Csodálatos világ

Ja, nem: tökéletes világ. Altair játékot indított, amelyben hetente feltesz egy kérdést, és kíváncsi a válaszokra.
A kérdés, milyen lenne a tökéletes világ. Ha aktualizálni akarnék, azt mondanám, olyan, ahol a Tíz parancsolat erkölcsi felhívásainak megfelelve élnénk.  Nem hazudnánk, nem lopnánk stb. És akkor nem lenne erkölcsi válságban az ország. Duplán. Vagy mi.
Szóval a kérdés. Érdekes volt, hogy tavaly a felettébb okos tizedikeseimnek is erről kellett értekezniük az egyik órán. Nos, a néhány szokványos "nem lenne háború, betegség, a zemberek szeretnék egymást" válasz mellett nagyon sokan azt írták, hogy nem lenne jó egy olyan világban élni, ahol nincs semmi rossz. Illetve ha minden rózsaszín, akkor az emberek egyformák, márpedig az a jó, ha sokfélék vagyunk. De legyenek szabályok, amelyeknek meg kell felelni, és amelyek a többség javát szolgálják.  Valahogy a demokrácia elve fogalmazódott meg a válaszaikban.  És evvel teljesen egyet kellett értenem. Egyébként meg számomra az lenne a tökéletes, ha úgy élhetnék, ahogya River Cottage-i Hugh Akárki él. Békében önmagával és nagy tisztelettel a természet iránt. És ha sok ilyen lenne, már egy kicsit jobb lenne a világ.

Egy árva

virágos katona nyuszi készült el az elmúlt időben.

 Viszont sokat olvastam javítottam és készültünk az OKTV-re. Pénteken lesz. De előtte Debrecen. Hűűű! Olyan laboreredményeim vannak! Akár újkoromban. Persze az itteni dokim mindjárt lerángatott az egekből: "Most." De hát mindegy, most örülök, ha meg rosszabbra fordul a helyzet, majd keresek vigaszt. Például horgolok. :o)
Ja, egyébként tényleg olvastam: Gion Nándortól a Virágos katoná-t. Tündéri, ha lehet egy könyvre ilyet mondani. 200 oldal, és 4-5 óra alatt sajnos elolvastam. A kívülállók csak a boldogok. :o)) Vagy a művészek?
Szóval most indulok, hogy holnapra Debrecenbe érjek, és majd némi szkanderozás után hazajövök. Aztán verseeeeny!!!!!. Lehet, hogy jobban izgulok, mint a leánykám?

Jel

Jel, hogy még létezem. Csak annyi minden leköt, hogy nem jut időm a horgolásra. Ez nem igaz. Talán inkább a cél hiányzik.  Nem tudom, mit kinek. Csak úgy meg most nincs kedvem. Ha van valami ötletem, akkor azért nekiállok. :o) Így volt ez például március 13-án. Látván Kriszta szépséges alternatív kokárdáit elfogott a hazafias indulat, és én is nekiláttam este 10 körül, hátha valakinek szüksége lesz rájuk. Reggel aztán felöltvén a kiválasztott fehér inget, fekete kabátot, mennék ám az előszobaszekrényhez, ahol immáron 30 éve az ajtó belsején lévő tapétába tűzve várakoznak különféle kokárdák, hogy éppen kedvem szerint válogassak belőlük (általában egy valamiféle kerek évfordulóra ajándékozott darabot választok, amelynek a közepébe Petőfi maga van betűzve ), és ... ujjé, nincs is olyan ajtó! De akkor vajon hol lehetnek a kokárdák?  Nos ezt hajnali fél 7-kor nem annyira lehet felidézni, így jött a vészforgatókönyv, és a saját alternatívjaim közül választottam egy kis nyomit, hogy mégse maradjak szégyenben (Mert a ferencjóskás szalámira az idén elfelejtettek kokárdát tenni, és nem vettem friss húst sem a Lidliben). Így aztán igen egyedi darabbal büszkélkedhettem az iskolai ünnepélyen. :oD   Vajon melyikkel?

  Az elmúlt napokban hanyagolva a kötelező munkát (romantikás portfóliók), kinn a kertben élveztem a napsütést, és néztem, hogy nőnek a tulipánok. :o)  Próbáltam magam hasznossá is tenni, szorgalmasan gereblyéztem a füvet. Nagyjából  2 négyzetméterrel végeztem vagy fél óra alatt, és aztán kiderült, hogy nem tudom eléggé rányomni, tehát sokáig csináltam semmit. :o(
 Itthon aztán megvigasztaltam magam egy fészekalja csibével, kacsával. :o)

 Viszont ismét újraolvastam. Böll Biliárd fél tízkor-ját.
 Annak idején, amikor az egyetemen kötelező volt, nagyon idegesített az előadásmódja, most viszont kifejezetten élveztem. Szeretem, amikor ugyanazt a dolgot, eseményt, több nézőpontból is láthatjuk, ráadásul itt sikerült  egy fél évszázad német történelmét néhány szereplő elbeszéléséből sajátos megvilágításba tenni. "A tulok szentségének" követőivel egyedül az örültnek nyilvánított feleség-anya képes tevékenyen is harcolni, a "bárányok" csak hallgatnak  az áldozatot vállalják vagy bénultan nézik, mi történik, és eljuthat a világ oda, hogy a fiú lerombolja az apa életművét (mint ahogy a fiúk valójában is lerombolták Európa nagy részét). És vajon a következő nemzedék felépíti-e ismét, vagy előbb meg kell értenie, mi történt.

"Én Hölderlint olvastam: <Szánakozva marad szilárd az örök szív>, és Ferdi csak May Károlyt, de az, úgy látszik, ugyanazt a lelki nemességet tanította;"

Hurrá!

Azért ujjongok, mert  a nyelvtanos leánykám bejutott az országos döntőbe (OKTV). Maximális 100 pontos tanulmánnyal az orvosi nyelv kialakulásáról, helyzetéről. :o)))) Most 8. Szerintem a szóbeli után sem lehet ennél rosszabb. :o)
A nem jó hír: kihagytam Debrecent. Ez azért nem jó, mert egy hónap múlva  mégis csak el kell menni, és az újabb 2 nap hiányzás, a kölkek meg maholnap érettségiznek. Ami őket mintha nem izgatná annyira. Írtak nekem FÉL oldalas műelemzést - emelten. :o(  Viszonylag sokan akarnak emeltre menni magyarból, ami jó. Lenne. Ha az írásbelit nem  olyanok állítanák össze, akik be akarják bizonyítani, hogy mennyire okosok.   Hát edzünk, amikor csak van egy kis szabad időnk.  Pl hétfőn hajnalban.  No, kíváncsi vagyok holnap hányan lesznek.
Míg itthon lebzseltem, próbáltam alkotó hangulatba jönni. Még nem tudom, mit kapjon az okos OKTV-s leány - baglyot-e vagy egy másik okos állatot: elefántot. Próbálgattam ezt is, azt is.

 

 

 

 És egy baba is elkészült. Vicces volt. Lánynak szántam. Mikor ész lett a teste és a feje, fiúnak tűnt. Amikor meg elkészült a ruhája (ami eredetileg pulcsi akart lenni), mégis csak lány formája lett, de a sapi elmaradhatatlan. Nem látszik hátul, de simlis. :o)