Boldog új évet mindenkinek

Így már persze érthető az előbbi bejegyzés elfajzott malaca. Megjött a papa, és kiderül, hogy rá hasonlít. Mindannyian szétszóródtak a nagyvilágban, néhány elkésett ajándék kísérőjéül, vagy csak úgy némi szerencsekívánsággal költöztek az új gazdájukhoz, nekem csak a kép marad. De abból egy csomó. :o)

 Tegnap madaras nap volt, illetve javításos. Szerencsére élvezettel javítottam a kölkek nagyszabású munkáit (a Tragédiából készültek portfóliók - sok-sok és kreatív feladattal, amit igazán színvonalasan oldottak meg), amikor meg belefáradtam az olvasásba,  gyorsan készítettem egy madarat. :o)
Úgy mint egy baglyot:

És egy ... ??? ilyet:

Az esti program pedig (a Sherlock Holmes és egy Gyilkos elmék alatt) az alábbi mozdony volt. Egy vasútmániáskedvelő barátom kapja majd -remélem felismeri. Ismét elhatároztam, hogy egy jó darabig semmit nem készítek feketéből. Rémes, mennyire nem látszanak a szemek, sorok.

 Végül pedig nagyon  
                boldog új évet
                                                       kívánok minden erre járónak.
Ich wünsche jeden Besuchern
                                         ein glückliches neues Jahr
                                                                                                    und einen guten Rutsch.
                               Happy New Year

                                                                   Feliz 2011

                                                                           Bonne Année     

Malacom van? Malacom van!

Karácsony napjára hoztam a szokott formámat. Ezért aztán míg ilyenkor mindenki arról panaszkodik, hogy mennyit evett-ivott, hízott, én nem csatlakozhatom a hadhoz. Sőt ... Eleve is céklalevest és sütőtököt terveztem ünnepi lakomának  - mindkettő fehérjementes, :o(  ( A többieknek persze elkészíttettem a hagyományos halászlé, kolbásszal töltött karaj, majonézes krumpli, mákos guba összeállítást), de egy virgonc vírus következtében gyakorlatilag semmit nem tudok normálisan megrágni, lenyelni, így a levesemből 4 kanállal (savanykás), a sütőtökből meg 2 darabkával kísérleteztem (tapad, "szúr"), majd jóízűen néztem, a többiek hogyan falatoznak. Másnap a főétel és a desszert is fájdalomcsillapító volt (az étkezések közötti időt szerencsére átaludtam), illetve folyékony zabkása hol édesítővel, hol sósan, és ez azóta is így megy. Szóval én vagyok az a szerencsés (?), akire nem hat károsan a Nagy Karácsonyi Zebezaba.
Amikor jobban lettem, azonnal belekezdtem a legújabb Vámos- könyvbe - de egyelőre nem vagyok elragadtatva tőle.  Valahogy  túl sokat foglalkozik önmagával újabban. Amikor meg belefáradtam az olvasásba, gyorsan tűket ragadtam, mert az elmúlt hetekben nagyon elhanyagoltam őket. Szóval készültek malacok, egy egész család. Pontosabban csonka család, vadkan nincs.

Egy anyakoca, egy kajlafülű, egy csálé és egy elfajzott, ördögi malacka.
Aztán - mert elefánthiányom volt, természetesen egy elefánt, és ismét kísérletet tettem egy macival:

És persze egy újabb dilis madár is készült, ami sokáig repülőre hajazott. :o)) Aztán mégis inkább madár lett.

Egyébként szép karácsonyi napok voltak. Az ajándékok nem voltak túl sokan, de annál inkább békével nyugalommal teltek az ünnepnapok. És ez már elég. (Ráadásul jól ki is aludtam magam. :o) ) Íme egy kis csendélet  csomagbontás utánról. Fánk  megint csak "csinált" volt - éppen csak jelezve, hogy ilyenkor szokás fát állítani -, ám akárhogy kísérleteztem, az idén nem tudtam olyan szép sötét képet készítei, ahol a gyertyák mutatkoznak csak. Így álljon itt egy csomagbontás utáni csendélet. A nagyobb darabok az asztal lábánál bújnak meg, de ha csak ennyi lett volna négyőnk ajándéka, akkor is elégedett lettem volna. Mert együtt vagyunk.

Ma 4 éve derült ki, hogy miféle nyavalya bujkált bennem születésem óta, azóta minden tünetmentes nap ajándék.( Hálás vagyok, hogy nem fáj, hogy jövök-megyek, dolgozom, hogy olyan közösségben dolgozhatok, amely szép példát tett és tesz is állandóan a humánumról, hogy rájöttem, tudok horgolni, hogy sok kreatív emberre, sőt barátfélékre találtam a horgolás segítségével,  és leginkább hogy .... együtt lehetünk a szeretteimmel. Remélem, még sokáig.))

Szép karácsony

Ezzel a tavalyi képpel kívánok minden erre járónak áldott,

békés karácsonyt, 

szeretetet, nyugalmat, meghitt pillanatokat.

Frohe Weihnachten,

Merry Christmas,

Feliz Navidad!

Valódi kincsek

Először is megmutatom, mit kaptam Belinda adventi játékában Rozanditól:

 Tavaly már megtapasztalhattam, milyen dolog számomra ismeretlen emberektől ajándékot várni, kapni - mondhatom, nagyon izgalmas. És adni is. :o) Ezért bánt is egy kissé, hogy a horgo-blogos játékról lemaradtam. Mostanában nem vagyok túl aktív a közösségi megmozdulásokban.
De ahogy már nyáron jeleztem, az első horgo-blogos játék egyik feladata jól hasznosítható a karácsonyi üdvözletek idején. A mintát természetesen jól elraktam, nem is találtam meg, most mikor keresgéltem, de szerencsére a gyakorló példányok megvoltak. Így kitaláltam hozzá egy szárnymintát, és íme készen vannak az üdvözlő lapok - sőt már meg is érkeztek a címzettekhez.

Az idén nem sikerült valami nagyszabású ajándékozós projektbe fognom - talán mert nem voltam betegállományban :o), így csak hógolyókat készítettem kedves munkatársaimnak. (Még ebből sem lett elég).

Illetve néhányan az idén rendkívül idétlenre sikerült angyalokból kaptak:

 És végül következzenek a valódi kincsek:

Ha így megnézi valaki, azt mondhatja, ugyan már, hogy lehet ezeket kincseknek nevezni - pedig azok. Nem is a maguk tágyias valóságában, hanem, ami mögöttük van. Mert minden egyes sütemény, szaloncukor, csoki, bonbon, angyal, dísz mástól jött, és szeretet meg figyelmesség kifejezője. Ha csak egy üdvözlő kártyácskával is,de ilyenkor legalább kifejezzük az egymás iránti érzéseinket, tiszteletünket. És még akkor is, ha év közben olykor vannak ütközési pontok. A leginkább kincsnek persze mindig azok számítanak, amelyek átadását olyan mondatok kísérik, hogy "életem első mézese". Vagy amin látszik, hogy milyen aprólékos munka van a háttérben. Megható.  Egy sütivel kevesebb van a képen, mert botor módon egy mézest megkóstoltam, elfeledkezvén arról, hogy milyen veszélyes dolgok lehetnek benne (vaj, tojás...). Na, meg is nézhettem magam délután!

Vásárfia

 A kép csak illusztráció, innen van.
Ma sem horgoltam, hanem pótoltam a múlt héten elmaradt karácsonyi vásározást, és kettőben is voltam. Ha nem esik a hó, és nincs olyan hideg, még többet is meglátogattam volna, de így csak a Hősök terén és a Vörösmarty tériben kószáltunk. Az előbbin ízléses és megfizethető kézműves termékek kaphatók (néhány apróságot, ajándékkísérőt szereztem csak be), olyan forralt bor, amiben bor is van, mindemellett nagyon hangos country szórakoztatta a nagyérdeműt, ami számomra inkább riasztólag hatott. Az utóbbi a megszokott tömeggel és a megszokott horrorisztikus árakkal fogadott, nem is bírtam sokáig.Két sor bódé után elmenekültünk. Jó volt sétálni a havas, hangulatos utcákon, bámészkodni a kirakatok előtt,úgy, hogy egy percig nem jutott eszembe, hogy onnan valami kellene (de, a kreatív kelléktár előtt mégis), vagy hogy be kellene mennem valamiért (de, az írószerbe mégis. Ja és a fonalashoz is). Csak úgy éltük a napot, semmi hajsza, semmi idegeskedés. Sokkal több ilyen kéne. Most pedig itt ülök J-nál, és eltűnődöm, milyen sűrű hét volt, adventi próba, adventi est (jól sikerült), sütisütés a németesekkel (ehetőek lettek), olvasó verseny (ez is jó volt), szöszmötölő (ezt csak néztem), és a mai utazós, mászkálós nap ...és mindezt jól viseltem. :o)
Nincs is nekem semmi bajom! :o) (De azért egy labor esedékes lenne.)

