horgolok

Piacozom

2012-01-31T20:39:00.001+01:00

Bolha. Vasárnaponként van minálunk ilyen is. Bár nekem jobban tetszik a zsibvásár elnevezés - hiszen tényleg az. Mindenféle portéka, tömeg, zsibongás (a zenét kihagynám), nyüzsi. Nos november óta rákaptam. És órákat tudok bámészkodni a kirakott portékák között. (Néha van olyan érzésem, hogy a nyáron kihajigált cuccokat is viszontlátom. :o))) ) Szóval piacozom. És olykor-olykor lecsapok egy-egy portékára. ("Kidobáltál egy csomó lomot, most meg visszagyűjtöd őket?") Mostani mániám a kék üveg. És az angol vidéki minta. Először csak egy kis tálacskát kaptam, baloldalt egy kékségesen kék készlet (talán két váza), jobboldalt egy maci, aki immáron 10 éve az ágyam mellett ebben a zsebkendőtartóban lakik.

Majd novemberben megláttam egy reggeliző készletet. Szerelem volt első látásra. De igyekeztem meggyőzni magam, hogy nem kell az nekem. Nem tudom kihasználni, nem nagyon van helye,meg még drága is (Nem az), de a szerelem nem hallgat a racionális érvekre. Úgy voltam vele, mint a reklámpasi a Meganne-nal. "Kell nekem." Egy darabig ellenálltam a kísértésnek, aztán amikor karácsony előtt elszántam magam, nem jött ki az eladó. El tudjátok képzelni azt a csalódást? Kénytelen voltam különböző kék üvegekkel vigasztalódni. Például a könyvek között megbújó olajmécsessel.

meg a felső képen levő két vázával, meg még más kék üvegekkel. Majd két hete ismét feltűnt a drága. (Az is! Önmagában. Relatíve nem annyira.) Vasárnap nem is a piacra mentem, csak éppen kikukkantottunk, és megint ott volt. Hát... Győzött a szenvedély. (Az eladó elárulta, hogy nem is akarta többet kihozni, mert félt, hogy eltörik.) És most az enyém.

Annyira szép!! (A háttérben vigyorog egy jó fogás - egy kék üveg. :o)) )
Eza kép élesebb, bár nem túl jó beállítás:

És most fűnek-fának lelkendezem, hogy milyen szépségesen szép reggeliző készletem van. :o))

Bongyorka

2012-01-30T21:50:00.001+01:00

Lassan készülnek új dolgok, mert még mindig mindenféle dolgozatokkal és versenyekkel vagyok elfoglalva. De Bongyorka készen van. Természetesen lila bársony a szoknyája, és a blúza meg egy olyan párnahuzatból készült, amelyből már kiszedtem a tömőanyagot. Óriási felfedezést tettem: Rájöttem, hogy élesebb a kép, ha fényképezéshez felveszem a szemüvegem. :o)) (Na, nem mindig.)
A következő versenyünk az ún. Jókai-verseny. Három művet kell elolvasni, és azokból vannak roppant kreatív feladatok. Nos, az én reszortom a Névtelen vár.... vááá! 400 oldal egész jó, majd kb. 100 jegyzőkönyvekből idéz a nemesei inszurrekció nagyszerű és hősies voltának igazolására. Aztán a végén kinyírja a hősnőt. :o(
Na, akkor megyek, javítok tovább.

A lila ruhás ...

2012-01-21T20:17:00.000+01:00

Hát, ismét itt vagyok. Gyilkos hetek vannak mögöttem, és még a következő is az lesz. Avattunk szalagot (kerestem verset, ellenőriztem ünnepi szöveget), készülünk a Kazinczyra, a továbbjutóm írja 1000-rel a nyelvtan pályamunkát (nagyon érdekes:o)) ), elkezdjük az emelt előkészítőt, és folyamatosan íródnak a magyarórai blogok. Hehe, ha valaki elolvassa a 11.-esekét, azt hiheti, szinte csak nyelvtant tanulunk.
Viszont mindez annyit kivett belőlem, hogy végkimerülés miatt itthon kellett maradnom néhány napot - aludni. És aludtam. Mindemellett maradok az abszolút vegetárius életmódnál, SEMMI fehérjét nem viselek el. Mondtam már, milyen undorító tud lenni egy szelet puffasztott rizs?
Viszonylag sokat olvasok - sajnos nem bírom rávenni magam, hogy x.-szer újraolvassam a kötelezőket. :o(( Persze így a "nüanszokra" nem emlékszem, de hát annyi mindent nem olvastam még. Pl. OKTV-dolgozatot az orvosi szókincs alakulásáról. :o))
És Christopher Moor: Mocskos meló című könyvét. (De már igen!) Ami majdnem olyan jó, mint a Biff. Íme egy szép idézet:
„ha az élet citromot ad, csinálj limonádét”.
És még egy skandináv krimit is olvastam, aminek a felénél kitaláltam a lényeget, majd elkedvetlenedve tettem félre, ám rájöttem, maradt még benne kiaknázatlan lehetőség, és valóban az utolsó 30 oldal volt a legizgalmasabb. :o)
Ebből már látszik, hogy bármi egyébre kevés időm volt. Pl. nem tanultam meg normálisan fényképezni. :o( (Kötelet mászni sem.) Csak kevés lény készült, pl egy Attila-bagoly: (nem a neve, az alkalom)

Már említettem, hogy turkáltam egykor egy szépségesen szép tükörbársony szoknyát - valami hastáncos darab lehetett, fodrok, csipkék, flitterek - ez évekre ellát bársonnyal. Azóta egyre gyakrabban érzem úgy, hogy "bársonyba, puhába" kell öltöztetnem a kis lényeimet, és öltöztetem is - ha kell, ha nem. Majd döntsétek el, hogy kellett-e!
Szoknyás elefánt már volt, most megpróbálkoztam egy kisnadrággal, szerintem nem rossz. Olyan mintha alatta ~~gumibugyi~~ nadrágpelenka lenne. :o) Csak valami más háttér kell majd , ha ezt a kéket még alkalmazni akarom.

És készült egy lila ruhás hölgy is. :o))

Nekem tetszik. :o))

Fények

2012-01-13T22:42:00.003+01:00

Még nem adtam fel, bár kerülget a gondolat. Aztán idenézek, és látom, hogy ugyan már lassan második hete hallgatok, a számláló pörög, azaz vannak, akik ide-ide ~~tévednek~~ jönnek, talán mert kíváncsiak ... rám? Arra, amit írok? Amit mutatok? Akkor elhatározom, hogy mégis, talán mégis ..., aztán nem írok semmit. De ma egy blogban olvastam néhány olyan gondolatot, ami megerősített. Ha nincs is visszajelzés, sokan vagyunk, együtt vagyunk - hacsak arra a pár percre is, amíg olvassuk egymás gondolatatit, és ha nagy a szükség, közelebb a segítség.Ezt pedig valóban tapasztalhatjuk nap, mint nap.
Borongtam megint, de csak mert rémesen sok volt nekem az elmúlt időszak. Betegen kezdtem, és közben hajtottam, mint ha egészséges lennék. OKTV-zők, versenyek, műsorok... annyira kell, hogy elhiggyem, érek annyit, mint akinek nincs semmi baja!
Viszont délutánra rémesen elfáradok. Szerencsére a felújítás hatása még érződik, minden ragyog (és FlyLady is nap, mint nap meglátogat), Laci bácsit pedig meg meghívtam, főzzön helyettem. TJ szerint jó ételeket készít, amíg tele a tál, maradhat. Én meg ... répa, krumpli, borsó, rizs... és még répa is. :o( Országomat egy libacombért! (De csak, ha nem leszek utána teli kiütéssel.) Tudjátok, így a második év végén, milyen undorító tud lenni egy szelet puffasztott rizs?
Szóval még mindig nincs helyén a fonál. Készült néhány elkésett angyal, de hát olyan volt itt tucatjával.
Nem horgolok, többet olvasok, vagy csak nézem a fényeket. (Karácsonyi pakolászás közben találtam két láda gyertyát - lehet, nem kellene két végükön égetnem, hátha hamarosan szükség lesz rájuk, de nem akarok törődni a holnapokkal.) Mostanában megragadóak a fények. Pl. tegnap hajnali 3-kor valami hihetetlen fényességre ébredtem, és nem a telihold volt. Gondoltam, valami azonosítatlan fényes tárgy szállt le a szemközti 10 emeletes tetejére, és az árasztja magából a fényt - esetleg tündér...? Ámulattal figyeltem, és vártam a csodát, ám a fény egyszer csak a nagy fény eltűnt, és két kis kékes pont villódzott még egy darabig - a szerelők fejlámpája, amint lemásztak a tetőről.
Viszont ez az az idő , amikor belefeledkezhetünk a fények játékába. Legyen az este (karácsony) vagy délután (ma). Az utolsó képen pedig a délutáni havazást kaptam el. Ami a kép közepén halovány sárga pöttyökként mutatkozik, az egy teljes pompájában ékeskedő ~~aranyeső~~ hóbogyó bokor(Hehe, hangot adtam vágyaimnak. de ma közelebbről megnéztem, és keserű volt a csalódás. Vagy talán nem is. ). ~~Szegény.~~

Még nem sikerült

2011-12-31T18:10:00.001+01:00

Még nem sikerült kihevernem Garas halála kiváltotta érzéseket, de mégis szeretnék
Boldog új évet
kívánni minden kedves ismerősömnek, meg azoknak is, akik csak erre tévednek. Rendhagyó módon most nem saját készítménnyel (nincs itthon a gép), hanem egy dallal:

Hát ezt bizony

2011-12-31T15:04:00.003+01:00

megsirattam.
Hm, valami nagy ötlet, hogy pár nap után eltűnik a beágyazott tartalom. Igaz, a kölkök blogjába már beágyazni sem lehet. Akkor próbáljuk meg linkkel. Hátha az megmarad.
http://www.youtube.com/watch?v=8qR9dkUO4qs

Aki elkésett

2011-12-27T14:57:00.000+01:00

Az az alábbi angyal, ő már nem fért bele a karácsonyi programba, de a két napos lazítás alatt ő is elkészült.

De szerintem nem fogja bánni, hogy csak a jövő évi díszítés része lehet majd. És aki kapja sem. Legalább is remélem.
És elkészült Szösz néne 2 is,

bár ő inkább a ferde szájú Vígláb néne nevet érdemelte ki, ami alig kínos, amikor a hímzés bajnoknőjéhez indul. De hát ... ez lesz az újévi fogadalmam. :o) Megtanulok rendesen - na ez túlzás - rendesebben hímezni, és fényképezni. Hehe. Ez sok is egyszerre.
Egy kis vendégfogadás egy kis vendégjárás, és hipp-hopp itt ~~az újév~~ az iskola. Igazán igyekeztem kipihenni az elmúlt időszakot, és SEMMIT sem csinálni, azaz aludtam - észveszejtően sokat. (Úgy látszik ennyire lemerültem.) Meg egy keveset horgoltam. Első nap. Karácsony másnapján kimozdultunk, és miután az jóízű ebéd (Főtt burgonya uborkával - a kedvencem.De ez hosszabb történet.) utáni szunyókálásból magamhoz tértem, kártyázni kezdtünk. Nem vagyok nagy zsugás , általában csak a társaság (J) kedvéért egyezem bele, de minden alkalommal megállapítom, hogy mennyivel meghittebb, hangulatosabb, élvezetesebb szórakozás, mint közösen bámulni a tévét.

Ajaj! Most el kell mennem. Vár a fogorvos. Mert mikor esik ki az ember fogából a tömés? (Az enyémből) December 23-án délután.

Evangélium

2011-12-23T17:36:00.002+01:00

vagy hasonló. Megint nagy siker volt az adventi estünk. Furcsa dolog ez, készülünk valamire 3-4 hétig, 50-en, 60-an, vagy ha csak a kis csoportom veszem, 5-en-6-an, kerekítgetjük, szépítgetjük, izgulunk, az előadás napján felfokozott a lelkiállapotunk, aztán jön az a bizonyos 6-8 perc, és vége. Elmúlt. Egyszeri esemény volt, még egy ideig emlékezünk rá, még vagy 10-15 percig tart az öröm: "Ez is sikerült..." Aztán semmi. Éreztétek már azt az ürességet, ami ilyenkor "eltölti" az embert? Üresség, szomorúság, vége a várakozásnak. És ilyenkor elhatározom, hogy jövőre nem akarom ezt érezni. (De ha kihagynám, még rosszabb lenne.) Aztán elmenőben az egyik gyerek odaszól: "Jövőre?" És ez jó. Hogy nem nyűgnek érezte, és szívesen benne lesz ismét egy idegbajos, nyűglődős felkészülési folyamatban. :o))
De amíg készülünk az este, nem nagyon van kedvem itthon szöszmötölni. Sütit az idén nem készítek. Kóstolni sem tudom:o( Így nem sok kedvem van hozzá. Vettem egy stollent, Mama biztos süt bejglit, és talán készítek egy kuglófot. Ennyi lesz a nasi. Az utolsó pillanatban kaptam diabetikus szaloncukrot - valami isteni. Régebben már vettem, az annyira rossz volt, hogy ki is dobtam az egészet. De ez ... csak nehogy felfaljam egyszerre.
Ezt:

Időnként azért horgoltam. Végül is 23-an lettek. 60 egynéhány helyett. Szívem szerint mindenkinek adtam volna, a portástól a könyvtárosig, de későn kezdtem hozzá. A keményítés vicces volt. Keményítőt vettem. Az előírt adag többszörösével kezdtem, löttyedt marad. Megismételtem az eljárást a többszörös többszörösével, annyit értem el, hogy a papír, amivel kitömtem a szoknyájukat, jól beleragadt, és mire kiráncigáltam belőle, ismét plötty lett. :o))

Minden esetre mégis velük kívánok

minden kedves erre járónak

békés ünnepeket,

szép karácsonyt.

Vajon Jampipihez megérkezett-e az ajándék?

"Advent:: a várakozás megszentelése"

2011-12-20T19:12:00.001+01:00

Mondja Pilinszky. De nekem megint nincs várakozós hangulatom. Ajándékgyártós, angyalhorgolós, műsorkészítős, az igen, de ez nem társul karácsonyváró hangulattal. A hó miatt?
Két napja könyékig technokolos vagyok. Tegnap üdvözlőlapokat gyártottam (akinek nem jut angyalka, az majd kap egy ilyet). Ma pedig egy ilyen készült:

Énekszakos, teaimádó kolléganőmnek egy heti "étrend". Valahol láttam, talán egy adventi kalendáriumos oldalon, de én csak a miniatűr változatát készítettem el, kottával felcserélve az ottani díszcsomagoló alapot. De ha agyonvernek sem tudom megmondani, melyik oldalon láttam. Ha valaki ráismer az ötletére, szóljon nyugodtan, belinkelem.
Ja, szeretnék egy blogot népszerűsíteni. Nemrégiben találtam rá, és csak ámulok- bámulok, Levendulalány micsoda ötletekkel rukkol elő nap, mint nap.
Aztán készült néhány csomagolóeszköz/anyag is a minimalart jegyében, Nem kell hozzá más, mint sima barna csomagolópapír (lehet, hogy újság is jó), és egy tortapapír(35 Ft a maszek papírboltosnál. A csomagolópapír árát nem tudom, mert volt itthon.) Ja, és ragasztó.

Készülnek angyalok is, de ők még a keményítős fürdőt pihenik ki. Illetve néhányaknak még nem készült el a dísz a köntösére. (Magdi, majd figyeld meg, milyen szépen csillog a glóriájuk!)
Amikor meg nem kézzel, akkor aggyal dolgozom. Hiába próbáltam még december elejére időzíteni a portfóliókat, a többség a múlt heten, illetve ezen adta be. Tehát javítok. :o( Ilyenkor vagyok ám nagy gondban, mert ha bekenem az 1-t, nem csinálja meg. Ha meg az utolsó utáni pillanatban is elfogadom, azokkal szemben vagyok tisztességtelen, akik idejében elkészítették. Mi a teendő?
Mellesleg a havat sem várom. Csak egy kicsit, de kizárólag dec.24-től jan. 2-ig. Utána legyen tavasz! Bár gyanítom, hogy meglesz ennek a szép télbeli tavasznak még a böjtje.
Jampipi! Kékhajú tegnap elindult - illő kísérettel. Remélem, idejében megérkeznek.
Nos, talán a sok-sok angyal még helyet kap majd itt, de addig is mindenkinek jó várakozást.

Üdvözlet

2011-12-12T22:08:00.002+01:00

Kedves Etelka!

Névnapod alkalmából sok boldogságot kívánok!

Remélem, hogy hamarosan meglátogatsz az Állatkertben,
ahol mindig többféle színes program vár Rád!

Sok szeretettel üdvözöl Téged,

Áment nevű Skarlátíbisz

:o)))))

Szösz néne

2011-12-05T17:24:00.002+01:00

”Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi sem búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.”

Na, körülbelül így néztem ki, és ezt mondogathattam volna, mire elkészült ez a kék hajú baba. :o))

Biztos örülni fog, aki megkapja. És mivel karácsony közeleg, és itt az ajándékozósdi ideje, én sem akarnék kimaradni. Sajnos mindenféle nyűgeim miatt nem követtem az eseményeket, és nem tűnt fel egy körbeajándékozós akció sem. Ezért hát maradok magányos ~~cowboy~~ felajánló, és felajánlom :o) a fenti babát, valakinek. Annak, aki a szerencse kegyeltje. (Már ha beszélhetünk a szöszölés ellenére efféléről. :o) )
Tehát ha szeretnéd birtokolni a fenti kék hajút, hagyj itt egy üzenetet december 16-ig. 17-én sorsolok, és akkor talán még idejében megérkezik, hogy akár a karácsonyfán lengedezzen, akár alatta üldögéljen, esetleg egy rázós vizsga alakalmával a zsebedben kucorogjon. Ez utóbbit kizárólag akkor javaslom, ha nem a hercig kis fekete kosztümöd öltötted fel. És ha elég nagy zsebed van.

Ja, a vers természetesen Varró Dániel. :o)

A fonál és én

2011-11-29T17:43:00.000+01:00

Nem bírom ugyanis fölvenni. A fonalat. Képletesen és szó szerint sem. Valahogy nem látom az értelmét, célját, és ebben nem hinném, hogy a nyavalyám a ludas. Megint volt nagy ejházás-hűházás, pedig én megmondtam szeptemberben, hogy novemberre rendben leszek. :o) Szóval a debreceni túra rendben. Maradtam - szokás szerint - Pesten, kinéztem a Vörösmarty térre, szép volt. Szerencsére nem volt semmi apróm, így nem vettem újabb díszeket, mütyürkéket, gyertyákat (pedig ez utóbbi megkísértett), csak nézelődtem, és szimatoltam. Hűűű, az a szagorgia! Mióta teljesen vegán vagyok, nagyon érzékeny vagyok a szagokra. Pl az összes húskészítményt büdösnek érzem. :o)) (Vagy ezt már mondtam?) Ezzel csak az a baj, hogy amikor reggelente készítem a szendvicset TJ -nek, sose tudom eldönteni, hogy az a felvágott tényleg romlott, vagy csak azt hiszem. (Eddig még nem reklamált.)
Szóval a fonál: az a nyamvadt kötés kb 3 cm-vel lett nagyobb, és a horgolótűre sem áll a kezem. Nem is tudom, mivel telik az időm. Leginkább alszom. Főleg mióta setét van már kora délután. :o(( Na, jó, néha olvasok is. Kötelezőket. :o( És olykor pakolok, mert még mindig nincsenek a helyükön a dolgok. Ráadásul nem emelhetek 2 kg-nál többet - mondták Debrecenben. Hm.
Így aztán csak egy újdonságot mutatok:

Ő ment a cipősdobozba. És néhány ifjúsági regény. Az persze egy másikba.
És mivel nem tudok újdonsággal előrukkolni, mutatok régit. Elvittem a gépet, és J-nél lefényképeztem az első műveket:

A nyuszi kivételével még valamennyien hímzőfonalból 1,5-ös tűvel készültek. Jó kis türelemjáték volt.
És van még két hal. Arany. Egy sapkás, meg egy fekete fátyolfarkú. Nem is arany egyik sem. :o)

Kalandtúra

2011-11-23T17:02:00.000+01:00

Ismét nekivágok ~~a híres magyar Hortobágynak~~ a debreceni Klinikáknak. Ajvé! Lassan emlékoszlopokat lehetne állítani az úton a Klinikák megállótól a mittudoménhányas számú belosztályig. Meg vissza. Jó sokra lenne szükség, ugyanis folyton eltévesztem, melyik út megyen ~~Budára~~ a célállomásra. Így szépen bebarangoljuk a Klinikák egész területét. Ez akkor volt még izgalmasabb, amikor építkeztek benn mindenhol, és kerülővel lehetett eljutni a (Mondták mi a másik rész neve, talán Auguszta/-tin, az biztos, hogy valamelyik nyári hónap.) Szóval oda. Amit akkor gyalogoltam! Akár már egy compostelai zarándoklattal is felér. Emléktúrákat is lehet majd szervezni: SE nyomában a Klinkáknál. És most azért is spanyol képet választok ide !

A héten csak a Bagoly-klub gyarapodott egy fővel. :o))

Amásik meg Erzsébet-bagoly. (Vajon miért lesz minden képem homályos?)

