Nagy utazás

Sajnos néhány nappal korábban kellett Debrecenbe mennem, mint a horgolós-kötős találkozó lesz. És hát nem is kreatívkodni mentem, sajnos,  hanem a szokásos negyedéves szkanderozásra. Bár ez ma elmaradt, mert még a a labdát sem tudom átadni a fejem fölött az egyik kezemből a másikba. Hajaj! van még mit gyakorolni! ( És persze a szteroid is marad - mind az az adag, amit előírtam magamnak.) Majd novemberben szkanderozunk. Addig azt is el kellene döntenem, akarok-e kísérleti nyuszi lenni. Nehéz a döntés. :o( A legjobb lenne  csak úgy hátat fordítani ennek az egész dpm-nek,és elfelejteni, mint egy rossz álmot. .o( Kár, hogy nem lehet.
Most meg itt ejtőzöm J lakásában (ő meg otthon, mert holnap dolgozik szegény), és igyekszem a mai maratoni utazást kipihenni. Meg a bosszúságot, hogy a KIKA nem 9-kor zár. :o(
Holnap pedig tiszteletemet teszem a BIK-ben a cukros (doktor)bácsinál, hogy egyszerre minden élvezetet letudjak.
És aztán elmegyek a KIKÁ-ba! Már a kirakattól el voltam ájulva. Mennyi lámpa! Nekem csak egy kellene, nehogy már ne tudjak hozzájutni!
A távirányító-tartó elkóborolt- pedig elsőbbséggel adtam fel. :o( És egyhamar nem készítek újat, mert Belinda óvoda-projektjét kellene teljesíteni. Elég nehezen haladok vele, állandóan alszom.:o( Ahelyett, hogy értelmes dolgokkal tölteném a napot. Mint pl. könyvpakolás. Amikor megígértem a figurákat, nem gondoltam, hogy ennyi ideig elhúzódik a nyavalyám. De a kisujjam szépen javul, a kétszázas már a markomban marad, csak az ötösök potyognak ki.  De hát ki akar ötösöket szorongatni.? :o)

Nem túloztam:o)

Gatok-getek. (Javulgatok, na de mit getek?) Igaz, a szteroid csökkentésére még nem merek gondolni.  (Még egy ilyen éjszaka , és vénásan 120 lesz belőle. Legalább is ezt vizionáltam az éjjel a fájó tagjaim éreztén.) De azért mégis csak jobb. Ma pl már vezettem is. :o))
És meg akarom mutatni, hogy amikor alig-alig, akkor is. És ha két soronként, meg ronda lesz, akkor is. Mert  segít, mert leköt, mert épen tart. Szóval terápia, na. "Ez az, amit nem lehet megunni."

Ezért tényleg 2-3 soronként készült az újabb távirányíró-tartó. Egy kissé ......  öööööö..... no hogy is fejezzem ki magam... csámpás, de ha lóg, és benne vannak a súlyok, elég jól mutat. És természetesen alapvetően sárga. Remélem, akihez ma útnak indult, hasznát tudja venni. És hogy mindjárt lehessen tenni valamit legalább az egyik zsebébe, készült kísérőnek egy elefánt. Turkáltam egy tükörbársony kislányruhát, azóta nem tudok betelni a bársony elemekkel. :o)))  Ezért lett a nagyon menő szoknyája is bársonyból. (Meg mert ekkorában (kicsike) nem volt kedvem kínlódni a nyamvadt ujjammal.) É vajon kitalálja-e, kihez megy, akihez elindult, mielőtt odaér? :o)

Hegymenet

Immáron felfelé. Az elmúlt két hétben egy hónapban keményen küzdöttem a nyavalyámmal, hol ő állt, nyerésre, hol én. De ma már biztos, hogy kiütéssel győzök, hisz a naplót ÉS a szöveggyűjtit is elbírtam vinni órára. :o)) És a lépcső sem állít legyőzhetetlen akadály elé - háromszor-négyszer. Ötödszörre azért meggondolom, hogy tényleg le akarok-e menni.(Pedig a suliban figyeltek rá, hogy minél kevesebbszer kelljen alpinistává válnom a nap folyamán.) Ez persze azzal járt, hogy hétről hétre drasztikusan emeltem a szteroidot. (Még jó, hogy nem vagyok profi sportoló! Mit tennék a doppingteszten? Jó, tudom, az egy másfajta szteroid, de ettől is bírok úgy kinézni, mint az NDK-s úszónők. Ha mond ez még valakinek valamit :o)) ) A héten a doki is jóvá hagyta a kezelést. :o)) Viszont a küzdelem annyira kimerít, hogy hazajövök, és elájulok, általában alkonyatkor ébredek, akkor meg már nem nagyon lehet élni. ("Alkonyat ... mennyire szép, amikor a felkelő nap felbukkan a felhők mögül." :o)) Gyöngyszem. Ezt egy 11.-edikes írta háziként, arról elmélkedve, hogy a Meyer-könyvek hogyan elégítik ki napjaink romantikaigényét. Na, ehhez találjon letöltendőt az interneten!!. :o))  - "Mellékszál.")
Szóval reggel elmentem suliba, ott lézengtem, keményen dolgoztam (de tényleg), majd hazajöttem, és átaludtam a délutánt.  Közben persze történtek dolgok, például Patríciától kaptam egy díjat:

