Egy csók, és más ...

... de hogy mi?  Szóval csak ezt az egy nyamvadt békát sikerült befejeznem az elmúlt két hétben.

 Igazán szép, csókos szája lett. És rendesen van 2 hátsó lába is ujjakkal. :o) Meg csíkos is, tehát új fajt fedeztem fel.
Meg kijavítottam 35+2 érettségi dolgozatot. (A kettő német.) És olyan Karinthy-csömöröm volt/ van/ lesz, hogy még J polcáról is eltüntetem a Tanár úr, kérem ..-t. Amúgy sem kedvelem K-t, ez most fokozta némiképp az ellenérzésem. Mint a javítókulcsok megítélése is. Vajon, ha vki összeállít egy feladatlapot, mé' nem adja oda a két legjobb barátjának/-nőjének, hogy oldja meg? Hátha rájön, hogy másképp is lehet gondolkozni. És ha a szövegben konkrétan az van, hogy "A fejezetek címét az idézett szövegekből választottam.", akkor honnan a fenéből kellene megálmodnia a nyomorult kölöknek, hogy a "lyukas mondatba" az a válasz várják, hogy a prózaszemelvényekből????? Na, erre mondjon nekem valaki valami okosat!
Meg, hogy milyen e-olvasót szerezzek be. Tényleg, van valami tapasztalatok ez ügyben? Tulajdonképpen kézbe kellene fogni őket, meg megvizsgálni a súlyukat, hogy mennyire olvasható a szöveg rajtuk, meg még mit tudom én mit. Jaj, jaj, borzasztóan titkos :o)) nehéz dolgok ezek. És megint találtam olyan könyvet, amit el akarnék olvasni. Vajon kik azok a jótét lelkek, akik egy közel 400 oldalas könyvet lapról lapra beszkennelnek? Rendes tőlük.
Kivirágzottak a hársak. Reggel, amikor lemegyek, megcsap az illat, percekig állok becsukott szemmel, és Szegedre gondolom magam, egy olyan időbe, amikor még azt hittem, minden rendben lesz, hogy is lehetne másképp. Fiatal vagyok, egészséges, vannak terveim, tudom, mit akarok, enyém az idő. Aztán feleszmélek, ez nem Szeged, és az előbbi felsorolásnak már csak a töredéke van meg, az is módosult. Fiatal vagyok, egészséges, vannak terveim? tudom, mit akarok? van elég időm?

"Háát, nem tudom ..."

Menzel könyve nagy kedvencem, és gyakran idézem is. (Ld.  fenn!) És valóban így van, egyszerűen nem tudom mostanában úgy beosztani az időm, hogy mindenre jusson.
Viszont már tudom, hogy miért nem fogja az internet felváltani a nyomtatott könyvet. :o) Ajándékba megkaptam a Millennium trilógia első kötetét, és felettébb izgatott, hogy mi lehet a következő kettőben. Meg is találtam a neten (spóroltam legalább 7000 Ft-ot),és több délutánt, estét töltöttem a gép előtt. Valamelyik éjszaka aztán majdnem megütött a guta, hogy már csak 80 oldal van, de már muszáj lefeküdni, mert 5-kor csörög az óra, és lesz egy csomó órám, meg az érettségi dolgozatok, ... és ha nyomtava lenne, simán elolvasnám még elalvás előtt. (Pontosabban addig nem aludnék el, amíg ...) És hogy másnap 6-ig várnom kell a folytatásra, az meg egyenesen felháborított.  Közben meg  elmerevedett a nyakam, elzsibbadt az összes lábam és fájt a hátam... Szóval én a nyomtatott könyvre szavazok. (Az eKönyvet még nem próbáltam. Hát, nem tudom ... Annyira gyorsan változik a világ.)
Egy kicsit horgoltam is.