Meg mivel reggelente hozzáfagyok a kormánykerékhez, készítettem egy újabb zongoristakesztyűt. (Valahogy kitágul a minta, és a lyukon támad a fagy.

Mostanában sok kék fonalam van, tehát ez is kék lett. És már el is ajándékoztam. :o))

A vonaton a kötéssel fogok nyűglődni. :o))
Ja, és spóroltam 70E Ft-t. Reggel TJ azzal lepett meg, hogy nem hűt a hűtő. Pedig hát az lenne a dolga. Télen is. Néztem: tényleg. És tócsa van alatta. Pánik, ki fogja kipakolni, ki fogadja a szerelőt ... én 3 napig nem leszek itthon, ő meg esténként jár haza. Szerinte egyszerűbb lenne újat venni. Én azért még ragaszkodom a régi bevált úthoz, mondja ki a szerelő, hogy Ámen. Óracsere, szervezkedés, szerelő jön, ide tolja, oda tolja, ütögeti, veregeti, kikapcsolja, bekapcsolja: jó. Mindez 1500-ba és némi idegeskedésbe került. Spóroltam 70e-t. Minimum. :o) Azért azt javasolta, tartsuk megfigyelés alatt. Most tartom.Aztán ha este elindulok, akkor majd TJ tartja.

Jók és rosszak

2011-11-15T18:45:00.000+01:00

Áááááá, inkább csak jók. :o)
Mivel ketten is vették a fáradságot, hogy hagyjanak itt egy megfejtés üzenetet, elárulom, mi az igazi megfejtés. A szocialista ipar remeklése jóvoltából nálunk egy kivételével az összes ajtó magától becsukódik. Ami nem, az magától kinyitódik, és a bejárati ajtó. :o) Mert mi ilyen nyitott és vendégszerető emberek vagyunk. :o) No, szóval valamikor régen vettem egy műanyag ajtókitámasztót, az támogatja a nagyobbik szoba ajtaját. (Szerintem az utóbbi 15 évben kb 3-szor volt becsukva.) A másikkal meg folyton küzdöttünk. Egy darabig jó megoldásnak tűnt Benedek Elek A vitéz szabólegény című könyve, de a mikor elkezdett felhorzsolódni a borítója, mégsem tűnt annyira jónak. Így kapóra jött, hogy az ablakosok hagytak itt különböző fadarabokat. Egy téglalapot és egy éket is. Ezek egymásra építve tökéletesen kitámasztották az ajtót, de körülményes volt a dolog, így hát lett a kis bálna( - bele van építve a téglalap és az ék is). Aki nem mehet el a bálba, mert az ajtót kell támasztania.

Aztán újabb taggal bővült a Bölcs Bagoly Klub: a hétvégén Bonyhádon a kutató diákok konferencián lett egy továbbjutóm. .o)

És még egy nagymaminak is készítettem ajándékot. ;o) Három unokája van.

Nos, ez csupa jó hír. A rosszat nem is mondom. (És még egy: a kb. 10 éve állandóan kidobásra ítélt és kegyelmet kapó kordgatyám tegnap felpróbáltam. És feljött. :o)))

Beszökött

2011-11-07T20:00:00.001+01:00

Az ősz. A konyhámba. ~~Tegnap~~ 3 napja. Akkor még egészen szép volt a bokor. Azóta sokat veszített ékeiből. Hull a levél ~~a fáról~~ az ágakról. Viszont még mindig kellemes érzetet kelt a látvány. Sétáltam a parkban, és annyira szépek voltak a fák, hogy gondoltam, hazaviszek egy kicsit belőlük. (A muskátli nem a parkban nőtt, hanem a lépcsőházban, és a színhatás kedvéért került a csokorba.)

Tessék megfigyelni az évszakok találkozását az asztalon! A napraforgó még a nyarat idézi, a befőttes üveg melletti szalvéta pedig egyértelműen a karácsonyt. (Azért a napraforgók uralkodnak. :o) Viszont annyi karácsonyi szalvéta került elő a pakolás közben, hogy évekig nem kell venni.) Ami még az üveg mellett látható, az ajándék. Én kaptam. Henitől. Köszönöm, kedves meglepetés volt.

Egy kis zsebkendőtartó (vagy valami ehhez hasonló) és egy tolltartó. De én valószínűleg a Lillypenetmet fogom benne hurcolni. Pont azon tűnődtem, hogy mégsem kéne csak úgy a tatyómba behajítva hordani, de az eredeti tartója elég nehéz.
És újra kedvem támadt ~~énekelni~~ horgolni. Készült egy

Ki találja ki, mire való?

No.2

2011-11-04T15:24:00.000+01:00

Levelet kaptam. :o) Az állatkerből/től. Megjött a szülinapi ajándékom. Ő az:

Skarlát batla, alias íbisz. Áment a neve, már a nyári nyílt napon, amikor Angélát látogattuk, beleszerettem, annyira szép.

Így már két madaram van. :o) Angéla, Áment, ... Hány betűből is áll az ábécé? :o))
Hát nem figyelmes az én lányom, hogy ilyen szép madarakat ad nekem?

Blogok, terítők, sálak

2011-11-04T10:48:00.002+01:00

Még megvagyok, csak sok egyéb feladatom lett az elmúlt időben. Pl az, hogy 2 újabb blog gazdája lettem. Kitalátam/tuk (a két emeltes csoport meg belegyezett, mi mást tehetett volna :o) ), hogy indítsunk blogot. Leírják, ami az órán történt, vagy ami érdekli őket, és minden nap szerepel, mi a házi. :o))) Így aztán nincs kifogás, hogy nem tudtam, nem voltam itt ..stb. Evvel volt egy kis munka, hiszen meghívókat kellet küldeni, megszerkeszteni a blogot... és elérni, hogy tényleg legyenek benne beírások. De van már, aki nem felszólításra közli az élményeit, valaki pl talált egy a Nyugattal foglalkozó lapot, illetve más egyéb érdekességet, és közzétette. :o)) Ez jó. Szóval mostanában ezzel foglalkoztam az időm nagy részében.
Közben horgoltam is, de most nem állatokat (válságban vagyok, vagy mi). Hanem terítőt. El kell árulnom, hogy terítőmániás (is) vagyok. Időnként MUSZÁJ új terítőket vennem. És mivel a múltkori horgolt szélűt elajándékoztam, most újra körbehorgoltam egyet - esténként ezzel szórakoztam, eltartott egy darabig. Ilyen. Még ki kell mosni, és levasalni.

Szép őszies színei vannak. Azon gondolkoztam, hogy talán azért ilyen gazdag, színpompás, ragyogó az ősz, mert így akar minket kárpótolni az elkövetkező sötét, hideg, nyirkos, nemszeretem időért. És ezt bizony jól teszi. Csak kényeztessen még sokáig. (Tegnapelőtt kiültem az erkélyre egy szál pólóban, és élveztem a kései napsütést.)
És mivel a Nagy Terítő projekt befejeződött, én meg rendeltem Barkáéktól egy halom fonalat, kötésbe fogtam. Tavaly mindenki ilyet készített, de én későn érő típus vagyok. :o)). És természetesen minta nélkül álltam neki, így eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy hogyan fog úgy szaporodni, ahogy én akarom. Utána ahhoz is, hogy belássam egy ideig nem boldogulok szemjelölő nélkül. Szóval 2 napig keveset haladtam, és sokat fejtettem. De már megy, és alakul, hamarosan kész lesz, és akkor majd kiderül, hogy akinek szánom, nem akarja. :o))
Ő az:

A második már jobb lesz. Ezt talán megtartom magamnak.
Tagnap elutaztam Székesfehérvárra, mert június 29-én előjegyeztek MR-vizsgálatra. Sikerült idejében megérkezni (17 h) - miután megnéztük a babamúzeumot -, elvégezték a vizsgálatot (A dr. House kórházában mintha kevésbé lenne harsány, de lehet, hogy azt a részt nem mutatják. :o)) ). Aztán közölték, hogy semmit nem postáznak, vagy megvárom, vagy máskor visszamegyek érte, A máskor az újabb idő és benzin, tehát megvártuk. 3 órát, nem kevesebbet. Fél órát üldögéltem a váróban (A két és fél órás kószálás után. Hideg volt.). Ugyanis mikor megérkeztem, közölték, még nincs aláírva. Közben senki a kezébe nem vett a papírom (láttam, mert beláttam a szobába), majd 9 előtt 10 perccel kiadták. Így volt ki a 3 óra. Nem ám renitenskedünk, és fél órával korábban akarjuk a megígértnél. Nem, nem borogattam asztalt - én nem az a típus vagyok. Láttam az esti Székesfehérvárt, szép volt. (És milyen ocsmány ködben jöttünk haza!!!)
Egy kicsit elfog az irigység, amikor ilyen patinás városban járok, és nagyon sajnálom, hogy a mi viszonylag fiatal városunk semmi középkori emlékkel nem bír és nagyon kevés barokkal. (Vagy igen, Zsuzsi?)

Ajándék

2011-10-30T21:09:00.001+01:00

Volt nekem szülinapom. Kaptam ...(egy teljes napot J-vel kettesben Pesten)..., és más egyebeket.
És most nem tudom eldönteni, melyik szebb.
Ez:

vagy ez:

Oviba mentek

2011-10-20T21:23:00.003+02:00

Tegnap bepakoltam egy cipős dobozba a cicacsaládot meg az elefántot, és hogy ne legyen szegény annyira magányos, kapott egy kicsit is. Aztán valahonnan előkerült még a két kis maci is, ők is útra akartak kelni. Remélem, rendben megérkeznek, és szerető kisgazdákra találnak.
Mostanában a javítás erősen leköt, illetve az emeltes csoportokkal blogot indítottunk, és ennek gazdájaként működöm, ha szükséges. Jó ötlet volt, egy csomó kölökről kiderül, mennyire kreatív. A mai bejegyzésben ezen derültem a leginkább:
"Eljött a 2. óra!!!( és a Tanárnő?)
"Eljön minden esztendőben, pontosan, hűségesen. Sohasem késik, és mindig egyforma vén, egyformán jókedvű."

Pontosítás: Eljön minden órára, pontosan, hűségesen, sohasem késik, ez a rész nem kell bele, egyformán jókedvü"

Pontosítás2: ma késett"

És ez így is volt, de nem magyarázkodom. :o))

Kolléga ;o)

2011-10-17T16:40:00.000+02:00

Én olyan büszke vagyok arra, hogy Arany János kollégája lehetek. Gyakran panaszkodott arra, hogy heti 100-120 dolgozat, fogalmazás javítása mellett nem tud verset írni. Ez rám is igaz. Nem tudok verset írni, és gyakran van 100-120 javítandó fogalmazásom. Mint például a múlt héten. De én Arannyal szemben csak a felét javítottam ki - egyelőre. Igaz a hét nagyon sűrű volt. Pénteken tantestületi kirándulás volt - 10-re értem haza. Szombaton meg a legelső itteni osztályom érettségi találkozója. A legendás sportolók. Gyakorlatilag "együtt csináltuk" a gimnáziumot. Ami most van, annak a 80%-át ők találták ki, kezdték el, hagyományteremtők. És nagyon jó hangulatú találkozó volt - remélem, mindenkivel sikerült beszélgetnem. A fiúk megemberesedtek, a lányok meg ... szépek, érettek, kedvesek, és nem egynek van 3-4 gyereke. Büszke voltam rájuk.
Az egyik lány (nekem már csak az marad) nagyon hangulatos asztaldíszeket késíztett, és a buli végén el lehetett őket hozni. Azóta itt virulnak, mint Van Goghnál, és bár egy kicsit lógatják a a fejüket (J szerint mert itt nem süt a nap), nekem valahányszor csak rájuk nézek, napsugaras kedvem támad. Remélem, még megmaradnak egy darabig.

A szobába pedig becsempészték az őszt:

Igaz, nem volt túl sok idő, de most inkább elmulasztottam néhány doga kijavítását, hogy az óvoda projektet befejezhessem. Így készült még a kandúr mellé egy kis család, és egy malac (Babe?) is odakeveredett. Nem zavarták el.

Ma hajnalban pedig muszáj volt ezt az apróságot elkészíteni, ugyanis tegnap az Édes anyanyelvünk versenyen Saújhelyen az egyik tanítványom különdíjas lett. :o)) Így megalapítottam neki a Kancsal Bölcs Bagoly díjat. Szóval baglyot kapott. :o)))

Főzök is :o))

2011-10-09T20:35:00.000+02:00

A kívül ejtett sebek előbb-utóbb begyógyulnak, az én ujjamon is már csak emléke van annak a kráternek, amit a hipiszupi kerámia késem ejtett. Meg kell tanulni óvatosabban bánni az eszközökkel. Így hát már megint horgolgatok, bár nagyon lassan haladok bármivel is. Most éppen macskákkal próbálkozom, abban (sem) sosem voltam jó. Ez is gnóm kissé szegény, de hát ez van. Van farka is, de azt eldugta.

Eléggé kétségbeesetten is néz szegény, de majd készítek neki párt is. Ketten csak jobban megbirkóznak a világ gonoszságával.
És kész a konyhaszekrényem is. Íme:

Milyen színe van? Mézes juhar. :o))) Eredetileg egy halvány zöld lapot választottam, de kiderült, hogy azt a mintalapot már csak dísznek tartják, mert megszűnt a gyártása. Így esett a választásom - valahogy - erre a szép halványsárga:o))) lapra, és szinte hihetetlen, milyen jó az összhatás. A pakolással egy kicsit várni kellett, mert rájöttem, hogy amit az alsó polcra teszek, az ott is marad. Így egy görgős lapot szereltettem be, hogy hozzájussak alkalmasint a nagy edényekhez is.
De már két szeretőm van, mert fürdő után a konyhába is beleszerettem. :o)))
Így aztán sütök-főzök. (Meg a dolgozószobám is a konyhában van. :o)) De mennyivel jobb érzés ilyen környezetben javítani.:o) Jajjj! Ezt meg kell osztanom: "Babits a harmincas években egyre inkább tartott a nárcizmus terjedésétől." Sírjak vagy nevessek? Inkább az előbbi. :o(
Szóval a geasztrotündér címre pályázom. (Ami a magamnak készíthető ételeket illeti.) És elkészítettem a világ legfinomabb (majdnem) vegán ételét.

Kinézésre elég sápadtka, de két ülésben befaltam. Szóval: a karfiolt, a szeletekre vágott karalábét, a répát és a fehér répát egy kissé megpároltam, a tál aljára ízlésesen elhelyeztem egy szalonnabőrt. rászeltetletem egy padlizsánt, egy cukkinit, pórét, kis darabokra vágott krumplit, ráhalmoztam a párolt zöldséget, paprikát (a zeller és a paradicsom allergia miatt kimaradt), megszórtam sóval, borsikával, meg amit még találtam, szórtam rá apróra vágott diétás szalonnát (se szénhidrát, se fehérje), és be a sütőbe, kb. 40 percig aszalódott ott. Az élet kegyeltjei tehetnek rá sajtot vagy tejfölt, esetleg mind a kettőt. Ja, és van benne héjas fokhagyma is. Mert a sült fokhagyma finooooom!!!
Tavaly találtam egy müzli szeletet, amiben nem volt se dió-mogyoró, se búzaakármi és még szója sem. Hurrá! Drága volt, meg túl édes, de hát valamit nekem is kell enni. Most, hogy a szteroid miatt borult a rendszer (cukorháztartás), olykor szükségem volt gyors és lassú szénhidrátbevitelre. Naná, hogy ehhez a szelethez nyúltam. És jöttek a kiütések. Sok. És ronda, És még több. És még rondább. Mígnem valamelyik hajnalban unalmamban elolvastam az összetételes cédulát. A második helyen mindjárt a szójaliszt van. :o(((
A héten képeket akartam felhelyezni az üres falfelületekre. De csak kevés sikerrel jártunk, mert kiderült, hogy ahol nagyon üres, az főfal, és oda csak fúrni lehet. pl ami a képen látszik, az főfal, és csak oda képzelhetitek a szépséges Varga-Bencsik-rézkarcot. Viszont a szekrény oldalán megmaradt a parafa, amin nézegethetem a mostanság kapott szépségeket. :o)

Csak nem egy elefánt?

2011-10-03T18:15:00.000+02:00

A KIKA kimaradt, a labdás trükk már megy. :o) Sőt, ha dobják, már el is kapom, főleg ha pont a kezembe akarják dobni. :o))
Amióta beláttam, hogy visszaestem, és a suli is elkezdődött, a délutáni fő tevékenységem az alvás. Háromra hazaérek (de jó lesz jövőre, ha 4-ig szabad benn maradni gyereknek, tanárnak az effélére abszolút fel nem készült intézményekben), eldőlök, és általában hatig alszom. Majd tartom a házat, este főzök, éjjel mosok, ~~jaj, de keservesen tartom~~ (vagy hogy is van az áldozatkész édesanyáról szóló nóta?) És igyekszem még flylady is lenni. (Hehe, valamelyik éjszaka fél 12-kor felkeltem, hogy kifényesítsem a mosogatót. :o)))) )
Szóval a kreativitás kezd kiszorulni az életemből. Hm. Bánom.
No, azért annyira mégsem. (Szorul. Ki.) A napokban hosszú külföldi tartózkodás után hazajött a barátnőm lánya, és ez a kis meglepetés készült neki. Másoltam, rajzoltam, ragasztottam, kötöztem, majd mikor (már a Müller is bezárt) a megszemléltük a művet, J közölte, hogy rendben, de az ott nem C, hanem G. Szerintetek fel voltam dobva? De megoldottuk, mert a macit leszereltük, arrább ragasztottuk, és egy napocskát horgoltam (még nincs a képen), amit még elhelyeztem a G szárán, oszt olvassák C-nek! (Angolul is rajta van, csak pont nem látszik, hogy elrontottam. :o)) )
Azért nagyon igyekszem legalább valamennyit elkészíteni az ovis projektből.

Egyelőre a csak egy meglehetősen trampli elefánt készült el. (Egyszerűen nem áll a kezem a nagyobb méretű dolgokra, vagy 6-szor kezdtem el, hogy ekkora legyen.) Még valami biztos belefér a hátralévő időbe.
Azt már el sem mesélem - mert olyan, mint egy rossz vicc -, hogy vettem egy szuper kerámiakést. Úgy vág, mint az álom. Kitaláltátok a folytatást?

Nagy utazás

2011-09-27T21:44:00.001+02:00

Sajnos néhány nappal korábban kellett Debrecenbe mennem, mint a horgolós-kötős találkozó lesz. És hát nem is kreatívkodni mentem, sajnos, hanem a szokásos negyedéves szkanderozásra. Bár ez ma elmaradt, mert még a a labdát sem tudom átadni a fejem fölött az egyik kezemből a másikba. Hajaj! van még mit gyakorolni! ( És persze a szteroid is marad - mind az az adag, amit előírtam magamnak.) Majd novemberben szkanderozunk. Addig azt is el kellene döntenem, akarok-e kísérleti nyuszi lenni. Nehéz a döntés. :o( A legjobb lenne csak úgy hátat fordítani ennek az egész dpm-nek,és elfelejteni, mint egy rossz álmot. .o( Kár, hogy nem lehet.
Most meg itt ejtőzöm J lakásában (ő meg otthon, mert holnap dolgozik szegény), és igyekszem a mai maratoni utazást kipihenni. Meg a bosszúságot, hogy a KIKA nem 9-kor zár. :o(
Holnap pedig tiszteletemet teszem a BIK-ben a cukros (doktor)bácsinál, hogy egyszerre minden élvezetet letudjak.
És aztán elmegyek a KIKÁ-ba! Már a kirakattól el voltam ájulva. Mennyi lámpa! Nekem csak egy kellene, nehogy már ne tudjak hozzájutni!
A távirányító-tartó elkóborolt- pedig elsőbbséggel adtam fel. :o( És egyhamar nem készítek újat, mert Belinda óvoda-projektjét kellene teljesíteni. Elég nehezen haladok vele, állandóan alszom.:o( Ahelyett, hogy értelmes dolgokkal tölteném a napot. Mint pl. könyvpakolás. Amikor megígértem a figurákat, nem gondoltam, hogy ennyi ideig elhúzódik a nyavalyám. De a kisujjam szépen javul, a kétszázas már a markomban marad, csak az ötösök potyognak ki. De hát ki akar ötösöket szorongatni.? :o)

Nem túloztam:o)

2011-09-19T17:43:00.000+02:00

Gatok-getek. (Javulgatok, na de mit getek?) Igaz, a szteroid csökkentésére még nem merek gondolni. (Még egy ilyen éjszaka , és vénásan 120 lesz belőle. Legalább is ezt vizionáltam az éjjel a fájó tagjaim éreztén.) De azért mégis csak jobb. Ma pl már vezettem is. :o))
És meg akarom mutatni, hogy amikor alig-alig, akkor is. És ha két soronként, meg ronda lesz, akkor is. Mert segít, mert leköt, mert épen tart. Szóval terápia, na. "Ez az, amit nem lehet megunni."

