2013. december 31., kedd

December 31. Fázisok

Ebben a hónapban több bejegyzés születik, mint egész évben. Talán visszatér a blogos kedvem???
1995 óta most volt az első karácsony, hogy nem a suli adventi estjéről estem be a fa alá.  Ez alatt az idő alatt szépen lassan leszoktam a nagy karácsonyi készülődésről. Az idén nem voltam benne a műsor előkészítésében, de hű maradtam a sokéves hagyományhoz, és nem sütöttem semmit. (A szokásos bejgli a mama reszortja, hál istennek, megcsinálja.)
A rettenetesen hosszú(nak gondolt)  szünet nagyja eltelt, és ... nem nagyon dicsekedhetem.
De ma megjött a karácsonyozós kedvem, és hajnalban nekiálltam sütni. :o)  Lesz itt eszem-iszom, dínom-dánom! Készítettem  töpörtyűspogácsa-csipszet (jó, a második adagot nem sütöttem túl) meg világszép kuglófot. Kár, hogy egyikből sem ehetem. Találtam a neten egy receptet, amely arra biztatott, hogy a kelesztett pogit a kenyérsütő összegyúrja. Ez kell nekem!!! Jól megdolgoztatni a drágát. A kenyérsütő úgy került hozzánk, mit a mikró. Vagy 20 éve kitaláltam, hogy nekem pedig mikró kell. TJ erősen tiltakozott, de éppen jutalomosztás ideje volt. (Tudja még valaki, mi az?  És a következő generáció?) Megvettem a legoccsóbbat, hogy úgyis hamar tönkremegy, majd veszek valami okosabbat. No, ki használja a legtöbbet? És volt valami baja az elmúlt 20 év alatt? A kenyérsütő dettó. A mikor annyira beteg voltam, hogy a fél kiló lisztet felemelni is alig tudtam, nem hogy még kevergessek is bármit, viszont valamivel el kellett foglalnom magam itthon, hogy ne folyton azt figyeljem, hol fáj és mennyire, a netren talált receptek nagy részét kipróbáltam. Hogy kíméljem magam, beszereztem a legegyszerűbb kenyérsütőt, kevergetni jó lesz az is. Meg  majd úgyis hamar  kipurcan. 7 éves. És dolgoztatom szorgalmasan. Egy nagy baj van, mindössze 36 deka lisztre vannak kitalálva a receptjei (amit éppen nem találok. Mármint a könyvecskéjét), és ehhez kellene alakítani a többi hozzávalót. Mondjuk, ha egy fél kiló liszthez egy tojás kell, akkor ... Ámde ez való nekem! Mindent gondolomra teszek bele, vagy közel annyit, amennyit kiszámítottam. :o)  Eddig még semmit nem kellet kidobni az elméretezett hozzávalók miatt. :o)  Állítólag finomak a cuccok. Ha én egyszer újra megkóstolhatnám őket!








Ezek meg tegnap:


Azaz továbbra is alig horgolok, viszont (sokat) olvasok. Pl elolvastam egy trilógiát Dennis Lehane-tól/-től. Ügyesen az utolsónál kezdve (azt töltöttem le először), a  legelsőt pedig tegnap fejeztem be. Jó volt, mert midig tudtam, hogy a hősöknek nem lehet semmi komoly  bajuk - hiába sebesíti meg az író őket olykor egészen súlyosan-, hiszen az előzőleg olvasott könyvben folyton azon boronganak, hogy kinyírták az aktuális rosszfiút. Viszont elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel a regények arról, hogy mi a helyes és a helytelen, helyes-e mindig a törvény betűinek engedelmeskedni, és ha nem, akkor megteheti-e bárki, hogy önmaga döntse el, joga van-e valakinek - bármekkora féreg is  - élni, vagy le lehet csak úgy puffantani. (Nem.)

És most belevetem magam a rendkívül izgalmas Kőszívű-be, már alig tudom kivárni, hogy kiderüljön, megmenekül-e Ödön a farkasok elől, és elveszi-e Rideghváry az özvegyet. :o))  Annyira unom már a kötelezőket újra és újra elolvasni!!!!
Nem, előbb megfőzök holnapra is. És majd holnap olvasom egész nap ezt a nagyon izgalmas története.  Ha meg unnom, javítgatom a 11.-esek portfólióját.
A szerencsemalackával kívánok
mindenkinek 
boldog új évet.


2013. december 24., kedd

December 24.

 Nagyon boldog, békés ünnepeket kívánok mindenkinek. 
Én egyre kisebb "fával" ünnepelek, szerencsére mindenki belegyezik. Nálunk J sem ragaszkodott a nagy fához akkor sem,, mikor kicsi volt . A legszebb vagy 20 éve egy formás kis ezüstfenyő volt, aztán megsajnáltam, mert meg kellett halnia. Utána próbálkoztunk kiültethetővel, de kiderült, hogy azt meg fokozatosan kellett volna hozzászoktatni a hideghez, a kerti levegőhöz. Azóta már kert sincs. Szóval maradnak a jelképes ágak, gallyak, de nem is a fa a lényeges. Sokkal fontosabb, hogy még együtt vagyunk, együtt énekelünk. (Igaz egyre kevesebben, de leszünk még többen is - reményeim szerint.) Hogy még van kihez átmenni az első és a  második napon, és bár már én viszem az ebédet, de még van, aki megeszi, és örül neki, mint egy gyerek. Az ajándékoknak is.
Már megint beleestem abba a hibába, hogy elkezdem keresni Kovács Margit Melyik immáron az anya és meylik agyermek csodálatos szobrát. de majd egyszer jól beszkennelem!

