Itthon ll

Nem állítom, hogy meggyógyultam, de határozottan jobban vagyok. Annyira legalább is, hogy meg tudom különböztetni a horgolótűt a fakanáltól. És mivel az én családomnak Laci bácsi főz, így nagyon nem is kellett erőltetni az elmém. Tehát horgolok.(Amikor éppen nem kamaszkori olvasmányaim elevenítem fel, mint az utóbbi két napban az Abigélt)
Volt nekem itt ez a rendkívül olcsón turkált, ámde nem különösebben vonzó színű fonalam, és feltett szándékom volt, hogy a múlt héten a végére járok. Nos, jelentem , sikerült. Kb. 70 cm maradt belőle, megy a fecnik gyűjtőjébe, és majd jó lesz valamit kitömni vele.
Szóval a következő cuccok készültek ebből a kék-rózsaszín-szürke, csillogós-matt vacakból. (Nem is tudom, mire szánták, mert még szúr is.)
Szóval kikelt egy fészekalja bagoly:

Megyek Debrecenbe, és meg szokták csodálni az alkotmányaimat. :o) Viszek belőlük párat.
És  mivel mostanában sokat büszkélkedtem a minielefántjaimmal, hát elgondolkodtam, hogy vajon emlékszem-e még rá, hogyan készültek. Szerencsére igen. A gagyi mellett egy rendesen meghorgolt fejű-testű példány - nem vigyorog.

Sokat javítana az állapotomon, ha rájönnék, milyen jó helyre tudtam eltenni az infralámpát. De hiába próbálok a nyári agyammal gondolkodni, az istennek nem jut az eszembe semmi jó hely. Pedig valahol lennie kell!  Vagy pont ott van, ahol a WC-pumpa. (Az sem került elő, pedig milyen jó kis célszerszám volt. Azóta csak tepsiméretűek kaphatók.) Már venni is akartam, de éppen elfogyott. :o(  A lámpa. (Persze pumpát is.)