.html&source=iu&pf=m&fir=70SVOVhmZRpGAM%253A%252CmZKww8mm7OoNHM%252C_&usg=__JNTr5ceDR6weDeNhi3c580t_TfQ%3D&dpr=1.25&ved=0ahUKEwin2dLQvMfNAhVpApoKHVsUAcAQyjcIJQ&ei=eLlwV6e9NemE6ATbqISADA#imgrc=70SVOVhmZRpGAM%3A
 Gyakorlom a németet.
 Hát ennyi.
De benn vagyok.

Mi van?

Rengeteg minden. Le sem is tudom írni a rendelkezésre álló időben.
J lakást vett. Kívülről már láttam-. Belülről is, de csak képen. Jó lesz.
A pedagógustársadalom forrong. Remélem, lesz eredmény is, és nem hal hamvába, mint a szlovák. Tényleg nincs idő tanítani. A gyerekekre odafigyelni.
ÉS horgolni. Így az utóbbi időben nagy nehezen ezt a táskát hoztam össze. A színek bénák, a telefonommal vettem fel. Igazán szép piros az a piros. Egy anyukáé lesz, akinek a leánykája elkommunizálta az előző tiszta feketét. :o)

Apró

Lassan leszokom a horgolásról - gondoltam, hisz egy ideje nem sokat foglalkoztam vele. Főleg mióta rájöttem, hogy a telefonomon is lehet filmeket nézni. A tévénk elromlott, én meg rákaptam a telefonra. (Mondta is tegnap a doki bá', hogy nem nézte volna ki belőlem ... Igaz, ő a laborom nevű programra gondolt.) Szóval a horgolótű - miképpen a nyomtatott könyvek - nyugodtan elvoltak tőlem a helyükön. Ámde a minap rájöttem, hogy esedékes egy látogatás, és ott két kicsi gyerek van. Meg láttam egy jó ismerősöm munkáját, így megihletődtem. Ezek mentek tegnap a babákhoz:

Remélem, tetszett nekik. Apukának igen. Na, ma ennyi, most még utazunk. Aztán meg hamarosan kész egy táska - a harmadik számú ugyanannak, mert .. de ez hosszú történet, most nem érek rá.

Boldog új év?

Először is boldog(abb) új évet kívánok mindenkinek, aki kitartott, és néha-néha idenéz.
Eléggé leeresztettem ebben az évben. De a barátnőm, aki miden évnek feladatot ad, (és a tavalyi - neki - bejött) nagyon jót gondolt erre az évre. (Bár nekem a tavalyi is megfelelne). Igyekszem úgy élni, hogy rám is igaz legyen. Mindig azt mondom, én semmiféle távra nem tervezek, mert az élet bebizonyította, hogy a terveket egy vonással érvénytelenítheti, erre kiderült, hogy erre az évre - titokban - már két tervem is van. Nem bakancslistás, hanem olyan hétköznapi. Az egyik nyárra: el akarok menni Szegedre. A másik egy örömtréningszerű - észre kell venni a szépségeket a hétköznapokban. Eddig is igyekeztem, igaz, egy időre a sötét erő átvette a hatalmat a kedélyen fölött, de meg kell ettől szabadulni. Ha az ember nem változtathat a körülményein, neki kell változnia valamelyest.  Márpedig a körülményeken valószínűleg nem tudok változtatni - így hát el kell engednem gondolatokat, érzelmeket, és arra összpontosítani, ami a hétköznapokat kellemessé tudja tenni. Erre jó a befőttes módszer. Kipróbálom. Általában elfelejtem ezeket a fogadalmakat, de majd szem elé állítom az üveget. :o)
Az elmúlt két hétben igyekeztem kikapcsolódni, törekedtem arra, hogy eszembe se jusson az iskola - persze nem sikerült maradéktalanul, de az idő túlnyomó többségében mégis. Olvastam, horgoltam, filmet néztem. (Hehe, a kis okoson egészen jól lehet filmeket nézni.)
És ezek készültek. Mindkettőt elajándékoztam már. :o)

