A héten esténként leginkább kötöttem. Elég lassan készült, de már majdnem befejeztem. Csak a gombokat kell felvarrni , de - mint tudjuk - az effélére szánom el magam a legnehezebben. Még az is lehet, rábízom a nagymamira. Vagy anyukára. Ügyesen kikerültem, hogy sokat kelljen számolgatni, ezért ötletszerűen váltogattam a csíkok szélességét és a színét. :o) Mostanában megkedveltem a baglyokat (is). Amint látszik.
Mikor már úgy éreztem a kötéssel csak úgy száguldok, és egyszerre 4-5 cm-t is haladtam, meg-meg álltam, hogy valami mással is kísérletezzem. Végül ez a két hattyú maradt fönn a rostán. Már egészen hattyúformájuk van. de leginkább a címben írt idézetnek felelnek meg mint haldokló példányok. :o)
Nem hiszem, hogy sokat tudnék javítani rajtuk. Hacsak a hímzésen nem. :o)))
Szorgalmasan (?) olvasom Az utolsó magyartanár feljegyzéseit. Elég nehézkesen, a szerző saját bevallása szerint is "elvont"; sok intertextualitás, sok nagyképűsködés, nagyon modern trágárkodás, borongás, busongás, némi perverzitás, dühöngés, káromkodás, némi gusztustalankodás, káromkodás, elkeseredés, még több intertextualitás, parafrázisok, káromkodás.... Hát nem tudom... Van igazság is benne, valóban rossz a helyzet, de nem így. Vagy ha mégis, akkor nagyon rossz. Minden szinten és szempontból. Vessenek meg! Én szeretem, amit csinálok. Akkor a szellemtelen, ostoba üresfejűek közé tartozom? Ezen még gondolkodnom kell.
U.I: : Két mondat mégis csak mentségére szolgál Dreffnek. Az egyik: "Ma nem menetem iskolába" A másik: "Szeretnék még egy kicsit tanítani ebben a szép középiskolában".
Ezek nagyon a helyükön vannak. (Mert én (is) szeretem a Sorstalanságot.) Míg a Kafka-parafrázisokat erőltetettnek érzem.
Wow, ezek a hattyúk nagyon jók lettek :)
VálaszTörlésViszont az a kötött szett, az csúcs!!!! Nagyon nagyon tetszik :)