Hét pecsétes (?)

Bár ha leírom, már nem is titok.
De kezdjük az elején. Kaptam egy díjat Latinkától. Köszönöm.
Ezek a feltételek/elvárások tartoznak hozzá:
1. Köszönd meg annak akitől kaptad  - megtettem
2. Tedd ki a logót a blogra  - megtettem
3.  Linkeld be azt, akitől kaptad - megtettem
4.  Add tovább további hét blogosnak
5.  Linkeld be őket
6.  Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket
7.   Árulj el 7 dolgot magadról
Akkor már csak a 4-7-ig van hátra.
Szóval a továbbadás: vagy egy órát nézegettem, ki nem kapta meg azok közül, akiket olvasok. Alig találtam olyat, aki mostanában nem kapott volna ilyet, így a sok olvasott és kedvelt blog közül azokat nevezem meg, akik az elmúlt 2 hétben nem kaptak effélét, és nincs is kitéve a blogjukba, hogy van már ilyenük (vagy csak nem vettem észre)
Aledi ,  Csak neked is,  Varrogató,  Hekka,   Nencsi,  3 fia van,  Patrícia
És még sokan mások, de most őket találtam meg. (És nem akartam elrontani a játékot azzal, hogy megszakítom. Volt már olyan is.)
4. 5. 6. pont teljesítve.
Most jön a 7:
1. Nem szeretek ott megjegyzést hagyni, ahol biztonsági betűbeírogató van, mert egy csomó felesleges idő, olykor el is felejtem megnézni, és elveszik a beírás. :o( 
2. Mióta beteg lettem, igyekszem  meglátni a dolgok jó oldalát.
3. Azóta ritkán mondhatják nekem azt, hogy sürgős, vagy muszáj. Én akarom a hangsúlyokat kitenni.
 (illetve akár mondhatják is, de...) Persze az is igaz, hogy a szabadság és a felismert szükségszerűség összefügg. :o)) ("Azért vagyok letartóztatva, mert szabad ember vagyok, mert szükségét éreztem, hogy éljek a szabadságommal, mert vállaltam ezt a szükségességet”, Gérard/Semprun.)
4. Azóta sajnos jóval kevesebbet olvasok, de rátaláltam a horgolásra.
5. Azelőtt én adtam a könyveket J kezébe, most ő ajánlja nekem az olvasnivalót.
6. Szeretnék sok új technikát kipróbálni (amikor még  azt sem tudtam, mi a blog, dolgoztam mindenféle mással is,de semmi nem maradt meg belőlük), és felhalmoztam már egy halom kelléket, de még nem szántam rá magam, hogy félre tegyem a fonalakat.
7. Egyre inkább egyetértek a Suttogó-ban elhangzott mondattal: A boldogság az, ha reggel felkelek, és tudom, mi a dolgom. (Köszi, Csilla!)

A babapulcsi már kész, már csak a sallangok vannak hátra,  a nadrághoz meg persze nem lesz elég a fonal.