Ezért tényleg 2-3 soronként készült az újabb távirányíró-tartó. Egy kissé ...... öööööö..... no hogy is fejezzem ki magam... csámpás, de ha lóg, és benne vannak a súlyok, elég jól mutat. És természetesen alapvetően sárga. Remélem, akihez ma útnak indult, hasznát tudja venni. És hogy mindjárt lehessen tenni valamit legalább az egyik zsebébe, készült kísérőnek egy elefánt. Turkáltam egy tükörbársony kislányruhát, azóta nem tudok betelni a bársony elemekkel. :o))) Ezért lett a nagyon menő szoknyája is bársonyból. (Meg mert ekkorában (kicsike) nem volt kedvem kínlódni a nyamvadt ujjammal.) É vajon kitalálja-e, kihez megy, akihez elindult, mielőtt odaér? :o)

Hegymenet

2011-09-16T20:27:00.000+02:00

Immáron felfelé. Az elmúlt ~~két hétben~~ egy hónapban keményen küzdöttem a nyavalyámmal, hol ő állt, nyerésre, hol én. De ma már biztos, hogy kiütéssel győzök, hisz a naplót ÉS a szöveggyűjtit is elbírtam vinni órára. :o)) És a lépcső sem állít legyőzhetetlen akadály elé - háromszor-négyszer. Ötödszörre azért meggondolom, hogy tényleg le akarok-e menni.(Pedig a suliban figyeltek rá, hogy minél kevesebbszer kelljen alpinistává válnom a nap folyamán.) Ez persze azzal járt, hogy hétről hétre drasztikusan emeltem a szteroidot. (Még jó, hogy nem vagyok profi sportoló! Mit tennék a doppingteszten? Jó, tudom, az egy másfajta szteroid, de ettől is bírok úgy kinézni, mint az NDK-s úszónők. Ha mond ez még valakinek valamit :o)) ) A héten a doki is jóvá hagyta a kezelést. :o)) Viszont a küzdelem annyira kimerít, hogy hazajövök, és elájulok, általában alkonyatkor ébredek, akkor meg már nem nagyon lehet élni. ("Alkonyat ... mennyire szép, amikor a felkelő nap felbukkan a felhők mögül." :o)) Gyöngyszem. Ezt egy 11.-edikes írta háziként, arról elmélkedve, hogy a Meyer-könyvek hogyan elégítik ki napjaink romantikaigényét. Na, ehhez találjon letöltendőt az interneten!!. :o)) - "Mellékszál.")
Szóval reggel elmentem suliba, ott ~~lézengtem~~, keményen dolgoztam (de tényleg), majd hazajöttem, és átaludtam a délutánt. Közben persze történtek dolgok, például Patríciától kaptam egy díjat:

Háááát, nem tudom, mi az extra benne, mármint a blogomban, hacsak az nem, hogy olykor nyüszítek a nyavalyám miatt, de köszönöm, és igazán megtisztelő, hogy rám is gondoltál, Patrícia.
És most tovább kellene adni, de nem szeretnék válogatni, mostanában egy csomó új blogot ismertem meg, kezdőket, haladókat egyaránt, nekik ajánlanám a díjat, olyiknak a kreativitásásért, olyiknak a hasznosságáért, olyiknak a stílusáért, olyiknak a bemutatott gyönyörű gyerekekért :o)) De nem sorolom fel őket, hanem megkérem, hogy a rájuk is kíváncsi vagyok blogból szemezgessenek. :o)) Azaz, aki szeretné, vigye! (Persze a régiek is vihetik.)
A napokban megérkezett Latinkától a baglyok ellentételezése.

A képet tőle kölcsönöztem. Az a madár!!!! El vagyok ragadtatva! És a kötögető mami is lenyűgöz. Hogy lehet ilyen gyönyörűen hímezni??!! Hehe, én jártam jobban. :o))
Horgoltam is, de azok ... hát hogy is mondjam, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, esténként 3-4 sort készítettem el. De már az ujjam is javul. Nincs mese, megint rendbe jövök. :o)))

Újság?

2011-09-05T20:28:00.000+02:00

Be kell látnom, hogy az elmúlt 3 hétben a nyavalyám minden tünetét produkáltam - egy kivételével. Nem fájt elviselhetetlenül minden mozdulat. Ezért aztán nem is voltam hajlandó belátni, hogy baj van, és mindent a júliusra fogtam. Ám amikor a suliban az értekezlet után az egyik kolléganőm, azzal indított, hogy " De ....., csak nem vagy megint beteg?" Na, ekkor kellett elismernem, hogy ez nem csak sima fáradtság, és nem azért nem tudok felállni a székről, mert túl alacsonyak. (Persze azért is.) És hát diplomám ugyan nincs, de kiválóan tudom kezelni magam, ezért azonnal szteroidot rendeltem (2 hónapja egyáltalán nem szedtem). Én rendes háziasszony vagyok (ezért pl a Flylady magamra alakított programját is folyamatosan nyomom, mióta kész a lakás. :o))) ), ezért mindig tartok a kamrában néhány doboz szteroidot, hátha szükség lesz rá. Most aztán volt. Egy hete szedem a rohadékot, és már simán fel tudok állni a székről. (Az autókkal még gondjaim vannak.) Holnap kipróbálom, tudok-e teregetni.
Egyéb dolgokban elég visszafogott vagyok, mert a repedt mancsom folyton beleverem valamibe (pénteken legázolt egy óriási bontott csirke, ma belecsaptam egy vasszékbe), így továbbra sem tudom behajlítani az ujjaim, és rendesen fogni a kezemmel -a kézimunka tehát többnyire vágyott foglalkozás.

Ma elkészítettem az ajándékok csomagjait, holnap postára adom őket. De mivel nem vagyok egy csomagolóművész, és annyira görcsöltem, hogy rendesen be legyenek ragasztva, persze kihagytam belőlük a leveleket. :o))) Szét már nem szedem őket, mert rendesen be vannak ragasztva. Így innen üzenem mindenkinek, hogy fogadja szeretettel a nyereményét, legalább annyira, amennyire szívesen én küldöm őket. Jó mulatást, jó játékot velük.
Ennyire szépen azért nincsenek becsomagolva, csak éppen hogy a posta elvigye őket. A képet innen.

Itt az idő

2011-09-01T12:54:00.000+02:00

Eljött az iskolakezdés délutánja. Hazajöttem, gyorsan leturmixoltam a reggel megpárolt sóskát (akkor is le kell szedni a szárát, ha frissen szedték:o) ), besűrítettem rizstejszínnel, és sütöttem hozzá egy kis krumplit (csak, hogy húzzam az időt :o)) ), megebédeltem, és kigyűjtöttem a jelentkezők nevét. Meglepő módon Fruzsi volt a népszerűbb, pedig tényleg kis csúfság szegény. Szóval a képen a kékek a Fruzsira pályázók, és a narancssárgák a Poirot-ékat választók. Aki nem tudta eldönteni, az utóbbi csoportba került. A sorsoláshoz a roppant demokratikus "ecc-pecc" kezdetű mondókát alkalmaztam.

A nyeretesek:
Fruzsi: Kormica-Szilvi,
Poirot: Hencsilli.

Gratulálok, kérek címeket a setekukacfrímélponthu-ra. Úgy látom, mindenlhol vannak kicsik, akik húzzák-vonják, elnyűvik majd őket. Tudok szebben is írni, de csak akkor, ha nincs elrepedve a kezemben a csont. Hehe, rájöttem, mitől: kezet fogtam egy pasival vagy 4 hete. Akkor már csak 2 van hátra, hogy rendbe jöjjön, ugye?

Don Corleone és tsai

2011-08-31T21:02:00.000+02:00

Elözönlenek minket a baglyok. Kezdődött ugye Poirot--val, majd Latinka azt a tervét tette közzé, hogy egy gyönyörűséges hímzett darabot alantas kulcstartói szerepre kárhoztat. Ezt mégse hagyhattam (de elkéstem), és felajánlottam egy horgolt baglyot a helyébe. És horgoltam, horgoltam, de valahogy nem találtam el az igazit. Végül hárman lettek, Doln Corleone a sötét szemüvegében kiterveli a dolgokat, Sonny fiú még apró és ártatlan (már elpasszoltam egy új kolléganőnek, aki még nem kapott tőlem semmit :o)) ) és persze a gorillájuk. :o) Na, szerintetek J melyikre mondta, hogy annyira aranyos, hogy nem adhatom oda senkinek?

Még egy ajándék

2011-08-26T09:43:00.000+02:00

A minap, amikor az elefántokról és a sárgáról beszéltem, eszembe jutott, hogy eddig csak kék, szürke és lila elefántokat készítettem. (Talán fehéret is.) Na, de sárgát! És íme, megszületett az első sárga fáni. Azért egy kis lilának muszáj benne lenni.Szombaton fog új helyre költözni, remélem, sikere lesz.

És már ennyi cucc a helyén van. (Sajnos ez csak töredéke az összesnek.)

De nem általam, a kisujjam továbbra is akadályoz fontos dolgok elvégzésében. (Most nem sorolnám, mindenkinek a fantáziájára bízom.) Meg az összes nyavalyás ízületem. Viszont rájöttem, hogy vagy 3 hete kezet fogtam egy pasival, és üvöltöttem, hogy azonnal engedje el, na akkor repedhetett meg a tenyeremben egy csont :o(
A nagyon lepusztult lámpa muzeális tárgy, én kaptam 15 éves koromban - és J nem engedi kidobni.

Évforduló

2011-08-23T17:56:00.001+02:00

Most látom, hogy nem ma, hanem tegnap volt 2 éves ez a blog. Pedig azt terveztem, hogy megjövök Pestről a tanévnyitó konferenciáról, és jól megünneplem. Torta, tűzijáték meg effélék. De hát lekéstem ... Tehát lemondok a tortáról, tűzijáték meg úgyis volt a napokban. Elgondolkodtam, mit jelent nekem ez a blog. (Ilyenkor illik ez, nem?) Eleinte eléggé nem értettem a blogvilágot, volt ahol szorgalmasan tettem megjegyzéseket, és soha semmi választ nem kaptam. Akkor azt gondoltam, bizonyára nagyon zárt világ ez, újakat nem nagyon fogadnak be. (Egy kicsit rosszul esett, nem tudtam, talán a blogomat érintő kritika volt-e a hallgatás.) Aztán egyszer csak lett egy állandó olvasóm (Marika, elküldenéd a címed, vagy... jössz a foltvarrós találkozásra, mert akkor megkereslek), és Kriszta, aki küldetésének tartja, hogy kezdőket fedezzen fel, sok kedves biztató szóval adott bátorságot. Később aztán más NAGYOK is szóra méltattak, szóval befogadott a blogvilág. (Köszönöm mindenkinek, aki figyelemre méltat és megjegyzésre is. :o)) Mit jelent ez? Gyakran biztatást, segítséget a nehéz napokon. :o)) Kedves emberekre, barátokra találtam, olykor meglepődöm, milyen sokan jártak erre, és örülök, ha valaki kedves szavakat hagy itt. A kritikáknak nem annyira, bár tudom, hogy hozzá tartozik a nyilvánossághoz, de hát pontosan tudom, mi a hiányosságom, mi a hibám, szóval... legfeljebb arra lenne szükségem, hogy magyarázatot kapjak. Meg hát... nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy ez nekem terápia, és nem akarom senki kenyerét elvenni.
Viszont most kitaláltam, mi legyen a trónkövetelőkkel.
Ha már szülinap, hát játsszunk!
Ha szeretnéd vagy a két nyomozót (Poirot és Hasting) vagy esetleg Ferde Fruzsit, hagyj itt egy üzenetet! Természetesen azt is mondd meg, melyiket szeretnéd elnyerni:o)! Nem kérem, hogy légy állandó olvasóm, csak ezért kár lenne bejelentkezni. (Minek csapjuk be egymást. Meg hát én is megfordulok naponta olyan blogokon, ahová valamikor valamiért nem jelentkeztem be, de lelkesen követem.) De ha kedved van, hirdetheted. Találtam egy jó logót a képeslapok között, azt szeretném felhasználni a játék emblémájául. Ezt:

Jaj! Majdnem elfelejtettem, sorsolás szeptember elsején délután.

Poirot és Hastings

2011-08-22T11:43:00.003+02:00

Amikor az én nagylányom még kislány volt, kirándulásokról, táborokból mindig hozott nekem ajándékot - vagy elefántot (mert ha még nem derült volna ki, az elefántokat legalább annyira szeretem mint a sárgát.:o) Hű, micsoda ötlet fészkelte be magát az agyamba! ), vagy valami más szőrállatot. Sajnos nem tudom, melyikük került először hozzánk, de amikor mindkettő állandó lakos lett nálunk, és egymás mellé kerültek, a lányban azonnal megérlelődött a felismerés: "Poirot és Hastings." (Mert már akkor is Agatha-rajongó volt, mint az anyja.)

Azóta elválaszthatatlanok. Csak ülnek egy polcon, és figyelik a körülöttük történő eseményeket . Gondolom éjjelente megtárgyalják, ki milyen következtetésre jutott, és jaj nekünk, ha valami bűnös dologban törnénk a fejünket!
Éldegéltek ők szépen évek óta nagy egyetértésben, de most úgy gondoltam megviccelem őket:.

Nem mondom, nem volt kicsi a felháborodás és a tiltakozás, Poirot közölte, hogy szánalmas próbálkozás volt, még csak a közelébe sem jut a jövevény az ő méltóságteljes alakjának (Hát persze, ő valami szőrös anyagból készült, és üvegszeme van, amit én nem szeretek használni.). Hastings nem volt annyira harsány a tiltakozásban, talán tetszik is neki, hogy valaki megpróbálta utánozni. Végre rá is vetődik némi fény. :o) Egy fénykép erejéig hajlandóak voltak egymás mellé állni, de ragaszkodnak hozzá, hogy a jövevényeknek menniük kell. (Majd a következő bejegyzésig kitalálom, mi legyen a megoldás. )

Még mindig barátkozom a csodatűvel, de nem igazán találunk egymásra. Lehet, hogy akkor kéne próbálkozni, amikor nincs elrepedve a tenyeremben valami csont, és ezért duplán használhatatlan a kisujjam?
A következő kép azt mutatja, mit vártam az egymásra találástól. (Egyébként meg későn vettem észre, hogy látható az ablakunkból is a tűzijáték, és csak az utolsó gyér pukkanást tudtam lefényképezni. :o) )

Ferde Fruzsi

2011-08-20T11:50:00.003+02:00

Nem vesztem el, sőt a tűk is meglettek. De egyrészt a pakolás még mindig leköt, és még el is fog tartani egy darabig. Főleg, hogy nekiláttam egyedül, és max. 3 könyvet bírok el egyszerre :o(, a többi ramatyról ne is beszéljük, illetve tegnap az asztalos közölte, hogy bár csak az ajtókat akarom kicseréltetni a konyhaszekrényen, de ahhoz is ki kell pakolni az egészet. Hurrá!
Azért ha nem is a pakolásban, de szorgoskodtam, a héten. Pl. mire felébredtek a kedveseim, friss kifli várta őket - ennyi maradt reggeli után. És az új sütőt is kipróbáltam. :o)

Miközben a horgolótűk eltűnésén borongtam, a bambusztűvel készítettem apának egy kapcsolótartót, már csak fel kell szereli a vacka mellé.

Az éles szeműek felfedezhették, hogy a kopott, homok színű alap bebordult. És igen, tényleg lecseréltem a sárga függönyöket, és ilyen szép bordók lesznek, csak még varrattatnak. (Na, ez aztán szenvedő szerkezet!)
És amikor előkerült a tűkészletem, gyorsan nekifogtam valami rám jellemzőbbnek. Hát, jellemző lett. :o) De biz' isten elfelejtettem horgolni. Ferde lett, csámpás, 5-ször kezdtem, 8-szor lebontottam, végül felöltöztetve már egészen elfogadható, csak a hímzést rontottam el - de ... hát nem rám jellemzőt akartam csinálni. :o))
Zazálea felcsigázta a fantáziám, és gyorsan rendeltem egy ilyen horgolótűt, tegnap meg is jött, a baba kalapját már ezzel készítettem, de bevallom, hiába vártam fényesőt, harangzúgást, meg hogy magától horgolódik majd a cucc, mindez elmaradt. Sőt ... nálam még mindig a Prym viszi a prímet. Nem éreztem semmi különbséget a két tű használata között. Lehet hogy azért, mert én a tűt is rosszul fogom?

Szóval Fruzsi a strandra indul, hogy legalább ő kiélvezhesse a nyár utolsó szép napjait. Hehe, a minap egy kolléganőmnél voltam látogatóban, ültünk a kertjében, és beszélgettünk, mikor is rájöttem, hogy ez a legtávolabbi pont, amit az idén elértem, szóval jól kinyaraltam magam nála. Meg egyszer elzarándokoltam gyalog a Tescóba is, de azt nem kellett volna, mert a térdem utána igen csak nehezményezte, hogy ilyen vállalkozó szellemű voltam. :o(
Voltam csontsűrűség vizsgálaton: az öt évvel ezelőtti "3 embernek is elegendő lenne ez a sűrűség" megállapításhoz képest, most a kritikus tartományba csúsztam, még nincs baj, de azért már kell D-vitamint szedni. A szteroid megtette a magáét. :o(( De hát valamit valamiért. Tudok jönni-menni, és csak mérsékelten fáj mindenem. A D-vitamin meg ... majd meglátjuk. Most már egy hónapja nem szedek szteroidot. Maradjon így!
Egy kedves ismerősömtől kaptam egy tolltartót. "Van benne sárga." üzenettel adták át. És tényleg. :o)))

Gasztro

2011-08-11T13:48:00.001+02:00

A családom normális(an étkező) tagjainak a Mama főzött a héten, így én szabadon engedtem a fantáziám. Mángold volt, rizs meg alma.

A képet a gugli találta nekem.(de már nem találom meg újra, hol:o( )
Ez persze így elég szimplán hangzik, de csak lássátok, mit varázsoltam:
A mángold levelét már vasárnap elkészítettem, de gondosan megőriztem a szárakat. Ezeket fokhagymás, sós vízben megfőztem, leturmixoltam - miután néhány főtt szárat és zsenge levelet félre tettem. Besűrítettem rizsliszttel és rizstejszínnel, és isteni krémleves lett belőle. Visszakerültek a szárak és levelek is bele. Majd rizstejből és rizslisztből masszát készítettem, és egy almát karikákra vágtam. Az egyik felét megkentem a masszával, és ezzel a felével forró olajba tettem. Miközben sült, megkentem a felső felét is, majd megfordítottam. Fahéjas xilittel megszórtam. Nyam-nyam.
Ma pedig zabpehelylisztből, zabkorpából készítettem nokedlit. Ennyi, plusz só és víz. Kissé kemény nokedlik lesznek, ha jók az arányok, lecsóhoz ettem, és most várom, hogy kiütéseket kapok-e a paradicsomtól. :o))

2011-08-09T10:50:00.000+02:00

Igyekszem kiheverni az elmúlt hónapot. Szó szerint heverni. S. doki csak a fejét csóválta, hogy "Tudjuk, sose ismeri fel, mennyi a sok". És rám parancsolt, hogy annyit feküdjek, amennyit csak tudok, és ne merjek semmi nehézzel kikezdeni. Szóval heverek. Este egészen mereven, és ilyenkor elhatározom, hogy holnap pedig nem veszek be fájdalomcsillapítót. És ez az elhatározás szilárd. Egészen másnap 10-ig. Akkor már annyira fáj a térdem, könyököm, csuklóm stb, hogy inkább House vagyok - Vikodin helyett Aspirinnel. Az allergén anyagok pedig csak szaporodnak. :o( Erre meg azt a magyarázatot kaptam, hogy annyi ideig szedtem immunszupresszánst, hogy eltart egy ideig, amíg normális lesz az immunrendszerem.. Na, ennyit ~~a fjordokról~~ az étkezésről.
A horgolt állataimnak pedig lába kelt, és magukkal vitték a horgolótűket is. De tényleg. Még mindig nem kerültek elő, és már nincs is az erkélyen olyan zacsi, amilyenbe emlékeim szerint pakoltam őket. :o(( Itt egy halom jó kis fonal gyönyörűen rendbe rakva, és tű egy szál sem. Illetve van néhány bambusz tű, mert azokat másutt tarom, mint a többit, de azok 4-essel kezdődnek. :o( Persze a rengeteg kisujjam miatt még úgysem tudnék semmit csinálni, de mégis. Legalább elvben.
Így tehát olvasok. Ha már a moziba nem tudtam elmenni megnézni a HP-t , újraolvastam az utolsó két kötetet. És szépen lassan, alaposan kiélvezve a történetet elolvastam Grecsó Krisztiántól a Mellettem elférsz-t.

Elvarázsolt a történet. Az elbeszélő a saját sorsát csak jelzésszerűen helyezi el benne, sokkal fontosabb számára, hogy felfejtse a múlt szövedékét, hogy sok mindent megtudjon a családja múltjából. Így kirajzolódik a családi legendárium - igaz csak néhány alakja kap hangsúlyos szerepet, a többiek története még elmesélésre vár. A rokonok történetein keresztül egyre közelebb jut önmagához, egyre biztosabban felismeri a gének szavát, és azt is, miben kell meghaladnia az ősök lehetőségeit. Igaz, egyelőre úgy tűnik, a történetek kísértetiesen ismétlődnek, de az én meséje még nem zárult le. Ő még próbálkozhat, még beilleszkedhet, még legyőzheti a telep visszahúzó erejét, még lehet városi ember. Mindeközben pedig elgondolkodhatunk, hogy mi mit tudunk az őseinkről, ismerjük-e annyira a történeteiket, hogy felismerjük a saját életünkben megismétlődő csapdákat, kátyúkat, és ki tudjuk-e kerülni őket. .Vagy a "heted ízig bűnhődés" elkerülhetetlen?

