Masbro és Hattel

A hét végén elkezdtem a lány topját, de kb 10 cm után már nagyon untam, és eszembe jutott valami vicces.
Ahhoz azonban néhány teljesen egyforma halra lett volna szükségem. Tehát olyat tettem, amit még soha: fogtam egy jegyzetfüzetet, és lépésről lépésre lejegyzeteltem, amit csináltam. A felső uszony nem véletlenül lyukas.

Majd a másodikat ennek alapján készítettem el.

A harmadik után már eléggé bosszantott, hogy hiába követem a leírást, akkor sem lesznek egyformák, így félre téve a jegyzeteket csináltam, ahogy tudtam. Látszik, melyik 3 készült a leírás alapján? :o)

Majd "megöltem" egy hálóinget, és "tavat" készítettem belőle. A tóban vidáman úszkál az összes halacska.

Amíg ki nem fogják valamelyiket.

A horgot egy kávéhoz kapott keverőpálcából készítettem úgy, hogy tűz fölött megolvasztottam, és felkunkorítottam. Majd még botot kell hozzá vágni, de az ne az én dolgom legyen!


Lehet horgászversenyt is tartani, mindegyik hasán pontok vannak 1-3-ig.

Aki több pontot gyűjtött, az főzheti a halászlét. :o) Remélem, akinek szánom, örül neki, és játszik is majd vele. Én élveztem a munkálkodást.
Más:
Időnként fellángol a vita különböző blogokon és blogolók között, hogy lehet-e másolni, ugyanolyat készíteni,... A vélemények eltérnek. Valahol már kifejtetem, a sajátom, most mást mesélek el. Tavaly nyáron, amikor még eszembe sem jutott blogot írni, de szorgalmasan látogattam mindenféle kreatív oldalakat, az újrahasznosító blogon rátaláltam a "mit kezdhetünk megunt pólóinkkal" bejegyzésre, és nagy lelkesen készítettem "fonalat" néhány roggyant hálóingből. És mivel a gyerekem hirtelen macskatulajdonos lett, macskabölcsőt horgoltam belőle. (az újraegeres bejegyzésnél meséltem róla). Nos tegnap böngészés közben fura dolgot tapasztaltam.
Itt rátaláltam néhány ugyanolyan macskaágyra, mint amilyet én is készítettem. A különbség az újrahasznosított alapanyag, és hogy az enyébmben nem volt párna. Pedig ezt az oldalt tegnap fedeztem fel. Ami csak azt jelenti, hogy egymástól függetlenül is rá lehet jönni dolgokra. (Bolyai és Lobacsevszkij. :o)) )

Útra keltek

A héten Böbe baba és co elindult a nagy útra.
Mazsola és Tádé nem sokat foglalkozik a dologgal, elégedettek és kíváncsiak, mint a kicsik általában. Manóka bizonyosan gondjukat viseli majd. Sompolyogi és Morzsi a sokat tapasztaltak magabiztosságával vágott neki az útnak, é a Nyúl pedig biztos benne, hogy minden helyzetben feltalálja majd magát. Böbe mintha egy kicsit aggódna, és Cicamica sem látszik túl nyugodtnak, pedig biztosítottam őket, hogy nagyon jó helyre kerülnek. Remélem, szerencsésen megérkeznek, és értesítenek a sorsuk alakulásáról.

Miután őket elindítottam, sem lazsáltam, készül egy együttes (magyarul szett), de a táskát még bélelni kell, meg cipzárazni:

Nem tudom, hogy a mobiltokon nem sok-e a szalagdísz.

