A szép és a csúf

A minap valaki indított egy játékot, "Lásd meg a csúfban a szépet!" mottóval (vagy valami ilyesmi). Azt hiszem, egy halom cuccal benevezhettem volna. Mint pl. ezzel a törpikével. :o)

Tudom, hol rontottam el (a hímzésen kívül), de nem volt kedvem lefejteni. Ez már így marad.
Aztán meg megsajnáltam az előző bejegyzés cicáját, hogy milyen magányos, ezért gyorsan teremtettem hozzá egy blökit. Kergethetik egymást, meg efféle.
2 éve fellázadtak a magyarosok, hogy nem hajlandóak pednapon magukat ünnepelni. (Eddig mi állítottunk össze valami kis műsort - felváltva.) Tavaly nem is volt rá szükség, mert kirándultunk, de az idén nem szervezett senki effélét, így csütörtökön kaptunk észbe, hogy valami mégis kellene. Ó, hát mi ez nekem! 5 perc alatt találtam hozzá szöveget is, meg gyereket is. :o) A gyerekek egy kicsit csodálkoztak, hogy EZT (???!!!!) adják elő pedagógusnapi ünnepség gyanánt, de szerintem pont jó lett. (Schüttler Tamás: Álom torokgyulladás idején.) Hát ilyen volt az iskola! És most is csak kevéssé más. Vagy csak néhányan vagyunk, akik másmilyennek álmodják. A "rebellisek". :o) (magyarázat köv.)
A hétvégén - ha már pednap - egy témába vágó könyvet olvastam Fóti Pétertől. Útmutató rebellis tanároknak. Érdekes az iskola, amit leír, nagyon sok dologban egyetértek vele, de nem mindenben. És mintha valami egytanítós modellben gondolkodna, ami nálunk már alsóban sem mindenhol működik. De amiket elmond a szervezésről, demokráciáról, "sajátidőről", azok nagyon izgalmasak. Bár a roxforti összehasonlításokat mintha a hajuknál fogva ráncigálta volna elő. Még nem fejeztem be, sajnos elég lassan olvasok mostanában. :o(
Ennyi figurát indítok útnak a m...telepi óvodába.
Jóval kevesebb, mint nemrég a napközibe küldött, de most nem is voltam itthon egy hónapot, és néhány "termést" nincs szívem odaadni. Viszont később még küldhetek nekik újabb adagot.
Ja, és hogy a hol a címben említett szép? Az nincs.