Utóhatás

2011-08-02T18:57:00.000+02:00

Elmentek a pasik, én meg leeresztettem. J szerint hiányzik a jó stressz, hogy több fickót kell terelgetni, szemmel tartani, felügyelni. Két napja fekszem, és vacogok, meg nyögök, mert minden ízületem kész. :o( Ki gondolta volna, hogy mennyire útban van az ember kisujja, ha írni akar?! Egy halom számlát alá kellett írni, és rémesen szenvedtem közben. Csakúgy mint amikor fel kell állnom valahonnan. Pedig a térdemmel nem is törölgettem csempét. Szóval heverek, alszom, és ha felébredek ezt látom:

Nem kis elégedettség tölt el, mielőtt újra elalszom.Nem, ennyi könyvet nem ~~selejteztem ki~~ ajándékoztam el, de a könyvek maradnak utoljára. Szegény J hurcol, rakodik, és pöröl velem, ha nagyon nyüzsgök. Ma a konyhát próbálja használhatóvá tenni.
Még ha akarnék sem tudnék horgolni, mert a tűk még nem kerültek elő. A fonalakat gyönyörűen rendbe raktam, színek szerint válogatva. Vajon melyik színből találtam a legtöbb fonalat? Aki a sárgára szavazott, nyert. :o) Aki csak belátogatott hozzánk, elcsodálkozott, hogy minden helyiség sárga (kivétel a fürdő, mert az kék-fehér.) Nem értem, egyik szebb sárga, mint a másik. Hol van az előírva, hogy a szalon csak vörös lehet, a cselédszoba meg zöld? A festő meg örüljön, nem kellett annyi színt kevergetne. :o) Na jó, a sötétítőt majd lecserélem valami más színűre. :o)

Itt a vége ...

2011-07-29T19:06:00.001+02:00

Ma a festő összepakolta a cuccát, és elhagyta a terepet. (Azért én holnapra visszahívtam ezt-azt kijavítani.) Ezzel hivatalosan befejeződött a lakás kicserélése. Már csak a két szoba hat úgy, mintha bombatámadás érte volna a házat, és a konyhát lehetne nevezni a minimal art kiállításra, de ki lehet lépni az erkélyre, és mikróban lehetett sütni Zazálea-féle krumplisütő zsákban vacsit. :o) Egy vízforraló, egy mikró, egy mosógép ... mi is kell még a boldogsághoz? (Az új gáztűzhelyt csak hétfőn kötik be.) Ma dél óta csak MOSTAM! :o) Igaz, az erkélyre kitett cucc vizesebb lett, mint miután kivettem a gépből, de tiszta is. Rémes ez az idő! Tegnap azt hittem, csomagolhatok, és irány a kórház, jöhet a lökésterápia, mert kikészítettem magam az utóbbi napokban, de szerencsére délelőtt leesett az ég, és utána jobban lettem. Napok óta szüntelenül vacogok.
J visszapakolás ürügyén naponta 2 könyvet olvas el. Tehet ő róla, hogy ilyen rejtett kincsek vannak a lakásban?
Mára ennyi. Képet nem tudok csinálni, mert fogalmam sincs, hol a gép.

Egy felújítás képei

2011-07-24T07:28:00.000+02:00

Valljuk be, van annak némi építőtáboros bája (ha valaki még érti ezt a szót), hogy ~~bőröndből~~ dobozból öltözködöm, és reggelente megszagolván a pólómat, harmadik nap is úgy döntök, hogy ez ma még jó lesz. Még ~~a szag~~ az illat :o) is ifjúságomat idézi, amikor hajnali ötkor felvert valami kolomp, és félálomban indultunk a cseresznyésbe. Csak a folytatás egészen más. Azért már látszik az alagút vége. (J erre azt mondta a minap: "Fenét, csak levettük a függönyt.") Voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, fogom a fogkefém és a bankkártyám (Igaz, akkor minek a fogkefe?), és eltűnök valahol a napsütötte délen, majd megint azt, hogy mekkora hős vagyok már, hogy végigcsinálom.. Addig nagylegénykedtem, hogy én aztán..., mígnem a szervezetem azt mondta, ~~azért a víz az úr~~ ennyi elég, és egy napot 38,6-tal végigvacogtam és feküdtem, miközben odakinn közel ugyanannyi volt. A festő festett, a burkoló burkolt, én meg aludtam. Másnap ment tovább a verkli, de nagyon kell(ene) figyelnem rá, mennyi az elég.
Szóval látszik az alagút vége, már csak 4-5 nap, és elmennek a munkások, én meg élvezhetem a jól megérdemelt ... visszapakolást. De az már lassabb tempójú lehet.
Mióta nincs konyha, jó dolgom van, mert mosogatni sem kell. (Csak ki-, le-, fel-, bemosni.) Csak az első nap csodálkoztak az étteremben, hogy mért akarok hús nélküli húslevest és grillezett zöldséget salátával, utána már csak sajnáltak, hogy nem túl változatos az étrendem. Tegnap a (szomszédasszony) barátnőm készített olyan vegán kaját, hogy ihaj!
Akkor most jöjjön néhány kép -talán csak magamnak dokumentációul.
Az első egy "ilyen volt, ilyen lett".
A második még tegnap készült, amikor is az egyetlen lerakodó felület a mosógép volt, és a festő szeret kávézni. Olykor én is. Szerencsém van velük, mert megelégszenek ásvány vízzel és üdítővel, nem akarnak sört. (Vagy csak mert nem is kínálom őket? ) A fürdőben már csak a mázolás van hátra.

Az ablakozás miatt be majd ki kellett rakodni az erkélyről, -re. Jött két volt tanítványom, és olyan precizitással tervezték meg a kirakodást, hogy még hely is maradt.

Tegnap estére rekonstruálódott a szoba csontváza:

Akár már rakodni is lehetne, ha nem lenne a kisszobában a konyha és az erkélyen a kisszoba berendezése. Így meg kell várni, míg kész lesz a konyha - kedden. Addig a könyvespolc sem közelíthető meg. Apropó, tegnap egy falusi suli elvitte az antikváriumosok által lesajnált könyveimet, és örültek neki. Még majd lesz, amit nem rakunk vissza- szinte biztos. (Ez a nagyszobai állomány egy része, az idevalók a garázsban vannak.)
Szóval a pakolás még várat magára. Mert a konyha még így néz ki. Új konyhaszekrény augusztusban, gáztűzhely a napokban. Aztán ha ez meglesz, szerintem már többet nem fogunk ekkora munkába. Szóba került a parkettázás, de ... hát az már marad ilyen ronda (hihetetlenül tönkre ment, nemcsak az utóbbi napokban.) Majd veszek még egy szőnyeget.

S végül így lehet bejutni a nyugalom szigetére, ahol már használatba vettem a kuckóm, és ma a fonalaim fogom helyre rakni. :o)))
Na, megjött a festő, ideje dolgozni. Egyébként az utóbbi napokban úgy érzem magam, mint Bromden főnök, csak sertepertélek naphosszat, Igaz, én néha megszólalok. :o))

Fontos kérdés

2011-07-13T09:01:00.001+02:00

Ha a festő azt mondta: "Akkor reggel jövök, ne aggódjon!", hánykor kell elkezdeni aggódni? A burkoló nem mondott ilyet, ő csak nem jött. Majd holnapután. Az ablakosok meg elcserélték az ablakot, és a fürdőbe építették a konyhait. ez persze csak akkor derült ki, amikor felcipelték a szép, átlátszó üveges ablakot. Ami nem lenne baj, ha nem átlátszatlan üveget rendeltem volna. Ha egyszer végre kész, könyvet írok A lakásfelújítás szépségei címmel.

Állapotok

2011-07-11T11:13:00.001+02:00

Megérkezett Latinka Ajándékláncából Latinka ajándéka. Szépséges hímzett mindenféle, és azért jó, hogy pont tőle, mert mindig csak ámuldozom, milyen gyönyörűen tud hímezni. Most legalább közelről is látok ilyen gyönyörűséget, és így is el vagyok tőle ájulva. :o) Köszönöm szépen itt is.

A felújítás új szakaszba érkezett, ma reggel megjöttek a fiúk, és kb. fél óra alatt átpakolták a kisszoba bútorait a nagyba, illetve az erkélyre. Meg hoztak egy halom festéket, izét-mizét. Mást ma nem. MAjd holnap, ha az ablak bent van. Rétestészta lesz ez, gyanítom.A dolgok jelenlegi állása mellett egy keskeny ösvény vezet az ágyamig, illetve ~~a gépig~~ az erkélyajtóig. Kilépni már nem lehet. Amint a képeken látszik, mást se nagyon. Majd hurcolok le a garázsba még könyveket - gondoltam én. Ámde ezt csak némi akadályugrás, gátfutás vagy hasonló módon lehetne megtenni. Kár, hogy korábban nem edzettem ilyesmire. Szóval ma ülök a rumli tetején, és ... nem, nem horgolok, egyrészt, mert zsibbad a kezem, másrészt, mert jól elraktam a fonalakat. Valahol az erkélyen a halom alján rejtőznek. Szóval valahogy elfoglalom magam. Apa átmenetileg elköltözött - nem érzékeny férfiléleknek való ez az egész kirakodóvásár -, J miután jól kidolgozta magát, hazament. Majd jönnek, ha lehet visszapakolni. Pár napig enyém az egész szemétdomb!! :o) Mármint ez:

Azért hogy legyen látszata a munkának, van, ami már kész.(Mindaddig, amíg a munkák során mindent be nem lep majd a por.) Érdekes, a katalógusokban olyan szép egyenletesen lógnak a cuccok a szekrényekben.A képen nem látszik, de ez a praktikus ruhaliftes megoldás, hogy a hozzám hasonlóan apró termetűek is ki tudják használni a felső régiót. Csak az a baj, hogy ha tele van ruhával az akasztó, elég nehéz fel-le húzgálni.

Csomag ment

2011-07-06T21:44:00.000+02:00

A nagy felfordulás közepette igyekeztem nem elfelejteni Latinka legújabb ajándékozós játékára a csomagot. Beletettem a mindenféle tartókat (amibe nem bakkártyát, hanem bankkártyát lehet tenni) meg az egyik lovat és a zsiráfot és még sok gyöngyöt, 3 db Amelie-t meg dekorszivacs figurákat. Fényképezni valahogy nem volt kedvem. De idejében célhoz ér, remélem.
A szekrény esetében természetesen bejött Murphy gilisztakonzerv tétele (Ha kibontasz egy gilisztakonzerves dobozt, a tartalma csak egy számmal nagyobb dobozba fog visszaférni.) No, itt nincs egy számmal nagyobb doboz, csak sok kidobni való. Tartok tőle, hogy a ház jövő havi szemétszállítás díját rám fogják terhelni. Ami viszont bosszantó és elszomorító is egyben, hogy amint leviszek egy újabb adag dzsuvát, azonnal akad egy kukás,aki felbukkan, és ráveti magát. Szomorú dolog ez.
Holnap sajgó szívvel felkeresek egy antikváriumot. Nagyon nem biztattak, de valamennyi könyvet csak átvesznek. A maradékot meg felajánlom egy falusi iskola könyvtárának. Tudom, barbár dolog könyvektől megválni, sajnálom is őket, de nem férünk el tőlük itthon. Kb 250 darabot szedtem össze, de nem lett túl hézagos a könyvespolc. Egyik sem. Nagyon megterhelő egy ilyen felújítás. Lelkileg is. :o(
De elpasszoltam vagy 20 befőttes üveget is. :o)) És elvittünk a gyűjtőbe kb. ugyanannyi svédcseppes üveget. Egyfolytában néztem körbe, lát-e ismerős, nehogy elterjedjen, micsoda alkeszek vagyunk. Régen - amíg ilyenekre képes voltam - paradicsomot főztem bele, jól lehetett a szögletes üvegeket tárolni. De ma már nem főzök be semmit, annál is inkább, mert ha nem a szombati fájdalomcsillapító dekorál ki még mindig pöttyökkel, akkor a paradicsomra is allergiás lettem. Spenót, spenót, spenót! Néha mángold, krumpli, rizs. De csak módjával, mert a túl sok szénhidrát ugye kerülendő.

Amikor

2011-07-05T16:43:00.001+02:00

Amikor mindenen ujjnyi por van, amikor ki-be pakolok, keresgélek, mert semminek nincs meg a helye, amikor 4 fordulót teszek a garázsig 6-6 szatyor könyvvel(és ezeket majd vissza is kell hozni!), amikor kikészül a csuklóm a pakolástól (pedig nem is én cipelek), amikor 6-szor járom meg a 3. emeletet, és majd szétmennek a csülkeim, na akkor már nem is vagyok biztos benne, hogy tényleg akarom én ezt a felújítást. És még csak az elején vagyunk.

A képet loptam. :o) Illusztrálandó, hogy másnak se jobb. :o) (Ja, nekik jobb, mert ha jobban megnézem, ez egy iskola. ) Megyek vacsorát készíteni, amíg van konyha!

Leletek

2011-07-03T15:17:00.000+02:00

Megkezdődött a felújítás.Az első lépés az előszobaszekrény kirámolása, szétbontása volt, abban a reményben, hogy az újban majd több hely lesz (nem lett). Micsoda kincsekre bukkantam!! Pl. 4 hajszárítóra - és mind működik! Csak az ötödik érett meg a selejtezésre. :o)) És fogalmam sincs, hogy mikor és miért szereztem be újabb és újabb hajszárítókat. Talán boltot akartam nyitni? De találtam több évfolyamnyi irodalmi folyóiratot, Magyar Konyhát, német lapokat.... , 4 szatyor levelet... Porcelán babaétkészletet, ami még az enyém volt, és majdnem minden darabja ép, kaucsuk babát. (Vajon utódaink találnak-e majd ilyesmit?) Csupa izgalmas nagyszerűség! Persze a nagyját kiselejteztem. Kiderült, hogy az 54 négyzetméter sokkal nagyobb, mint amit kihasználtunk. :o)) Amikor lebontottuk a szekrényt, kiderült, micsoda ókori lelet rejtőzött a háta mögött:

Aki előttünk itt lakott, istenáldotta tehetség volt, ráadásul valahonnan ~~lopták~~ olcsón szerezték a festéket, mert amikor beköltöztünk, minden ki volt pingálva, még a vécécsésze is - zöldre. Nem beszélve a matyó mintás konyhaszekrényről, és a vörös járólapról, ami mindent összefogott.
Hihetetlen nagy a rumli, ehhez jött a tegnapi hidegfront, amikor is vigyázzállásban feküdtem majdnem egész nap, mert ha változtattam a pózon, azonnal elzsibbadt mindkét kezem. Isteni érzés. Végül bevettem egy fájdalomcsillapítót, amitől sokkal rosszabbul lettem. Hurrá! A rumli köszöni szépen megvan. Az új szekrény felavatásra vár, és a jövő héten jönnek az ablakosok, festők, burkolók.... Annyira szép nyaram lesz!
Horgolásról szó sem lehetett, de azért mutatok valamit. A nagy pakolásban előkerült néhány terítő,a amit a nagymamám horgolt. Azt hittem, már semmit nem őriztünk meg a munkáiból, így nagyon megörültem, amikor előkerültek egy szatyorból. A nagymamám már több, mint 20 éve meghalt, de ha eszembe jut, mindig horgolás közben látom. Ilyen szépséges dolgokat készített. Emlékszem, a díványon, a foteleken, az asztalon... mindenütt az ő csipkéi voltak. Nagyon nem szerettem, mert állandóan óvatosan kellett leülni, nehogy összegyűrjük a terítőket,és folyton megszidtak, mert az asztalon is elhúzgáltam a terítőt. Nem értettem, miért nem lehet kényelmesen ülni, ha már egyszer otthon vagyunk. Tanév végén a tanító néni is ilyen terítőcskét kapott.

Ez már meg is sárgult egy kissé:

Ménes

2011-06-27T16:40:00.000+02:00

A múlt héten befejeztük az érettségit, elrámoltam a nagyját, holnap értekezünk, szerdán még egy pakolás, és kezdhetem itthon a felújítást, azaz pakolás következik. Ma már belekóstoltam, lehet, hogy költözni egyszerűbb lenne.
Közben-közben - ha nagyon bizonytalan voltam, belekapaszkodtam a horgolótűbe, mert a horgolás megnyugtat és önbizalmat ad. :o)) És még csak nem is azon járt az agyam, hogy mégiscsak hülyeség ez az új típusú érettségi. Sajnos éjjel meg semmit sem járt, csak azon, hogy auuuu! Mikor lesz már 10 összefüggő nap hidegfront nélkül? Igazán nincsenek túlzó vágyaim. Ja, és ha a családnak "részeges csirkét" sütök, hadd kóstolhassam már meg. Legalább egy kicsit. Naaa. Hadd ne kelljen már megelégednem a párolt mángolddal (egyébként szeretem)!
Szóval horgoltam.
Néhány tartót. Különféle dolgokat lehet beléjük tenni, mint igazolványt, zsebkendőt, bakkártyát, szőlőcukrot... kinek mi a fontos. Ja, és mobilt is. Fényképezés közben kisütött a nap. :o)) (Nem is, csak valamit másképp csináltam.mert persze ehhez sem értek.)

Egy kislánynak lovat ígértem. Próbálkozom. Az első olyan lett, mint egy újszülött, ide-oda nyaklik a lába:

A második már jobban áll, de kissé borzas:

A harmadik... a harmadik hát ő kecses, kedves, szép (ráragadt egy szál, semmi hátsó szándék), de nem ló. Csak afféle:

Azért még megpróbálkozom néhány figurával. De nem hiszem, hogy mostanában túl sok időm lesz kísérletezni.
Jó sokáig rágódtam Darvasi László A könnymutatványosok legendájá-val. (Hehe, először könyvmutatványosoknak olvastam.) Tényleg szép könyv, bár annyira nem vagyok elájulva tőle, mint az értékelők legtöbbje. Nekem túl sok a szál, túl sok a szereplő, és hát ... a perverzitás sem igazán hoz lelkesedésbe. Szóval kevesebb több lett volna - szerintem.

Ajánlás

2011-06-19T20:36:00.001+02:00

Egy német blogos társunk tavasszal megkért, hogy fordítsak le neki egy mintát, és most közzé tette a blogjában. Ha valaki szeretne ilyen bonbont horgolni, a leírást itt találja.
http://www.pfiffigste.de/Gratisanleitungen-Tutorials/

Kísérletek

2011-06-18T11:40:00.001+02:00

Holmi zsibbadás engem ugyan le nem győz! Azért is horgoltam ezt-azt - gyakori intenzív karlengetéssel és szentségeléssel fűszerezve az egyébként nyugodt tevékenységet.
A csiga is és a béka is szerencsésen megérkezett a címzetthez. (Köszönjük Magyar Posta.)
Mivel a "pünkös panka" elkísérte a békát, megcsappant a madaraim száma, sürgősen pótolni kellett. Ez most nem annyira dilis, inkább konzervatívnak mondanám. Legfeljebb annyiban tér el a normálistól, hogy a begye lilás.

Utána egy zsiráf következett, utóbb láttam, hogy a szarva (vagy mi) inkább csigára emlékeztet, de sebaj.

A hét közepére elszállt minden ihletem, nem nagyon tudom, mibe akarnék/tudnék belefogni. Javaslat?
Ötlet híján kísérleteztem. Kitaláltam különféle mintákat, és ilyen kis izéken megvalósítottam. Lehet, hogy blokkolni kellene őket, de egyelőre fogalmam sincs, mire lennének jók. Talán valami ruha- vagy táskadísznek. Esetleg poháralátétnek, de akkor meg keményíteni kell őket. Valószínűleg bekerülnek a félkész termékek dobozába a sok nagyikockapróba mellé. Aztán egyszer csak lesz belőlük valami.

Megint sikerült hétvégére fájdalmas időt teremteni. :o( Uuutálom az éjszakákat!
A neurológus szerint a csuklómban van valami baj. Nagyon izgi vizsgálat volt, áramot vezettek a kezembe, és egy gép mérte, mikor kezd el rázni. Lehet, hogy a csuklómban IS van baj, de hogy feljebb is, arra ékes bizonyíték volt a ma éjszaka is. :o( MR-re novemberre kaptam időpontot. Ha komoly baj lenne, addigra el is patkolhatnék. De inkább addigra meggyógyulok. :o))
Nyílt kis( nagyobb) városunkban egy diabetikus és gluténmentes termékeket árusító bolt. Vettem zsemlét. Vagy két hónapja nem ettem kenyérszerű dolgot semmit. Mennyei manna volt, akármiből is készült. Utánaolvastam, a guármagliszt keresztallergiát válthat ki szójaallergiásoknál. Hát ennyit a mennyei mannáról. (Vannak is új kiütéseim. :o( )
Jövő héten érettségi, utána lakásfelújítás, ha már ilyen jól vagyok. Ajjaj! Utána is ilyen jól leszek?