2013. december 20., péntek

December 2

Megnövekedett blogaktivitást jelez a műszer!  Ez már a második bejegyzés ebben a hónapban.  És végre úgy, hogy nem van semmi bajom. (Nem van semmi bajom, csak hatott rám Patrik Ness könyve. :o))
December elején végre kitaláltam, mi lesz a karácsonyi ajándék a kollégáknak. Hát helyes dundi angyalok. Úgy tűnt, rengeteg idő van, vidáman összehozok belőlük 54-et. Vagy legalább 10-et. Aztán jött a szokásos kialvós hétvége, meg még dolgoztunk is, az angyalok meg csak nem akartak osztódással szaporodni. Sőt, mintha megfogyatkoztak volna.  (Nincs semmi titok, J kapott belőlük egy párat.) Tehát egyre biztosabb volt, hogy 54 angyal nem lesz. Akkor fenyők.  Abból is készült - ha jól számoltam egy kisebb erdő. De az is lassabban készült, mint ahogy az idő fogyott, meg a füles fémgombok. A végén maradtak a nagyon egyszerű csillagok. Vagy hópihék. Nézőpont kérdése. Ám tegnap kiderült, hogy az is kevés. Forduljunk a jól bevált csokihoz! :o) Aldis.  Mert az aldi, tudja, hogy az ünnep nem róla szól. Szépen betettem őket muffinpapírba, becsomagoltam celofánba, átkötöttem díszszalaggal - lehet, hogy aki ezt kapta, jobban is örült, mint egy nyamvadt csillagnak. Vagy hópihének. Nézőpont kérdése.
Na, ők azok.



Ma megint jó volt suliba menni, mert ilyenkor mindenki mindenkit megajándékoz (na, jó nem mindenki, de sokan), és sok süti van - amit én nem ehetek, meg kölyökpezsgő, meg műsor, a sulimikulás ajándékot oszt. Ezt valamikor az első osztályom találta ki, és hagyományaink egyik alapja. Nagy munka, de nagyon édes ajándékokat találnak ki setesuta versekkel. Az egyik bejáró kolléga pl rollert kapott (rajzolták). Én meg vagy  két éve vettem a bolhapiacon egy karkötőt, és azóta karkötőmániás lettem, így kaptam egy "köves" karkötőt valami versike kíséretében - kedves volt.
Aztán megvolt az adventi est, tényleg csak ültem a nézőtéren és semmi dolgom nem volt.
 És most ... 
LÓÓÓóóóógás. (csak 2 doga meg egy osztálynyi portfólió van itthon. (darabja 8 oldal))
Hát, minden jót kedveseim. Mindenkinek szép, nyugis ünnepeket kívánok,  és jó pihenést. 
Vááá, majdnem elfelejtettem!! Megalkottam az abszolút mentes süteményt. Keksz. Már két változata is van. Az egyik darált  zabpehelyből, karobporból meg növényi kávéból készül - némi édesítővel.  A másik meg zabpehelylisztből, édesítőből, mézessüti-fűszerkeverékből meg narancsléből készül. nem kell sütni, csak kiszaggatni. Vagy még azt se, az utóbbi úgy fogyott el, hogy ki-ki (én) leszaggatott egy darabbot a gombócból, mert ki-ki lusta volt előszedni a gyúródeszkát. De majd a legközelebbi adagnál! Kép nincs - elfogytak. Ja, és akárki akármit mond, a növényi tejszínt NEM lehet habbá verni. 
És névnapomra megkaptam J-tól Jonas Jonasson új könyvét - szóval olvasnom is kell. :o)

2013. december 3., kedd

December

A legegyszerűbb, ha a hónapokkal nevezem el a bejegyzéseket. Akkor talán 12 is esik egy évre. Mostanában nagyon nem megy semmi. Aggasztó. Ez évben csak a 35 fokos hónapokban nem voltam beteg, a suli kezdése óta átlag 2 hetente tör ki rajtam valami kór. Nem tetszik nekem ez a dolog, nem tetszik nekem ez a dolog. ("Nem tetszik nekem ez a dolog - mondta Kalapocska is, és gondterhelten megrázta apró fejét.") Meg is konzultálom jövő héten Debrecenben, hogy mármost mi a fenére lehet számítani. Tulajdonképpen élvezhetném a kétheti pihenőket, de mégsem. Valahogy  kitör belőlem ilyenkor a sztahanovista, és nagggyon akarok dolgozni. (Kíváncsi vagyok, mikor lázadnak fel a szülők az ilyen mértékű lógászat miatt.) Nem dúl bennem a gasztrós fantázia sem, horgolni sem nagyon van kedvem, csak vagyok, mint a gomba. És mintha a humorom is elveszett volna. Valahol. Keresem, de nyoma sincs. Hűlt helye.
De olllyan kolbászkrémet készítettem karfiolból meg kölesből, hogy csodájára jártak. (De rögtön kiszúrták, hogy karfiolból van!) Tisztára mint az igazi. Ami a fokhagymamennyiséget illeti. A többi... azt fedje jótékony homály. Viszont mégis csak volt némi kolbászos illúzióm.
Elkezdtem horgolni egy kendőt, két sor után elégedetten félre tettem. (Tudni illik, hogy ez összesen kb18 szem és félannyi erp).  Egy jótékonysági vásárra készült egynémely bagoly meg hóember, és kész. Ja,  meg egy béna angyal. Tegnap még jó ötletnek gondoltam , de ma - elkészülvén - nem is tetszik.






Ide helybe jön nekem a Kijevi Balett, ma este. Ezért aztán jól meggyógyultam, de meddig tart ki, az még kétséges. 
Tegnap nekiálltam adventi meg téli díszítést kiaggatni, de olyan visszás volt a szikrázó napsütésben angyalokat aggatnni ide-oda, hogy feladtam. Csináltam egy recickling koszorút meg egy gömbös vázát.