Hamarosan elérem a rejtői magasságokat. No nem a stílusommal - sajnos -, hanem mert cikket írnak rólam egy orvosi szaklapban. A nyavalyámról. De az is én vagyok. Mellesleg szívesen kihagynám. Annyi a különbség egy Rejtő-figura és köztem, hogy az ő hősei egy mesésen nagy pofon vagy rúgás következtében szenvednek maradandó élettani változásokat, míg én.... Ha jobban belegondolok, ez sem más, mint egy őrületesen nagy pofon. Éled az életed, dolgozol, szeretsz, tartod a házat, tanulsz (élethosszig), van egy kis izomlázad, de hát az el szokott múlni ... de nem múlik, sőt .... Aztán egyszer csak közlik, hogy soha többet semmi nem lesz olyan, mint tegnapelőtt volt. Jó nagy pofon. És mindent át kell értékelni, megtanulni úgy élni, hogy soha többet nem lesz semmi olyan, mint tegnapelőtt volt. Nem az élettani változásokról, adatokról, kezelésekről, hanem a lelki folyamatokról kellene írni. Hogyan kell abból a gondolatból, hogy"én már soha többet egyedül a lábam sem tudom kitenni itthonról" oda eljutni, hogy "én dolgozni akarok". Hogyan kell aggyal megmászni 3 emeletet? Hogy fog össze a szűkebb és a tágabb közösség, hogy kimászhass a gödörből? (Nekem csodálatos kollégáim - is - vannak.)Valahol már írtam a
Szkafander és pillangó című filmről. Nem véletlenül nézem meg, ahányszor csak játsszák. És persze szívesen birtokolnám a könyvet is.
Szóval híres leszek. :o((
Megint nagyobb és unalmasabb munkába fogtam, egy übercihert (nem top, nem blúz, valami izé, amit topra lehet felvenni) akarok készíteni, ami roppant unalmasan 16 egyforma csíkból áll. Bár a F. U. leírását az istennek sem tudom megérteni, de kitaláltam, hogy változtatom meg azt a részt, amihez nincs rajz. Egy már kész. :o)) Addig is muszáj volt valami nyáresti gyorsat, könnyűt elkészítenem. Íme:
Tündéri lett a kis elefánt kislány :))))
VálaszTörlésNem lehet egyszerű így neked, csodállak is a kitartásodért!
Hát, az a minta rajtam is kifogott, bár mondjuk nekem mindig is a rajzos leíások mentek jobban, de ezt valahogy én sem értem :(
Na, ez remek. :o( Javulás, esetleg, hosszú és kitartó munkával, esetleg szintentartás? valami?
VálaszTörlésHullámzó. A szintentartásban kiegyeznék, ámde valahányszor azt hiszem, most jó, vagy legalább is ennél rosszabb ne legyen, beüt valami, és kezdődik elölről a "lökéses" szteroidterápia. Ami kétélű dolog, mert ugyan tudok jönni-menni, de mint Murphy-törvénye: amit tönkre tud tenni, azt megteszi. Most éppen megint "jövök le a szerről". :o)
VálaszTörlésÉn meg éppen valamelyik nap panaszkodtam valami apróság miatt! Pedig jobb, ha befogom...
VálaszTörlésCsodálom a kitartásod én is! Sajnos a szteroidnak én is ismerem a "csodáit" más megközelítésben!
Sok erőt kívánok!
Tündéri az elefánt!
Bár nem követtem, hogy milyen egészségügyi problémád van, remélem a lehető legjobban alakul minden.
VálaszTörlésKöszi.
VálaszTörlésEddig nem is nagyon (sokat) írtam róla. Lehet vele együtt élni - bár nem jó a tudat. De hát "40 felett nincs egészség, csak tünetmentes nap"- szokta mondani az egyik ismerősöm. És tényleg. :o(
Tegnap este kerültem a blogodra. Elolvastam ezt a bejegyzést is - nem tudom, mi a probléma neve, de kitartást hozzá. Nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant, hogy nem vagyunk mindig a helyzet ura, de muszáj... és az elfogadással talán jönnek a megoldások is.
VálaszTörlésKöszi! Nem új a dolog, már negyedik éve élünk együtt, vannak jobb és rosszabb időszakok. A doki is mindig azt mondja, csak türelem, és lassítsak. Ez a legnehezebb.
VálaszTörlés