No , ez a mai semmi azért nem lesz semmi.
Talán azzal kezdem, ami miatt a minap szomorkásra vettem a hangulatot. Megfigyeltétek, hogy eltűnnek a blogok? Kihalnak vagy titokzatosak lesznek. Mindkettőt veszteségként élem meg, hiszen ha ismeretlenül is megkedveltem valakit, a munkáit, a gondolatatit, olykor beszélgettünk is, akkor hiányzik, ha nem találkozom vele többet. Márpedig ha trendi akarsz lenni, akkor a fészbúkon kavarsz, mert az pörög, rögtön kapsz két lájkot - esetleg 22-t. Több ez, mint 3 megjegyzés az általad beírt poszthoz? Nekem nem. Igaz, én is benne vagyok a kötős-horgolós csoportban, mert aki meghívott, azzal kecsegtetett, hogy jó társaság jött össze. El is hiszem, és látom is. De nekem 1085 ember már nem jó kis társaság. Én a horgo-blogot is addig szerettem, amíg 40-50 tagja volt, mert akkor még oda tudtunk figyelni egymásra. Most már nem. Azért panaszkodom, mert nem jó, ha mindenkit beszippant a fészbúk. A fészbúk monnyon le!
A titkosítás meg... hát nem tudom, persze értem én, de most például elveszítettem egy sorstársat, mert (betegség miatt) kihagytam néhány napot.
Megismétlem a segélykiáltást:
CZUKI! Kérek meghívót. (seta és frímél)
Na, ez volt a kesergő, most jön a ... Más:
Volt miért és kinek, készültek figurák: egy őrült madár, egy konszolidált óriásbagoly és egy lánybaba.
Ők:
Most pedig kesztyűt kötök. Egyujjast. Ugyanolyat, persze. Naná, hogy a jobban sikerültet veszítettem el. De jó, mert már csak egyet kell. :o))
Nem volt ám ostobaság, hogy "Mankell for president! " Egy olyan könyvet olvasok, amelyben nem Wallander a főszereplő. (A pekingi férfi) Nem kevésbé vagyok lelkes tőle. Ismét van egy brutális gyilkosság - de mintegy mellékesen -, hogy a nyomozás szálai messze vezessenek tőle - most pl. 1876-ig lehet követni a nyomokat, és messze elvezet Amerikába, Kínába, Mozambikba. És már a kínai legújabb kolonizáció lehetőségeinél járunk. Csúcs.
Egyébként pedig Die fünfte Frau-ban Wallander elmegy az optikushoz, hogy olvasószemüveget szerezzen be, mert kell neki, a lelkemnek. Az optikus javasolja, hogy vegyen pótszemüveget is. W. egyből ötöt rendel. Jót derültem. Majd számolni kezdtem: egy a suliban, egy a konyhában (répahámozáshoz), egy olvasós, egy a táskámban, hogy elolvashassam, mi van a cuccokra írva a boltban, egy meg a hétvégi bevásárlósban ugyene célból. Ez utóbbi kettő teszkó-gazdaságos, de akkor is. Ez öt.:o) Hiába, rokon lelkek vagyunk, na.
Biztos akartam még mást is mondani, de terjengős vagyok. Jöjjön a cím!
Újfent elgyönyörködtem a csövekkel felszabdalt tájban, amely elém tárul, ha kilépek az erkélyre. Lassan olyan leszek, mint Monet a roueni katedrálissal. "Nyári napban, téli szélben, harmatban, s ha hull a hó ..." Csak úgy magamnak. A bejegyzés végére, hogy mást ne zavarjak vele. :o)
Igen, a fb sokakat elvisz, de én - bár bejelentkezem, ahogy hazaérek, csak felkattintok néha, átgörgetek sok bejegyzésen, írni meg nemigen szoktam. A kötősbe is csak épp felteszem, ami készült.
VálaszTörlésA blogba én idén még nem is írtam... Kötöttem pedig van már idénről is, de még nem is mostam, nem is fényképeztem őket.
Ja: mivel régen írtam, egyre több írnivaló lenne, de most már inkább hagyom. pedig naponta tudnék pl. oktatással kapcsolatos élményekről (és nem a tanításra gondolok...).
Jók a jószágok és a baba. :)
Olvaslak !
VálaszTörlésÚgy látszik sokan látjuk egyformán a világ 1-2 szegmensét.
Akkor mégsem velem volt a baj, mikor befejeztem a blogom.
Sajnos nem vagyok egyedül aki így dönt.
És hát éltem én számítógép nélkül is :-))
A képeket lehet hogy felismertem?
További jó kedvű alkotásokat kívánok !
Nagyon jóóók!
VálaszTörlésA blogokkal kapcsolatban én is így érzek:) A magamét még vezetem, inkább magamnak, amolyan mementóként, itt összegyűjthetem,hogy miket készítettem. :) A zárt blogom meg nem véletlen zárt, oda a családról írok, gyerekekről:)De Neked bejárásod van hozzánk:)
Azért jó lenne, ha annyira pörögnének a blogok, és annyira jó lenne megint a hangulat, atársaság,mint mondjuk 2 éve :)