A táska fülében nagyon jól bevált, ugyanis nemcsak dísz, hanem nem engedi a földig nyúlni a horgolmányt. És a tuniszi is nagyon bejött fülkészítésre, fontolgatom is, hogy beszerzek még néhány méretet a horgolótűből. (Csak 4-es volt, amikor vettem.)
A táskára szántam egy pandát is, de az első nagyon gonosz kinézetű lett (a gyerekem szerint olyan mint egy pandahalál.) Még nem tudom, rákerül-e a kisebb. A baba meg csak úgy jókedvemben készült.
Reggel, miután leltároztam és számba vettem az összes foltom, pöttyöm, kiütésem, és megállapítottam, hogy nem olyan vészes a helyzet, ki akartam pattanni az ágyból (általában pattanok), de a kipattanásból szánalmas vánszorgás lett: minden porcikám sajgott. Első rémületemben rohanni (már amennyire tudtam volna) akartam a kórházba, hogy számolgassanak enzimeket, mert biztos nagy baj van, de aztán előbb megpróbálkoztam különböző mozdulatokkal. Meg kinéztem az ablakon: az ég csupa felhő, akkor részben értem. A mozgás során pedig nem éreztem a rettegve várt vándorló fájdalmat is, csak sima izomlázat. (Hehe, lehet örülni a jó kis izomláznak is.) Aztán rájöttem: a szekrénypakolás meg a stocira ugrálás jelentkezik. Senki nem volt itthon, hogy rám förmedjen, ne nyüzsögjek már annyit. Én meg még ennyi idő után is hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem bírok annyit mint egy normális ember. :o(
Az előbb elvitték a 4 zsák cuccot, be lehet menni a szobába, és holnapra maradt még két szekrény. Ma messze elkerültem a maradék tárolókat, szekrényeket, cipős polcokat.

117 kocka

A horgo-blogos feladat valami szögletes alkotása volt. Leánykám rendelt egy topot az idei nyárra is, és találtam egy mintát, ami a fenti négyzeekből áll(t volna), de a leírást egy kissé elrontották, mert azt állították, hogy 64 kockából megvan az egész. Gyanítottam, hogy valami nem stimmel, de belevágtam. Úgy 12 után szöget ütött a fejembe, ha 64 kocka az egész, és 52+2x1/2 az eleje, mekkora lehet a háta. Számoltam, osztottam, szoroztam (még jó, hogy lerajzolták), oszt kijött 117. Háááááát, annyit még akkor se tudnék megcsinálni 2 hét alatt, ha minden rendben lenne, de hát itt volt még a műtét is. Így aztán egyre zsugorodtak a tervek. Míg végül az utolsó szakaszban a kész kockák visszafejtéséből lett kerete a kis táskának. :o) A cipzáron egy aranyhalacska lóg, füle meg valami "gurtni", amire egy láncszemsort varrtam. És akinek odaadtam, nagyon örült neki. :o)) Volt benne telefontok és neszesszer is.
Ma szekrényeket pakoltam. Összeszedtem 5 szatyor ruhát, meg egy nagy táska ágyneműt, abroszt, törölközőt.( És ugyanúgy vagyok, mint amikor a könyvespolcról elajándékoztam két sorozat lexikont, meg egy halom regényt: meg sem látszik, hogy kevesebb csetresz van.) A házidoki és az asszisztense a múlt héten Felsőzsolcán segített, tegnap elmesélték, miket tapasztaltak. Elsírtam magam a hallottakon. Péntekre szereztek egy teherautót, és gyűjtenek mindent: ruhát, tisztítószert, élelmiszert, kisgépeket... és közvetlenül azoknak viszik el, akikről tudják, hogy bajban vannak. Azt mondják, az elöntött bár épen maradt házakban sem lehet semmit megmenteni, mert mindenbe beleette magát a fekália szaga, ami kimoshatatlan. Holnap folytatom a rámolást. A kisszobába már nem nagyon lehet bemenni, szerencsére használaton kívül lehet helyezni.

Csodálatos világ

Miután (már) nem lehettem kalóz, dúlt bennem a munkakedv. Először is véglegesítettem a horgo-blogos "versenyművet". Erről holnapután. Aztán ki kellett elégítenem a madarak utáni vágyamat, lett tehát egy bagoly.

Eredetileg más lábakat készítettem neki, de túlméretesek lettek, így a gombhoz kabátot kellett szerkeszteni, azaz a lábakhoz struccot. :o)


Immáron hárman vannak, és az igazat megvallva sajnálnék tőlük megválni - mint a madaraktól általában. A madár a kecsesség, a szabadság, az életöröm, még akkor is ha amiket készítek, gyakran groteszkek.
És nem tudok betelni az új színekkel. :o)) Mennyivel szebb a világ így. :o)
Végül, hogy bebizonyítsam, nem csak állatokat tudok előhívni a tűből, megmutatom egy tavalyi nagy munkám: egy topot.

