Ez (nem Martha,) csak egy elefánt

Bár azt terveztem, hogy befejezem a baglyok ipari méretekben való gyártását, mégsem tettem meg. Annyian szeretnének effélét, hogy újabb és újabb példányok kerülnek ki a kezeim közül. Néha készül egy-egy elefánt is, csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. (Bár ez utóbbi inkább kancsal malacnak hat.)

 

 

 Lehet, hogy nem túl jó a gombszem-megoldás, de annyira nincs kedvem a hímzés-varráshoz,  hogy inkább gombozom. Hogy milyen ijesztő tud lenni egy szem, ha én varrom, azt jól láthatjuk az alábbi elefánton.

 

Egy kisfiúnak szánom, de tartok tőle, hogy megijed látván ezeket a gülü szemeket. Legfőbb kritikusom szerint, ha megijed, majd nem adják oda neki ismét. Hm, ebben lehet valami.
Hihetetlenül élvezem a Kindle-vel való járkálást. Egész hónapban különféle kezeléseken várakoztam a soromra, és csak előkaptam a tatyómból a kis édest, és már olvastam is az izgalmasabbnál izgalmasabb ponyvákat. :o))) (Találtam egy oldalt, amelyről ingyen lehet letölteni  ... csupa olyat, amiket én nem ismerek, és nyilván meg sem vennék papírosban, de nagyon ígéretesnek tűnnek a leírások szerint. Bár hogy minek ennyi vámpíros történetet megírni, csak a jó ég tudja. (Az Alkonyaton kívül még nem szántam rá magam egyikre sem,az nem tetszett.) De A leghülyébb angyal például jó. Na jó, annyira nem, hogy pénzt is adtam volna érte, de így  még akkor is vicces, ha Wordbe átírva olykor nem az a szó van ott,amelyiknek lenni kéne. De kitalálom.
Na, megyek és gyártok valami cukkinis rizstésztát vagy valami hasonló finomságot. :o)) (Országomat egy rántott szeletért!)

Martha itt

Nem May és nem Stewart, hanem  csak úgy Martha. Színesekavics Kata játékán nyertem. El vagyok tőle bűvölve. Olyan alaposan ki van dolgozva minden részlete, hogy az lenyűgöző. És egyenesen nekem készült. :o)) Elefánt és pöttyös. :o)))

 

Nálam mostanában nem sok dolog készül. Legalább is mutogatni való nem. Kihasználom a lehetőséget és az időt, hogy el tudok menni délelőtt kezelésekre, így viszont olyan mintha nem is lenne szünet. Reggel időre meg kell érkezni, és majdnem dél van, mire végzek. Haza, gyors főzés, és átalszom a délutánt. :o(( De a júliust már rászánom erre az izgalmas programra.  Az augusztus elejét meg ismét orvosjárással töltöm. Aztán mindjárt lehet is menni dolgozni.
Apropó főzés. Jobbnál jobb dolgokat kreálok, bár az egyik barátnőm szerint ez csak fényevés. :o))  Lehet, hogy majd leírok néhány ötletet, hogyan lehet minden fehérjét kiiktatni az életünkből. Persze igazából nem lehet,. Ma is lusta voltam krumplit sütni, és egy kifőzdében vettem egy adagot: Nyilván abban az olajban sült, amiben a rántott húst, és lehettek benne panírmorzsák. Mintha valaki jól elvert volna csalánnal, olyan a nyakam. :o(
És amikor időm van, és nem alszom, akkor terítőket horgolok körbe. Hol ajándékba, hogy magunknak. Elég unalmas. Olyan mintha terítőcskéket készítenék. Azt is kipróbáltam. Brrrr! Annyi élvezet van benne, hogy a mintát én találom ki.
 Egy manócska azért elkészült, a barátnőm kis unokája kapja majd, ha eljutok Sopronba a nyáron. Szóval ő itt a manó, vagy Pinokkió, kinek hogy tetszik.

Itt a nyár :o)

Nos, mindenki megérett, aki megérett rá, zártunk, osztottunk. (Alaptörvényt is. Milyen szép gesztus is ez! Vajon jövőre is jár? És még meddig?) Bankettoztunk - többször, elbúcsúztunk, olykor fájdalmasan. Értekeztünk - maratonian ...Aztán hétfő lett.. Számszakilag nem volt sok érettségizőm - úgy 30, de mivel mind a 4 osztályban, így végigélvezhettem az összes magyar feleltet,  meg még egy csomó másikat. És az összes osztást. Készítettem egy gyors felmérést, mi a sorsa Rózsi néni ajándékának. Nem mondom meg, mit mondtak. Istenem! Ettől még a 60 %-uk nem akar itthon maradni.
Amikor nem az érettségin ültem ( reggel 8-tól este 6-ig, ha osztottunk is, tovább voltam benn), olyan kimerült voltam, hogy eldőltem és aludtam. Amikor azt sem, akkor színeket raktam egymás mellé.

 

Így meglesz a nyári tatyóm. Csak bélés kell bele, még  felvarrni a  fülét. (Köszi, Kriszta, így tényleg gyorsabban elkészült.) A Zazálea-féle úgyis a végét járja.  (Valami elefántormány belóg a képbe:o) )
És már túl vagyok  az esedékes debreceni szkanderozáson is. Hurrá, hurrá! (Heti 4 mg szteroid több, mint a semmi, de az őszi napi 16-hoz vagy az 5 évvel ezelőtti napi 64 mg-hoz képest mégis.) Összekötöttük egy rövid nyaralással is. Mászkáltunk, bámészkodtunk, ettünk, ... és ittunk is:o), ültünk szökőkútnál, fa alatt, néztük a galambokat, a csillagos eget (tévét nem), és nagyon élveztem, hogy tűz a nap. Bocsi mindenkitől, aki nagyon szenved ebben az időben, de én nagyon élvezem. Még a légkondis kávézóból is kimentem inkább, amikor várakozni kellett valakire.
Valaki megmondaná nekem, hogy a Szabó Magda kávézó elnevezéssel mi volt a baj?  Hiszen jóformán semmi nem változott, minthogy megszűnt az átjárás a két helyiség között, és nincsenek cukrászsütik. Na jó,  más a falakon a dekoráció. 

Vittem ajándékba ..., na, mi mást?  Baglyokat. :o)
Óóó, és Kindle-t imádom. Sajnos csak kevés könyvet találok, amit ingyen letölthetnék, pedig most arra megyek, hogy minél előbb visszajöjjön az ára. :o) Így sok Dan Brownt olvasok. Az a helyzet, hogy viszonylag kevés kiterjesztést ismer fel, és az átalakító programot meg a mi lassan 10 éves masinánk nem bírja, így vízzel főzök. Ja, és nem tudja mindazt, amit bolt honlapján ígértek, de legfeljebb nem hallgatok rajta zenét, és nem internetezek. Csak módjával. Viszont nem másfél kiló könyvet cipeltem magammal, hanem elegánsan 20 dkg-t, amin volt vagy 6 regény. :o)) Szóval kezdek beleszerelmesedni. Az érintőképernyős többet tud, de az én dm-es ujjaim nem alkalmasak annak a kezelésére.