Ismét

Régen fontosnak tartottam - magam számára is -, hogy minél gyakrabban megörökítsem napjaim lenyomatát. Később próbáltam heti összefoglalót adni, hogy majd emlékezzem. És persze képeket, képeket, képeket. Hiszen sokat horgoltam. Most meg ... a fészbúkos bejegyzések egy idő után eltűnnek, a napok eltűnnek, lenyomatuk sem marad. ÉS a kor nem segíti az emlékezést. A ginko sem - szerintem.
Persze nem is horgolok olyan sokat, és nem is rajzolok - pedig nyáron nagyon eltökélem magam : Iztt az ideje, hogy megtanuljak rajzolni. Hozzá is fogtam:

Nem  mondom, hogy győőőőnyörűű, de az enyém. És nagyon élveztem a két napot, amikor csak erre kellet figyelni, és mindent  háttérbe szoríthattam.
Látszik, hogy már ott is be van tapaszolva a kezem, mert begyulladt a csuklóm. ÉS  ez azóta sem igazán javult. Pedig a  debreceni túrán kaptam rá nagyon büdös kenőcsöt, valamit javít, de igazából egykezesnek kellene lenni ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjön. A horgolás meg talán egyáltalán nem tesz jót neki. De azért készültek dolgok:






 Jancsi is elkészült Iluska mellé, a csésze, amelyben álldogálnak, különlegesség. A bolhapiacon szerettem bele első látásra. Kopottan, magányosan szorongott sok hivalkodó mikiegeres, télapós aranycsicsás társa mellett. 300-ért nekem adták, alkudozás nélkül vittem. Itthon keresgéltem, és kiderült, hogy igazi különlegesség, hüttl csésze, van vagy 80 éves. Vagy több.

 És a múlt heti késő ősz nálam:

A napvirágok kimaradtak, pedig virágoztak őrült módra.
És volt születésnapom is.

 

A la recherche

Rémesen megy az idő, és szégyen vagy nem, engem is beszippantott a fészbúk. Pedig hogy fogadkoztam, hogy engem ugyan nem, ... De ha az ember egy olyan csapatra lel, mint én, akkor bizony tényleg kíváncsi minden egyes tag minden egyes bejegyzésére, ... és hát a kollégák néha nagyon ráérek, no meg aztán sokan is vannak. :o) Így hát elszaladt a nyár, és az ősz is beszökött, vagy dehogy, diadalmasan elűzte azt a pár szép napot, ami a nyár emlékeként megmaradt.  Reggel  sötét van, este hideg...  Egyébként alig történt valami. És annyi minden történt. A sok kis apró történésből  összeáll az élet, a napi egyformaság megélése közben fel sem fogjuk, hogy szalad el az idő.  6-7 év óta először eléggé elégedett voltam azzal, mennyi mindent tudtam megtenni: Sopron, Bp (többször is), és együtt egy mászkálós-pihenős nyaralás. És egy éve nem szedek semmit a nyavalyámra. Nem, nem gyógyultam meg, csak jól vagyok. Remélem sokáig: A kiütések is ritkulnak - bár a diétát szigorúan kell tartani - kilengés csak havonta egyszer - az sem büntetés nélkül.  Mostanában nem nagyon születnek babák, figurák (Jancsi, lelkem elkészült, csak még szemtelen.) Inkább nagyobb dolgokba kezdek  - de olyanokba, amiken nem kell sokat agyalni. Pl kendőkbe. Van is egy pár itt-ott.  Most pedig magamnak csinálok egyet. feledhetetlent. (Ez a fonal neve.)

        
És hamarosan jön a  lehangoló, borongós idő-kedv, itt az ideje, hogy megörökítsem a kertemet. Hadd legyen mit nézegetni a hideg, szürke napokon! Meg remélem, egy darabig még megmaradnak, és kiszaladhatok az erkélyre egy kis babérlevélért. (na, jó, azt be is mentem valahová. Talán nem a lépcsőházba, hátha lába kél, de a kisszobában elég hideg van.