Horgolni kell

2011-06-11T18:55:00.000+02:00

~~Hajózni~~ Horgolni kell. A horgolás addiktív. Nem lehet kihagyni egy napot sem. (Na, jó, lehet.) A horgolás segít, hogy ne figyeljek a zsibbadt hüvelykujjamra - kb. 5 percig. A horgolás eltereli a figyelmem arról, hogy horgolás közben a többi ujjam is elzsibbad. A horgolás segít az energiaégetésben. :o) Amikor már az összes hangyás, rázni kell a kezem, és karkörzéseket csinálni. A horgolás ébren tart. Minél később kezdődik az éjszaka, annál jobb. A horgolás segít elfelejteni, mekkora munka vár ránk a nyáron. :o( Ja, azt nem. Száz szónak is egy a vége: horgolni kell.
Igaz, mostanában kevésbé termékenyek a napjaim, de az utóbbi napokban elkészült egy kissé lekonyult fejű csiga:

Nem túl jó felvétel, de nem tudom megismételni, mert már messze jár.:o)
És egy - nem hiszitek el! - béka. Mert már annyira régen készült efféle.:o) De most változtattam a küllemén.

Ő is útra kelt már.
Aztán van, amivel már régen el kellett volna büszkélkednem. Valamikor a tavasszal kaptam Jandótól egy kötőtűtartót. Nagyon szép, precíz munka, ünnep volt kézbe venni. Aztán beletuszkoltam a karácsonyra kapott kötőtűket, és vagy fél órát pakoltam ki-be. Nem tudtam eldönteni, hogy hogy csúfítom el kevésbé Dóri munkáját. Végül a zacsis változatnál maradtam, így nem tekerednek össze-vissza a zsinórok.

Végül egy másik Dórától is jött meglepetés ajándék, egy helyes ajtódísz. Nagyon szép munka. Dóra új blogos, és két helyes gyerkőc anyukája. Igen kreatív, szép munkái vannak.

Kínkeserv

2011-06-08T16:58:00.003+02:00

Hm, igaz, hogy nem kell szteroidot szednem ("lassan-lassan elhagyhatom"), de az 5 éves intenzív kezelésnek megvannak a szépségei. Pl, hogy .... (itt most hosszas felsorolás következhetne, de nem), zsibbadnak az ujjaim. Dokibá megígérte, hogy beszél valami neurológussal, hogy megnézzék a hangyabolyt a hátamon, de amíg valamit kitalálnak, addig ezek vidáman grasszálnak ide-oda. És éjjel a grasszálás mellé heves szorongatás is jár, Meg éjjeli torna. És fájdalomcsillapítók. A menetrend a következő: felébredés fájdalomra - torna (karkörzés, fej ki/elcsavargatás, karlengetés, amíg csak úgy érzem, ki nem szakad)- 5 perc nyugi - fáj - bogyó - 20 perc szundi - fáj - torna - 5 perc nyugi -....go to 10.
Így aztán közel 2 hét kellett, hogy befejezzem az elefántot, amit egy kisfiú szülinapjára terveztem. Minden nyűglődés ellenére helyes lett. (J szerint Babar, bár nem annak szántam.)

És ha már benne voltam, készült egy színes baba is.

Hasonlóan az éjszakai programhoz. :o) Csak a szundi helyett 5 perc horgolást iktattam a programba. :o(
Hűű, és most valami szakmai. Uuuuutálok ismételni, mert olyankor kiderül, hogy nem dolgoztam egész évben. Kérdezek, süket vagy zavart csönd. :o( Így most azt találtam ki, hogy a 10.-esek csoportosan készítsenek újságot (bulvárt :o)) ) egy-egy korszakról: úgymint európai felvilágosodás, magyar felvilágosodás, eur-i romantika, magyar romantika, reformkor, nyelvújítás, Petőfi (két csoport) - és a mai órán olvasgatták egymás újságjait, illetve kritikát írtak róluk. Holnap még folytatják, így minden csoport elolvas minden újságot, megvolt az ismétlés. És hihetetlen kreatív újságok születtek, nagyon élvezem lapozgatni őket. :o)))
A 11.-esek pedig feladatlapot készítenek egymásnak (megoldásokkal), és körbeadva megoldogatják. Csoportban. Így talán hatékonyabb a dolog.
egy olvasásról szóló előadáson ajánlották a tinik legújabb kedvencét, a Szent Johanna gimit. Az első kötetet utáltam, a másodikat csak kíváncsiságból vettem kézbe. Alig várom az ötödiket. :o)) NA, nem az irodalmi értékei miatt, csak mert egy csomó dolgot megtudni belőle a kölkök világáról. Néha már értem, miről beszélnek a suliban. :o))

"Szemlátomást értett mindent Antoine"

2011-06-05T23:22:00.001+02:00

A pedagógusokkal ma még a bohócügyi államtitkár sem állt szóba.
Igaz, a tűzoltókkal sem.

Rohan az idő

2011-05-31T17:02:00.000+02:00

Mindjárt elmúlik a május is.
Eléggé nehezen jutottam kedvenc időtöltésemhez mostanság. Először is az érettségi dolgozatok, aztán... mi is? Ja, a debreceni túra. (Elhagyhatom a szteroidot!! :o))) ) De hogy ne képzeljek megint csak túl sokat magamról, a hétvégi ergya időjárás- amikor csak nyögök és kezem-lábam alig bírom emelni - nem maradhat ki. És ha túl jól érezném magam, akkor a legújabb meglepi, hogy zsibbadnak az ujjaim. Ezért sem nagyon tudtam fonalat, tűt a kezembe venni. Nagy vizsgálgatás kezdődött, mindenki más ötlettel állt elő, némely dokik szerint a DM/PM (ez nem a drogéria) egyik kísérő tünete, mások szerint némi építőanyag épült be a nyaki csigolyáimba. Nem tudom, melyik lenne a jobb. :o(
És most év végi hajrá van - kivételesen majdnem mindenhol be tudtam fejezni az anyagot.:o) Ilyen is régen fordult már elő. Kivétel a németesek, mert ott kettő helyett másfél könyvvel végeztünk. Pedig az én lelkiismeretem tiszta- én tanítottam, dolgoztam, de akár ha malmozhattam volna is az órákon, annyit tudnak.:o(
Azért egy kicsit mégis horgoltam, mert szükség lenne néhány ajándékra. Tehát elkezdtem egy baglyot:

Józsi, a fura focista lett belőle.
Aztán elkezdtem egy elefántot:

Gesztenyeemberke lett belőle.
Aztán elkezdtem egy elefántot.
Maci lett belőle. .o))
A macit kivételesen jónak ítéltem.
És tegnap elkezdtem egy elefántot.
Még nem tudom, mi lesz belőle.:o)
Hűűű! voltam Pesten egy turiban, és 1000 Ft/kg volt a fonal. Eddig nem is tudtam, hogy ilyen is van. De ezentúl fogom. :o)
És a múlt hét elején megérkezett Aledi babája is - gyönyörű: De csak ül J szobájában, és várja, hogy egyszer majd csak lesz valaki, aki szeretgesse. Mert nem én vagyok a megfelelő személy. És már J sem.:o(

Enyém!

2011-05-20T23:57:00.001+02:00

Ez a gyönyörűség pedig tényleg az enyém lett! :o) Volt a molyon egy játék, és gondoltam, szerencsét próbálok. Általában nem szoktam, de Aledi babái annyira szépek. Nem is hittem, hogy volna esélyem, amennyien pályáztak rá, annál nagyobb a meglepetés. :o)) Imádom. Amíg nem lesz megfelelő tulajdonos (ki tudja, mikor lesz), majd én szeretgetem. :o))
A héten horgolás nem volt, javítás volt. De mindjárt kész. :o)
ÉS még az is kiderült, hogy búzaallergiám (is) van. Az is elég durva. Pedig a többivel már jól elvoltam. Jelentkeznem kéne a fényevőknél. Igaz, a borsóra, répára, krumplira, káposztára még nincs kimutatható allergiám. De már meglehetősen unalmasnak találom az étrendem.

Értekezlet

2011-05-18T19:52:00.002+02:00

A hétvégén szülői volt. Az állatkertben. :o)) Ki is használtam az alkalmat, hogy meglátogassam, Angélát. Nem örült nekem különösebben, blazírtan szemlélte az ágról a sok látogatót, aki villogtatott rá, majd egy ajtó szélére repült, és tojt mindenkire. :o)) De sem röfögni, sem nyikorogni nem volt hajlandó. :o)) Pedig kértem rá.

De azért gyönyörű, nem? Jó nagy tömeg volt, vezetők kísérték a csoportokat az állatukhoz, de az enyém a krokodilokkal kezdte, és én már a Spektgeoban is unom a kígyókat, cápákat, krokodilokat. Szóval ott hagytuk a csoportot, és egyéni programba kezdtünk, később azért visszamentünk Angélához. De láttam még egy halom gyönyörűséges madarat,

és vicces prérikutyákat.

Most aztán nem tudom, jövőre mit akarok örökbe fogadni. Mert hátha Angéla zokon veszi, ha elpártolok tőle, de hát... J szerint mind a hármat. :o)
A hétvégi hidegfront gondoskodott róla, hogy ne sokat horgolhassak, viszont olvastam egyet s mást. Többek között David Guterson Hó hull a cédrusra című regényét.

Amilyen semmitmondó a címe, annyira jó a mű. Egy gyilkossági tárgyalás adja a keretét annak, hogy több életutat megismerhessünk, és láthassuk, hogyan fonódik össze akarva-akaratlanul az emberek sorsa, és hogyan befolyásolhatják látszólag jelentéktelen dolgok az életünket. Jóóóóó!
És posta is jött.

A Szeretetcsomag oldalán licitáltam erre a kedves bumfordi madárra és a szépséges párjára. Kata készítette, a leírása szerint neki olyan a hímzés, mint nekem a horgolás: életmentő.
Tehát horgoltam is. Egy dilis madarat,

és egy hosszú karú macskát.

Csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. :o)
Jaaj! És Zorán a csökkentett csapattal is fergeteges koncertet tud adni.:o) Pont ennyien voltak, és persze azt a számot kerestem meg, amit annak idején a kórházban legalább 300-szor meghallgattam. És bejött. :o)

Babó, Böbe babája

2011-05-08T11:14:00.002+02:00

Elkészült Böbe IV. :o) (Nem, nem fogok rengeteget klónozni.) Csakhogy Böbe III., aki egy kislánykához indult húsvét előtt, úgy döntött, inkább világot lát, és elkóborolt valamerre. (Ha a postás lánya játszik most vele, nem bánom, de ha ebek harmincadjára került, akkor irgumburgum posta! ) Az meg nem járja, hogy ahol szeretettel várják, oda nem érkezik meg, szóval muszáj volt megismételni az eljárást. Igen ám, de amint elkészült a feje is, rájöttem, hogy nem böbés. Uuuutálok varrni, mindent egybeszerkesztek, tehát egyszerűbb volt valami mást kihozni belőle, mint bontani. Különben is látszott rajta, hogy inkább fiú akar lenni. (Hogy Böbe fia vagy fiúja, azt mindenki a maga lelki beállítódása szerint döntse el!) Így lett Babó. (A 80-as években megjelent Tolkien regénye arról a bizonyos nyughatatlan hobitról, annak volt a magyar címe A babó.)

Aztán persze nekiálltam újra Böbének is.

Nem mondom, hogy egyre jobb lesz.
Íme a pár:

Holnap újra útnak indítom immáron őket, remélem, mire elkészül a babaház, meg is érkeznek. És megérkeznek!
Valaki nem tudna intézkedni időjárás ügyben? Azt a 10 %-ot, amit az e-on az idejében, rendszeresen, ~~tisztességesen~~ fizetőknek felajánlott, most emészti fel a hősugárzó. :o(

Végre!

2011-05-05T09:09:00.001+02:00

Végre egy maci, amelyik nekem is tetszik. :o)) Nem is biztos, hogy túladok rajta. Vagy csak ahhoz mehet, aki nekem nagyon kedves. Még nem tudom.

Készülnek apróságok a Mosoly Alapítvány-os felkérésre, bár címet még nem kaptam. Vidámak, szomorúak. Az aprók maradékból, azért lett mindkettő ilyen szedett-vedett. De egy zsebmaci szerintem akkor is kedves lehet, ha nem tökéletes. Fő, hogy meglapuljon az ember zsebében, és lehessen szorongatni, ha szorongunk. (Bár még ezekről sem döntöttem.)

(Az előző szoknyás elefánt a Szertetcsomag Lottijaival kelt útra, remélem, rendben meg is érkezett.)
Más: az idei középszintű magyar érettségiben megint sikerül egy olyan feladatot elhelyezni, amelyben, ha az első elemet elrontja, mindjárt hat pontot veszít a nyomorult. Rendben, egyértelmű, hogy a szöveg alapján meg kell tudni különböztetni Apollinaire és Ábrányi Emil költészetét, de hát mi van azokkal, akik az izgalom hevében elfelejtik, amit előtte 10 perccel elolvastak? Vagy meg is érdemlik?

Pünkös panka

2011-05-02T09:19:00.001+02:00

Nem rossz a cím helyesírása :o) Dérynél olvastam -talán a a Napok hordalékában vagy az Ítélet nincs-ben -, hogy igazán csak az a mienk, aminek tudjuk a nevét is. (A katáng nevű virágról beszélt, aminek nem tudta a nevét. :o) ) Ezt nagyon komolyan gondoltam, mikor a gyerekem ismerkedett a világgal, ezért sok-sok növényt, állatot mutattam be neki. Volt, amit megjegyzett, volt amit nem biztos. Az viszont biztos, hogy meséltem neki arról, gyerekkoromban sokat láttam búbos bankát, mert a játszóhelyünk közelében egy ligetes, erdős terület volt, ahol rengeteg madár tanyázott. A búbos banka meg olyan felséges látvány, hogy ha valaki egyszer látta, nem felejti el.

J is megjegyezhetett belőle valamit, mert egy séta alkalmával így kiáltott: "Nézd, pünkös panka!" Pacsirta volt. :o))
Nem tökéletes, de egy kicsit hasonlít rá, és nem lehet összetéveszteni a pacsirtával. A dilis madarak között elfér.

A héten megint sok program volt - és ócska idő -, ezért mindössze egy baba készült.

Csatlakoztam Kékmadár felhívásához, aki a Mosolyország Alapítványnak gyűjt árusítható apróságokat. Ő lesz az egyik. Nem is olyan apró. :o) (Tudom, a harisnyája elcsavarodott.)

Maradok a kaptafánál

2011-04-26T21:03:00.000+02:00

Hm, a képet feltölti, bár a feltöltés lapon semmi nem látszik. No, mindegy. Szóval van kép is.
A minap mikor a dokinak örömködtem, hogy hurrá meggyógyultam, mindjárt mondta, hogy "Ááá, nem, csak jobban van". Mert ő mindig gondoskodik róla, hogy nehogy elszálljak, és tudatában legyek a korlátaimnak. (Tudatában vagyok.) Aztán a hétvégi hidegfront alaposan megtámogatta S. doktor figyelmeztetését, nehogy már elbízzam magam. :o( Két napig szinte fel sem keltem, ezzel el is intéztem a húsvéti előkészülteteket. Végül erőt vettem magamon, és sütöttem (géppel) kalácskenyeret, meg rendes kenyeret, és egy halom vegán muffint. De nem csak én ettem, sőt. :o))
És olvastam. Sokat, sokfélét. A múlt heti rendezvényen előadást tartott Domján László is az emberi agy és a betegségek legyőzésének kapcsolatáról. Magyarul az agykontrollt népszerűsítette. Biztos vagyok benne, hogy lehet kapcsolat a tudatunk/tudatalattink és a betegségek között, el is kezdtem olvasni Silva könyvét, hátha meg tudom tanulni tanfolyam nélkül is a praktikákat, de egyelőre ott tartok, hogy elkezdek visszafelé számolni 100-tól, és kb. 60-nál elalszom. :o))
Elolvastam még Julian Barnes könyvét: A világ története 10 és 1/2 fejezetben. Annyian lelkendeztek róla, hogy jóval többet vártam tőle. Az első Noé történetét meséli el igen sajátos nézőpontból, ez tetszett, de a többit néha unalmasnak, nehézkesnek tartottam. Nem először járok így, ha valamit nagyon dicsérnek.

Nagyon gyorsan végeztem Marina Nemat Adjátok vissza az életemet! című önéletrajzi regényével. Nagyon megrázó történet az iráni "forradalom" idejéből, amikor a forradalmi erők elkergették a sahot, és Khomeini hívei korlátlanul dúltak, rettegésben tartották az embereket. A szerzőt 2 évig tartották Evinben, a politikai elítéltek börtönében, és közben megjárta a poklok poklát. szerencséjére az ő sorsa jóra fordult - bár az életét nem kaphatja vissza - de hány ezer embert hurcolhattak el és tarthattak embertelen körülmények között, csak azért mert a normális emberek életét akarták élni?

Közben horgoltam is, de nem túl nagy intenzitással. Némi változatosságra vágytam, így belekezdtem egy terítőbe. A minta azt állította, gyorsan elkészül, és valóban jól lehetett vele haladni, de a felénél rémesen meguntam. Csak számoltam a láncszemeket és a pálcákat, és semmi változatosság. Így kitaláltam, hogyan lehet gyorsan befejezni , blokkoltam, vasaltam, és kész. Most nem tudom, mit kezdjek vele. Hehe, képen nem is olyan ronda.

De hogy helyre álljon az önértékelésem, gyorsan nekiestem egy elefáninak. Hamar kész lett, és sokkal jobban szórakoztam közben, mint miközben a láncszemekkel haladtam gyorsan. :o)

Szóval maradok a kaptafánál, és továbbra is inkább figurákat készítek.

Mégsem képes bejegyzés

2011-04-26T16:49:00.002+02:00

Vajon miért nem tudok képet feltölteni?
Amely kép jelzésekben látható, az nem az én gépemről töltődött fel. erről továbbra sem lehet ilyesmit tenni. :o(
Valami érvénytelen biztonsági jogosítványról mesél, de ... Valaki érti ezt?

Kívánság

2011-04-23T09:16:00.000+02:00

Kettejükkel kívánok

kellemes ünnepeket,

szorgos nyuszit

és sok locsolót

mindenkinek,

aki erre jár,

és ő is kívánja magának a fentieket. :o)

Jóóóó!

2011-04-21T10:36:00.001+02:00

Jó indítás. :o))A dokitól jövök, a laboreredményeim szerint meggyógyultam. :o)) Nincs csillagom, csak egy, de az a cukor- és nem vészes eredmény ebéd után. Persze tudom, hogy ebből a nyavalyából nincs kiút, de olyan jó néhány percig elhinni, hogy minden olyan, mint 4 évvel ezelőtt. Illetve mégsem olyan. Mert közben olyan tapasztalatokat szereztem, és annyit gazdagodtam lelkileg, amit enélkül nem élhettem volna meg. Ezért lehet az, hogy bele tudok feledkezni azokba a pillanatokba, amikor nincs semmi bajom, egy (viszonylag) jól telt délelőtt (5 óra) után a város családi házas részén meglátok néhány virágszirmot lehullani, és átsuhan rajtam egy érzés.Jó, olyan "minden rendben van érzés." Ritka és tűnékeny pillanatok az ilyenek, hiszen hamar rám csap a valóság, mégis hosszú időre jó hangulatot teremtenek.(Azért nem ajánlom senkinek, hogy ilyen segítséggel éljen meg hangulatokat.)
Azért most bemutatkoznak nyúlék, nem egy képen, mert ahogy készültek, úgy költöztek új gazdához.

Képtelenül

2011-04-19T22:29:00.001+02:00

Néhány napig nem járok erre, és behozhatatlanok a lemaradásaim az olvasásban. :o( A múlt hét valóban gyilkos volt, ezért aztán a szombati programot kihagytam. Helyette az ágyat nyomtam jó magas lázzal, és kb. két napig egyfolytában aludtam - vagy vacogtam. :o( Pedig a zöld program nagyon jól sikerült, a békáknak nagy sikere volt. (Ha lett volna eladandó, bármennyi elkelt volna. :o))) Ám nem adom fel az elveim.) Érdekes programok voltak, egy csomó előadást meghallgattam, készítettünk az egyik osztállyal reformkonyhás cuccokat (3.-ok lettek), és sajnos az egyik sütit meg is kóstoltam. Utána vertem a fejem a falba, mert teljesen elfelejtettem, hogy az általuk használt növényi tej szója volt. A recepteket tőlem kapták, így bármit megkóstolhattam volna, de én ezt választottam.:o(( Két napig küzdöttem, de a szója győzött, és vasárnapra egy merő kiütés lettem megint. :o( Kellett a láz mellé nagyon. Állítólag kószál most egy lázat okozó vírus- talán azt kaptam el. (Bár én majdnem biztos vagyok benne, hogy az utolsó 3 hét túl fárasztó volt.)
JAj! Vettem a vásárban egy ~~fából vaskarikát~~ növényi pecsenyezsírt. :o)) Hihetetlen, de ha nem csalnak az emlékeim :o), tényleg ilyen ízű az igazi is.
Viszont a hét elején láttam az És Rómeó és Júliá-t a Centrál Színházban. Nem először. :o) Ez a két ember egyszerűen zseniális. És amit művelnek a színpadon, megunhatatlan. Tátott szájjal néztem ismét, hogyan alakulnak át pillanatról pillanatra a különböző szerepekbe. Csupán egy jelzéssel, mint egy szemüveg vagy egy (most) csipkebugyi. :o))

Aki tudja, feltétlenül nézze meg!
Ja, végül mégis képes beszámoló lett. :o) Sok dolgot nem is nagyon tudnék mutatni, mint néhány kicsi nyuszit, de nincs kedvem most szétszedni a fényképezőt.