Még eléggé kezdő voltam. De talán nem vallok vele szégyent. A lányom szülinapjára készült. Most is van tőle valami hasonlóra rendelésem, de előtte még egyebeket kell elkészítenem. A szülinapjára talán az is meglesz.

Jel

Mindenkinek, aki érti:
megjöttem, megvagyok, túléltem. Bár ma még elmehetnék kalóznak, de holnap már biztos jobb lesz.

Este már nagyon nem bírtam magammal - annyira jól voltam. Ezért készítettem egy "önarcképet". Horgolni úgy is tudok, hogy nem látom, amit csinálok, hímezni meg eddig se tudtam. :o)))
A mai nap legnagyobb felfedezése, hogy a világ egészen élénk színekben ragyog. Minden más színű, mint amilyennek az utóbbi időben tudtam. :o)))))
_______________________________________________

Ich habe die OP überstanden, zwar sehe ich jetzt noch nicht richtig, aber in ein paar Tagen wird es schon besser.

Majdnem kockás

a füle. De mégse. Hagyok egy kis munkát az új gazdájának is. Aztán hogy kihímezi, vagy valami kockás anyagot varr rá, az legyen az ő gondja. Nekem kivételesen tetszik. :o)
És péntek előtt mindenképp el akartam készülni vele, mert ki tudja... Már csak a jún. 21-i határidő van hátra, addig nem hiszem, hogy valami nagyszabású dologba kezdek. Hacsak... valami madár már nagyon hiányzik. :o) De még nem hattyú. Az megint egy próbálgatós-fejtegetős munka lenne, ahhoz most nincs türelmem.
JBár nagyon nehezen haladok, jó lenne hamar elolvasni az új Esterházy-könyvet. Már a címe is megkapó: Esti. És belül!! Valami csodás utalások, allúziók. Hűűűű! Szeretem.

Dupló

Ez a hét leginkább kínlódással telt. Kínlódással magammal és a horgo-blogos feladattal. Bármennyire szeretném, egyáltalán nem vagyok biztos benn, hogy végzek vele határidőre.:o( Alig készült valami egyéb, az is inkább csak azért, mert megígértem.
Törpike No.2 már sokkal jobb arányait tekintve,de még mindig lehetne kisebb a teste.
Morzsik még színre sem egyformák. :o) Mondom én, hogy nem tudok kettő ugyanolyat készíteni.
Ebből a sorozatból már csak egy figura van hátra, elkezdtem, de a jövő heti sajnálatos események miatt nem biztos, hogy egyhamar be is fejezem. Főleg mert még ilyet nem csináltam még, és elég speciális forma, szóval fejtek, fejtek, fejtek. Amíg látok. És a lábam is tele van hangyával. Nem jó jel. :o((((((

A szép és a csúf

A minap valaki indított egy játékot, "Lásd meg a csúfban a szépet!" mottóval (vagy valami ilyesmi). Azt hiszem, egy halom cuccal benevezhettem volna. Mint pl. ezzel a törpikével. :o)

Tudom, hol rontottam el (a hímzésen kívül), de nem volt kedvem lefejteni. Ez már így marad.
Aztán meg megsajnáltam az előző bejegyzés cicáját, hogy milyen magányos, ezért gyorsan teremtettem hozzá egy blökit. Kergethetik egymást, meg efféle.
2 éve fellázadtak a magyarosok, hogy nem hajlandóak pednapon magukat ünnepelni. (Eddig mi állítottunk össze valami kis műsort - felváltva.) Tavaly nem is volt rá szükség, mert kirándultunk, de az idén nem szervezett senki effélét, így csütörtökön kaptunk észbe, hogy valami mégis kellene. Ó, hát mi ez nekem! 5 perc alatt találtam hozzá szöveget is, meg gyereket is. :o) A gyerekek egy kicsit csodálkoztak, hogy EZT (???!!!!) adják elő pedagógusnapi ünnepség gyanánt, de szerintem pont jó lett. (Schüttler Tamás: Álom torokgyulladás idején.) Hát ilyen volt az iskola! És most is csak kevéssé más. Vagy csak néhányan vagyunk, akik másmilyennek álmodják. A "rebellisek". :o) (magyarázat köv.)
A hétvégén - ha már pednap - egy témába vágó könyvet olvastam Fóti Pétertől. Útmutató rebellis tanároknak. Érdekes az iskola, amit leír, nagyon sok dologban egyetértek vele, de nem mindenben. És mintha valami egytanítós modellben gondolkodna, ami nálunk már alsóban sem mindenhol működik. De amiket elmond a szervezésről, demokráciáról, "sajátidőről", azok nagyon izgalmasak. Bár a roxforti összehasonlításokat mintha a hajuknál fogva ráncigálta volna elő. Még nem fejeztem be, sajnos elég lassan olvasok mostanában. :o(
Ennyi figurát indítok útnak a m...telepi óvodába.
Jóval kevesebb, mint nemrég a napközibe küldött, de most nem is voltam itthon egy hónapot, és néhány "termést" nincs szívem odaadni. Viszont később még küldhetek nekik újabb adagot.
Ja, és hogy a hol a címben említett szép? Az nincs.

