Az angyali seregek

Nos ismét eljött az év legszebb napja, minden együtt van, hó, gyenge napsütés, halikra és halszelet. Nálunk úgy adódott, hogy nem itthon ünneplünk, így nincs az ilyenkor szokások idegbaj, hogy rakd már el, porszívózz már fel, mi lesz a fával (No, ez enyhe nagyképűség, mert évek óta egy vázában összevagdosott 2-3 fenyőágat díszítünk fel, de ennyi bőven elég, és még zöld is vagyok vele. :o) Én mindig helyes kicsi fát szerettem volna, ezek pedig olyanok, amilyenre formázzuk őket.) ... Szóval minden idegbajoskodás elmarad, majd átmegyünk, és ott megfőzőm a halászlét - lusta asszony módjára sűrítményből és halszeletekből, és megsütöm a kötelező, kolbásszal töltött karajt, a krumpli már meg van főzve. Szóval békés karácsonyunk lesz. Mutatja ezt az is, hogy még mindig pizsiben lófrálok itten. :o)
Meg is mutatom, miféle a bajnokok későn kelők reggelije. (Nem, nem az enyém,. Mit is nem adnék egy jó kis sajttekercsért!) Nálunk ma sajtbeigli volt a reggeli azoknak, akik effélével élhetnek.

 
 Mire meg tudtam nézni a képet, és rájöttem, hogy az összhatást erősen rontja a műanyag sószóró, már csak romokat találtam.

A kenyér minden diétázók álma -"szerencsére" van egy társam is most (szegény) - szódabikarbónás kenyér. De legalább  frissen sült.

Ám igazából azért is jöttem, hogy mindenkinek hasonló jókat kívánjak. Azt sajnos nem tudtam eldönteni, hogy egy halom akasztott angyal legyen ez a sereg ( a szélesen mosolygót egy 6.-os kislánytól kaptam, így különösen kedves),

 

 vagy csak a békésen álldogálókkal kívánjak áldott, békés...stb, így mindkettő itt virít.

Lehet, hogy a könyvtáram egy része jobban érvényesül, mint az angyalkák, de biztosítok mindenkit, tényleg egész sereg.  Csak nem énekelnek. De szépek, és ez  elég is. :o) A tök mardt emlékeztetőnek, a húsvéti, barkás vázát azért leszedtem mellőlük. :o))
Tehát: minden erre járónak

 nagyon szép és békés ünnepeket kívánok, 

sok ajándékot 

- de leginkább szeretetet, törődést és "együttidőt".

És mire indulunk az utolsó sor is elkészül az ajándéknak szánt sbs-en.

 

 Az előbb kinéztem, hogy megszemléljem, milyen a táj mostanság. Ez látszik. Bár sokat ógok-mógok miatta, most elfogott egy torokszorító érzés: ide tartozom, szeretem csövestől, hepehupástól, takarítatlan utastól és főleg illatozó hársastól: "Ez a hazám." (Mert nekem mindenről JA jut az eszembe .o) )

Legközelebb ősszel kihúzgálom a nyári növényeket, mert így fagyottan elég lehangolóak.