:o)))

2011-04-12T14:59:00.000+02:00

Hűűű! Micsoda szám! Ha valaki pont a 11 111. (majdnem egyel nagyobb helyi értéket írtam), hagyjon itt egy üzenetet, és biz'isten kitalálok neki valami ajándékot. :o) (már ha igényt tart rá)

1, 2, 3

2011-04-10T22:44:00.000+02:00

Kaptam egy eszméletlen színű fonalat. Kipróbáltam:

Kicsit béna, de ez a fonal hibája. .o)))
És a történelem ismétli önmagát. :o) Kérték, megpróbáltam rekonstruálni a tavaly előtti Böbét. (Lehet, hogy jobb lett. :o) )
És nyulak:

Egyébként ez a hét sem volt jobb. Arra meg végképp nincs esély, hogy a következő nyugisabb lesz.

Csupaháj

2011-04-07T17:58:00.000+02:00

Elkészült hát ő is.
Egy kicsit olyan, mintha közelebbi ismeretségbe került volna egy pálinkás butykossal, de a kolléganőm azt mesélte, hogy a kisfia nagy ölelgetések közepette vitte magával az ágyba este. Mint ahogy a nyuszipárost is nagy sikongatással fogadták a lányok. :o))

Bár már nem vagyok annyira befogva, mint a múlt héten, de arról szó sincs, hogy kipihentem volna magam. És ez már így lesz a szünetig. Vagy még tovább.

Nyakigláb és Málészáj

2011-04-03T15:20:00.001+02:00

Csupaháj még készül. :o) A két név meg... mintha direkt erre készültek volna. :o)

A héten kevéssé voltam kreatív, nem nagyon jutott energiám mindenféléket kitalálni és létrehozni. Közülük a kisebbik múlt vasárnap készült, a nagyobb meg tegnap, ma. Felhívnám a figyelmet a nagyobbik nyúl hímzett szoknyájára és a kardigánján levő hímzett virágra. Na, ezeket nem én készítettem. :o)) Hanem amikor még a közelben volt egy angol (?) turi, olykor egy százasért kiszórták azt, ami egy jó ideje nem ment el. Így tettem szert arra hímzett kis ruhára, amiből a szoknyát szabtam. Van mit behoznom. Amikor minden rendes gyerek babaruhát varrt, én olvastam (akkor is). Most pedig igyekszem pótolni óriási mulasztásaim. A végén még a tű virtuóza leszek, és még a keresztszemessel is megpróbálkozom. :o))) (... azt hiszem, arra még várni kell néhány évet.)
A hét közben meg annyira kimerültem, hogy ültő helyemben is elaludtam. Jó sok dolog összejött, de talán ez a hét már könnyebb lesz. Amikor nem ájultam alvásba, olvastam. :o)) Pl. javítás helyett. :o) Maradt is mára még egy adag. Vagy holnapra?
Találtam néhány jó könyvet. Az egyik Follett-től a Tű a szénakazalban. Valamikor az ősidőkben láttam a filmet, de csak arra emlékeztem, hogy egy nő győzi le a kémet, akit az egész angol titkosszolgálat üldöz. Azt hiszem, a könyv izgalmasabb. Jól megírt krimi.

A másik mű Barnestől az Anglia, Anglia.

Az ötlet azon az elven alapul, hogy a turista szívesebben néz meg másolatot, ha a körülmények kényelmesebbek, mint hogy utazgasson az eredetit megcsodálni. Így egy gazdag üzletember megteremti Anglia mását egy kis szigeten, ahol egy nap alatt minden fontos nevezetességet meg lehet nézni, és még turisztikai programokkal is szolgálnak: Robin Hood rabol és igazságot oszt, a jó pénzért átcsábított király kitüntetéseket osztogat,.... Egy kicsit zavaró, hogy van egy szerelmi szál benne, ami akár ki is maradhatott volna. Igazi angol humor, és jó adag önirónia.
Úgy néz ki, a pöttyeim mindaddig szépen nyugton maradnak, amíg nem eszem semmit, ami fehérjét tartalmaz. Ha mégis becsúszik valami, már nem olyan randa agresszívak, mint februárban voltak. Csak éppen jelzik, hogy ezt (még ) nem kellett volna. De elég nehéz úgy főzőcskézni, hogy nem tudok semmit megkóstolni. Az eredmény meglepetés. Mint a mai vadas. Majd kiderül. Ha megeszik, sikerült. :o))

Szállítás

2011-03-30T15:50:00.000+02:00

Ma beszállítottam a zsák békát. Nagy sikerük volt.:o) Félő, hogy nem jut mind a 35 versenyzőnek belőlük. :o)) A felvigyázójuk ez a maradékokból készült teknős lett, aki a program főszervezőjének az íróasztalán kap majd helyet. Ő mondta. (A szervező, nem a teknős :o) ) És volt, aki még szeretne ugyanilyet. Persze ugyanolyanra úgyse sikerül. :o)

Jó szó

2011-03-27T19:53:00.000+02:00

Kaptam egy jó szót. :o) Köszönöm. Jól esik az ilyesmi. :o)

Zöld

2011-03-27T09:54:00.001+02:00

Ha az előző bejegyzés címe kék volt, akkor értelemszerű, hogy ez zöld lesz. :o))
De mégsem csak ezért.

Van nekünk egy rendezvényünk.

Zöld.

Nagyon zöld.

Szeptemberben felajánlottam, hogy az idén hozzájárulok azzal is, hogy én szállítom a zöldséget. Amint megjegyeztem, az akkor jó ötletnek tűnt: szépen lassan elkészítem az idei ajándékot. Ám a 30. példánynál már elégé untam. A másik 30 rohammunkában és nem túl nagy lelkesedéssel készült el.
De készen vannak!
Pontosabban a 60. éppen készül.

Ilyenek egyenként.

A versenyzőknek adott ajándékcsomagot fogják színesíteni.

A program elképesztően gazdag, mindenféle izgalmas dolgot lehet látni, hallani, megtapasztalni. Én az idén a fakultatív programok közül a gyékényfonást választottam, és a reformkonyhához járulok hozzá ötleteimmel. (Nem kevés tapasztalatom van már roppant egészséges ételek elkészítésében. :o)) :o( )
És hogy levezessem a sok zöldség kiváltotta undort, tegnap gyorsan készítettem egy bordót is.

Túl kék

2011-03-20T18:24:00.000+01:00

A javítások mellett egy nagy programba fogtam. Hamarosan megmutatom. Minden elvemmel ellenkezően sok ugyanolyan izét horgolok. Így az 50. táján már nem tartom annyira jó ötletnek, mint amikor belefogtam, de most már végigcsinálom, ha belekékülök is. :o)
Egyelőre azonban nem én kékültem bele, hanem az a kis elefánt/mamut (nem kívánt törlendő), amibe azért kezdtem, hogy némi változatosságot hozzon az életembe. Annyira kék, hogy nem is látszik rendesen semmije. Viszont volt egy újabb kísérletem, hogy mit lehet kezdeni a "szőrös fonalakkal", és ettől hajaz egy kissé mamutra a szentem.
Állni is tud:

Meg ülni is:

A hétvégén kényeztettem magam, és kétszer is megsütöttem Patrícia erősen átalakított muffinját. Mennyei lett. Ezt mutatja az is, hogy TJ is megkóstolta, aki pedig ódzkodik minden reformkísérlettől. Sőt valahol találtam egy mákos kölestora nevű csodát, azt is kipróbáltam - természetesen azt is nagyban módosítva a nyavalyáimhoz. A hamis gulyásleves mellé nagyon fini volt. :o)) A múltkor vittem be a suliba is. Nagy siker volt. :o)
A tavasz még mindig nem érkezett meg, de ezt ellensúlyozandó megint beszereztem egy halom virágot (primulát, nárciszt), és a segítségükkel bűvölöm a jó időt.
A múlt héten elolvastam Alan Bennett A királynő olvas című könyvét, amit a legjobban a fülszöveg egy mondata jellemezhet:
"Az író finom humorral ábrázolja, hogy napjainkban milyen különc cselekedetté vált az olvasás, hiszen a canterburyi érsek is a Celebek a táncparkettent nézi esténként, emellett végigkövethetjük, hogyan próbálja a királynőt környezete leszoktatni erről a furcsa hóbortról. A kisregény szellemes válasz a „ment-e a könyvek által a világ elébb” örök kérdésére."
És egy idézet a műből:
– Az a benyomásom, Fenséges asszonyom, hogy jóllehet az olvasást nem lehet kimondottan elitistának bélyegezni, mégsem a megfelelő üzenetet küldi a nyilvánosság számára. Némileg kirekesztőnek hat.
– Kirekesztőnek? De hát az emberek többsége tud olvasni!
– Tudnak, Fenséges asszonyom, de nem vagyok biztos benne, hogy meg is teszik.
– Ez esetben, Sir Kevin, én példát mutatok nekik!

Japán

2011-03-19T17:11:00.001+01:00

Sokáig úgy gondoltam, a blogon ne legyen más, mint amiket horgoltam. Aztán lassan-lassan beleszövődött az éltem egy darabja is. Most pedig úgy érzem, a ma kapott levelet, képeket, felhívást meg kell mutatni mindenkinek, aki érdemesnek tart arra, hogy ellátogasson ide.
Megdöbbent és mélységesen elszomorít, ha összevetem a korábbi képeket a földrengés és a cunami utáni
helyzettel:

http://www.nytimes.com/interactive/2011/03/13/world/asia/satellite-photos-japan-before-and-after-tsunami.html

A középen lévő csíkot jobbra-balra elhúzhatjuk.

A link mellé ez az üzenet érkezett:

Kedves Barátaim

Kaptam, küldöm. Kérlek, tegyetek ennek eleget!
Egy éveket Japánban töltő diákom kérését tolmácsolom:

Kedves Barátaink, Testvéreinek!

Kérünk mindenkit az emberiesség és a Jézusi szeretet nevében, hogy a 
Japánban történt szörnyű katasztrófára gondolva, - tartozzon bármilyen 
közösséghez vagy sem - március 19-én, szombaton este 9-kor csendesedjen 
el, s velünk együtt imádkozzon a japán népért, sorsának jobbra 
fordulásáért, esedezzen az emberiség közös sorsáért! Bizalommal helyezze 
Isten irgalmas kezébe a helyzet rendeződését, a szenvedő japán 
családoknak kérjen gyógyulást, megtartatást!

Kérünk mindenkit, hogy terjessze felhívásunkat.

Csatlakozzatok!

2011-03-19T11:16:00.000+01:00

Beneveztem a Lottikat a szeretetcsomag akciójára . Látogassatok el oda, és lehetőség szerint csatlakozzatok, vagy licitáljatok az ott felajánlott dolgokra! Jó helyre megy a segítség.

Copfok és loknik

2011-03-17T17:17:00.001+01:00

A hétvégén nekiláttam a rég tervezett Lottiknak. Ők azok. Remélem, az ovisoknak nem lesz sok kifogásuk ellenük. (Nekem van egy pár. :o))) )

Kedvenc

2011-03-16T22:16:00.000+01:00

Az (egyik) legújabb kedvenc. (Igen, végre megvettem az új lemezét - karácsony előtt nem kaptam már meg, így nálam most (is) karácsony van. :o) )

Kettő, de nem Lotti

2011-03-13T10:01:00.001+01:00

A minap ugyan azt terveztem, hogy a két Lotti lesz a következő nagyobb lélegzetű dolog, de -tavaszodván - meggondoltam magam. Most a nyulaknak van ideje.
Így először lett egy zsebnyúl.

Aztán egy hazafias. :o))

Végül sikerült egy óriásnyúl is, majd a párja. :o))

Aztán már csak elrendezés kérdése, hogy család legyen belőlük. Mintegy megismételve a tavalyi kék nyulas motívumot. (De most nem csapódott hozzájuk szamár. Mert elsőre sikerült mindegyik nyúl. :o)) )

Végül jön a drágább a leves, mint a hús tipikus esete: Pénteken elmentem sárga fonalat venni ( Mintha abból kevesebb jutna 5 dekára, mindig az fogy el először. :o) ) És megtetszett egy terítőnek való anyag. Pontosabban a cseresznyék. Aztán azon gondolkodtam, hogy cseresznye ide, cseresznye oda, azért elég sötétté teszi a szürke, tehát fel kell dobni valamivel. Így vettem hozzá egy gombolyag piros horgolófonalat. Itthon lelkesen nekiláttam, és amikor félig kész volt, rájöttem, hogy ha ezzel a bonyolult szélmintával akarom körbehorgolni, két gombolyag sem lenne elég, akkor meg a széle pont 3-szor annyiba kerülne, mint a terítő maga. Bontás, újrahorgolás, még mindig túl sokat vesz fel, bontás..stb. Most megint kész a fele, és valószínűleg elég is lesz a piros. :o) Egyébként teljesen relaxos munka: egy, kettő, három, négy öt hat- egy - három - egy - egy, kettő, ...

Végül pedig - nem mellesleg - éljen az alternatív gyógyászat! Amit 3 orvos 5-féle gyógyszerrel nem tudott leküzdeni, azt egy természetgyógyász 2 hónap alatt megoldotta. Na, jó, nem ehetek tojást kolbásszal és mogyoróval, tejföllel, és nem ihatok hozzá tejeskávét, de ... nem kizárt, hogy ez is bekövetkezhet. :o)))

"Ej, mi a kő!"

2011-03-06T09:58:00.000+01:00

Helyes kis kendermagos tyúkanyó költött nálam tojásokat a tavaszvárás jegyében. Ugyan nem kelt ki 9-10 csibe, de ennyi is tavaszért kiabál. Ja, és egy kiskacsa is bekeveredett a fészekaljba, de jól megértik egymást a valamennyien.

Egyébként gyönyörűen süt a nap, és nagyon nem akaródzik elhinni, hogy ebből délutánra zegernye lesz. Hátha mégsem....
Újabb kísérletet tettem a mackókkal, de ez a példány még mindig nem felel meg a mackóság képzetének. Azért már alakul. :o)

Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy be kéne gyűjteni egy amigurumis könyvet, és a minta alapján próbálkozni, de hamar elvetettem az ötletet, mert szerintem ez is olyan, mint az oktatás, nem működne - nálam - az ISO akárhány. Legyen bár mindegyik tökéletlen, de a maga módján, és nem úgy, mint a másik 30. :o) Én meg majd elvégzem magamban, hogy kibéküljek a tökéletlenségükkel.

Kicsi, nagyobb, elefánt

2011-03-01T16:38:00.000+01:00

Íme a legújabb csorda. Csak hogy ne teljen el a hét elefánt nélkül. :o) Ajándékba készültek valamennyien, az aprók már célba is értek, a nagy még vár a kis gazdájára. Ha egyáltalán. Amikor J meglátta, azonnal beleszeretett, mert "alvós elefánt". (bár ő már kinőtt abból, hogy elefántok legyenek a hálótársai.)
Én meg azért vagyok vele elégedett, mert megint sikerült egy 7 cm-nél nagyobb dolgot összehoznom. Az érdekessége, hogy azokkal a fonalvégekkel van kitömve, amelyek egy év alatt összegyűltek a mindenféle állatok készítése során. Jó puha, de van egy kis súlya és tartása.

Madaras

2011-02-26T22:15:00.000+01:00

A héten - a mínuszok ellenére tavaszi kedvem volt: Végül is nincs a mínuszokkal semmi baj, ha száraz hideg van. Csak ne essen!
Szóval várom a tavaszt. Hívtam már virággal, dallal, most meg madarakkal.

És vettem a ...-ban egy vicces fonalat. Csodaszép tavaszi sál lett belőle, meg egy bolyhos dilis madár :o)

Kalapocska

2011-02-22T17:44:00.000+01:00

A sok javítás közben kell a léleknek egy kis felüdülés. Így született Kalapocska az Emil-ből. Legközelebb talán a két Lotti jön. :o))

Nyakigláb

2011-02-20T16:15:00.000+01:00

Debrecenben sem mondtak egyebet, mint hogy autoimmun2 dolgozik. Milyen jó, hogy ennyiféleképpen ki tudja nyírni magát az ember.
De legalább kinyaraltam magam.
Persze a debreceni út már eléggé terhes, és ha belegondolok, hogy ezentúl mindig -jó esetben - negyedévente meg kell tennem, hát...
De utána megint volt egy jó napom Pesten, amikor csak jöttem-mentem, és bámészkodtam.... Mivel az ősszel elhatároztam, hogy amíg nem fogy el a fonalak nagy része, nem veszek újat, hát csak 8 gombolyaggal vettem a Burda-stúdióban. :o) De hát olyan szép színek voltak, meg különben is pont ezek már elfogytak. :o)
Könyvet is vettem. Garaczitól az Arc és hátraarc című regényt. Az Egy lemur vallomásai 3. kötetét. Többnyire önéletrajzi indíttatású művek, de egy korszak minden jellemzője rajta hagyja a nyomát az elbeszéléseken. Ez most katonatörténet, nagyon nyomasztó. Nem is értem, hogy miért voltak annak idején annyira oda az öregek azzal, hogy majd a seregben megtanulják a fiúk, mi a rend. Frászt. Megtanultak behódolni, alázatosnak lenni, lopni csalni, hazudni - és inni. Aki nem, annak még nagyobb szenvedés volt a kötelező 10-18 hónap. Értettem én régen is - az elejtett megjegyzésekből következtetve -, hogy TJ miért nem akar soha "régi frontharcos" lenni, miért fogadta meg, hogy soha nem fog beszélni erről az időről, és most Garaczit olvasva felsejlenek, amiket annak idején néha mesélt.
Amikor hazajöttem, várt egy halom dolgozat, és mikor elegem lett a javításból, alkottam egy keveset.
Nyakigláb (no nem apó, inkább) manó készült viszonylag lassan:

És Pffigste megkért, hogy fordítsak le egy leírást, amit szeretne közzétenni a blogjába/boltjában - ajándékképpen magyarul is. Ezért, hogy kipróbáljam, jól fordítottam-e, gyorsan elkészítettem az általa tervezett bonbont. Ha azonos fonalból készítem, valószínűleg szebb lenne, így az alja egy kicsit kisebb a kelleténél. de a leírás jó. :o)
Majd ha közzétette, megírom, hol található. Addig is ilyesféle (az eredeti jobb):

Nem én mondatm ....

2011-02-16T11:51:00.003+01:00

hanem egy német blogtársunk, Pfiffigste - (talán már barátféle), de a számból vette ki a szót - ahogy a nagymamám mondaná. Ezért megkértem, engedje meg, hogy közzé tegyem a gondolatait. Természetesen lefordítottam -amennyire szerény képességeimből telt.
Íme:

A horgolás dicsérete

A horgolás számomra azt jelenti,

hogy puha anyagból olyan dolgot alkotok, amely plasztikus és stabil.

A horgolás számomra azt jelenti,

hogy elmenekülhetek a hétköznapi gondok elől.

(Van-e valami a postaládában? Kit kell felhívni? Mikor jönnek meg a gyerekek? Mit főzzek? Mikor takarítsak ki a szobában? Mikor menjek be a kórházba, milyen gyógyszert kell beadnom, és mikor? Miért nem tudja megoldani a gyerekem a matekpéldát? Minek jár akkor iskolába? Mi az hogy bezárták, nem tilos ez már egy ideje? Milyen húst vegyek? Befizettem a csekkeket? Nyilván ti is ismeritek mindezt! És ezer meg ezer újabb feladat és kérdés merül fel nap, mint nap: ...)

A horgolás növeli az önbecsülésem,

mert jó érzés, ha valamit elkészítek, de már akkor is, ha sor sor után alakul az általam elképzelt forma.

A horgolás pihenés és meditáció:

1, 2, 3, 4, szaporítás, 1, 2, 3, 4, szaporítás, 1, 2, 3, 4, szaporítás ...

A horgolás számomra azt jelenti,

hogy a ragyogó színeket válogatok, társítok össze …A színek már korábban is nagyon fontosak voltak nekem, …

A horgolás írásra ösztönöz.

Régebben is szerettem írni, izgatott, hogyan lehet kifejezni magam, hogyan keletkezik a szöveg, szerettem a szavakkal játszani.

Horgolni bárhol lehet.

Na jó, víz alatt nem.

A horgolás

könnyen megtanulható és könnyedén bővíthetjük a technikánkat.

Számtalan öltésfajta van, és így sokféle kombináció lehetséges.

A horgolás kommunikáció.

Haaaa, órákig tudnék beszélgetni róla a hozzám hasonlókkal.

A horgolás egészséges.

Fejleszti a motoros készségeket, és serkenti az agyi aktivitást.

Na, jó, egy kicsit hizlal is, hiszen nem sokat mozgunk közben.

A horgolás

beindítja a fantáziát és vicces (önironikus) gondolatokat ébreszt.

"Ó, ha ezt itt megváltoztatom, akkor pont úgy néz ki, mint egy tokás tehén, hm, majdnem olyan, mint én….: "

:-D

A horgolással gyerekjátékokat alkothatunk.

A horgolással olyan tárgyakat alkothatunk, amelyekkel feldíszíthetjük a környezetünket.

A horgolás művészet.

Biztos sokáig tudnátok még folytatni…

(Hehe, beírtam fordító programba ezt a német szöveget is és az én pankás bejegyzésem is. Mulatságos. :o))

Panka

2011-02-13T10:53:00.000+01:00

Jól sejtettem, a hét nagyobbik fele intenzív vakarózással telt. Nevezetesen délután 4-től reggel 7-ig. (Titokban még olykor a fennmaradó időben is.) A maradék idő az önfegyelem gyakorlására szolgált. J szerint már Debrecenre is allergiás lehetek, mert a nyáron is a debreceni út előtt durvult el a dolog. Az itteni doki meg széttárja a kezét, hogy az autoimmun már csak ilyen, ha az egyik helyen nem tud érvényesülni, keres magának másikat. Megoldás: több szteroid. Hm. És vajon mit mondanak jövő héten Debrecenben?
A kötelező minimumon kívül nem is nagyon volt kedvem bármihez.
Azér egy kicsit hódoltam a szenvedélyemnek: elkészült Panka, aki éppen a piacra indul kis kosarával. Fésülködni ő sem szeret. :o)

Ennél több most nem készült, inkább olvastam, mert ahhoz egy kéz is elég.
Végre elolvastam a Szkafander és pillangó-t. Azon ritka esetek egyike, amikor a film hatásosabb, mint az írott változat. Olyan lenyűgöző a stílusa az írónak, és olyan öniróniával beszél a betegségéről, hogy szinte feledhető, mennyire súlyos az állapota. És persze csak a filmből tudható meg, hogy a könyv megjelenése után röviddel elhunyt. Nem volt több feladata.
Szeretek a 60-as 70-es évekről olvasni. Érdekel, más, hogy látta ezt az időszakot. De most olyan könyvre találtam, ami nem visz közelebb a megértéshez(illetve mégis, csak másképp), nem kelti azt az érzést, hogy "aha, ezt én is így láttam, gondoltam", nem vált ki nosztalgiát, csak mélységesen elszomorít és felháborít.
Bacsó Judit Mintamókus című könyvéről van, szó.
A mű a fóti gyermekvárosnak állít emléket. Bár ez a kifejezés általában a megbecsülést, a tiszteletet jelenti, itt erről szó sem lehet. Persze sejtettük, hogy nehéz lehet ott élni, de a kép kifelé a boldog gyerekekről szólt, akiket az állam nevel, és ellát, és csak a nyolcvanas évek szociográfiai jellegű írásaiból lett nyilvánossá, mi folyik egy-egy ilyen intézményben. Ez a könyv összesűrítve érzékelteti a 60-as évek minden borzalmát
És most vajon milyen lehet az állami gondozottak élete?

"Elvégeztem, hogy ..."

2011-02-06T15:10:00.001+01:00

Nem, nem leszek gazember, a döntés a tavaszra vonatkozott. Szóval, hogy tavaszt csinálok. :o)) Legalább bent, ha már kint nem lehet. Igaz, most hét ágra süt a nap, de azt mondja a belém épített leveli béka, hogy változni fog ez még. Szóval tavasz ... beszereztem a kellékeket. Kissé anakronisztikus a háttérben megbúvó két szalon cukor, de nálunk a 25 deka is nehezen fogy el. :o)) (Ja, és a fenyőágak is megvannak még a vázában - hátha újra szükség lesz rájuk. :o)) )

Elkészült a nadrág megkötőjére a dísz, és a kardigán is kapott egy macifejet. Ha lenne még a tavaly vett lidlis
fonalból, gombokat is készítettem volna rá, de így maradunk a hagyományos, unalmas gomboknál.

Kristinánál láttam, hogy milyen jópofa birkákat készítettek a pomponos fonalból, így felhasználtam a maradékot. De csak a hátsóját vagyok hajlandó megmutatni, mert (harmadszor kísérletezem vele) valahogy nem tudok elég birkaképű birkát hímezni. De a hátsója tökéletes. :o)

Javíthatatlan

2011-02-05T16:42:00.000+01:00

Jó ötlet volt a fakanalas megoldás, egészen hamar elmúlt a fájdalom. :o) Ezt meg kellett persze ünnepelni. Na mivel? Hát persze, hogy egy elefánttal! :o) Jól fog menni a kötött együtteshez. Ami nagyjából így néz ki:

Még nincs kész, a derekát be kell fejezni, és eldolgozni a szálakat. Nagyon óvatosan, lassan kötögettem - miután lefejtettem a nadrág ülepét egészen a szárak találkozásáig. Közben folyton izgultam, hogy nehogy túlerőltessem ismét az ujjam. :o))) Azt találtam ki, hogy a derekát megkötősre hagyom - nem kerül bele gumi -, így még valamit ki kell találni a madzag végére. Nem akarok semmit, ami kemény vagy leszerelhető, lenyelhető. Holnapig biztos kitalálom.

Aztán gyorsan összehoztam még egy pocakos nyulat is.

De most valószínűleg megint lelassulok, mert tegnap ismét agresszívvé váltak a kiütéseim, és mindkét kezem kell a vakarózáshoz. :o( Korszakos felfedezéseket teszek: a minap a banántól váltam olyanná, mit a Túrórudi csomagolása, tegnap pedig a savanyú káposztától. Mindez úgy, hogy két napja még semmi bajom nem volt tőle. Azt olvasom a neten ( a bőrgyógyász már tavaly februárban közölte, hogy nem tud velem mit kezdeni), hogy ez álallergia (hehe, kár hogy igazán érzem), és idővel elmúlik, ha nem eszem olyan ételeket, amelyek kiválthatják. Na, de mik azok??? Hiszen minden alkalommal más "üt ki". Maradnom kellene az alma-krumpli összeállításnál, mint a babák. De annak meg a szénhidráttartalma magas..... A kör bezárult. Viszont igen hatásos fogyókúra, ha az ember nem ehet meg semmit. Kár, hogy úgy fogok járni, mint az egyszeri ló: "Mire megszokta a koplalást, megdöglött szegény."

"Csillag esik, föld reng..."

2011-01-30T09:39:00.001+01:00

Ebből csak a második volt tegnap igaz, szóval lehet, hogy nem "jött éve csodáknak". Viszont valami rettenetesen félelmetes, amikor elkezd táncolni a fotel, és a szekrény fenyegetően megindul felém, miközben hallani, hogy a másik szobában a polcról zuhannak lefelé a dolgok. És még csak egy olyan asztalunk sincs, ami alá be lehetne bújni. Persze eszembe sem jutott, pedig mennyi filmben láthattuk. :o( Megállapíthattam, hogy nem túl sok lélekjelenlét szorult belém. (Ha lehet ilyet mondani.)
"A földrengések erejét mérő Richter-skála logaritmikus, egy pont különbség tízszeres eltérést jelent a rengés energiájában. 4-5-ös érték között a rengés gyengének, de már érezhetőnek számít."
Ezt írja az index. Hát köszönöm, szépen, ennél erősebbet nem szertnék megtapasztalni. Szerencsére nálunk az ijedségen túl nagyobb baj nem történt, de ahogy olvasom, nem egy ház károsodott. :o((
Hm, a heti bejegyzésként nem pont ezt terveztem megírni. :o(
Hanem, hogy tudjátok-e, mire jó a fakanál? Az ételkeverés nem jó válasz. És a fakanálbáb sem. A gyerekverésről ne is beszéljünk! Mindjárt megmutatom.
A múlt hétvégi kötőrohamnak az lett az eredménye, hogy csinos kis ínhüvelygyulladást kaptam a jobb hüvelykujjamban. Feleslegesen nem rohangálunk orvoshoz - megyek oda amúgy is leget. Tudom, hogy valami ilyet kellett vona beszerezni:

De nem szándékozom állandósítani a problémát, így inkább maszekoltam:

Nem túl szakszerű, de hát saját készítés. Este betekertük/tem, reggel leszedtem, mert vezetni (stb) nem lehet fakanalas kézzel, a suliban felszereltük, és hazaindulásig rögzítve maradt. Majd a vezetéshez újra le, és itthon estig szabadon maradt, aztán már annyira fájt, hogy éppen ideje volt újra rögzíteni. Horgolni sajnos nem lehetett vele. :o(

A rögzítés lényege ez:

A kis képeket a gugli kereste. És jót derültem, mert megtalálta ínhüvelygyulladás címén az első horgoblogos játékra készített kosárkákat, amelyeket timom készített. :o)

Új díj :o)

2011-01-25T16:29:00.001+01:00

Újabb megtiszteltetés ért! :o) Farcitól megkaptam ezt a helyes kis logót. Köszönöm szépen.
Biz' Isten mindig elcsodálkozom, amikor kiderül, hogy tényleg vannak, akik kíváncsiak a figuráimra, meg a firkálmányaimra. Hihetelen. De örülök. :o))
De most a díjról, amely szerint a (z egyik) legkedvesebb vagyok: :o))

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.
Keresek az általam követettek és kedveltek közt olyat, akinek tényleg nincs több száz állandóolvasója:
Aranka , amikor időm engedi, Csilka
Biztos lennének még néhányan, de most nincs időm keresgélni - vacsit kell főzni.
És kész cucc sincs, mert horgolótűt vagy 2 hete nem vettem a kezembe (válság), a kötendő nadrágot most fogom visszafejteni az ülepéig, mert nem tetszik, és még a csuklóm is megerőltettem a heves kötésben. .o((

Hét pecsétes (?)

2011-01-23T09:22:00.001+01:00

Bár ha leírom, már nem is titok.
De kezdjük az elején. Kaptam egy díjat Latinkától. Köszönöm.
Ezek a feltételek/elvárások tartoznak hozzá:
1. Köszönd meg annak akitől kaptad - megtettem
2. Tedd ki a logót a blogra - megtettem
3. Linkeld be azt, akitől kaptad - megtettem
4. Add tovább további hét blogosnak
5. Linkeld be őket
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket
7. Árulj el 7 dolgot magadról
Akkor már csak a 4-7-ig van hátra.
Szóval a továbbadás: vagy egy órát nézegettem, ki nem kapta meg azok közül, akiket olvasok. Alig találtam olyat, aki mostanában nem kapott volna ilyet, így a sok olvasott és kedvelt blog közül azokat nevezem meg, akik az elmúlt 2 hétben nem kaptak effélét, és nincs is kitéve a blogjukba, hogy van már ilyenük (vagy csak nem vettem észre)
Aledi , Csak neked is, Varrogató, Hekka, Nencsi, 3 fia van, Patrícia
És még sokan mások, de most őket találtam meg. (És nem akartam elrontani a játékot azzal, hogy megszakítom. Volt már olyan is.)
4. 5. 6. pont teljesítve.
Most jön a 7:
1. Nem szeretek ott megjegyzést hagyni, ahol biztonsági betűbeírogató van, mert egy csomó felesleges idő, olykor el is felejtem megnézni, és elveszik a beírás. :o(
2. Mióta beteg lettem, igyekszem meglátni a dolgok jó oldalát.
3. Azóta ritkán mondhatják nekem azt, hogy sürgős, vagy muszáj. Én akarom a hangsúlyokat kitenni.
(illetve akár mondhatják is, de...) Persze az is igaz, hogy a szabadság és a felismert szükségszerűség összefügg. :o)) ("Azért vagyok letartóztatva, mert szabad ember vagyok, mert szükségét éreztem, hogy éljek a szabadságommal, mert vállaltam ezt a szükségességet”, Gérard/Semprun.)
4. Azóta sajnos jóval kevesebbet olvasok, de rátaláltam a horgolásra.
5. Azelőtt én adtam a könyveket J kezébe, most ő ajánlja nekem az olvasnivalót.
6. Szeretnék sok új technikát kipróbálni (amikor még azt sem tudtam, mi a blog, dolgoztam mindenféle mással is,de semmi nem maradt meg belőlük), és felhalmoztam már egy halom kelléket, de még nem szántam rá magam, hogy félre tegyem a fonalakat.
7. Egyre inkább egyetértek a Suttogó-ban elhangzott mondattal: A boldogság az, ha reggel felkelek, és tudom, mi a dolgom. (Köszi, Csilla!)

A babapulcsi már kész, már csak a sallangok vannak hátra, a nadrághoz meg persze nem lesz elég a fonal.

Mint a villám

2011-01-20T20:44:00.000+01:00

Tegnap rájöttem, hogy a teljesen fekete szoknyához nem akarok fehér blúzt felvenni, mert már unom a tanító nénis stílust. Akkor marad a fekete tükörbársony fölső. De akkor meg nagy fekete tömb hatását fogom kelteni. Viszont tavaly kaptam J-től egy gombolyag különleges fonalat, na, azzal kéne kezdeni valamit. Előszedtem a már ismert könyvjelző mintát, és nekiestem egy sálszerűségnek. Sajnos nem lett igazi sál belőle, inkább csak gallér, de talán valamit javít majd a nagy feketeségen. Érdekes a színhatás, eredetileg fekete és óarany keveredik, de a képen attól függően, hogy mi a háttér, más színűnek látszik. Irány a szalagavató.
Most pedig folytatom a babaegyüttes pulcsiját.

Csekélység

2011-01-17T16:10:00.000+01:00

Ami a mennyiséget illeti. De a méret!!! :o) 27 centi magas a hölgy. Eddig csak ritkán sikerült ezt a magasságot eltalálni, talán a bohócok voltak nagyobbak. (Szegény Dzsoni is csak 19 cm, Árnika meg még kisebb, a többiek meg ált 13-15 centisek vagy még sokkal kisebbek.) De most vérszemet kaptam! Határ a csillagos ég! Azaz cél a 30 cm-s baba. :o)) A bal kezében egy halványlila (az a menő manapság) mobil van, a jobban pedig egy a cipő anyagával egyező táska. Egyébként pedig Kata.
Mást nem is nagyon készítettem az elmúlt héten, egyrészt mert zártunk, és az eléggé kimerített, másrészt mert rám jött a köthetnék. Gondolkodtam én rajta, hogy olyan csodakendőt kéne kötni, amilyennel itt sokan büszkélkedhetnének, de úgy lennék vele, mint a horgolmányaim legtöbbjével: szép, szép, de minek. Így aztán a hasznosság mellett döntöttem, és feltételezve, hogy a barátnőm unokája lassan kinövi a nyáron kötött cuccot, ő kap újabb kötött együttest. (Aztán egyszer majd nagyobb dologra is rászánom magam. (Határ a csillagos ég:o) )
Egyébként meg intézkedős hét is volt. Visszavittem a hülyeazértnemvagyok boltba a decemberben vásárolt cd-lejátszót. Mert amint nem ájultam alvásba lefekvés után 10 perccel, kiderült, hogy ez a kütyü nekem van kalibrálva, azaz 12-15 percnél tovább nem működik. Érdekes, ha van ebben az üzletben egy selejt cucc, azt biztos sikerül megvennem. Hűűű! Szörnyű gyanú fészkelte be magát a fejembe: lehet, hogy nem csak EGY selejt cucc van ott? Na, mindegy, most elküldték kivizsgálásra.
De jó dolog is történt. Néhány éve (3-4) előjegyeztettem az antikvárium.hu-n Constantin Chirita A fehér ruhás lány vára című könyvét. 12-13 éves koromban imádtam, vagy 5-ször elolvastam, aztán hosszú időre elfelejtettem. A múlt héten kaptam az értesítést, hogy valaki leadta. Már el is olvastam. :o)) A hétvégén újra kölyök lettem, és ugyanúgy végigizgultam a gyerekek kalandjait, mint annak idején. Olyan, amilyennek egy tisztességes kalandregénynek lennie kell, emberrablás, elrejtett vár, titkos folyosók, csapóajtók, veszélyek, kutatás, és (majdnem) boldog vég. Élejen az antikvárium.hu! :o)

Zárunk

2011-01-09T16:40:00.001+01:00

Ahogy a címben is jeleztem: zárunk. Szóval sok-sok munka van. Javítás, javítás, javítás és a javítás javítása.(mindenki most jön rá, hogy ő jobbat szeretne, csak egy kicsit ellinkeskedte a szeptembertől-novemberig tartó időt.) Este már nem nagyon van erőm bármihez kezdeni. Azért készült ez-az.
Pl egy mini macska:

Egy mini bagoly, is, de ő már elszállt.
És egy romantikus hölgy:

Ő lehet a cica gazdája, hiszen elkísérte a délutáni sétájára is, és most kedveskedve törleszkedik a lábához. A napernyőt még tökéletesíteni kell, mert egy kissé lötyög a nyelén. Az ernyőtől meg nem is látszik a nagy karimájú kalap, pedig jól áll a hölgynek.
És kislány született. Sajnos nem a családban, hanem egy kolléganőmnek, de nagyon örülünk. Neki készülődik a következő csimbilimbi, csak még a felfüggesztést kell megoldani.

Próbálkoztam önálló csillaggal is, de egyrészt akkora lenne, mint a hold, és sárga. Valami más szín hiányzott a palettáról. Szerintem ez a királykék szép a másik kék mellett.
Mára ennyit.

Az szünidőrül

2011-01-03T20:22:00.002+01:00

Minden őszi, tavaszi és karácsonyi szünet előtt nagyszabású terveket szövögetek, hogy majd azt is, és kipróbálom, és majd azután még azt is, és előre örülök, mennyire kreatív leszek majd. Aztán bekövetkezik a szünet -és vagy beteg vagyok, vagy nincs kedvem, vagy egészen egyszerűen lusta vagyok. Esetleg vendégjárás van. A suli kezdete előtt két-három nappal rájövök, hogy ezúttal sem, és azt sem, de még csak ki sem próbáltam. És a direkt e célra beszerzett anyagok (textilfesték, filcek, szivacslapok, vesszők, ....) meg csak gyűlnek, gyülekeznek, és már lassan az összes szabad teret elfoglalják. :o(
Nem volt ez másképp most sem, se nem nemezeltem, se nem fontam kosarat. És még csak nem is kötöttem. De legalább elolvastam az új Vámos-könyvet. Egyre nagyobb fanyalgással. Nem tetszett. És ez már nem az első. Pedig sokáig feltétlen híve voltam, a Zenga zének általában a szabadon választható kötelezők közt van 9.-ben. Igaz, az utóbbi könyvek gyengülő színvonala nem írja át a korábbiak érvényességét, legfeljebb ezeket nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek. Semmilyen szívvel.
Az utolsó két napra már nem jutott javítás, így hódolhattam az elmúlt héten eléggé háttérbe szorított horgolási mániámnak. Ismét madarakkal kezdtem. Készült egy vörös bagoly:

Kissé megtépázott tollazattal virít, de a gülü szemű kakaska mellett elég jól elvan.

A sulimikulástól az idén is fonalat kaptam. (Tavaly aranyos volt, az idén csak ötlettelen, ha jövőre sem kapok valami egyebet, már bosszantó lesz.) Az a szokás minálunk, hogy a diákok télapója minden tanárnak hoz valami vicces, rá jellemző ajándékot egy rövidke vers kíséretében - igazán jelentős opuszok születnek ilyenkor, és roppant ötletes ajándékok, többnyire saját gyártmány, és többnyire nagyon aranyos -látszik, hogy gondolkodtak, és gondosan készítették őket. Szóval egy gombolyag kék fonalat. Amiből először is egy pár zongorakesztyűt készítettem valakinek (örült) -kép nincs, mert elfelejtettem, majd a maradékot különféle családokra szánatm. Úgy mint medvéék:

És elefánték, ahol csak a tehén és a borjak vannak jelen, a bika... hát elfogyott a fonal. :o))

J mindig háborog a piros szemű elefántok láttán- szerinte vérelefántok -, hiába mondom, hogy csak így tudnak elbújni a cseresznyefán. :o)

A mai napi kezdés pedig egyáltalán nem esett jól, részben mert hidegfront volt, részben meg ... mert nem.
Új menüvel bővült az étlap: répa-krumpli fasírt salátával. :o)) Egyszerűen lereszelem a zöldségeket, só, borsika, petrezselyem, állni hagyom, majd kb 10 perc múlva pogácsákat formázva kevés olajon kisütöm. J szerint Govinda szag van ilyenkor. Az 5 napos zabkásaprogram után egyenesen felséges.

Boldog új évet mindenkinek

2010-12-31T10:02:00.000+01:00

Így már persze érthető az előbbi bejegyzés elfajzott malaca. Megjött a papa, és kiderül, hogy rá hasonlít. Mindannyian szétszóródtak a nagyvilágban, néhány elkésett ajándék kísérőjéül, vagy csak úgy némi szerencsekívánsággal költöztek az új gazdájukhoz, nekem csak a kép marad. De abból egy csomó. :o)

Tegnap madaras nap volt, illetve javításos. Szerencsére élvezettel javítottam a kölkek nagyszabású munkáit (a Tragédiából készültek portfóliók - sok-sok és kreatív feladattal, amit igazán színvonalasan oldottak meg), amikor meg belefáradtam az olvasásba, gyorsan készítettem egy madarat. :o)
Úgy mint egy baglyot:

És egy ... ??? ilyet:

Az esti program pedig (a Sherlock Holmes és egy Gyilkos elmék alatt) az alábbi mozdony volt. Egy vasút~~mániás~~kedvelő barátom kapja majd -remélem felismeri. Ismét elhatároztam, hogy egy jó darabig semmit nem készítek feketéből. Rémes, mennyire nem látszanak a szemek, sorok.

