Piacozom

Bolha. Vasárnaponként van minálunk ilyen is. Bár nekem jobban tetszik a zsibvásár elnevezés - hiszen tényleg az. Mindenféle portéka, tömeg, zsibongás (a zenét kihagynám), nyüzsi. Nos november óta rákaptam. És órákat tudok bámészkodni a kirakott portékák között. (Néha van olyan érzésem, hogy a nyáron kihajigált cuccokat is viszontlátom. :o))) ) Szóval piacozom. És olykor-olykor lecsapok egy-egy portékára. ("Kidobáltál egy csomó lomot, most meg visszagyűjtöd őket?") Mostani mániám a kék üveg. És az angol vidéki minta. Először csak egy kis tálacskát kaptam, baloldalt egy kékségesen kék készlet (talán két váza), jobboldalt egy maci, aki immáron 10 éve az ágyam mellett ebben a zsebkendőtartóban lakik.

Majd novemberben megláttam egy reggeliző készletet. Szerelem volt első látásra. De igyekeztem meggyőzni magam, hogy nem kell az nekem. Nem tudom kihasználni, nem nagyon van helye,meg még drága is (Nem az), de a szerelem nem hallgat a racionális érvekre. Úgy voltam vele, mint a reklámpasi a Meganne-nal. "Kell nekem." Egy darabig ellenálltam a kísértésnek, aztán amikor karácsony előtt elszántam magam, nem jött ki az eladó. El tudjátok képzelni azt a csalódást?  Kénytelen voltam különböző kék üvegekkel vigasztalódni. Például a könyvek között megbújó olajmécsessel.

 

  meg a felső képen levő két vázával, meg még más kék üvegekkel. Majd két hete ismét feltűnt a drága. (Az is! Önmagában. Relatíve nem annyira.) Vasárnap nem is a piacra mentem, csak éppen kikukkantottunk, és megint ott volt. Hát... Győzött a szenvedély. (Az eladó elárulta, hogy nem is akarta többet kihozni, mert félt, hogy eltörik.) És most az enyém.

Annyira szép!!  (A háttérben vigyorog egy jó fogás - egy kék üveg. :o))  )
Eza kép élesebb, bár nem túl jó beállítás:

 

És most fűnek-fának lelkendezem, hogy milyen szépségesen szép reggeliző készletem van. :o))