Gyors - rövid (?)

A legutóbbi hétvégementes hétvége felborította a blogolós ritmusom. Mintha elmaradt volna a vasárnap. Jó, jó, tudom, a naptárban benne volt, de aznap kellett mindent elvégezni, amit egyébként szombaton szoktam. És még az ajándékok... ajaj! Persze nem csak ez gátolt abban, hogy a heti rendessel jelentkezzem, hanem az is, hogy  nem nagyon van mivel. Készült 20 db golyó, de azokkal még van munka: Az idő nagy részében meg a kedvenc időtöltésemmel voltam elfoglalva: sálat kötöttem. Ezúttal magamnak. Miután a szülinapomra kapt fonál háromszorosából sikerült meghorgolnom egy (befőttes) sapkát (olyan fodros a széle, mint jobb háziasszonyok kamráiban a textillel lefedett befőttek.),  vettem hozzá illő fonalat ( a boltban még úhy tűnt, hogy hozzá illő, de itthon kiderült, mégsem annyira), és egy este/ 36 sor sebességgel  nekiálltam sálat kötni. Eredetileg horgolni akartam, mégpedig karikákból (ahogy ez az alján látszik - valami spanyol blogon láttam hasonlót, de nem mentettem el, és persze már nem emlékszem rá pontosan, hogy voltak összeillesztve), de a harmadik karika már az istennek sem akart rendesen kifeküdni. Így feladtam a tervet. A meglévő karikákat nem dobtam a sutba, kár lett volna értük. :o) Szóval kötögettem, amíg el nem aludtam. De mivel a világ legunalmasabb dolga egy ilyen sál megkötése, többnyire kiesett a kezemből a cucc, és inkább lefeküdtem. Azért mégis csak elkészült.

:o) ÉS még fonál is maradt, ezért tegnap este gyorsan készítettem hozzá zongorakesztyűt. A fele kb 2 óra alatt elkészült, ma biztos meglesz a párja is. :o) Mintha gyorsabban menne.

 Készült néhány angyal  és hóemberke is, ilyesmik:

de már valamennyien gazdára találtak.
Holnap adventi műsor, aztán enyém a világ. (Csak még azt nem tudom, mihez kapjak benne.)

Turbómedvék

A héten többnyire annyira elfáradtam napközben, hogy este már nem volt  kedvem semmihez. Nem is tudom, mikor feküdtem le ennyire korán, mint mostanában. Ráadásul túl sok ötletem sem volt, illetve célom, hogy mihez kezdjek azokkal, amik elkészültek. Szóval nem horgoltam egyik este sem. Csütörtökön aztán az egyik kolléganőm megkérdezte, van-e valami készen, mert az osztályával úgy döntöttek, adventi műsort készítenek az átmeneti szálláson élőknek, és van ott 16 kisgyerek is. Szeretnének olyan ajándékot adni, ami nem csak néhány csokiból áll. Ez  jó ötlet, ezért pénteken és tegnap turbóra kapcsoltam, és készítettem egy s mást.

 

 

 

 Még kell 2-3 darab, és a meglévőkkel együtt összejön a 16. :o) 

El akartam menni Bécsbe az adventi vásárra, de ebben az időben mégsem  mertem vállalkozni ekkora útra. :o(

Végül is jól döntöttem. 

Nem lesz egyszerű új életmódot kialakítani most, miután kiderült a kiütések oka; gyakorlatilag csak növényeken élhetek, amire nem sok helyen vannak berendezkedve. Éljenek a vegánok! Kutakodtam vegán blogok után, jó néhányat találtam, de sajnos egyik sem bánik takarékosan a szénhidrátokkal. :o((  Szóval itt is magamra leszek utalva. 

