Még nem sikerült

Még nem sikerült kihevernem Garas halála kiváltotta érzéseket, de mégis szeretnék
         Boldog új évet
kívánni minden kedves ismerősömnek, meg azoknak is, akik csak erre tévednek. Rendhagyó módon most nem saját készítménnyel (nincs itthon a gép), hanem egy dallal:

Hát ezt bizony

megsirattam.
Hm, valami nagy ötlet, hogy pár nap után eltűnik a beágyazott tartalom. Igaz, a kölkök blogjába már beágyazni sem lehet. Akkor próbáljuk meg linkkel. Hátha az megmarad.
http://www.youtube.com/watch?v=8qR9dkUO4qs

Aki elkésett

Az az alábbi angyal, ő már nem fért bele a karácsonyi programba, de a két napos lazítás alatt ő is elkészült.

 

De szerintem  nem fogja bánni, hogy csak a jövő évi díszítés része lehet majd. És aki kapja sem. Legalább is remélem.
És elkészült Szösz néne 2 is,

 

bár ő inkább a ferde szájú Vígláb néne nevet érdemelte ki, ami alig kínos, amikor a hímzés bajnoknőjéhez indul. De hát ... ez lesz az újévi fogadalmam. :o) Megtanulok rendesen  - na ez túlzás - rendesebben hímezni, és fényképezni. Hehe. Ez sok is egyszerre.
Egy kis vendégfogadás egy kis vendégjárás, és hipp-hopp itt az újév az iskola. Igazán igyekeztem kipihenni az elmúlt időszakot, és SEMMIT sem csinálni, azaz aludtam - észveszejtően sokat. (Úgy látszik ennyire lemerültem.) Meg egy keveset horgoltam. Első nap. Karácsony másnapján kimozdultunk, és miután az jóízű ebéd (Főtt burgonya uborkával - a kedvencem.De ez hosszabb történet.) utáni szunyókálásból magamhoz tértem, kártyázni kezdtünk. Nem vagyok nagy zsugás , általában csak a társaság (J) kedvéért egyezem bele, de minden alkalommal megállapítom, hogy mennyivel meghittebb, hangulatosabb, élvezetesebb szórakozás, mint közösen bámulni a tévét.

Ajaj! Most el kell mennem. Vár a fogorvos. Mert mikor esik ki az ember fogából a tömés? (Az enyémből) December 23-án délután.

Evangélium

vagy hasonló. Megint nagy siker volt az adventi estünk. Furcsa dolog ez, készülünk valamire 3-4 hétig, 50-en, 60-an, vagy ha csak a kis csoportom veszem, 5-en-6-an, kerekítgetjük, szépítgetjük, izgulunk, az előadás napján felfokozott a lelkiállapotunk, aztán jön az a bizonyos 6-8 perc, és vége.  Elmúlt. Egyszeri   esemény volt, még egy ideig emlékezünk rá, még vagy 10-15 percig tart az öröm: "Ez  is sikerült..." Aztán semmi. Éreztétek már azt az ürességet, ami ilyenkor "eltölti" az embert? Üresség, szomorúság, vége a várakozásnak.  És ilyenkor elhatározom, hogy jövőre nem akarom ezt érezni. (De ha kihagynám, még rosszabb lenne.) Aztán elmenőben az egyik gyerek odaszól: "Jövőre?" És ez jó. Hogy nem nyűgnek érezte, és szívesen benne lesz ismét egy idegbajos, nyűglődős felkészülési folyamatban. :o))
De amíg készülünk az este, nem nagyon van kedvem itthon szöszmötölni. Sütit az idén nem készítek. Kóstolni sem tudom:o( Így nem sok kedvem van hozzá. Vettem egy stollent, Mama biztos süt bejglit, és talán készítek egy kuglófot. Ennyi lesz a nasi. Az utolsó pillanatban kaptam diabetikus szaloncukrot - valami isteni. Régebben már vettem, az annyira rossz volt, hogy ki is dobtam az egészet. De ez ... csak nehogy felfaljam egyszerre.
Ezt:

 

Időnként azért horgoltam. Végül is 23-an lettek. 60 egynéhány helyett. Szívem szerint mindenkinek adtam volna, a portástól a könyvtárosig, de későn kezdtem hozzá. A keményítés vicces volt. Keményítőt vettem. Az előírt adag többszörösével kezdtem, löttyedt marad. Megismételtem az eljárást a többszörös többszörösével, annyit értem el, hogy a papír, amivel kitömtem a szoknyájukat, jól beleragadt, és mire kiráncigáltam belőle,  ismét plötty lett. :o))

Minden esetre mégis velük kívánok

minden kedves erre járónak      

békés ünnepeket,  

szép karácsonyt.

