Tisztánlátás :o)

Immáron tisztán látom ezt a mocskos világot. Vagy mondhatnám azt is: átlátok a szitán. Mindkét szememmel. Csütörtökön megszerelték a balt is. Nagy lazán odacsattogtam, ugyan semmiség, a múltkor is otthon voltam már 11-kor. De hát az elsőkből lesznek az utolsók. (Vagy ez fordítva van? ) Így szépen kivártam az összes műtétest, és közben hallgattam az előző nap műtöttek élménybeszámolóit, meg azokéit, akiket már visszahoztak. Mind azt mondta, sokkal rosszabb volt, jobban fájt, mint előzőleg. Úgyhogy mire levittek, már kellőképpen rettegtem megint. Miközben matattak a szememben, egyre csak vártam, hogy mikor fog már nagyon fájni, de nem volt rosszabb, mint a másik. Sőt, ez a lencse hamarabb bekerült a helyére. Egyszer csak azt mondták:"Most bezárom a sebet.", majd: "Kész." Kissé csalódott voltam, hát ezért féltem én ennyire? :o)) Másnap azt mondta a szemész, az volt a szerencsém, hogy a mamák ennyire megijesztettek, mert az első után mindenki úgy emlékszik, hogy - ahhoz képest, amit várt - nem is volt olyan szörnyű. De az emlékek csalnak, és a második - ami nagyjából olyan, mint az előző - fájdalmasabbnak tűnik. Na ugye, minden rosszban van valami jó. :o))
2-re értem haza, és m azonnal elhatároztam, hogy a homokvihart átalszom. (Előzőleg egész délután olyan érzés volt, mintha telement volna homokkal.) Bevettem egy fél altatót, és aludtam reggelig. Se szúrás, se viszketés. :o)
És már másnap jobban láttam vele, mint előzőleg a másikkal.
Most már teljesen kivizsgálva, megszerelve, felújítva kezdhetem a sulit. Csak a kiütések ragaszkodnak hozzám. De nem viszketnek. Csak rondák, de hát istenem.
Tegnap, mivel már jól láttam, de nem lehet(ne) semmi megerőltetőt csinálni (J veszekszik is velem,ha megpróbálkozom valamivel), nekiálltam a pulcsinak. A többszöri visszafejtés ellenére is a legalsó csipkeminta jön. :o))) De hát... szóval kellett valami, aminek látszata is van. Ezért gyorsan kipróbáltam, milyen a kék "szőrös" fonál. Ilyen: