Csak nem egy elefánt?

A KIKA kimaradt, a labdás trükk már megy. :o) Sőt, ha dobják, már el is kapom, főleg ha pont a kezembe akarják dobni. :o))
Amióta beláttam, hogy visszaestem, és a suli is elkezdődött, a délutáni fő tevékenységem az alvás. Háromra hazaérek (de jó lesz jövőre, ha 4-ig szabad benn maradni gyereknek, tanárnak az effélére abszolút fel nem készült intézményekben), eldőlök, és általában hatig alszom. Majd tartom a házat, este főzök, éjjel mosok, jaj, de keservesen tartom (vagy hogy is van az áldozatkész édesanyáról szóló nóta?)  És igyekszem még flylady is lenni. (Hehe, valamelyik éjszaka fél 12-kor felkeltem, hogy kifényesítsem a mosogatót. :o)))) )
Szóval a kreativitás kezd kiszorulni az életemből. Hm. Bánom.
No, azért annyira mégsem. (Szorul. Ki.) A napokban hosszú külföldi tartózkodás után hazajött a barátnőm lánya, és ez a kis meglepetés készült neki. Másoltam, rajzoltam, ragasztottam, kötöztem, majd mikor (már a Müller is bezárt) a megszemléltük a művet, J közölte, hogy rendben, de az ott nem C, hanem G.  Szerintetek fel voltam dobva? De megoldottuk, mert a macit leszereltük, arrább ragasztottuk, és egy napocskát horgoltam (még nincs  a képen), amit még elhelyeztem a G szárán, oszt olvassák C-nek! (Angolul is rajta van, csak pont nem látszik, hogy elrontottam. :o)) )
Azért nagyon igyekszem legalább valamennyit elkészíteni az ovis projektből.

 Egyelőre a csak egy meglehetősen trampli elefánt készült el. (Egyszerűen nem áll a kezem a nagyobb méretű dolgokra, vagy 6-szor kezdtem el, hogy ekkora legyen.) Még valami biztos belefér a hátralévő időbe.
Azt már el sem mesélem - mert olyan, mint egy rossz vicc -, hogy vettem egy szuper kerámiakést. Úgy vág, mint az álom. Kitaláltátok a folytatást?