Vajon Jampipihez megérkezett-e az ajándék?

"Advent:: a várakozás megszentelése"

Mondja Pilinszky. De nekem megint nincs várakozós hangulatom. Ajándékgyártós, angyalhorgolós, műsorkészítős, az igen, de ez nem társul karácsonyváró hangulattal. A hó miatt?
Két napja könyékig technokolos vagyok. Tegnap üdvözlőlapokat gyártottam (akinek nem jut angyalka, az majd kap egy ilyet). Ma pedig egy ilyen készült:

 

Énekszakos, teaimádó kolléganőmnek egy heti "étrend". Valahol láttam, talán egy adventi kalendáriumos oldalon, de én csak a miniatűr változatát készítettem el, kottával felcserélve az ottani díszcsomagoló alapot. De ha agyonvernek sem tudom megmondani, melyik oldalon láttam. Ha valaki ráismer az ötletére, szóljon nyugodtan, belinkelem.
Ja, szeretnék egy blogot népszerűsíteni. Nemrégiben találtam rá, és csak ámulok- bámulok, Levendulalány micsoda ötletekkel rukkol elő  nap, mint nap.
Aztán készült néhány csomagolóeszköz/anyag is a minimalart jegyében, Nem kell hozzá más, mint sima barna csomagolópapír (lehet, hogy újság is jó), és egy tortapapír(35 Ft a maszek papírboltosnál. A csomagolópapír árát nem tudom, mert volt itthon.) Ja, és ragasztó.

Készülnek angyalok is, de ők még a keményítős fürdőt pihenik ki. Illetve néhányaknak még nem készült el a dísz a köntösére. (Magdi, majd figyeld meg, milyen szépen csillog a glóriájuk!)
Amikor meg nem kézzel, akkor aggyal dolgozom. Hiába próbáltam még december elejére időzíteni a portfóliókat, a többség a múlt heten, illetve ezen adta be. Tehát javítok. :o( Ilyenkor vagyok ám nagy gondban, mert ha bekenem az 1-t, nem csinálja meg. Ha meg az utolsó utáni pillanatban is elfogadom, azokkal szemben vagyok tisztességtelen, akik idejében elkészítették. Mi a teendő?
Mellesleg a havat sem várom. Csak egy kicsit, de kizárólag dec.24-től jan. 2-ig. Utána legyen tavasz! Bár gyanítom, hogy meglesz ennek a szép télbeli tavasznak még a böjtje.
Jampipi! Kékhajú tegnap elindult  -  illő kísérettel. Remélem, idejében megérkeznek.
Nos, talán a sok-sok angyal még helyet kap majd itt, de addig is mindenkinek jó várakozást.

Üdvözlet

Kedves  Etelka!

Névnapod alkalmából sok boldogságot kívánok!

Remélem, hogy hamarosan meglátogatsz az Állatkertben,
ahol mindig többféle színes program vár Rád!

Sok szeretettel üdvözöl Téged,

Áment nevű Skarlátíbisz

:o)))))

Szösz néne

”Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi sem búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.”

Na, körülbelül így néztem ki, és ezt mondogathattam volna,  mire elkészült ez a kék hajú baba. :o))

 

Biztos örülni fog, aki megkapja. És mivel karácsony közeleg, és itt az ajándékozósdi ideje, én sem akarnék kimaradni. Sajnos mindenféle nyűgeim miatt nem követtem az eseményeket, és nem tűnt fel egy körbeajándékozós akció sem. Ezért hát maradok magányos cowboy felajánló, és felajánlom :o) a fenti babát, valakinek. Annak, aki a szerencse kegyeltje. (Már ha beszélhetünk a szöszölés ellenére efféléről. :o)  )
Tehát ha szeretnéd birtokolni a fenti kék hajút, hagyj itt egy üzenetet december 16-ig. 17-én sorsolok, és akkor talán még idejében megérkezik, hogy akár a karácsonyfán lengedezzen, akár alatta üldögéljen, esetleg egy rázós vizsga alakalmával a zsebedben kucorogjon. Ez utóbbit kizárólag akkor javaslom, ha nem a hercig kis  fekete kosztümöd öltötted fel. És ha elég nagy zsebed van.

Ja, a vers természetesen Varró Dániel. :o)