Háááát, nem tudom, mi az extra benne, mármint a blogomban, hacsak az nem, hogy olykor nyüszítek a nyavalyám miatt, de köszönöm, és igazán megtisztelő, hogy rám is gondoltál, Patrícia.
És most tovább kellene adni, de nem szeretnék válogatni, mostanában egy csomó új blogot ismertem meg, kezdőket, haladókat egyaránt, nekik ajánlanám a díjat, olyiknak a kreativitásásért, olyiknak a hasznosságáért, olyiknak a stílusáért, olyiknak a bemutatott gyönyörű gyerekekért :o)) De nem sorolom fel őket, hanem megkérem, hogy a rájuk is kíváncsi vagyok blogból szemezgessenek. :o)) Azaz, aki szeretné, vigye! (Persze a régiek is vihetik.)
A napokban megérkezett Latinkától a baglyok ellentételezése.

 A képet tőle kölcsönöztem. Az a madár!!!! El vagyok ragadtatva! És a kötögető mami is lenyűgöz. Hogy lehet ilyen gyönyörűen hímezni??!! Hehe, én jártam jobban. :o))
Horgoltam is, de azok ... hát hogy is mondjam, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, esténként 3-4 sort készítettem el. De már az ujjam is javul. Nincs mese, megint rendbe jövök. :o)))

Újság?

Be kell látnom, hogy az elmúlt 3 hétben a nyavalyám minden tünetét produkáltam - egy kivételével. Nem fájt elviselhetetlenül minden mozdulat. Ezért aztán nem is voltam hajlandó belátni, hogy baj van, és mindent a júliusra fogtam. Ám amikor a suliban az értekezlet után az egyik kolléganőm, azzal indított, hogy " De ....., csak nem vagy megint beteg?" Na, ekkor kellett elismernem, hogy  ez nem csak sima fáradtság, és nem azért nem tudok felállni a székről, mert túl alacsonyak. (Persze azért is.) És hát diplomám ugyan nincs, de kiválóan tudom kezelni magam, ezért azonnal szteroidot rendeltem (2 hónapja egyáltalán nem szedtem). Én rendes háziasszony vagyok (ezért pl a Flylady magamra alakított programját is folyamatosan nyomom, mióta kész a lakás. :o))) ), ezért mindig tartok a kamrában néhány doboz szteroidot, hátha szükség lesz rá. Most aztán volt. Egy hete szedem a rohadékot, és már simán fel tudok állni a székről. (Az autókkal még gondjaim vannak.) Holnap kipróbálom, tudok-e teregetni.
Egyéb dolgokban elég visszafogott vagyok, mert a repedt mancsom folyton beleverem valamibe (pénteken legázolt egy óriási bontott csirke, ma belecsaptam egy vasszékbe), így  továbbra sem tudom behajlítani az ujjaim, és rendesen fogni a kezemmel -a  kézimunka tehát többnyire vágyott foglalkozás.

Ma elkészítettem az ajándékok csomagjait, holnap postára adom őket. De mivel nem vagyok egy csomagolóművész, és annyira görcsöltem, hogy rendesen be legyenek ragasztva, persze kihagytam belőlük a leveleket. :o))) Szét már nem szedem őket, mert rendesen be vannak ragasztva. Így innen üzenem mindenkinek, hogy fogadja szeretettel a nyereményét, legalább annyira, amennyire szívesen én küldöm őket. Jó mulatást, jó játékot velük.
Ennyire szépen azért nincsenek becsomagolva, csak éppen hogy a posta elvigye őket. A képet innen.

Itt az idő

Eljött az iskolakezdés délutánja. Hazajöttem, gyorsan leturmixoltam a reggel megpárolt  sóskát (akkor is le kell szedni a szárát, ha frissen szedték:o) ), besűrítettem rizstejszínnel, és sütöttem hozzá egy kis krumplit (csak, hogy húzzam az időt :o)) ), megebédeltem, és kigyűjtöttem a jelentkezők nevét. Meglepő módon Fruzsi volt a népszerűbb, pedig tényleg kis csúfság szegény. Szóval a képen a kékek a Fruzsira pályázók, és a narancssárgák a Poirot-ékat választók. Aki nem tudta eldönteni, az utóbbi csoportba került. A sorsoláshoz a roppant demokratikus "ecc-pecc" kezdetű mondókát alkalmaztam.

A nyeretesek:
Fruzsi:    Kormica-Szilvi,
Poirot:     Hencsilli.

Gratulálok, kérek címeket a setekukacfrímélponthu-ra. Úgy látom, mindenlhol vannak kicsik, akik húzzák-vonják, elnyűvik majd őket. Tudok szebben is írni, de csak akkor, ha nincs elrepedve a kezemben a csont. Hehe, rájöttem, mitől: kezet fogtam egy pasival vagy 4 hete. Akkor már csak 2 van hátra, hogy rendbe jöjjön, ugye?