Ismét

Annyi minden történt, annyi mindenről kellene írni. És annyi mindenről nem lehet. De "amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." Vagy verset írni. De én csak tanítom.
Szóval eseménydús féléven vagyunk túl, volt itt minden, barátok, pályák elhagyása, irigység, gyűlölség, Jó volna már egy kis nyugalom, hogy lenne idő, kedv energia, amit másra fordíthatunk.
A legutolsó nagy élmény a tanfelügyelet, a kicsi egy üzenet, ami bántott vagy 2 napig (inkább egy), de annyira érdektelen, hogy csak ennyi álljon itt a magam emlékeztetésére. Emlékeztetésre arról, milyen hamis képet alkothatunk magunknak valakiről, ha úgy akarjuk.
És a Volvo meghúzása. Meg az, hogy vannak még becsületes emberek ebben az önös érdekű világban. Ezúton is köszönöm a másik autó vezetőjének, hogy nem hagyott magamra a dühömmel és a keserűségemmel. Sőt .. így a düh már el is szállt.
Szóval tanfelügyelet. Tartottam - olyan órát, amilyet akkor szoktam, amikor még akartam. És milyen jó lenne most is akarni. Persze ez elhatározás kérdése. Szóval majd akarom. (Csak ne tenne a hideg meg a sötét nyomottá is.)
Néha nem tudtam ráállni a lábamra. de azt már tudom, mitől vannak a "végkimerültségi" rohamaim. Csak nem kell hat után ennem. Akkor minden rendben.
Egyébként meg sok-sok okból nem nagyon "alkottam" (elég nagyképű szó). Kendőket horgoltam, el is ajándékoztam őket megörökítetlenül.
A karácsony meg meglepetésszerűen egyszer csak itt van. Még adventi koszorú sem készült. Mint ahogy a szokásos ajándékkészítés is elmaradt. Néhányan kaptak angyalkát, de valóban csak azok, akiket nagyon meg szerettem volna becsülni.
8-9 ilyen készült:

Aztán megláttam, hogy a portás (mondtam volna: néni, de fiatalabb nálam. :o) ). És muszáj volt kipróbálnom:

Aztán volt még kiselefánt meg másik angyalka. Angyalkák. Ők is kevesen. A horgolós csapat tagjaihoz kerültek:
  
                                   
És hipp-hopp itt a karácsony.
Viszont nagyon jó volt, hogy sok-sok névnapi-karácsonyi ajándékot kaptam, és minden látszott, hogy törődtek a kiválasztással. Csupa (vagy majdnem csupa) olyan, ami nekem való. Pl ilyet:
                                                    
                                                                  
Jó lenne gyakrabban jelentkezni. Juc szerint azokkal a kajákkal kellene, amiket kitalálok magamnak. De egyrészt időtlen idők óta borsó, kukorica, csili, rizstejszín, citrom, húsleves  kreációt eszem, mert ahhoz sincs kedvem, hogy ebben újat alkossak, másrészt meg ... hát a depi. De legyőzöm! Le én! És kész!

Bonyolult az élet

Anniyra, hogy azt hittem, elvesztettem a blogo(jai)mat. de csak a goolge viccelt meg. És valami kukikról is ír, de számomra sajnos érthetetlen nyelven. A javaslatuk értelmében azonban most mindenkit figyelmeztetek rá(mert kötelességem, mondta), hogy vannak itten kukik.
Aztán értse, aki tudja! Meg akarja. Csak ne félre. 
Mocsok egy nyár ez. A nevelőapám infarktust kapott - Szabolcsban, de már jól van, szerencsére, haza sem jön októberig. A nagynéném (90) kórházba került, megoperálták (kivették a tumort, meg egyebeket), már egyedül megy ki, sőt, tegnap főzött magának. Voltam nála egy csomószor a kórházban is, meg otthon is. Anyósom ... szóval van aggódni való elég. Magamról már ne is beszéljek! Nem is beszélek. Majd kiderül. 
Eddig egy olyan dolog volt, amire azt mondom - a nyári feltöltődést szolgálta, voltam Sopronban, igaz csak egy napra. de oda AKARTAM menni. Persze a nagynénémhez is akarok menni - de az más. Viszont olyankor találkozom a tesómmal is. Őt meg küldték nekem. Az biztos.
Sokat nem horgolok, és recepteket sem nagyon van kedvem kitalálni. Kettőt azonban leírok, nem hármat. Mind a tévéből lestem , csak lefordítottam magamnak. Az egyik a vadas mártás - sok répákat és egyebeket aprítóval összeaprítok, megpárolom, fűszerezem, behabarom rizstejszínnel,teszek bele sok citromot, és csinálok hozzá gm zsemlegombócot. A ch értékét ne nézzük! Több inzulin a megoldás. A másik a spenótvagdalt - a megpárolt spenótot összekeverem zabpehely- és rizsliszttel, útifűmaghéjjal, fűszerekkel, zabkorpába forgatom, kisütöm - salátákkal finom. És egy "mediterrán leves": kukoricát megfőzök, megy bele borsó (a tévében fekete olajbogyót tettek bele, de az nálam nem játszik) egy csiliparika rizstejszín - meglepően finom. Érdekes a csili csípőssége meg a tejszín simasága együtt. Hát, amikor nem zöldborsót főzök  rizstésztával (többnyire ezt a levset ettem mostanában), akkor efféléket gyártok. És horgoltam is: sok minyont meg sok táskát. JA, és megnéztem a Minyonokat - még soha nem voltam egyedül moziban. Nagyon büszke vagyok magamra. :o)

Ez meg itt "anyukám orchideája". Így nem is látszik, mennyi virágot hozott. Pedig igen.