Pszt. Ráng :o)

Talán újasszony koromban vettem utoljára pikkelyes halat (sőt élőt), mert be kellett bizonyítanom, hogy én olyannal is tudok bánni. (Főleg magamnak, és nem én nyírtam ki.) Azóta jó nekem a konyhakész is. De ma a tecsóban annyira olcsó volt a pisztráng, hogy nem hagyhattam ki. Vettem négyet. Eléggé el nem ítélhető módon. Mert ha előre gondolkodom, akkor a mostani bejegyzésnek sokkal szebb címe van. De hát - vészes gondatlanság - négyet. És itthon nekiálltam megtisztítani őket. Gyorsan ment, és csak kétszer öltöztem át, és zuhanyoztam le, és a konyhapultot is csak kétszer mosattam át vízágyúval. :o)) Utána megkérdeztem Horváth Ilonát, hogyan lehet könnyen, gyorsan...finomat, de nem mondott semmit. Illetve csak annyit, feldolgozás előtt álljon fél órát sóban. Állt. Nem lett sós - sőt. A neten nem értem rá keresgélni, így csak beliszteztem, megsütöttem..... Na, de mikor elég jó? És miben lehet egyben sütni, ha a legnagyobb lábosban sem fekszik szépen nyugodtan? Egy kicsit összetört, egy kicsit sótlan lett, de nekem ízlett. :o) Sok-sok görög salátával. Volt olyan jó, mint csütörtökön Debrecenben. (Szeretem itthon újraélni némely gasztronómiai élményem.)
Nem sok mindent készítettem a héten, mert leginkább utazgatással telt az idő. És nem túl biztató eredményekkel jöttem haza. :o( Hétfőn Csepelre, szerdán Pestre, csütörtökön Debrecenbe majd pénteken haza. ezek voltak az útvonalak. Mindezt rohadt hideg(frontos), esős időben. :o( Nem volt kellemes utazás - egyik sem. Persze nem is nagyon cipeltem magammal horgolást, mert annyit nem is bírnék el. Egy gombolyag és a legfontosabb kellékek.
Azért készült ez-az.
A hét elején egy kulcstartó:

Néhány mosolygós - bárminek használható. Ezeket az utazás közben gyártottam, és azon nyomban el is ajándékoztam őket. Egy maradt meg mutatóba.


A magammal vitt egy gombolyagból egy cica és egy elefánt:



Végül ma nagy nehezen kész lett Sompolyogi párja. Sokat kínlódtam vele, mert az elején elméreteztem, aztán elfogyott AZ a piros (szóval másikkal újrakezdtem), végül jött még az örök mumus : a hímzést is vagy háromszor visszafejtettem. Ez lett:

Még jó, hogy Morzsi hátravan, így nem érek rá sokat töprengeni a Debrecenben hallottakon. Illetve a nem hallottakon. :o(

Lábas kör

A horgo-blogos játékra végül ezt a kör alpú dolgot küldtem el. Lehet belőle kitűzőt készíteni, vagy egyszerűen felvarrni valamire dísznek.
Volt még néhány kísérletem, de nem találtam elég jónak őket.

Illetve készült még néhány "mosolygós"is ebből a fajtából, úgy tűnik, ezeket fényképezés nélkül adtam oda a továbbképzésen a csapattagoknak.
Most éppen rókát klónozok. Azaz Sompolyogit.
De nehezen és lassan megy, ebben a júniusi novemberben. Holnap megint esedékes egy debreceni túra. Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd a foltjaimhoz. :o(