Megmutatom a tészta új felhasználási módját.  Így elkészítve biztos nem emeli meg senkinek a vércukrát. :o))

Sajnos nem  az én kreációm, egy kolléganőm készítette ezeket az angyalkákat. Szerintem óriási ötlet. :o))

Esti fények

Nemrégiben úgy tűnt bentről, esik a hó. Gyorsan kiálltam az erkélyre, hogy lefényképezzem. Alaposabban megvizsgálva a helyzetet, havas eső esik. Ez látszik belőle: A kép alján az erkélyládában, a hideggel dacoló, viruló petrezselymem kandikál felfelé. :o) Meg a lecsupaszodott rozmaring.
 

Idebenn aztán  meggyújtottam az első gyertyát. Még a tavalyinál is minimálisabb art uralkodik... nincs , nem volt  semmi hangulatom, még fagyöngyöt sem vettem az idén még. De szerintem a páfrány elég zöld, a  cserepe is megteszi gyertyatartónak, kapott egy ezüstös füzért, a gyertya fénye önmagában is elbűvöl. 

Délután megérkezett Minion 2. Egy kétszemű.

Holnap elköltöznek két kislányhoz. Remélem, tetszett nekik is a Gru.

Dani, Palika és én

Imádom ezt a két pasit. Zseniálisak.Hetek óta velük töltöm az esték nagy részét, és velük is alszom (el). Dani már nem örül annak, hogy így szólítják - de ez már szerintem így marad. Hja a népszerűség átka! :o) Valószínűleg ő is beletörődött már, mert néha Dani bácsinak nevezi magát, pedig  - amit tegnap kiderült - ,saját gyereke is van már. :o)) Gratulálok. Palika is régen kinőtt abból a korból, amikor így nevezték, de jól esik ez a bensőséges megnevezés.  Szóval ők ketten: Varró és Mácsai.Meg a Maszat-hegy.

Egyszerűen nem tudom megunni. Ahogy Puskin nyomán csengenek-bonganak a verssorok, és ahogy Mácsai eljátssza az összes szerepet, Andristól a Piros Vödrön keresztül Emil bácsiig ..... Mindenkinek csak ajánlani tudom, nemcsak gyerekeknek. Sőt, a felnőttek biztosan jobban veszik az akadályolkat, ami az utalások felismerését illeti.
Készítmények alig vannak, a hét annyira zsúfolt volt, hogy mire tűhöz jutottam, már nem volt kedvem, ötletem szinte semmihez. Így esett, hogy az előző bejegyzésben megígért ajándékok is nagyon nehezen készültek el.  De a jövő héten célba érnek, az biztos. Belekezdtem egy "lambadás" nyúlba, ő azért kész van.

 

És mivel az első lábához rossz fonalat választottam, illetve túl nagyra sikerült, lett belőle egy elég züllött kinézetű angyal.

 

(Úgy tűnik, az angyalokkal nem járok sikerrel az idén. :o)) )

És ő:

 

 És lássunk egy gyöngyszemet Dani új könyvéből:

Firtatgató /ha nem tudjuk, miért nyí a baba, ezt kell neki mondogatni/

Kisbaba, mi a stájsz?
Mi miatt kiabálsz?

Mi a nagy helyzet?
Szomjadat jelzed?

Hogy állnak a dolgok?
Nem vagy boldog?

Mi a probléma?
Uncsi a téma?

A nyakadon mi a kolonc?
Szeparációsan szorongsz?

Mi a szitu? Na mesélj!
Elalvásra van esély?

Félszáz

A minap örömmel láttam, hogy már 50-re rúg a legális követőim száma. Illetve 50,5-re. Ezt már régebben kifejtetem, most nem ismétlem meg. Arra gondoltam, ez már komoly mennyiség, és az ötvenedik jelentkezőt megajándékozom valami aprósággal. (Nagyobb munkába most nagyon érek rá belekezdeni.) De mivel a 49, 5 és az 50,5 egyaránt 50-re kerekíthető, két jelölt is van. .o)) Belinda és Liliom. Kérlek Titeket, válasszatok a következők közül: elefánt, pingvin, hóember, angyalka (nem olyan flancos vékony tűvel készült, csak valami bumfordi),vagy rám bízzátok. HA döntöttetek, hagyjatok itt üzenetet.  Azt is mondjátok meg, kulcstartó vagy nagyobb méret felelne-e meg. Ha elkészült, amit választottatok, szólok, és megbeszéljük, hogy jut el Hozzátok.
Amiért nincs sok időm, az egyrészt .... , másrészt a héten alapítványi bál lesz szombaton. A tombolára  készült is néhány apróság, és még a meglévő készletből is válogattam.

Ennél több, de nem fényképeztem le mind, majdnem egyformák.
Amint ennek vége, valami csapatépítő tréningre megyünk, kíváncsian várom. Aztán továbbképzés, majd kontroll, és mindjárt itt az adventi est is. Már nem is fura, hogy egyáltalán nincs karácsonyváró hangulatom. Tulajdonképpen  jó ideje nincs.  És nem elsősorban az idő miatt.
Hűűűűű, a reggeli köd nagyon rosszul esett. :o(((

Manóöröm

Az úgy volt .... Készült volna egy béka. De sehogy sem akart békává lenni, csak alakult, csak alakult ... terv nélkül. A végén lett belőle egy nyakigláb manó.

 Élt, éldegélt, ám egyszer csak rájött, hogy nagyon magányos. Elkezdett keresni, kutatni. Alkotója nagyon megsajnálta, hisz nem jó a manónak egyedül lenni, tehát készített neki társat. (Nem az első anyagából, mert az a zöld elfogyott.)  Amikor Manó rátalát a lányra, nagyon megörült. Még a színkülönbség sem zavarta.

Azonnal beleszeretett, és feleségül kérte. Éltek boldogan, ám hamarosan érezték, kettesben ők még nem igazi család. Hiányzik a csemete. Meg is született hamarosan Picurka.

Nagyon szerették, nagy egyetértésben nevelgették, és tervezgették a tesót. Picurka is alig várta, hogy legyen játszótársa. A kívánság teljesült, megjött Apró.
Ha jól megnézzük, tiszta apja. :o)) Csak a színét örökölte az anyjától.

 Több tesót nem tervezünk, mert másra kell a zöld fonál. :)))
Más: megérkezett a legutolsó szülinapi ajándékom. :o))))  A mi családunk is gyarapodott. J meglepetése. Aranyos, nem?

 Nevelőszülője lettem Angélának.  Fotó sajnos nincs. Majd tavasszal meglátogatom,  meghallgatom, mennyit fejlődött a röfögő hangok terén, és készítek róla képet is.  Addig is nagyon büszke vagyok a lányokra. :o))

Ismét nem mackó :o)

Miután megjöttem a nagy kiruccanásból, nem győztem kipihenni magam. (Lenne pedig munka, de csak szépen beosztva, semmit nem elkapkodva, csak meg ne ártson. :o)) )
Esténként meg újabb maciprogramba kezdtem. Jól kitaláltam, hogy szép piros lesz a nadrágja, meg sárga a pulcsija, és... és kicsi lett a feje. Elég viccesen nézett ki, nyakigláb, madárfejű.  Ezért ma szétszedtem, és  a fej új testet kapott, lett belőle egy kis gombócmedve.

A nyakiglábnak pedig új medvefejet terveztem, de hímzés közben valahogy macskává alakult. Animágus?

A hóemberke csak dacol az utóbbi napok meseszép idejével, jól beöltözött. Csoda, hogy el nem olvadt. :o)

A cicus meg csak úgy jókedvében kerekedett,  már régen készült cica. Ilyen kis kecses meg még soha.

Találtam egy mintát, kipróbáltam, milyen szív lesz belőle. Az eredeti ekrü, de színesben szebb. Talán piros még jobb lenne. Majd megpróbálok kisebb tűvel és vékonyabb fonallal.

