Díjátadás

Pénteken igazán igényes ünnepséget rendeztek a Móricz Zsigmond Gimnáziumban, ahol is Róza néni mancsolt a kiválók legkiválóbbikaival. Egy kicsit bulvárra vették ugyan, és néhol hamis volt a dal, de a megtiszteltetés miatti meghatottság elaltatta a kritikai hajlamot.  Éppen csak arra kaptam fel a fejem, hogy az eredmények elérésében nagy szerepet játszottak a szülők, a felkészítő tanárok és Magyarország. "Ja, még az is"-mondanám Biff és Jozsó kedvenc szavajárásával. És még arra is, hogy "amilyen reformok most a közoktatásban zajlanak, azok mind a ti érdekeiteket szolgálják, kedves diákok." (mérsékelt tetszésnyilvánítás - helyesbítek: a tetszésnyilvánítás mérsékelt). Egyébként a felkészítő tanárok közül csak az elsők részesültek abban a megtiszteltetésben, hogy kezet foghattak Umbridge-dzsel az államtitkár asszonnyal, így nem kellett eldöntenem, hogy példát akarok-e venni Sólyom Lászlóról. Utána jól megrohamoztam az állófogadás asztalát (de tényleg, alig fértem hozzá), zsákmányoltam egy almát, és két pohár ásványvízzel is szegényítettem a kincstárt. Majd hazajöttünk.
És ha valaki nem értené a metamorfózis mibenlétét, az nézze meg ezt a képet! A lány nem az én tanítványom. A másik személyről nem tudok felelősen  nyilatkozni. :o)

Mostanában egy macival gyötrődöm, de sose lesz készen. :o(