Végül pedig nagyon
                boldog új évet
                                                       kívánok minden erre járónak.
Ich wünsche jeden Besuchern
                                         ein glückliches neues Jahr
                                                                                                    und einen guten Rutsch.
                               Happy New Year

                                                                   Feliz 2011

Bonne Année

Malacom van? Malacom van!

2010-12-28T12:03:00.001+01:00

Karácsony napjára hoztam a szokott formámat. Ezért aztán míg ilyenkor mindenki arról panaszkodik, hogy mennyit evett-ivott, hízott, én nem csatlakozhatom a hadhoz. Sőt ... Eleve is céklalevest és sütőtököt terveztem ünnepi lakomának - mindkettő fehérjementes, :o( ( A többieknek persze elkészíttettem a hagyományos halászlé, kolbásszal töltött karaj, majonézes krumpli, mákos guba összeállítást), de egy virgonc vírus következtében gyakorlatilag semmit nem tudok normálisan megrágni, lenyelni, így a levesemből 4 kanállal (savanykás), a sütőtökből meg 2 darabkával kísérleteztem (tapad, "szúr"), majd jóízűen néztem, a többiek hogyan falatoznak. Másnap a főétel és a desszert is fájdalomcsillapító volt (az étkezések közötti időt szerencsére átaludtam), illetve folyékony zabkása hol édesítővel, hol sósan, és ez azóta is így megy. Szóval én vagyok az a szerencsés (?), akire nem hat károsan a Nagy Karácsonyi Zebezaba.
Amikor jobban lettem, azonnal belekezdtem a legújabb Vámos- könyvbe - de egyelőre nem vagyok elragadtatva tőle. Valahogy túl sokat foglalkozik önmagával újabban. Amikor meg belefáradtam az olvasásba, gyorsan tűket ragadtam, mert az elmúlt hetekben nagyon elhanyagoltam őket. Szóval készültek malacok, egy egész család. Pontosabban csonka család, vadkan nincs.

Egy anyakoca, egy kajlafülű, egy csálé és egy elfajzott, ördögi malacka.
Aztán - mert elefánthiányom volt, természetesen egy elefánt, és ismét kísérletet tettem egy macival:

És persze egy újabb dilis madár is készült, ami sokáig repülőre hajazott. :o)) Aztán mégis inkább madár lett.

Egyébként szép karácsonyi napok voltak. Az ajándékok nem voltak túl sokan, de annál inkább békével nyugalommal teltek az ünnepnapok. És ez már elég. (Ráadásul jól ki is aludtam magam. :o) ) Íme egy kis csendélet csomagbontás utánról. Fánk megint csak "csinált" volt - éppen csak jelezve, hogy ilyenkor szokás fát állítani -, ám akárhogy kísérleteztem, az idén nem tudtam olyan szép sötét képet készítei, ahol a gyertyák mutatkoznak csak. Így álljon itt egy csomagbontás utáni csendélet. A nagyobb darabok az asztal lábánál bújnak meg, de ha csak ennyi lett volna négyőnk ajándéka, akkor is elégedett lettem volna. Mert együtt vagyunk.

Ma 4 éve derült ki, hogy miféle nyavalya bujkált bennem születésem óta, azóta minden tünetmentes nap ajándék.( Hálás vagyok, hogy nem fáj, hogy jövök-megyek, dolgozom, hogy olyan közösségben dolgozhatok, amely szép példát tett és tesz is állandóan a humánumról, hogy rájöttem, tudok horgolni, hogy sok kreatív emberre, sőt barátfélékre találtam a horgolás segítségével, és leginkább hogy .... együtt lehetünk a szeretteimmel. Remélem, még sokáig.))

Szép karácsony

2010-12-23T22:21:00.000+01:00

Ezzel a tavalyi képpel kívánok minden erre járónak áldott,

békés karácsonyt,

szeretetet, nyugalmat, meghitt pillanatokat.

Frohe Weihnachten,

Merry Christmas,

Feliz Navidad!

Valódi kincsek

2010-12-22T15:04:00.001+01:00

Először is megmutatom, mit kaptam Belinda adventi játékában Rozanditól:

Tavaly már megtapasztalhattam, milyen dolog számomra ismeretlen emberektől ajándékot várni, kapni - mondhatom, nagyon izgalmas. És adni is. :o) Ezért bánt is egy kissé, hogy a horgo-blogos játékról lemaradtam. Mostanában nem vagyok túl aktív a közösségi megmozdulásokban.
De ahogy már nyáron jeleztem, az első horgo-blogos játék egyik feladata jól hasznosítható a karácsonyi üdvözletek idején. A mintát természetesen jól elraktam, nem is találtam meg, most mikor keresgéltem, de szerencsére a gyakorló példányok megvoltak. Így kitaláltam hozzá egy szárnymintát, és íme készen vannak az üdvözlő lapok - sőt már meg is érkeztek a címzettekhez.

Az idén nem sikerült valami nagyszabású ajándékozós projektbe fognom - talán mert nem voltam betegállományban :o), így csak hógolyókat készítettem kedves munkatársaimnak. (Még ebből sem lett elég).

Illetve néhányan az idén rendkívül idétlenre sikerült angyalokból kaptak:

És végül következzenek a valódi kincsek:

Ha így megnézi valaki, azt mondhatja, ugyan már, hogy lehet ezeket kincseknek nevezni - pedig azok. Nem is a maguk tágyias valóságában, hanem, ami mögöttük van. Mert minden egyes sütemény, szaloncukor, csoki, bonbon, angyal, dísz mástól jött, és szeretet meg figyelmesség kifejezője. Ha csak egy üdvözlő kártyácskával is,de ilyenkor legalább kifejezzük az egymás iránti érzéseinket, tiszteletünket. És még akkor is, ha év közben olykor vannak ütközési pontok. A leginkább kincsnek persze mindig azok számítanak, amelyek átadását olyan mondatok kísérik, hogy "életem első mézese". Vagy amin látszik, hogy milyen aprólékos munka van a háttérben. Megható. Egy sütivel kevesebb van a képen, mert botor módon egy mézest megkóstoltam, elfeledkezvén arról, hogy milyen veszélyes dolgok lehetnek benne (vaj, tojás...). Na, meg is nézhettem magam délután!

Vásárfia

2010-12-18T21:12:00.000+01:00

A kép csak illusztráció, innen van.
Ma sem horgoltam, hanem pótoltam a múlt héten elmaradt karácsonyi vásározást, és kettőben is voltam. Ha nem esik a hó, és nincs olyan hideg, még többet is meglátogattam volna, de így csak a Hősök terén és a Vörösmarty tériben kószáltunk. Az előbbin ízléses és megfizethető kézműves termékek kaphatók (néhány apróságot, ajándékkísérőt szereztem csak be), olyan forralt bor, amiben bor is van, mindemellett nagyon hangos country szórakoztatta a nagyérdeműt, ami számomra inkább riasztólag hatott. Az utóbbi a megszokott tömeggel és a megszokott horrorisztikus árakkal fogadott, nem is bírtam sokáig.Két sor bódé után elmenekültünk. Jó volt sétálni a havas, hangulatos utcákon, bámészkodni a kirakatok előtt,úgy, hogy egy percig nem jutott eszembe, hogy onnan valami kellene (de, a kreatív kelléktár előtt mégis), vagy hogy be kellene mennem valamiért (de, az írószerbe mégis. Ja és a fonalashoz is). Csak úgy éltük a napot, semmi hajsza, semmi idegeskedés. Sokkal több ilyen kéne. Most pedig itt ülök J-nál, és eltűnődöm, milyen sűrű hét volt, adventi próba, adventi est (jól sikerült), sütisütés a németesekkel (ehetőek lettek), olvasó verseny (ez is jó volt), szöszmötölő (ezt csak néztem), és a mai utazós, mászkálós nap ...és mindezt jól viseltem. :o)
Nincs is nekem semmi bajom! :o) (De azért egy labor esedékes lenne.)

Gyors - rövid (?)

2010-12-13T17:04:00.000+01:00

A legutóbbi hétvégementes hétvége felborította a blogolós ritmusom. Mintha elmaradt volna a vasárnap. Jó, jó, tudom, a naptárban benne volt, de aznap kellett mindent elvégezni, amit egyébként szombaton szoktam. És még az ajándékok... ajaj! Persze nem csak ez gátolt abban, hogy a heti rendessel jelentkezzem, hanem az is, hogy nem nagyon van mivel. Készült 20 db golyó, de azokkal még van munka: Az idő nagy részében meg a kedvenc időtöltésemmel voltam elfoglalva: sálat kötöttem. Ezúttal magamnak. Miután a szülinapomra kapt fonál háromszorosából sikerült meghorgolnom egy (befőttes) sapkát (olyan fodros a széle, mint jobb háziasszonyok kamráiban a textillel lefedett befőttek.), vettem hozzá illő fonalat ( a boltban még úhy tűnt, hogy hozzá illő, de itthon kiderült, mégsem annyira), és egy este/ 36 sor sebességgel nekiálltam sálat kötni. Eredetileg horgolni akartam, mégpedig karikákból (ahogy ez az alján látszik - valami spanyol blogon láttam hasonlót, de nem mentettem el, és persze már nem emlékszem rá pontosan, hogy voltak összeillesztve), de a harmadik karika már az istennek sem akart rendesen kifeküdni. Így feladtam a tervet. A meglévő karikákat nem dobtam a sutba, kár lett volna értük. :o) Szóval kötögettem, amíg el nem aludtam. De mivel a világ legunalmasabb dolga egy ilyen sál megkötése, többnyire kiesett a kezemből a cucc, és inkább lefeküdtem. Azért mégis csak elkészült.

:o) ÉS még fonál is maradt, ezért tegnap este gyorsan készítettem hozzá zongorakesztyűt. A fele kb 2 óra alatt elkészült, ma biztos meglesz a párja is. :o) Mintha gyorsabban menne.

Készült néhány angyal és hóemberke is, ilyesmik:

de már valamennyien gazdára találtak.
Holnap adventi műsor, aztán enyém a világ. (Csak még azt nem tudom, mihez kapjak benne.)

Turbómedvék

2010-12-05T18:59:00.000+01:00

A héten többnyire annyira elfáradtam napközben, hogy este már nem volt kedvem semmihez. Nem is tudom, mikor feküdtem le ennyire korán, mint mostanában. Ráadásul túl sok ötletem sem volt, illetve célom, hogy mihez kezdjek azokkal, amik elkészültek. Szóval nem horgoltam egyik este sem. Csütörtökön aztán az egyik kolléganőm megkérdezte, van-e valami készen, mert az osztályával úgy döntöttek, adventi műsort készítenek az átmeneti szálláson élőknek, és van ott 16 kisgyerek is. Szeretnének olyan ajándékot adni, ami nem csak néhány csokiból áll. Ez jó ötlet, ezért pénteken és tegnap turbóra kapcsoltam, és készítettem egy s mást.

Még kell 2-3 darab, és a meglévőkkel együtt összejön a 16. :o)

El akartam menni Bécsbe az adventi vásárra, de ebben az időben mégsem mertem vállalkozni ekkora útra. :o(

Végül is jól döntöttem.

Nem lesz egyszerű új életmódot kialakítani most, miután kiderült a kiütések oka; gyakorlatilag csak növényeken élhetek, amire nem sok helyen vannak berendezkedve. Éljenek a vegánok! Kutakodtam vegán blogok után, jó néhányat találtam, de sajnos egyik sem bánik takarékosan a szénhidrátokkal. :o(( Szóval itt is magamra leszek utalva.

Megmutatom a tészta új felhasználási módját. Így elkészítve biztos nem emeli meg senkinek a vércukrát. :o))

Sajnos nem az én kreációm, egy kolléganőm készítette ezeket az angyalkákat. Szerintem óriási ötlet. :o))

Esti fények

2010-11-28T20:33:00.001+01:00

Nemrégiben úgy tűnt bentről, esik a hó. Gyorsan kiálltam az erkélyre, hogy lefényképezzem. Alaposabban megvizsgálva a helyzetet, havas eső esik. Ez látszik belőle: A kép alján az erkélyládában, a hideggel dacoló, viruló petrezselymem kandikál felfelé. :o) Meg a lecsupaszodott rozmaring.

Idebenn aztán meggyújtottam az első gyertyát. Még a tavalyinál is minimálisabb art uralkodik... nincs , nem volt semmi hangulatom, még fagyöngyöt sem vettem az idén még. De szerintem a páfrány elég zöld, a cserepe is megteszi gyertyatartónak, kapott egy ezüstös füzért, a gyertya fénye önmagában is elbűvöl.

Délután megérkezett Minion 2. Egy kétszemű.

Holnap elköltöznek két kislányhoz. Remélem, tetszett nekik is a Gru.

Dani, Palika és én

2010-11-28T11:56:00.000+01:00

Imádom ezt a két pasit. Zseniálisak.Hetek óta velük töltöm az esték nagy részét, és velük is alszom (el). Dani már nem örül annak, hogy így szólítják - de ez már szerintem így marad. Hja a népszerűség átka! :o) Valószínűleg ő is beletörődött már, mert néha Dani bácsinak nevezi magát, pedig - amit tegnap kiderült - ,saját gyereke is van már. :o)) Gratulálok. Palika is régen kinőtt abból a korból, amikor így nevezték, de jól esik ez a bensőséges megnevezés. Szóval ők ketten: Varró és Mácsai.Meg a Maszat-hegy.

Egyszerűen nem tudom megunni. Ahogy Puskin nyomán csengenek-bonganak a verssorok, és ahogy Mácsai eljátssza az összes szerepet, Andristól a Piros Vödrön keresztül Emil bácsiig ..... Mindenkinek csak ajánlani tudom, nemcsak gyerekeknek. Sőt, a felnőttek biztosan jobban veszik az akadályolkat, ami az utalások felismerését illeti.
Készítmények alig vannak, a hét annyira zsúfolt volt, hogy mire tűhöz jutottam, már nem volt kedvem, ötletem szinte semmihez. Így esett, hogy az előző bejegyzésben megígért ajándékok is nagyon nehezen készültek el. De a jövő héten célba érnek, az biztos. Belekezdtem egy "lambadás" nyúlba, ő azért kész van.

És mivel az első lábához rossz fonalat választottam, illetve túl nagyra sikerült, lett belőle egy elég züllött kinézetű angyal.

(Úgy tűnik, az angyalokkal nem járok sikerrel az idén. :o)) )

És ő:

És lássunk egy gyöngyszemet Dani új könyvéből:

Firtatgató /ha nem tudjuk, miért nyí a baba, ezt kell neki mondogatni/

Kisbaba, mi a stájsz?
Mi miatt kiabálsz?

Mi a nagy helyzet?
Szomjadat jelzed?

Hogy állnak a dolgok?
Nem vagy boldog?

Mi a probléma?
Uncsi a téma?

A nyakadon mi a kolonc?
Szeparációsan szorongsz?

Mi a szitu? Na mesélj!
Elalvásra van esély?

Félszáz

2010-11-17T14:58:00.001+01:00

A minap örömmel láttam, hogy már 50-re rúg a legális követőim száma. Illetve 50,5-re. Ezt már régebben kifejtetem, most nem ismétlem meg. Arra gondoltam, ez már komoly mennyiség, és az ötvenedik jelentkezőt megajándékozom valami aprósággal. (Nagyobb munkába most nagyon érek rá belekezdeni.) De mivel a 49, 5 és az 50,5 egyaránt 50-re kerekíthető, két jelölt is van. .o)) Belinda és Liliom. Kérlek Titeket, válasszatok a következők közül: elefánt, pingvin, hóember, angyalka (nem olyan flancos vékony tűvel készült, csak valami bumfordi),vagy rám bízzátok. HA döntöttetek, hagyjatok itt üzenetet. Azt is mondjátok meg, kulcstartó vagy nagyobb méret felelne-e meg. Ha elkészült, amit választottatok, szólok, és megbeszéljük, hogy jut el Hozzátok.
Amiért nincs sok időm, az egyrészt .... , másrészt a héten alapítványi bál lesz szombaton. A tombolára készült is néhány apróság, és még a meglévő készletből is válogattam.

Ennél több, de nem fényképeztem le mind, majdnem egyformák.
Amint ennek vége, valami csapatépítő tréningre megyünk, kíváncsian várom. Aztán továbbképzés, majd kontroll, és mindjárt itt az adventi est is. Már nem is fura, hogy egyáltalán nincs karácsonyváró hangulatom. Tulajdonképpen jó ideje nincs. És nem elsősorban az idő miatt.
Hűűűűű, a reggeli köd nagyon rosszul esett. :o(((

Manóöröm

2010-11-13T18:02:00.000+01:00

Az úgy volt .... Készült volna egy béka. De sehogy sem akart békává lenni, csak alakult, csak alakult ... terv nélkül. A végén lett belőle egy nyakigláb manó.

Élt, éldegélt, ám egyszer csak rájött, hogy nagyon magányos. Elkezdett keresni, kutatni. Alkotója nagyon megsajnálta, hisz nem jó a manónak egyedül lenni, tehát készített neki társat. (Nem az első anyagából, mert az a zöld elfogyott.) Amikor Manó rátalát a lányra, nagyon megörült. Még a színkülönbség sem zavarta.

Azonnal beleszeretett, és feleségül kérte. Éltek boldogan, ám hamarosan érezték, kettesben ők még nem igazi család. Hiányzik a csemete. Meg is született hamarosan Picurka.

Nagyon szerették, nagy egyetértésben nevelgették, és tervezgették a tesót. Picurka is alig várta, hogy legyen játszótársa. A kívánság teljesült, megjött Apró.
Ha jól megnézzük, tiszta apja. :o)) Csak a színét örökölte az anyjától.

Több tesót nem tervezünk, mert másra kell a zöld fonál. :)))
Más: megérkezett a legutolsó szülinapi ajándékom. :o)))) A mi családunk is gyarapodott. J meglepetése. Aranyos, nem?

Nevelőszülője lettem Angélának. Fotó sajnos nincs. Majd tavasszal meglátogatom, meghallgatom, mennyit fejlődött a röfögő hangok terén, és készítek róla képet is. Addig is nagyon büszke vagyok a lányokra. :o))

Ismét nem mackó :o)

2010-11-07T20:43:00.001+01:00

Miután megjöttem a nagy kiruccanásból, nem győztem kipihenni magam. (Lenne pedig munka, de csak szépen beosztva, semmit nem elkapkodva, csak meg ne ártson. :o)) )
Esténként meg újabb maciprogramba kezdtem. Jól kitaláltam, hogy szép piros lesz a nadrágja, meg sárga a pulcsija, és... és kicsi lett a feje. Elég viccesen nézett ki, nyakigláb, madárfejű. Ezért ma szétszedtem, és a fej új testet kapott, lett belőle egy kis gombócmedve.

A nyakiglábnak pedig új medvefejet terveztem, de hímzés közben valahogy macskává alakult. Animágus?

A hóemberke csak dacol az utóbbi napok meseszép idejével, jól beöltözött. Csoda, hogy el nem olvadt. :o)

A cicus meg csak úgy jókedvében kerekedett, már régen készült cica. Ilyen kis kecses meg még soha.

Találtam egy mintát, kipróbáltam, milyen szív lesz belőle. Az eredeti ekrü, de színesben szebb. Talán piros még jobb lenne. Majd megpróbálok kisebb tűvel és vékonyabb fonallal.

Úgy tűnik, tényleg ilyen egyszerű lesz a kiütésekre a megoldás. Kb 3 napja hagytam fel a tejfogyasztással, és már csak egészen halvány foltjaim vannak. Ha egy hét múlva elmúlnának, már csak azt kell kikísérletezni majd, hogy csak a tej van rám rossz hatással, vagy egyéb tejtermékek is. Ha ez utóbbi, az nagy baj, mert nagyjából rántott, sült és grillezett sajton éltem az utóbbi egy évben.
Persze korlátlanok a lehetőségek. Csütörtökön a Govindában ebédeltünk, sütőtökös sárgaborsó levest.
Itthon megpróbáltam rekonstruálni, csak vörös lencsével illetve a Sparban kapható 5 gabonás keverékkel. Kinézetre nem sok jót ígér, de ízre nem rossz. És mennyire egészséges!!! (Hehe, az okos gép szerint az utóbbi 1 hónapban 17 évet fiatalodott az emésztő rendszerem. :o))) lassan bébipapit fogok fogyasztani. Ja, ez a tökizé tulajdonképen az is. :o)))
És ebben a szép napsütésben akkorát, de akkorát sétáltunk. :o)) Elnéztük a rengeteg kacsát a tóban, és nosztalgiáztunk. Emlékszel, amikor... Szelíd, bágyadt napsütés, csillogó tótükör, kacsák, emlékek... Hangulatos délután volt. Ez lenne az igazi, nem visel meg, nem árt a hülye gyógyszereimnek illetve nekem, és elég volt egy vékony kabát. Maradhatna még egy darabig az az idő.