Úgy tűnik, tényleg ilyen egyszerű lesz a kiütésekre a megoldás. Kb 3 napja hagytam fel a tejfogyasztással, és már csak egészen halvány foltjaim vannak. Ha egy hét múlva elmúlnának, már csak azt kell kikísérletezni majd, hogy csak a tej van rám rossz hatással, vagy egyéb tejtermékek is. Ha ez utóbbi, az nagy baj, mert nagyjából rántott, sült és grillezett sajton éltem  az utóbbi egy évben.
Persze korlátlanok a lehetőségek. Csütörtökön a Govindában ebédeltünk, sütőtökös sárgaborsó levest.
Itthon megpróbáltam rekonstruálni, csak vörös lencsével illetve a Sparban kapható 5 gabonás keverékkel. Kinézetre nem sok jót ígér, de ízre nem rossz. És mennyire egészséges!!! (Hehe, az okos gép szerint az utóbbi 1 hónapban 17 évet fiatalodott az emésztő rendszerem. :o))) lassan bébipapit fogok fogyasztani. Ja, ez a tökizé tulajdonképen az is. :o)))
És ebben a szép napsütésben akkorát, de akkorát sétáltunk. :o)) Elnéztük a rengeteg kacsát a tóban, és nosztalgiáztunk. Emlékszel, amikor...  Szelíd, bágyadt napsütés, csillogó tótükör, kacsák, emlékek... Hangulatos délután volt. Ez lenne az igazi, nem visel meg, nem árt a hülye gyógyszereimnek illetve nekem, és elég volt egy vékony kabát. Maradhatna még egy darabig az az idő.

Adventtől karácsonyig

Belinda kedves játékot hirdetett decemberre.  Naponta kinyit egy ablakocskát, amely  az általunk elkészített meglepetéseket rejti. Az aznapi ajándékot valaki megkapja.  Még lehet rá jelentkezni.

A látogató

Tegnap este beállított hozzánk egy minion. Sajnos nem értem a nyelvét, így hiába mutatkozott be, nem tudom, Jack, Harry, John vagy Bill volt-e. Ezt csak Gru tudná megmondani, de ő nem jött vele. Azért megelégedett azzal, is hogy nem a főnökétől kap jóéjtpuszit, és annyira jól érezte magát, hogy a kesztyűjét is levette. (Ezt elnéztem. :o( ) A többiek valószínűleg otthon maradnak, és a kislányokkal játszanak, ha már nem kell gonoszságok kivitelezésében segíteniük. :o) Kicsit ijesztőnek látszik, mivel egyszemű, de ugyanolyan barátságos, mint a kétszeműek.
Más: a szójatej nagyságrendekkel jobb, mint a rizstej. És olcsóbb is.

Szó, szó, szó

 Először is még egyszer köszi mindenkinek, aki gratulált a szülinapomhoz. (Most vettem észre, hogy nagy neveletlenül csak néhányaknak köszöntem meg.) A legközelebbi december 28-án lesz. :o))
A mostani bejegyzés nem a horgolásról szól, hanem minden egyébről. :o))
Az utóbbi két nap pillanatok alatt elrohant.  A diabetológussal 8,5 perc alatt megbeszéltük a megbszélendőket. :o)) (Ez az egy dolog, amit jól tudok kezelni - miután egy (sajnos már csak néhai) helyi doktor azt mondta, " a betegektől egy bizonyos szint fölött el is várjuk, hogy tudják magukat kezelni". Az isten áldja meg szegényt ezért a mondatért! Felszabadított.  Már csak egy olyan orvost kellett keresnem, akiben kölcsönösen megbízunk egymással, és azóta nagyjából rendben van minden.) Szóval a gyors orvoslátogatás után enyém, illetve J-vel mienk volt a világ. Ebédeltünk (Szeráj), sétáltunk, bevásároltunk (Lehel tér), és a tejmentes étkezés jegyében beszereztünk egy doboz rizstejet. Brrr. :o( Este meg megnéztük a Grut. Édes volt.  Nagyon szórakoztató mesefilm.

Különösen a minionok voltak aranyosak benne.
Valamikor nagyon szerettem Varga Domokos gyerekekről, gyereknevelésről szóló írásit. Mivel több könyvünk is volt tőle, J is elolvasta, megkedvelte. Most  volt nála egy könyvtári könyv VD-tól, este elkezdtem olvasni, és mivel bagoly és pacsirta vagyok egyszerre, hajnalban végigolvastam.

