A kocka 2.

 Elkészült végre a kocka. Nem is tudom, talán márciusban fogtam neki.   És az utolsó oldala roham munkában  lett kész, mert végre valóban eljött a barátnőm, akinek az unokája kapta. Az utolsó oldalra csak színes pöttyök jutottak, mert másra már nem volt idő, de volt aki cicát látott bele. :o)  Hát ez a fantázia, kérem. Ilyen gyerekeket kellene nevelnünk. A virágos oldal azért van még egyszer fenn, mert valahogy odamászott egy csiga is. Kapott a leányzó babát, elefántot (előző posztok), de állítólag a kockát nagyon kedveli.
 

 J Isztambulban nyaralt (mi meg sehol). Még az augusztusi hosszú hétvége is itt telt, mert Mamát bevitték a kórházba, így a szórakozás és a változatosság az volt, hogy őt látogattuk. Pénteken vitték, szerdán kiadták, közben meg nem nagyon történt semmi, hiszen pétektől keddig a fű sem nőtt. Ilyenkor általában gyakornokok ügyelnek, kevesebb a nővér, néha 11-kor kaptak reggelit és este 10 után a gyógyszereket. Mindezt úgy, hogy az ápolóknak (fiúk voltak) szinte  egy szusszanásnyi idejük sem volt.Jajjaj, csak nehogy megint odakerüljek én is!
Szóval J Isztambulban nyaralt, készítettek rengeteg gyönyörű felvételt, és hozott ajándékba egy halom sálat. (bármilyen kockázatos törököket fényképezni, a kedvemért készítettek néhány felvételt a bazárban, és bár nem olyan mint Agatha Christie-nél a Suq, mégis csak bazár.)
Szóval hozott ajándékba egy halom sálat. Nekem narancssárgásat. Mert meg vagyok bolondulva a sárga dolgokért.

 

De az, amit magának hozott, sokkal  jobban tetszett. És az én drága egyetlen gyerekem elcserélte velem az ő lila-ezüst sálját.( És nyilván sose fogja viselni a narancssárgát.)

A bagoly gyors esti horgolás szülötte, elvittem szerelőhöz az autót, és leszedtem a baglyot róla. Utána vagy egy jó hétig naponta  legalább háromszor borítottam ki a táskám (Zazálea), mert sose akadt a kezembe a kulcs, és természetesen abban a táskában csak halott német katona nincs (c.r. by egy kolléganő). Így azonban azonnal a kezembe akad, ahogy belekotrok. (Közben a régi bagoly is előkerült, és már tudom, hogy valóban ki lehet mosni azokat a figurákat, amelyeket csinálok. :o) )

Legyen gasztró is! A mai ebéd rizses spenót "bundás"kenyérrel. (Rizstej, rizsliszt, ez nem érdekes.) A kenyér!!!!! Az már valami!  Kaptam az Intersparban minden mentes kenyeret (glutén, tej, élesztő), (40 deka 800+x forint - egyszer össze kéne számolni, mibe kerül az élelmezésem.) Azonnal 5x3 szeletre vágtam, és lefagyasztottam, mert ezek a zacskózott cuccok szeretnek megpenészedni. MA elővettem egy csomagot, zab és rizslisztből meg vízből sűrű palacsintatésztát kevertem, belemártottam a kenyeret, aztán zabkorpába és olíván kisütöttem. Nyam, nyam! (A közepén a massza+zabkorpa sülemény van.) "Nem is tudom, mikor ettem utoljára ..."(- Mabel a Csengetett Mylord-ból.) És készítettem karfiolsalátát is - kaliforniai paprika helyett,sima zölddel, ecet helyett citrommal (kellet vagy három, mire érződött az íze) paradicsom nélkül, színezőnek  lila hagymával. Na, az is finom.

 

 Kreáltam mást is, de azzal nem büszkélkedem. Leírom, hátha valakinek van ötlete - nekem már van.
Kaptunk egy vödör hullott körtét. A szívem szakadt meg, mert gyorsabb iramban romlott, mint ahogy TJ betermelte. Ezért ma kivagdostam a puhuló részeket, leturmixoltam, kevertem hozzá 3 tojásnak a  sárgáját, egy kevés édesítőt ,12 darált piskótát (ehelyett valószínűleg jobb lett volna a gríz, azaz búzadara), felvertem (nem én, az aprító) a tojás fehérjét, és óvatosan belekevertem a kulimászba, majd  kivajazott, -morzsázott tálba öntöttem, és sütöttem-sütöttem tűpróbáig - OK volt. Hagytam hűlni, és egy idő múlva kiborítottam. És láss csodát! ... széttörött és folyós volt. Hm ..., belelapátoltam egy serpenyőbe, és mint a császármorzsát, sütögettem, kevergettem. Gőzölgött, pöfögött,  égett. Az alja. Megfordítottam, olajat öntöttem alá, gőzölgött, pöfögött - égett, ez így ment vagy negyed órát (A tegnap holnapra készített frizurámnak határozottan jót tett a gőzölés). Most elmondhatom hogy van egy körtés, habos ... tojásrántotta. :o) Nem tudom, mi lesz a vélemény.
Halványulnak a kiütéseim - valószínűleg még nem a gyógyszer kiürülésének, hanem a Delagilnak köszönhetően, amiből legfeljebb 7-t akartam bevenni. Most tartok a 10.-nél. Hátha mégis ...
A sulikezdésről inkább semmit. Sok kaotikus évkezdésünk volt már, de ilyen még soha. de most nincsenek pánikrohamaim, bár az második nap előjöttek a kimerüléses tünetek. No, mindegy. 22 kötelező órám lesz, a többit majd meglátjuk. A röhej, hogy azelőtt simán benn voltam 32 órát hetente sőt többet is, de így hogy kötelező, utálom. ÉS valószínűleg kevesebbet fogok keresni, mint eddig.  De sebaj, Rózsa nénénk megmondta, hogy  "a tanároknak meg kell szokniuk, hogy a pénzért meg kell dolgozni." Ha szoknék (:o) ) káromkodni, most mondanám ...

