Angyalgyűjtő ismerősömhöz készültem tegnap, ezért hétfő este gyorsan készítettem egyet. Már akkor is furcsálltam, de csak reggel jöttem rá, hogy szegények hátra csavarták a fejét, így az arca a szárnyára néz. Az ismerősöm mégis örült neki, azt mondta, ilyene még úgysincs. :o)))
A karácsonyi készülődés jegyében pedig elkezdtem egy fenyőt. A 8. sor után már látszott, hogy süveg akar lenni. Gondoltam, valami helyes manó lesz majd belőle. A végén mégis Csizmás Kandúr lett. :o))
Nemrégiben befejeztem Deborah Rodrigue
A kabuli szépségszalon című könyvét. Istenem! Nemegyszer bizony megkönnyeztem azokat a szerencsétlen nőket, akiknek a történetét bemutatja. És persze módfelett tisztelem és csodálom őket, amiért akarnak valamit, ki akarnak törni, és mindenkivel szembeszállnak, hogy megvalósíthassák álmaikat. Kérdeztem is J-t, hogy azért hozta-e nekem, hogy összevessem a magam nyomorúságát az övékkel, és örüljek neki, hogy az én gátoltságom nem külső forrásból származik.
Tegnap azt találtuk ki, hogy talán a tejcukortól vagyok ilyen rémesen foltos. Ha visszagondolok, a tej volt az egyetlen olyan étel, amit nem iktattam ki az étrendemből huzamosabb ideig. Most azt is. Aztán meglátjuk.
Szünet van. Éppen ideje volt. Mindjárt indulok, és megnézem a Klimt-kiállítást. Meg még valamit biztos csinálunk. :o))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése