Szó, szó, szó

 Először is még egyszer köszi mindenkinek, aki gratulált a szülinapomhoz. (Most vettem észre, hogy nagy neveletlenül csak néhányaknak köszöntem meg.) A legközelebbi december 28-án lesz. :o))
A mostani bejegyzés nem a horgolásról szól, hanem minden egyébről. :o))
Az utóbbi két nap pillanatok alatt elrohant.  A diabetológussal 8,5 perc alatt megbeszéltük a megbszélendőket. :o)) (Ez az egy dolog, amit jól tudok kezelni - miután egy (sajnos már csak néhai) helyi doktor azt mondta, " a betegektől egy bizonyos szint fölött el is várjuk, hogy tudják magukat kezelni". Az isten áldja meg szegényt ezért a mondatért! Felszabadított.  Már csak egy olyan orvost kellett keresnem, akiben kölcsönösen megbízunk egymással, és azóta nagyjából rendben van minden.) Szóval a gyors orvoslátogatás után enyém, illetve J-vel mienk volt a világ. Ebédeltünk (Szeráj), sétáltunk, bevásároltunk (Lehel tér), és a tejmentes étkezés jegyében beszereztünk egy doboz rizstejet. Brrr. :o( Este meg megnéztük a Grut. Édes volt.  Nagyon szórakoztató mesefilm.

Különösen a minionok voltak aranyosak benne.
Valamikor nagyon szerettem Varga Domokos gyerekekről, gyereknevelésről szóló írásit. Mivel több könyvünk is volt tőle, J is elolvasta, megkedvelte. Most  volt nála egy könyvtári könyv VD-tól, este elkezdtem olvasni, és mivel bagoly és pacsirta vagyok egyszerre, hajnalban végigolvastam.

 Ezt.  A kési írásai olvashatók benne, nagyon bölcs humorral, megértéssel megírt szövegek, sok-sok jó tanáccsal. Kár, hogy azok úgysem olvassák, akiknek szüksége lenne efféle tanácsokra.
„Minél elvadultabb egy gyerek, annál inkább szüksége van dicséretre. Úgyszólván ez az egyetlen dolog, ami gyógyíthatja. Feltéve persze, ha van alapja a dicséretnek. De miért is ne lehetne-. Nemcsak iskolai dolgokról beszélek. Kapassuk például házimunkára a gyereket. … Kapassuk gyűjtésre, gyűjtsön bár bélyeget vagy préselt falevelet. Kapassuk fúrásra-faragásra. Játékos fizikai kísérletekre. Énekre, muzsikára. Majdnem mindegy, mire, csak kedve legyen hozzá, csak beleízeledjen, belemelegedjen, és kisebb-nagyobb diadalokat arathasson vele.

Akiben sikerült valamiféle hasznos szenvedélyt felébreszteni, az rendszerint jobban is tanul aztán…. Az ilyen gyereket már nem kell féltenünk.”

„…jó, ha a gyereknek vannak álmai, vannak vágyai, s ezek olykor be is teljesülnek. Az igazi szeretet például ehhez is ért: az álmokkal való okos gazdálkodáshoz. Ismerjen a gyerek akadályokat is, türelmes vagy türelmetlen várakozást….

Az a szülő, aki túl sokat és túl olcsón ad, éppoly kegyetlen a gyerekéhez, mint aki minden vágyára, kívánságára csak káromkodik egyet. Mind a kettő az ábrándozás, a tervezgetés, a reménykedés gyönyörűségétől fosztja meg a fejlődő fiatal lelkeket, s ezzel gyakran letöri, elsorvasztja a vele született egészséges ambíciókat is.”
Csak néhány közülük.

Ma meg múzeumnap volt. Megnéztük a Klimt-kiállítást, és ha már úgyis ott voltunk A Boterót is. A Klimt egy kicsit csalódás volt, sok vázlat, megemészthetetlenül sok kép, a legtöbb nem túl jelentős. A másikat jobban élveztem, szerintem vicces, ahogy az ő képei "párbeszédet folytatnak" a művészet ismert alkotásaival.  Íme egy példa:
Botero :

Van Eyk:

Feladat: Keress legalább 7 eltérést a két képen! :o))) (Több is van.)