 Ezt.  A kési írásai olvashatók benne, nagyon bölcs humorral, megértéssel megírt szövegek, sok-sok jó tanáccsal. Kár, hogy azok úgysem olvassák, akiknek szüksége lenne efféle tanácsokra.
„Minél elvadultabb egy gyerek, annál inkább szüksége van dicséretre. Úgyszólván ez az egyetlen dolog, ami gyógyíthatja. Feltéve persze, ha van alapja a dicséretnek. De miért is ne lehetne-. Nemcsak iskolai dolgokról beszélek. Kapassuk például házimunkára a gyereket. … Kapassuk gyűjtésre, gyűjtsön bár bélyeget vagy préselt falevelet. Kapassuk fúrásra-faragásra. Játékos fizikai kísérletekre. Énekre, muzsikára. Majdnem mindegy, mire, csak kedve legyen hozzá, csak beleízeledjen, belemelegedjen, és kisebb-nagyobb diadalokat arathasson vele.

Akiben sikerült valamiféle hasznos szenvedélyt felébreszteni, az rendszerint jobban is tanul aztán…. Az ilyen gyereket már nem kell féltenünk.”

„…jó, ha a gyereknek vannak álmai, vannak vágyai, s ezek olykor be is teljesülnek. Az igazi szeretet például ehhez is ért: az álmokkal való okos gazdálkodáshoz. Ismerjen a gyerek akadályokat is, türelmes vagy türelmetlen várakozást….

Az a szülő, aki túl sokat és túl olcsón ad, éppoly kegyetlen a gyerekéhez, mint aki minden vágyára, kívánságára csak káromkodik egyet. Mind a kettő az ábrándozás, a tervezgetés, a reménykedés gyönyörűségétől fosztja meg a fejlődő fiatal lelkeket, s ezzel gyakran letöri, elsorvasztja a vele született egészséges ambíciókat is.”
Csak néhány közülük.

Ma meg múzeumnap volt. Megnéztük a Klimt-kiállítást, és ha már úgyis ott voltunk A Boterót is. A Klimt egy kicsit csalódás volt, sok vázlat, megemészthetetlenül sok kép, a legtöbb nem túl jelentős. A másikat jobban élveztem, szerintem vicces, ahogy az ő képei "párbeszédet folytatnak" a művészet ismert alkotásaival.  Íme egy példa:
Botero :

Van Eyk:

Feladat: Keress legalább 7 eltérést a két képen! :o))) (Több is van.)

Romlott angyal :o)

Angyalgyűjtő ismerősömhöz készültem tegnap, ezért hétfő este gyorsan készítettem egyet. Már akkor is furcsálltam, de csak reggel jöttem rá, hogy szegények hátra csavarták a fejét, így az arca a szárnyára néz.  Az ismerősöm mégis örült neki, azt mondta, ilyene még úgysincs. :o)))

A karácsonyi készülődés jegyében pedig elkezdtem egy fenyőt. A 8. sor után már látszott, hogy süveg akar lenni. Gondoltam, valami helyes manó lesz majd belőle. A végén mégis Csizmás Kandúr lett. :o))

Nemrégiben befejeztem  Deborah Rodrigue A kabuli szépségszalon című könyvét. Istenem! Nemegyszer bizony megkönnyeztem azokat a szerencsétlen nőket, akiknek a történetét bemutatja. És persze módfelett tisztelem és csodálom őket, amiért akarnak valamit, ki akarnak törni, és mindenkivel szembeszállnak, hogy megvalósíthassák álmaikat. Kérdeztem is J-t, hogy azért hozta-e nekem, hogy összevessem a magam nyomorúságát az övékkel, és örüljek neki, hogy  az én gátoltságom nem külső forrásból származik.

Tegnap azt találtuk ki, hogy talán a tejcukortól vagyok ilyen rémesen foltos. Ha visszagondolok, a tej volt az egyetlen olyan étel, amit nem iktattam ki az étrendemből huzamosabb ideig. Most azt is. Aztán meglátjuk.
Szünet van. Éppen ideje volt. Mindjárt indulok, és megnézem a Klimt-kiállítást. Meg még valamit biztos csinálunk. :o))