A majmot ajándékba szánom egy kisfiúnak, de J szerint bánjak óvatosan vele, mert hátha félre értik. Szerintetek? A csíkos izé meg nem a vízipók, hanem egy a tavalyiakhoz hasonló béka lenne, de nem volt zöld fonalam. Még próbálkozom másik csíkos békával is, hátha az jobb lesz. Ha sikerül, bejegyeztetjük, mint új fajt. :o)
A hét legfontosabb feladata az volt, hogy eltüntettük a lépcsőházból az összes virágot, mert a katasztrófaoltóság és tűzvédelem ezt parancsolta. Szegény muskátlik, mintha tudták volna mostoha sorsukat, úgy virágoztak, mint még soha. Most aztán szép kopár, rideg, koszos a lépcsőház.
Szerintetek a feketerigók olyanok lesznek, mint a galambok? Lusták, kövérek és pofátlanok. Most még az utóbbi két jelző nem áll. Tegnap egy nekifutásból felugrott, hogy elkapjon egy legyet (vagy valami hasonlót), elvétette, és letottyant. Eszébe nem jutott, hogy repülhetne is. :o))
Ma jöttem rá, hogy vagy 6 érettségi dolgozatot még egyszer sem olvastam el :o(, míg néhányat már sokszor :o).  Hát, nem tudom ... Annyit gyakoroltuk az összehasonlító verselemzést, hogy szinte mindenki ezt a két rémes karcolatot választotta.  Unom Steinmann grófnőt, aki "maga köré csavarta a tanárt."  Viszont nagyon érdekesek a dogák befejezései. Na, azokért érdemes végigolvasni a sok csacskaságot. Nem lenne egyszerűbb azzal kezdeni?

Éééés

 Hű, de régen volt április 9. Azóta volt kis verseny, nagy verseny, még nagyobb verseny, jubileum, öregdiákok, gálaműsor, születésnap, szünet, szünetebb, hideg, meleg, ijedelem, megnyugvás... elfáradtam.
Szóval mindenféle izgalmas történt, persze nem tudtam eléggé megülni a fenekemen ennek következtében a szombatot teljes egészében átaludtam. Előtte nem nagyon horgoltam, csak egy terítőt körbe - de erről nincs kép (J-nak tetszett, és elkérte - örültem.), meg mondtam is már, hogy ez valami lélekölő mutatvány. De majd készítek másikterítőt. :o)
Igazából azzal akartam kezdeni, hogy most már tényleg híres vagyok, mint Rejtő postása, akit Fülig Jimmy megrúgott. Rólam is jelent meg cikk az Orvosi Hetilapban. Mondta a doktor, hogy nem készült rólam a vizsgált időszakban kép (De kár!!!), így más fotóját használták fel. Nézem a képet, "hát csípje meg a kánya! Bár e helyt egy bassza meg hazafiasan belesimulna a környezetbe" (Nem én mondom, Esterházy), pont úgy néz ki a két mancs és az orca is, mint amilyen az enyém. Akár lehettem volna modell is. Pedig a laborom teljesen normális. De a nyavalya ll ezek szerint aktív. Illetve az van a cikkben, hogy napsütésnek kitett terülteken jelenhet meg a gyulladás. Szóval kell egy nagy karimájú kalap és egy csipkekesztyű, mint gyerekkoromban a 6-oson a jobb körökből származó hölgyeknek volt. Én meg egészen eddig azt hittem, azért hordanak kesztyűt, hogy ne kelljen fogdosniuk akárki után a kapaszkodót! Aztán egy fenét!
Lassan visszatér a horgolókedvem.
Elkészült a szezon vélhetőleg utolsó baglya.

 

Aztán készült egy elég jó maci. Persze a választott fonál  menet közben elfogyott, és hasonlót sem találtam, de úgy vélem, jól áll neki a fehér szőrös láb. :o))

 

És ma a lépcsőházat is megörökítettem.

 

 Utoljára virágosan.

 

És ezeket akkor most kidobjuk.

De idétlen ez az új blogger. Vagy csak én vagyok már vén, és ragaszkodom a megszokotthoz?