A kocka

 Amint már talán említettem, bizonyos dolgoktól (gyakorlatilag bármitől) kiütéseket kapok. Kezdem azt hinni, maga a lét vált ki belőlem ilyen  allergén tüneteket, és már bele is törődném, hiszen kit zavar, hogy a nyakam, a vállam állandóan tele van hólyagokkal, foltokkal (a többi nem látszik), de ezek néha átmennek gonoszba. Tegnap például a jobb kezem 4 ujjbegyén virultak, ezzel lehetetlenné téve  szinte bármilyen munka elvégzését.  Például amikor a szervizben beleültem a napon álldogáló autóba, még jól is esett a hátamnak a meleg, de azt már nem díjaztam, hogy rásült a hüvelykem a kormányra. Este nem értettem, miért nem tudok dolgozni. Mire rájöttem, hogy nem, nem megszúrtam az ujjam, csak egy csinos hólyag igyekszik megkeseríteni az életem.  Nem is tudtam befejezni a KOCKÁT. Egy békánál feladtam, és tulajdonképpen ötletem sincs a maradék két oldalra. De nem is sürgős, mert megint nem tudok találkozni a barátnőmmel. Szóval a kockát ismét szüneteltettem egy darabig (március óta tettem ezt -tegnap estig).
ÉS minyonkat fogok készíteni. Egy már megvan, csak még szája nincs. a drágámnak. Ott bujkál a setétben.

Az én kedvesem

Mostanában nemcsak a "vészbúk" tart távol a blogolástól, hanem mindenekelőtt Kindle, aki az én kedvesem barátom - sőt mostanában mondhatni:  LB.  (Nem rajtam múlt - "mellékszál".) Bőven megérte a befektetést, annyi olyan könyvet is elolvasok mostanában, amire biztos, hogy sosem adtam volna ki pénzt, könyvtárba járni meg lusta vagyok. A skandináv krimik hátborzongatóan jók, és találtam egy-két letehetetlen amerikait is, meg angolt, meg OROSZT!!!
Akunyinnak hívják a szerzőt, és már neve is van a hívei táborának: erasztománok. Csatlakoztam. :o)  Elvarázsol, ahogy a 19. század végének,  a századfordulónak a  találmányaiét lelkesedik. (telefon, elemlámpa,villamosság, kerékpár, ...) és az is, hogy hiába jön rá a "nyájas olvasó" a bűnös kilétére, még háromszor megcsavarja a történetet, hogy az utolsó lapig lehessen izgulni és reménykedni. Jóóóóó! (Sajnos már mind a 8 magyarul megjelent Fandorin-történetet elolvastam.)

 Ez a nyár egyébként a" nem csinálok semmit" jegyében telt. Na, jó, olykor főzőcskéztem, bár nem túl nagy lelkesedéssel, mert folyton megfeledkezem magamról, és megkóstolom a készülő terméket, aminek sosincs jó vége. Tegnap is belenyaltam a tejbegrízbe, hogy elég édes-e, aztán moshattam ki a számat, de  - úgy tűnik - még így is sikerült valamennyi tejnek felszívódnia. És bár nem vagyok allergiás rá -(Mária utcai bőrgyógyász)  mégis tele van hólyagokkal a nyakam. Most éppen. És valószínűleg a görögdinnyére sem vagyok allergiás, de mégis .... Szóval nem lettem okosabb.  Elkezdtem a góckutató programot, bár most nyáron ...
Olykor takarítgattam is (flylady).
Olykor benéztem a suliba . ..
De nagy programba nem fogtunk. Jártunk ki a kertbe locsolni, de mintha tengerbe vizet ... a fű kiégett, , a növények nem teremtek, ha mégis ....  egyedül a cukkini tudott óriásira megnőni 1 hét alatt. Így aztán cukkinit ettünk cukkinivel.  A kedvencem a cukkini-krumpli tócsi lett, kukorica és rizsliszttel (tojás nélkül természetesen). Egyébként a rizsliszttől elképesztően ropogósra tudnak sülni a dolgok.
Azért esténként, amikor volt valami nézhető a tévében, horgoltam is.  Bár nem sokat.
A barátnőm unkájának készült mindegyik figura, de megint úgy fogok járni vele, hogy annyira nem jön össze a találkozó, hogy folyton elajándékozom a kész terméket.  A kislány biztos azt fogja hinni, hogy az elefántoknak piros a szeme (mint ahogy az is. :o)) )

A baba hamar elkészült, csak a hajával szórakoztam két film alatt.

Sajnos Kindle kezdi feladni, egyre többet fagy le, és a bal oldalán mindig duplán lapoz - ha egyáltalán.   Talán túlterheltem? Pedig nem is wifizek vele. Mert azt aztán végképp nem bírja szegény. (De az ára már bejött.)