Jel

"jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e
szakadt létben, kizárva minden idegent,
de átbocsátva ami még közös maradt
a testvérek közt: táj varázsát, távoli
egek pirossát, és a tejnél édesebb
levegőt,..."  (Babits)
Igaz, én nem a léckatonákat sorakoztatom fel, hanem valami produktívat. Mostanáig eléggé csöndben voltam itt, bár  többszörös szabadságharcba fogtam - küzdöttem derekasan, de elbuktam. Hogy mi ellen? Hát ami miatt nekünk most annyira jó, hogy irigyel minket Jóska, Pista, Mári, Sári meg aki még csak irigykedni akar. Naná, hogy a pedagógus életpályamodellel van bajom.  Mert olyan jó nekem, hogy kaptam sok-sok fizetésemelést, és most a rengeteg melóval, amit abba fektettem, hogy csináljunk egy jó sulit, és amihez mindent elvégeztem, amit csak kínáltak, meg még többet is, pont annyit , mint ... De ezen már túl vagyok. De hogy  többtizenév tapasztalattal, és mindenféle eredményekkel a hátam megett most még bizonygatnom kell, hogy jó úttörő vagyok, hát azt nehezen veszi be a gyomrom. Sokáig mondogattam, hogy  nem akarok beszállni a homokozóba, mert megalázó az egész procedúra. És igazam is van!!!  De TJ azt mondta, 1. Mér akarom kihajigálni a pénzt az ablakon? 2. Ha nem kell, adjam a gyerekemnek  3. Dolgoztam én már annyit és úgy, hogy igen is fizessenek. 4. Nehogy már ne tudjak összedobni röhögve egy ilyen portfólióbasromságot. (háááát, hogy röhögve...?!) Így aztán nézem a bevallandó lapokat, és töprengek, hogy a veszprémi távoktatós egyetem vajon mikor volt (ja, tudom elő kell venni a tanúsítványt,  de nincs is mind meg. A francba, én anno ezeket azért csináltam, mert fejlődni akartam, nem azért, hogy majd egyszer ... , és a könyvünk mikor is pontosan ... ) Ja, hogy közben tanítani is kell? De hiszen
"az egyszerűsített változat „megjelenéséhez” bizonyára az vezetett, hogy a portfóliós értékelést szervezők belátták, hogy ilyen mennyiségű munkát a pedagógusok többsége – napi munkája mellett – nem tud a jogszabályban meghatározott minőségben elvégezni, továbbá a feltöltött teljes portfólió értékelésére is komoly kapacitást kellene mozgósítani" (aki nem ismerné -ez az oldal azért hasznos) Szóval 
nézegetem a lapokat, és közben egyáltalán nem röhögök. Inkább hörögök, de hagyjuk! Hiszen nem a sirámaimat akartam feljegyezni, hanem  

"Azért valami vidámabbról, kevésbé szívszorítóról is szól-

va valamit: az a helyzet, most már szinte ezer százalékig

biztosak lehetünk benne, hogy Munkácsy lakott itt a kas-

télyban néhány napot. Festeni nem festett, de pihent végre

az istenadta, mindig nem dolgozhatott az se. Látszik azon-

ban a képein, egy s más megragadta nálunk.

És, bevallom, ez nem is meglepő." (ez pedig innen, és ajánlom, hogy elolvassátok! Vagyis ajánlom, hogy olvassátok el, mert csúúcs!)

Szóval ami miatt most itt billentyűzetet ragadtam, az az volt, hogy HORGOLTAM. Nem is tudom, mikor tettem ilyet. Mert az, hogy esténként jár a kezemben egy tű, valami kendőfélét horgolok, majd lefejtem és újrakezdem, nem nevezhető igazi horgolásnak. De most van produktum:

Mert mindjárt itt a tavasz!